Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-09-02 / 35. szám

Közérdekű független hetíiap.- Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. Költségvetés előtt. Bárha már egy izben felszólaltunk ez ügyben s a városi képviselők fi­gyelmét felhivjuk a költségvetés át­tanulmányozására, nem tartjuk feles legesnek most, midőn alig választ el bennünket néhány nap a költségvetés tárgyalásától, újólag e városunkra fon­tos aktus érdekében szót emelni. Komoly megszivlelésül irjuk e sorokat s egyenesen a városi képvi­selőkhöz intézzük ezeket, azokhoz a városi képviselőkhöz, kik hivatásul tűzték ki maguknak Pápa város köz­érdekét szolgálni. Tudomásuk szerint pedig többen vannak, kik ezt maguknak vindikálják s ezen vezérlő egyéniségekhez fordu­lunk, hogy a város költségvetését alaposan vitassák meg. Fontolják meg, mi az egy város költségvetése, s mily szolgálatot tesz minden egyes képvi­selő a város érdekének, ha a költ­ségvetés érdekében ott a hol arra szükség van szót emel s nem nézi közönnyel, mint gazdálkodnak a vá­ros vagyonával. Nem foglalkozzunk most jelenleg, mindazon hasznos és üdvös intézmé­nyekkel, melyek városunkban megva­lósítható — melyek a költségvetésben elő nem fordulnak— s melyek csakis a közszellem hanyatlásán ütköznek akadályokba, most csakis azon körök figyelmét kívánjuk felhívni, kik hivat­vák a város gazdálkodási rendszer hibáin javítani s ezáltal a polgárság terhein könnyíteni. Hisszük, hegy múltkori felszóla­lásunkat a városi képviselők megszi­velték s a csütörtökön megtartandó közgyűlésen, tudni fogják, mi a kö­telességük. Most a tizenkettedik órá­ban mondjuk ezt, mert itt az ideje, hogy a városi képviselők több érdek­lődést tanúsítalak a város költségi­rányzatával szemben. Még mielőtt végleg leszámolnánk mai felszólalásunkkal, felhivjuk vá­rosi képviselőtestületünk figyelmét a tárgysorozat azon pontjára, mely a HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. bejelentési hivatal szervezését van hivatva létesíteni. Régi mizéria ezen hivatal nélkü­lözése és lapunk hasábjain már több izben szellőztettük ezen kérdést és érvekkel bizonyítgattuk ezen hivatal hiányát. Pápa városába elég olyan ember költözik be, akik itt évekig ellaknak, de azért a hatóságnak nincs tudomása róla. Vannak, akik itt meg­települnek, használják a polgárság által nagy fáradság és költséggel lé­tesített hasznos intézményeket, de eszökbe sem jut, hogy lakositásért folyamodjanak r, a szabályrendeletileg megállapított összege-1 befizessék. Eltekintve, hogy igy nagyrészt a polgári kötelességüknek nem tesznek eleget, de sőt sokszor oly eset adja magát elő, hogy a városi hatóság azt sem tudja, valljon egy bizonyos nevű egyén tartózkodik-e a városban vagy nem, holott már éveken keresz­tül itt időz városunkban. A rendőrségi szolgálat is nagyban volna könnyítve ha a bejelentési híva­T AECZ A kadét ur, — Század állj I, Pihenj ! Bevonulni. Szilassy százados ur dühösen bevágja kardját a hüvelybe s méteres léptekkel be­ront a század irodába. — Itt volt a kadét ? A számvivő őrmester olyan egyenesre igazítja magát mint a lénia, s a mennyire a megrémül és engedi, katonásan felel. — Alásan jelentem még nem volt itt. Szilassy szazados úrból kitör a fékez­hetlen harag. — Megölöm azt az kölyköt. Becsuka­tom, lefokoztatom. Haditörvényszék elé állí­tom. Hát maga mit áll itt ? írjon, azért be­tiievő. Holnap kihallgatásra. Máté Ambrus hat órai guzs. Szolgálatvezető ! A kis parasztház egyetlen ablaka még egy negyedórai múlva is rezgett, olyan iszonyú erővel hívta a szolgálatvezetőt a százados. A szolgálatvezető őrmester még ijed­tében alásan jelenteni is elfelejtett, s csak­úgy ingujjban rohant a rettenetes haragú ur elé. — Hol lakik az a kadét ? — A Bálint Andráséknál a 73 szám alatt. Szilassy kapitány ur nagy kardcsör­tetve kimegy s magában a legborzalmasabb büntetéseket mormolva lép be a Bálmték házához. — Itthon van a tiszthelyettes ur ? — Dehogy is van, könyörgöm kapi­tány ur, még hajnalban elment. — Mikor hajnalban '? — Volt vagy íél hat, ha nem öt óra. Szilassy százados ur valami olyasmit mond, hogy jól vau, de haragja mintha ki­törülték volna' a szivéből, egyszerre elmú­lik. Aggódás lepi meg s szomorúan düny­nyögi. — Hova lett az a kölyök. Csak nem esett valami baja ? Bezártam, ha valami baja történt. És lassú léptekkel megy visz­sza a század irodába. Meg oda sem ért, mi­kor újra feltámadt benne a harag. — Szolgálatvezető ! Lefokoztatom, ha azonnal elő nem teremti a tiszthelyettest. A napos vegyen magához két embert és mint őrjárat kutassa fel az egész falut és kör­nyékét. Ha egy óra alatt elő nem kerül az a tiszthelyettes, mindet becsukatom. Megér­tett ? — Igenis, jelentem alázatosan. Szilassy százados ur hazament a la­kására, de csak nem tudott megnyugodni. Egyre gyötörte az a gondolat, hová lett a tiszthelyettese. Pedig olyan egyszerű a dolog. Kővágó Sándor hadapród-tiszthelyettes csakugyan elindult reggeli 5 óra után a lakására. A nyári nap éppen felbukkant az ég peremén, s a földből valami édes kábító párázat szál­lott fel, a mi az alig tizenkilence éves fiu szivét egészen mámorossá tette. Ott kellett elmennie a Saárváry Zsigáék portája ellőtt, hogy a század gyülekezőhelyre jusson s a kis Saárváry Katinka éppen akkor gyomlá­gatta ki a virágos kerttét. Kővágó Sándor hadapród tiszthelyet­tes ur nem azért szerezte meg most egy éve a selyem kardbojtot, hogy köszöntés nélkül el tudjon menni s egy szép lánynyal tegnap négy kézre játszották a Gárdista keringőt, a mely oly meghatóan adja tud­tára a világnak, hogy a női sziv oly válto­zó, miként a tenger, egyszer sekély, más­szor meg mély, s hol csalfa, hol hív, s a szenvedély, mely benne él, nem ismer gátat határt. És hogyan tud sóhajtani Katinka ennél a sornál ! A mint ott gyomlálgatni látja Katinkát hirtelen a szivébe szökik minden vére is elfeledi még Szilassy százados urat is. — Jó reggelt, Katinka ! — Jó reggelt kadét ur ! Oda áll a kerítés mellé. A kis Katinka is abban hagyja a gyomlálást s a kerítés léczein át kinyújtja a kezét, a melyet Kő­vágó ur nem is ereszt el többé. Susogva beszélnek, hogy maguk is alig hallják. Egyszer csak olyan fehér lesz a kadét, mint a fal, kiegyenesedik s kémlelve hall-

Next

/
Oldalképek
Tartalom