Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-09-30 / 39. szám

a piaQ mikor kezdődjék és a piacra törő elárusítót a város végén a kofák ne közelíthessék meg, a hol mindent összevesznek, ha lehetséges az, hogy a kofák piaci vétele feltételekhez és időhöz vannak kötve, ha lehetséges az, hogy a városi hatóságnak elsőrendű dolga, miként a vevő közönség ne engedtessék oda tisztán a kofák és közvetítők önkényének és főleg, ha a városi hatóság mindig bir ama helyeken kellő rbmediumokkal, melyekkel a kofák kartellj ét megtöri, talán nálunk is lehetséges intézkedéseket tenni, hogy a kofák és közvetítő grasszáló szövetkezetét szétrobbantsa. Próbált már közönségünk mindent, sőt úgyis, hogy maga is korán kereste fel a piacot, igen ám, csakhogy a mi kartelleseink már oly szemérmetlenek, hogy a város határánál elvásárolják a vidéki ember áruját. Ezért drágul meg nálunk a piac. Ez ellen tenni kell, még pedig a városi hatóságnak kell erélyesen fellépni e tekinetetben. Felhívjuk tehát a városi hatóságot ezen közbotrányos állapotra, hogy hivatalossan is lássa meg, a mit velünk együtt tud^ Pollatsek Frigyes. Yárosi közgyűlések, Pápa város képviselőtestülete a lefolyt héten két izben gyűlt egybe tanácskozásra. Első izben részleges tisztújító közgyűlésre, amidőn az üreszükséges mindent kimeríteni, csak jobban mondva, a fiatal, virághoz hasonló teremtés szellemét gazdagítani. Megértettem tökéletesen. Feladatommá tette, gyakorlati bevezetését a szellemességbe. 'Az anyja, minthogy ezekből sejtheti, felületes, cocette divathölgy volt, az apa száraz üzletember, a leány egy fönnhéjázó, tartózkodó herczegnőcske, meglehetős fogyatékos alakkal, de teletömve egy ünnepelt nőstényoroszlán elbizakodottságával és önhittségével. Eleinte tetszett neki engem, mint alárendeltet, félvállról tekinteni, a válasz volt részemről néhány gúnyos megjegyzés. — Megjegyzendő, hogy „bakfischeket" csak gunynyal lehet lefegyverezni, — hatott reá, ugy, hogy jobban vigyázott. Mindenesetre meggyült vele a bajom. A franczia nyelv kivételével, amelyet ugy hadart, mint egy papagáj, úgyszólván semmit sem tanult. Es hozzá valoságos naiv restségben szenvedett, ami őt nem érdekelte, nem is létezett számára. Szegény volt gondolatokban és szegénynek látszott lenni érzelmekben is, én legalább sohasem vettem észre, hogy sápadt, sovány arcza valaha is elvesztette volna a bágyadtság és kiéltség rendes kifejezését. Az anya nevelési módszere azon igyekezetben érte el tetőpontját, hogy leányát egy szeretetreméltó mosolyra megtanítsa. — Jucz gyermekem, — mit jelentenek a komoly redők homlokodon ? Jucz barátságosság által nyerjük meg az emberek sedésben levő főszámvevői állás és ezzpl egyidejűleg a pénztárnoki és rendőrfogalmazói állás betöltése iránt történt intézkedés. Másod izben rendkívüli közgyűlés volt, melyen folyó ügyek lettek tárgyalva. A közgyűlésekről szóló tudósításainkat adjuk a következőkben : Részleges tisztújító közgyűlés, — 1900. szeptember 26. — Kolossváry alispán a szép számban megjelent képviselőket üdvözölve, a mai napra kitűzött és szabályszerűen összehívott részleges tisztújító közgyűlést megnyitottnak nyilvánította s a tisztújítás tartamára maga mellé 4 bizalmi férfiúnak kiküldetését kéri. A képviselőtestület kebeléből Kriszt Jenő, Koczka László, Wittman Ignácz és Mattus György képviselőket rendeli ki. Elnöklő alispán előterjesztette, hogy a képviselőtestületből választott Bermüller Alajos és Saári Lajos és általa hivatalból kinevezett Sült József és Steinberger Lipót képviselőkből a kijelölő válzsztmányt megalakította. Ezen kijelölő választmány ülését megtartván, a hozzá beérkezett pályázati kérvényeket átbirálta, melynek eredményekép jelentheti, hogy : Hunkár Béla városi főszámvevő halálával megürült v. főszám vevői állásra csak egy pályázati kérvény, — Freund Ferencz v. pénztárnok pályázati kérvénye érkezett be. Ez állásra Freund Ferenczet a kijelölő választmány ki is jelölte, mire ez közfelkiáltással meg is választatott, minélfogva elnöklő alispán által —Freund Ferencz megválasztod főszámvevőnek jelentetett ki. Freund Ferencz pénztárnoknak főszámvevővé történt megválasztásával megürült pénztárnoki állásra két pályázati kérvény, Kiss Móricz rendőr íogalmázó és Krancsák József pénztári ellenőr kérvénye érkezett be. A kijelölő választmány mindkét pályázót kijelelte a fent jelzett sorrendben. Minthogy felkiáltással a többség egyik jelöltre nézve sem volt megállapítható, az 1886. XXII. t.-cz 79. §. értelmében elnöklő alispán a szavazást elrendelte Horváth Lajos elnöklete alatt, a szavazatszedő bizottságot Székely István és dr. Reehnitz Ede képviselőkből megalakította s a szavazás tartamára vonzalmát — Jucz, kívánom, hogy mosolyogj [ És Jucz vállait vonogatta és nevetett. Ahelyett, hogy a fiatal teremtés szivébe szeretet és életörömet csepegtetett volna, nem kívánt egyebet, mint hazug napfényt látni annak arczán. Ami daczára kellemetlen tulajdonainak engem tanítványomhoz vonzott az a tökéletes elzárkózottság volt, a melyben élt, El volt hagyatva talán anélkül, hogy ő maga tudott volna róla és miután azon hitem megdönthetetlenül élt bennem, hogy minden tizenőtéves lánynak gazdad kedélyvilágnak kell lenni, elhatároztam, lényét alaposan tanulmányozni, hogy megtudjam, ha nem szunnyad-e ott valami, ami érdemes volna a felébresztésre. Erőszakot használtam, mely hasonló eseteknél mindig használt, felolvastam neki Heine „Buch der Lieder"-jét, Aztán magyarázatokat tartottam a szerelemről és általában a „nagy fájdalomról" és íme 1 szerem használt. Szeme fényleni kezdett, vonásai feléledtek és kipirult arczczal valotta meg nekem, hogy mindkettőt, a szerelmet, mint a nagy fájdalmat, ismeri és hogy naplót vezet, amelyben stb. Tehát megfogtam a félénk madarat. Bizalmas lett hozzám, de még egyéb is történt, — szerelmes lett belém. Érdekes volt megfigyelni, mint adta tudtomra ezen érzelmeit, fejét, mindkét kezébe hajtotta, hogy ruhaujjai válig visszaestek, meglehetős lassan emelte föl pilláit és merően nézett reám a részleges tisztújító közgyűlést felfüggesztette. A szavazás befejeztével elnöklő alispán a közgyűlést újra megnyitja s felkéri Horváth Lajos képviselőt, mint a szavazatszedő bizottság elnökét, hogy a szavazás eredményéről jelentését megtenni szíveskedjék. Horváth Lajos a szavazatszedő bizottság elnöke jelenti, hogy a pénztárnoki állásra pályázó és kijelölt egyénekre összesen 105 éryényes szavazat adatott be, ezek közül kapott Kiss Móricz 84, Krancsák József pedig 21 szavazatot. E szerint legtöbb szavazatot nyert Kiss Móricz, kit ennek alapján elnöklő alispán a pénztárnoki állásra megválasztottnak nyilvánított. Kiss Móricz rendőr fogalmazónak pénztárnokká történt megválasztatása folytán a megüresedett rendőrfogalmazói állásra 4 pályázó jelentkezett: Molnár Lajos, Fábián Imre, Hofstadter Dezső és Fodor József kik a kijelölő választmány által ugyancsak elébb felsorolt rendben jelöltettek. Minthogy közfelkiáltással ezúttal sem volt a többség kivehető a szavazás elrendeltetett, a szavazás tartamára a közgyűlés , újólag felfüggesztetvén. A szavazás befejeztével elnöklő alispán az ülést megnyitja és a szavazatszedő bizottság jelenti, hogy a rendőr fogalmazói állásra pályázókra összesen 98 szavazat adatott be, ezek közül kapott Hofstadter Dezső 69, Fodor József 28, Molnár Lajos pedig 1 szavazatot, mig Fábián Imrére senki sem szavazott. E szerint legtöbb szavazatot Hofstadter Dezső nyervén ez a rendőrfogalmazói állásra megválasztottnak nyilváníttatott. Elnöklő alispán erre a megválasztott tisztviselők eskütételét elrendeli, mire a megjelent megválasztottak az esküt letették. Az eskümintát Lamperth Lajos h. polgármester olvasta. A jegyzőkönyv hitelesítésére Kriszt Jenő, Koczka László, Wittman Ignácz és Mattus György képviselők felkéretvén, elnöklő alispán a részleges tisztújító közgyűlést berekeszti, Rendkivüli közgyűlés, — 1900. szept. 29. — Mészáros Károly szabadsága folytán Lamperth Lajos az elnöki székből üdvözli elfátyolozott tekintetével. Ha ilyenkor rendreutasítottam: — Jucz ne álmodozzék, — felsóhajtott és tovább irt vagy olvasott. És ezután olyan szorgalmasan tanult és annyira átengedte magát vezetésemnek, hogy remélhetem, miszerint befolyásom által kiegyenlítem ferde nevelésének hiányát* Megtanitattorn, hogy a nyomorultak, kik rongyo • san és mezítláb járnak, éppoly törvények szerint gondolkoznak ós éreznek, mint ^ herczegek és milliomosok és éppen ezért minden embert egyenlően kell szeretni és sinkit sem szabad megvetni. Ez valami uj volt előtte, valami hallatlan. Kikeltem a társadalmi formák ellen is. Egyszer föladtam neki, hogy irjon valamit a „mosolygás"-ról. Nem tudta, hogy fogjon hozzáí csak midőn — talán több melegséggel, mint amennyi szükséges volt, — én megmondtam véleményemet, fényletek szemei, mintha eltalaltam volna belső érzelmeit. Feladataiban ezután annyi személyességei adta vissza gondolataimat, hogy meglepődtem. E szavakkal fejezte be : „A magasztos és nemes ember büszkesége, szerénysége, szerelme, minden kihal lassanként, ha ajkain a mosoly — hazug mosoly". Ez mind nagyon jó és szép volt, de — nekem kitörte a nyakamat. Két napra, miután Jucz feladatára azt irtam „jó" és visszadtam, egy teleirt levelet kaptam, amelyben ő nagysága tudtomra adta, hogy nézeteink eltérése miatt — kénytelen engem elbocsátani.