Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-11-04 / 44. szám

viselőtestület minden egyes tagja kell, hogy a legnagyobb mértékben átérezze hivatása fontosságát. Rendkivül nagy higgadtság, komolysággal párosult ügyszeretet képesiti csak a városi képviselőtestület tagját arra, hogy igazán, minden érdek és utógondolat nélkül kizárólag magáért a közjóért szolgálhassa városát, s védje annak érdekeit. A midőn a tanácskozási terem küszöbjét átlépjük, oda nem szabad bevinnünk semmiféle személyes elentéteket; privát sérelmek elintézése más útra tartozván a tanácskozások vezérfonalául a szigorú tárgyilagosság kell, hogy szolgáljon. Éppen ezért sohasem helyeseltük azt, ha valaki személyes indokból felkavarja a tárgyalások komolyságát, a közgyűlési terembe nem illő lármával akarja túlharsogni a higgadt és részletekbe vágó tanácskozmányokat. Micsoda tekintélye lehet annak a közgyűlésnek, melynek tagjai egymás személyét, egymás jogait nem tisztelik ? Mikép lehet igazságosan dönteni valamely ügyben, ha hiányzik a tárgyaláshoz szükséget higgadtság és komolyság ? Mikép lehet igazságos bírálat tárgyává tenni a napirend egyes tárgyait, ha már eleve azzal a szándékkal megyünk oda, hogy azt még csak megvitatni sem engedjük meg, de e helyett a személyes kifakadások és torzsalkodások egész légióját zuditjuk közbe és sem a szónokot, sem a tárgyat nem akarjuk megérteni. tündöklő fekete szemeit s mintha tűnődni látszanak a történtek felett, pár pereznyi hallgatásba merült. A fiuk azonban szörnyen kíváncsiak lévén a történet további folyamára nem engedték délczegbarátjukat a mult emlékeibe merülni, hanem nógatták a további beszélésre. Bagi felsóhajtott s folytatta. Elhihetitek fiuk mily izgatottan toltém az éjszakát. Alig hunytam be szemeim, türelmetlenül várva a hajnal pirkadását, az első madárdal már felöltözve talált, s hogy lángoló vérem kissé lecsillapítsam, sétára indultam. A kora hajnali illatos levegő, édes madár csicsergés még sohasem volt oly jó hatással reám, mint reggel. Oly boldognak oly vidámnak éreztem magam, mint adclig soha. Gyermekké lettem. Eletem ez első szerelme teljesen átváltoztatott. Eddig csak játszottam a szivekkel s most magam is játéktárgy lettem. Sétámból testben és lélekben egyaránt feldűlve tértem haza; elhatároztam, hogy délután fogom őt felkeresni. Épen ötöt ütött a templom torony órája, mikor a parknál nem minden izgatottság nélkül megálltam. Pár perczig pihenőt tartottam, rendbe szedni akarván gondolataimat. Végül elszántam magamat és megindultam. A kapu nyitva volt s én bemenve felmentem a déli virágokkal díszített szőnyegekkel bevont lépcsőkön. Két-három szobán végig menve senkit sem találtam, sem a bejelentést végző inast, sem a háA mint követeljük, hogy minden tárgyhoz a képviselőtestület bármely tagja szabadon hozzászólhasson, hogy a képviselőtestületi tagok felszólalási jogát mindenki respektálja, ép ugy kárhoztatunk és a leghatározottabban elitélünk minden oly törekvést, mely a tárgyalások nyugodt folyamatát zavarja, mely a képviselőtestület tekintélyét csorbítja. ~ A nélkül is nehéz ami feladatunk. Mert sajnálattal kell észrevennünk, hogy már a közgyűléseken is hangadóvá kezd lenni a személyes harcz. A ki haragszik, annak nincs igaza. Éppen ezért ne személyes, de szigorúan tárgyilagos fegyverekkel érveljünk egymás ellen. Ezen felszólalásunkat közügyeink jövője érdekében tettük, s indító oka az utóbbi időben megtartott képviselőtestületi közgyűlések. Vonják le belőle a képviselők a konzequentiát. Pollatsek Frigyes. Á pápai társadalom, Nagyon gyakran halljuk emlegetni a pápai régi jó időket, mikor még Pápa tejjel-mézzel folyó város volt, a melyben — ha igaz — az emberek ugy szerették egymást, mintha csupa édes testvérek lettek volna. Halljuk emlegetni, de biz mi nyomára sem jövünk annak a dáridós víg életnek. A régi jó időket most már hiába keressük. Eltűntek a sarkantyús csizmával örökre. Emberek, szokások, viszonyok, erkölcsi és vagyoni állapotok mind megváltoztak. ziak közül valakit. Kalapom kezembe véve leültem, várva a mig jön valaki. Végre halk nesz üté meg fülemet és a következő percben előttem állt eszményem. Oly szép volt, hogy meglepetésemben majdnem elfelejtettem köszönteni. Valóságos Rubens alak, széles váll, karcsú derék, melynek idomait fölségesen tüntette ki az angol szabású testhoz tapadó sötét angol ruha. Csendes nyugodt mozdulatai nagy hatással voltak reám. Kedvesen leereszkedőleg fogadott, s rövid idő alatt oly kellemes csevegésbe merültünk, mintha már évek hosszú során át ismertük volna egymást. Halk zengzetes hangja jól esett idegeimnek. Oly gyorsan mult az idő, hogy midőn azt hittük csak egy fél órát csevegtünk már beesteledett. Felszólított, vájjon nem óhajtanám-e megtekinteni a parkot. Örömmel vállalkoztam reá. A természet szépsége különös hatással volt reánk. Az előbbi vidám fecsegést csend váltotta fel. Mindketten hallgattunk, gondolatainkkal valánk elfoglalva. Valami különös őrült vágy fogott el. Ha ón ennek az asszonynak derekát átfoghatnám és magamhoz ölelhetném hosszan, önfeledten .... Már már kinyujtám karom, de ekkor eszembe jutott, hogy hevességemmel mindent elronthatok. Helyet foglaltunk a park árnyas fái között, élvezettel szívtuk magunkba az Lide levegőt. A nap már lemenőben volt, kellemes alkony borult a tájra s mi néma bámuÁltalános és jogos a panasz Pápán, hogy nincs társadalmi élete. Nem panaszkodhatunk ugyan, hogy nem rendezünk bálokat, egyleti és jótékony mulatságot, szini előadást és közvacsorákat és mégis : nincs társadalmi életünk. A mi van, az csak beteges láz, rohanunk a saját veszedelmünkbe vakon, mint az esti lepke a gyertyalángba. Feledni akarjuk gondjainkat, reméljük, hogy elviselhetőbbé lesz egyik vállunkon az élet terhe, ha a másikra is rakunk valami czipelni valót. A középosztály, mely nálunk Pápán a tulajdonképeni társadalmat volna hivatva képviselni, elzárkózik, magának él, a saját belső bajaival bíbelődik. A kik pedig ott rajzanak a fölszilien, azoknak egy része csillogásra vágyik, másik része viszont csak azért veti föl fejét a habok fölött, mert a lábai már Hínárban vergődnek a habok alatt. A társadalmi élet legerősebb kapcsa az összetartás. Ennek pedig sokféle feltétele van, úgymint: egyenlő vagy legalább is arányos műveltség, kölcsönös rokonszenv, egyéni függetlenség. Első feltétele mindazonáltal az összetartásnak mégis az, hogy ne járjon áldozattal. Ezt pedig nálunk kikerülni nem lehet, s ez a baj. Nálunk ugyanis minden társadalmi mozgalom pénzbe kerül. Aláírási iv, varrónő, a ruhakereskedő, czipész s a különféle szállítók egész sora következik. Mert a társadalmat érintő, moz gató s előmozdító kérdések, pénzgyüjtés vagy bálrendezése nélkül szóba sem jöhet. Mire aztán a mulatság napja gyönyörűen leáldozik, következik a kiábrándulás. A papa sok bort ivott, a mamának elrontotta a gyomrát a sok édeslattal ügyeltünk a természet fölséges szépségeire, mely méltó lett volna a legnagyobb festő ecsntjére. A nap már már eltűnt a hegyek mögött, a nyári hőség után langy üde szellő emelkedett s a hold felköltét sárgás folt jelölte az égen átlátszó felhők között. Lassan szívszorongva álltam fel, mert elérkezettnek véltem az időt a távozásra, szívélyesen bucsuztunk el egymástól, s én engedelmet nyertem ujabb látogatásokra. Elhihetik, hogy ez engedelmet alaposan kihasználtam. Rövid két hét alatt az asszony bizalmassává, valóságos barátjává tett, s ha egy két napig nem kerestem fel, szemrehányásokkal illetett. S tán nem hiszitek el, de én ezen idő leteltével a legmélyebb érdeklődést fedeztem fel benne irántam s éreztem, hogy a siker felé közeledem. Istenem, de sokszor felsóhajtottam ! Oh miért késik az alkalom! Mert minden rosszhoz csak alkalom kell. S imc mintha csak a dámonok játszottak volna közbe a várva várt alkalom megjött. Este midőn étkezés után a kaszinóban felkerestem a fürdőben időző férfiakat élénk vitatkozásba merülve találtam őket. Arról volt ugyanis szó, hogy a kaszinó a rendes évi bálját, mely napon tartsa meg; az egyik rész a hét folyamán óhajtotta, a másik rész ellenben ezt határozottan korainak tartotta. Belépésemkor örömmel üdvözöltek s reám bizták a vita eldöntését.