Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.
1900-02-11 / 6. szám
hogy fejtegetéseiben a gazdasági szempontot éppenséggel nem veszi figyelembe, az acetyléniparról, annak mai fejlettségében, sincs tiszta fogalma. Valamely iparágnak, valamint sikereinek és fejlődésének megismerésének nem elégséges, ha az ember egy egyoldalú előadást hallgatott, hanem feltétlenül szükséges, hogy az illető ur műszaki folyóiratok olvasása által a dologról kellőképen informálódjék. Csak röviden akarok ráutalni arra; a mit Makai tanár ur műszaki szempontból az acetyléngáz ellen felhozott. Makai tanár ur egyebek közt azt állítja, hogy az acetylénnek nincs kellemes fénye. Ismeretes dolog, hogy az elektromos izzólámpa fénye vöröses, az elektromos ivlámpáé sápadtkékes-fehér, mig az acetyléngáz fénye, mint azt az összes szaktekintélyek elismerik és a színképelemzés is bizonyítja, valamennyi ismert világítási mód közül, a nap fényéhez leghasonlóbb, a napfény pedig egyrészt a legkelemesebb, másrészt a színre nézve legártalmatlanabb fény, vagy talán nem ? Az elektromos izzólámpa fényéről többet nem akarok beszélni, mert csekély világítási képességénél fogva utczai világításra egyáltalán nem alkalmas. Az ivlámpáknak a holdvilághoz hasonló fényük van, és Makai tanár ur ugy látszik barátja a holdvilágos esti sétáknak, minthogy azt állítja, hogy utezákat egyáltalán, és főleg koromsötét éjszakákon csak ivlámpákkal lehet kivilágítani. Résxemről pedig még sohasem hallottam, hogy máskor mint az éjszakai sötétségben használnák az utczai világítást I Továbbá Makai tanár ur ismételten az acetylén veszélyes és robbanékony voltáról beszél. Minden gondolkodó ember tudja, hogy nemcsak a világítási gázok válnak bizonyos körülmények mellett veszélyesekké, hanem minden világítás rejt magában veszélyeket, melyeket azonban a legegyszerűbb elővigyázati szabályok betartásával könnyen ki lehet kerülni. A mi az acetyléngáz robbanó képességét illeti, tudományos kísérletek alapján megállapittatott, hogy az jóval kisebb, mint a kőszéngá?;nál. S hiszi Ön, Makai tanár ur, hogy ezen körülményre való tekintettel a nagy városokban, mint pl. Budapest, Bécs, Berlin, London, Párisban stb. csak egy gázláng is, kevesebbet égettetik? Én nem hiszem. Egyéb égő anyagok, mint a petróleum, ligroin, benzin, spiritusz, stb. szintén robbanékony természetűek, és pedig igen magas fokban, es mégis mindennapos használatban vannak, annélkül, hogy az ezen világítási anyagokat kezelő egyének különös félelmet tanúsítanának ; sőt megvagyok győződve, hogy a pápai kereskedők, ma i s egész nyugodtan égetik petróleumlámpáikat. A mi az acetylénnek a szervezetre való hatását illeti, erre nézve Makai tanár ur ugy látszik nem tudja, hogy az acefcylén ; még mielőtt a gázgyüjtő harang alá jut, a szervezetre esetleg károsan ható anyagoktól, nevezetesen az annoniáktól, foszfor hydrogéntól stb. alapos tisztítási eljárás által megszabadíttató k; és tény az, a mint tekintélyes szakemberek is megállapították, hogy az égéshez kerülő acetylén abszolúte semmiféle ártalmas alkatrészt már nem tartalmaz. Ha Makai tanár ur azt állítja, hogy gázcső-repedésnél beálló gázkiömlés következtében a levegőben a szervezetre ártalmas gáz képződik, ugy az egyszerűen képtelenség. Robbanékony keverék előállhat ugyan, de a szervezetre ártalmas gáz sohasem. Továbbá Makai tanár ur előtt valószínűleg nem ismeretes, hogy az acetylénnek a szervezetre való hatását illetőleg orvosi szaktekintélyek beható kísérleteket ejtettek meg, melyek megmutatták, hogy a vérben levő hámoglobin (vörös vértestecskék) az acetylennel nem egyesül és hogy gázmérgezések csak akkor lehetségesek, ha az illető gáz ezen vértestecskékkel vegyülni képes. Ebből következik tehát, hogy az acetylén még nagy mennyiségbon belehelve sem okozhat mérgezést. < A mi az elektromos világítás veszélytelenségét illeti, Makai tanár ur figyelmét az elmúlt nyár újságaira bátorkodom felhívni, melyekben rövid egymásutánban nagyszámú oly tüzesetekről fog följegyzést találni, melyeket az elektromos áram okozott; mint pl. a Como-i elektromos kiállítás tűzvésze, rövidzárlat következtében ; — a város heteken át világítás nélkül maradt. Egy nagy áruház égése Berlinben, rövidzárlat folytán ; nagy bazárégés Braunschweigben, rövidzárlat következtében; a jótékonysági bazár égése Párisban, melynél boldogult királynénk Ő Felsége nővére is életét veszté mm érett meg benne a gondolat, hogy megküzd velük. Összeköttetései révén sikerült neki, hogy őt tőlük messze helyezzek el. A hír egészen váratlan volt. Csak ő ujjongott magában, neki derült föl titkon a szive. Örömében még belement abba is, hogy az utolsó éjszakán, mielőtt elutazott, felvigyék lakásukba az egész bandát, hogy a felesége ajtaja előtt ráhúzzák még egyszer kedvencz nótáját. Az volt az utolsó nap. Éppen egy esztendeje már. Elválasztotta hát egymástól őket, de azért tudta, hogy a lelkük együtt maradt, mert ha egymásnál nem, máshol nem élhet az. Nekik az a végzetük, hogy örökre szeressék egymást. Hirteleu valami mély szánalom fogta el, olyan, a milyenre csak az igazán nagy lelkek képesek. Atgondolta ennek az „irigyelt" asszonynak egész vigasztalan, szomorú életét. A szemei, azok a bánatos nagy szemek, mintha sírva tapadtak volna a lelkére. A szive kimondhatatlanul fájt. Szerette volna kárpótolni azért, hogy az ö öreg, fáradt lelkéhez lánczolta őt'. — Csak meghalhatnék — gondolta magában őszinte igaz vágyódással. Erezte, hogy hogyan tágul meg szorul össze a szive. Most ez is jól esett neki, mert tudta, hogy ettől féltik, hogy ez lesz a halála ... Hiszen már régen beteg. Óvatosan benézett a felesége szobájába, már az ágyban feküdt, de az ámpolna I még egyre szórta halavány fényét. A szemei le voltak zárva, talán még alszik is. Igy alhatott, mikor ma egy éve a nótájára ébredt azon utolsó éjszakán. És akkor hirtelen egy gondolat, egy ötlet kapta meg. Hogy mily boldoggá tenné j egy perezre őt, ha visszavarázsolná neki azt az éjszakát! Nesztelenül osont ki az előszobába, kocsit rendelt s nem sokára magával hozta az egész bandát. Éppen ugy állitatta őket, mint akkor, ő meg a kis résen át leste a szomorú szemek ébredését. Az első futamra felült ágyában, aztán félig nyílt ajakkal elragadtatva figyelt. A szemében összegyűlt könnyek mintha nem j akartak volna legördülni az arczán. De aztán, mikor odáig jutott a dal: Isten hozzád, édes . . . megreszketett a szája szöglete és hangos zokogással esett le feje a párnára. A férje erre belépett, odament hozzá, hogy átkarolja, de a hogy a közelébe ért, a hogy egyszerre rászállt lelkére a bűbáj, a • mely örökre magának kívánta őt, a hogy átvillant agyán a gondolat, a biztos valóság tudata, hogy a lelkéből immár semmi sem az övé, őt is megrázta a fájdalom, térdre rogyott az ágy előtt és ugy mondta neki szaggatott hangon, önmagát is siratva: bocsáss meg . . hiszen már úgysem élek soká. szintén rövidzárlat által előidézett tűzvész volt. Messzemenő dolog volna az elektromosság által tönkre ment emberi életeket előszámlálni, azonban naponkint lehet egyik vagy másik ilynemű szerencsétlenségről j újságokban olvasni. Ha Makai tanár ur tehát azt állítja, hogy az elektromos világítás abszolúte veszélytelen, ugy nincs igazságban, mert noha az elektrotechnika terén nagy a haladás, mindamellett az ember az elektromosságon még korántsem győzedelmeskedett és nem mondhatja, hogy azt egészen hatalma alá vetette s akaratától főügyévé tette. Kedves tanár ur! Egyedül volt tanítványa iránt táplált barátságból még sem szabad azon pontokat szem elől téveszteni, melyeket oly kérdés megbirálásánál, mint a milyen valamely város világításának kérdése, tekintetbe venni föltétlenül szükséges. A világért sem akarom kétségbe vonni a sokat emlegetett fiatal technikus képességét, sőt reméleija és kívánom, hogy a magyar mérnöki karnak díszére váljak egykoron. A világítási technika nem olyan tudomány, a melyet könyvekből annyira el lehet sajátítani, hogy az ember a tanulmányok befejezése után, egyszerűen a rajzasztalhoz leülve, oly tervet dolgozhasson ki, mely minden részében kifogástalan legyen. Talán a technikai tudománynak egy ága sem követeli meg annyira a gyakorlati tapasztalatokat, mint a világítási technika; e tapasztalatokra nem lehet egyik főiskolán sem szert tenni, bármily kitűnő legyen is az, és bármily szakavatott tanárjai legyenek is ; mert ott a jövendőbeli mérnök csak elméleti kiképzésben részesül, mig gyakorlati ismereteit későbbi buzgó munkálkodásban kell megszereznie és tökéletesbiteni. Nagyon dicséretre méltó Önre nézve, hogy egy fiatal erőt előre segíteni .igyekszik, mindazonáltal jobban tenné Ön, ha alkalmat szerezne neki, hogy egy nagyszabású, akár gáz-, akár elektromos világítási vállalatnál, a főiskolán szerzett ismereteit gyakorlatilag tökéletesbithesse. Egy városi központi világítási telep egyáltalán nem tehető kísérlet tárgyává, melyen egy kezdő fiatal ember ismereteit kipróbálhatná, mert közpénz forog a koczkán, a melyet a község adófizető polgárainak kell előteremteniük. Megengedem, Makai tanár ur, Ön egy igen jó iskolamester lehet, de egy közérdekű terv megbirálásához a középiskolai tanári képesítésnél több kívántatik meg és a fizika ismeretei nem elégségesek arra, hogy műszaki elaboratumokat szakszerűen és szakértőleg meglehessen ítélni. ^Imímlm&m^iimm A niyií hétről Kezd javulni a helyzet. A farsangi hírnökök kezdenek jelentkezni s kilátás van arra, hogy az eddigi nyomott hangulatot, a vidámság és táncoló jó kedv fogja felváltani. Nem akarom határozottan állítani, de nem lehetetlen, hogy ezen hirtelen változást a pénzpiac javulásának is lehet betudni. De kinek is lett volna kedve ilyen magas kamailáb mellett táncolni és mulatni ? Ilyen pénzviszonyok mellett Karnevál herceg udvartartásával fizetés képtelen lett volna és ellene el lett volna rendelve a csőd. Már pedig csődbe jutott udvarnál, vajmi kellemetlen állapot uralkodhatik. A vészes feliegek katasztrófa nélkül elvonultak és most már jöhet, aminek jönni kell és aminek jönni kellett. A pénz belejött a rendes kerékvágásba s mostanában folyik a dinom-dánom kötőfék nélkül. Hogy ez igy van, legjobb bizonyságot szolgáltatott erre a körjegyzők által L.-Patonán rendezett farsangi mulatság. Első kísérletük volt ez, de oly fényesen sikerülj,