Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-12-23 / 51. szám

választatott meg, — a züllésnek olyan fokára bukfencezzen le, a melyre Győri-Gyurinka a csütörtöki közgyűlésben alaposan lepottyant. Mint a legközönségesebb, a legutolsó kathegóriába tartozó kocsis ugy káromkodott ez az atyafi a gyűlésteremben, több mint száz városi képviselő jelenlétében. Igazán csak nagy megbotránkozással gondolunk azokra a kinos percekre, melyeket Győri-Gyurinka, városi képviselő létére, durva, neveletlen piszokteljes káromkodása által és qualifikálhatlan viselkedésével a gyűlésteremben előidézett. Annyi bizonyos, hogy inkább szeraéthordó kocsisnak, mint főiskolai tanárnak való ez az ember. Szégyene magának, szégyene a főiskolának és szégyenfoltja Pápa város képviselőtestületének, melyben nem találkozott egyetlen-egy jóérzésű ember sem, a ki meg ne botránkozott volna azon minősithetlen magaviseleten, a minőt ez az ember a város legelső testületében tanúsítani elég merész volt. Nem késünk és azt hisszük egész jó lélekkel jelenthetjük ki, hogy ilyen botrányos magaviseletet csak bolond, vagy ittas ember képes tanúsítani. Hogy melyik minősítést fogadja el mágára nézve Páter Bukfencz, azt teljesen ízlésére bízzuk, de azt máinem hisszük el Pápa város polgárairól, hogy a képviselőtestület gyülésmondja Irén ideges nevetéssel — ereszsze el a kezemet s beszéljünk okosan. Hagyjon föl azzal a hóbortos gondolattal, hogy én reám számítson, hiszen csak nem képzeli, hogy az öcsémhez megyek férjhez'? — Az évek hiányát kipótolja a szellemi fejlettseg — feleli Béla tréfás elbizakodottsággal — s csak nem áldozza föl a boldogságot egy előítéletért ? — teszi hozza komolyan. Irént egy pillanatra elnémítja e néhány szó, de makacssága győz. — Miféle áldoztról beszél maga ? Én nem áldozok föl semmit, én nem szeretem magát, hát az lenne áldozat, ha lekötném magam de csak nem annyira önző talán, hogy igy akar ? Az utolsó szavakat már halkabban is mondta mert Béla ismét megfogta kezeit s egészen közel hajolva, rászegezett tekintettel lefegyverezte. Irén remegve igyekezett kiszabadulni, de Béla erősen tartotta kezeit s szenvedélyesen susogta. — Igen azt akarom, mert maga szándékosan . . . Nem folytathatta tovább a mama bejött s mögötte egy ujabb látogató, kit Béla boszusan méregetett végig. Pedig az újonnan jött igen rokonszenves fiatal ember volt s a mama észrevehetőleg igyekezett őt szívesen látni. Irén fölindulását még nem birván leküzdeni, szó nélkül nyújtott neki kezet. A férfiak bemutatkozása alatt azonban földeritette a Béla boszus arca s egy -hirtelen támadt gondolattal barátságos beszélgetést kezdett az uj látogatóval. Béla egy ideig hallgatva ült helyén. Minél tovább figyelte termébe jövőre akár bolondot, akár ittas embert bebocsásson. Szánalomra méltó szereplése mellett még fekete lelkülettel is rendelkezik. Mikor a polgármester az elnöki székből reá süti, a legmegszégyenitőbb bélyeget, hogy gyűlésteremben kocsis módra káromkodott éshogy ez a magaviselet inkább korcsmába mint gyűlésterembe való, akkor a következő mentséget hozza fel, melyet szószerint idézünk : „En nem káromkodtam, —- de ha káromkodtam, akkor . én azt nem hallottam." A kocsis viselkedés mellett tehát még kocsis-logikával is tetézi ostoba észjárását és ebből kifolyólag hazudik mint a legutolsó csirkefogó, száz ember jelenlétében. Ez a kicsapott barát bátran beállhatna mezei nyúlnak, mert annyira gyáva, hogy megijed mindentől. Mikor a negyven korona bírságot a nyaka közé akarta varrni a képviseselőtestület, megijedt a nyulacska és rögtön beadta a derekát, „mea culpát" rebegett és bocsánatot kért a képviselőtestülettől. No pedig igazán nem ártott volna ha reá sózzák azt a kis büntetést, legalább idejekorán hozzájutott volna a karácsonyi ajándékhoz. Ezek után pedig csak sajnáljuk a pápai ev. ref. főiskolát, hogy ilyen nevezetes emberre tudott szert tenni, — sajnáljuk a dunáutuli ev. ref- egyazonban a leányt, annál rohamosabban változott boszankodása gyanakodássá. Pedig Irén nem is nagyon kacérkodott udvarlójával mert hogy dr. Dömötör ügyvéd ur az, még pedig a mama részéről nagyon szívesen látott udvarló az nyilvántartó. De Irén magaviselete is azt árulta el, hogy tetszik neki annak a komoly megállapodott embernek a figyelme. E gondolatok közben olyan arckifejezéssel nézett a leányra, hogy az megdöbbenve hirtelen elhallgatott. Béla látta hogy a figyelem reá irányult, összeszedte magát s fölállott, hogy elbúcsúzzék. De itt hagyja most a nélkül, hogy beszélne vele? Hiszen a makacs leány még képes valami meggondolatlanságra, csakhogy elveihez hű maradjon. Ez a föltevés arra birta, hogy engedjen a mama marasztalásának. Leült a zongorához. Tudta, hogy mennyire szokta élvezni az ő játékát és arra számított, hogy odacsalja magához s vált vele néhány szót. A leány azonban semmi hajlandóságot sem mutatott arra, hogy az ügyvédet ott hagyja, sőt még jobban belemelegedett a beszélgetésbe. Béla nem tűrhette tovább ezt a helyzetet s kérte Irént, hogy enekeljen. Minthogy indítványához Dömötör ur is örömmel csatlakozott, sikerült a leányt közeledésre birni. De azért sokáig nem jutott idő a beszélgetésre mert az ügyvéd elragadtatással figyelt a mama is közel volt, Irén pedig kerülte az alkalmat. — Ez az uri ember rendelkezik az évek szükséges számával ? kérdezte Béla, mig Dömötör a mama előtt szavakkal ecsetelte gyönyörűségét. — Igen — felelt Irén dacosan fordulva feléje — ez hozzám való udvarló. házkerületet, hogy ezt a Páter Bukfenczet magáénak mondhatja. Annyi bizonyos, hogy keserű órákat szerzett ez a kicsapott barát a pápai főiskola intéző köreinek, — de még többet fog szerezni, ha idejekorán meg nem találják ennek orvosságát. Városi közgyűlés, — 1900. deczember 20. — Zajos és botrányokban gazdag közgyűlése volt csütörtökön délután képviselőtestületünknek. A botrányokat Gyuri Gyula képviselő renitens és kvalifikálhatlan magaviselete idézte elő, ki az elnöklő polgármester rendreutasitásait és szómegvonásait nemcsak hogy figyelmen kivül hagyta, de botrányos viselkedésével „széksértést" is követett el, mely ügyészi indítványt is provokált. Az ügyészi indítvány 40 korona pénzbüntetést javasolt, de hosszas zaj és lárma közepette a képviselőtestület elállott a pénzbüntetés megszavazásától. Ezen botrányos magaviseletet érdemileg lapunk előző cikkében szellőztetjük. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Mészáros elnöklő polgármester üdvözli a megjelent képviselőket, az ülést megnyitja és a jkv hitelesítésére dr. Szivesdy József, Padi István, dr. Kluge Endre, Koczka László és Csillag Károly képviselőket kéri fel. A mult ülés jkve felolvastatván, az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Napirend előtt a polgármesterhez intézett kérvény olvastatott fel, mely az .1898 évről szóló katonabeszállásolási pénzek Kifizetését sürgeti. Bélát hirtelen elragadta indulata s fogai között dühösen mormogta : Lelövöm ! Hevessége azonban Irénnek adta vissza önuralmát s tudta a megkezdett játékot folytatni. — Ugy akar magának megszerezni, hogy tönkre teszi boldogságomat'? kérdezte halkan de nem nézett reá. — De maga nem szeretheti ezt a jámbor filisztert, hiába velem nem hiteti el. Még többet is akart mondani, de a marna hozzájuk lépett mire Irén elmenekült. Bélának znost a marná kedves nótáit kellett játszania melyeket az olyan élvezettel hallgatott, hogy majdnem egészen elfödte a gyerek elől az ifjú párt, csak annyit láthatott, hogy Dömötör ur megfogja a leány kezét s egy csókot nyom reá. A gyerek kissé sápadtan ált fel a zongorától és rögtön búcsút vett. — Gratulálhatok ? — kérdezte keserű gúny nyal Iréntől, ki kötelességszerűen kisérte a másik szobában s kérdésére hátravetett fejjel igent intett. Béla erre ugy megszorította kezét, hogy majdnem fölkiáltott. — Irén ne tegyen igy velem, maga sem lesz boldog! A leány emelt fővel állotta ki tekintetét most mikor amaz veszteni kezdett önbizalmát, aztán szó nélkül otthagyta. Viszszanézni már nem mert, de mikor az ajtót csukódni hallotta, megfordult s olyan mozdulatot tett mintha utána akarna menni. Mégis megált, tétovázott egy kissé, végre visszatért a szalonba. Sokáig azonban nem tudott maradni s valamely intézkedés ürügye alatt ismét kijött. Később az ablakhoz ment s fájó fejét odaszorította az üveghez.