Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-08-12 / 32. szám

lehet átnézni. Már pedig nálunk nagyobbrészt, csak a közgyűlés napján lesz a zárszáraadás áttekintve. Ily körülmények között nem is lehet a zárszámadás tárgyalása alkalmával az egyes tételeket alaposan megvitatni. Itt van a legfőbb idő, hogy a városi képviselők több érdeklődést tanúsítanak a város költségirányzatával szemben. Nem a levegőbe pingált különféle szép s nálunk rendesen szalmatüzzé vált intézményekkel kell vesződni, hanem teremtsünk első sorban a városházi állapotokon egészséges reformokat. A gazdálkodási rendszer hibáit javitsuk ki s ezáltal igyekezzünk a polgárság terhein könnyíteni, mert csakis igy érhe t ü n k c z é 1 t. Nem csak adósság csinálásra, hanem legyen gondja a városatyáknak arra is, hogy a városnak uj jövedelmi forrásokat kutasson és nyisson. Vessen fel közhasznú eszméket s létesítsen oly intézményeket, a melyek hasznot hoznak. A mit eddig felmutatott az nem nagy dicsőségre vall. Vegyék komolyan felszólalásunkat, lássanak hozzá, tegyenek a város érdekében valamit, mert ha csak passióból ülnek ott a városháza termében, ugy Pápa városa — pusztul, elvész, mint Sodorna és Gomora. A bölcs városatyák ne kíméljék kényelmüket hanem lássanak hozzá a munkához. Addig is mig a költségirányzatra visszatérünk, béke és áldás velünk ! Pollatsek Frigyes. A városba érve szivemet elszomorító érzés fogta, váljon fogom-e őt még látni'? találkozhatunk-e ismét ? fog-e vigasztalom lenni ? árván maradt szivemet édes, lágy szavával felmelegíteni ? Elmémben ily gondolatok űztek csalóka játékot, midőn egy alacsony ház előtt megáll, — arczomba tekint s lassú elhaló hangon enyit rebeg. Jó éjt! Szép álmokat! Elfogultságomból mire magamhoz tértem, már eltűnt szemeim elöl, mint nz árnyék, mint az égről lefutott csillag, mint a gondolat, mely repülő szárnyakon jár. Ott áltam meg kövülten, bensőm telve édes vágyakozással, elmémben nem forgott más ; ajkamra nem jött egyébb, szivem azt dobogta csak. Jó éjt ! Szép álmokat ! * Két év mult el, hogy ama első látás után egyszer sem találkoztunk. 0 a fővárosban tanult az angol kisaszszonyok zárdájában, ha eljött a vacáció akkor sem találkozhattunk, mivel én is szüleim hajlékában voltam. Igy történt az, hogy nem láthattuk egymást annyi időn át. Az idő igy haladva elérkezett a tél s vele együtt a farsang — amikor is ősi szokás szerint megtarták a jogász bált. Itt tűnt fel ismét elveszettnek hitt csillagom, utolsó sugara már elveszendő reménységemnek. A bál csárdással pont 6 órakor vette kezdetét, de nekem — mintha valaki mondta volna csak — nem volt kedvem tánczolni A segélypénztárok reformja, A betegsegélyzés ügyének reformja a megvalósulás stádiumába lépett. Az elmúlt héten félhivatalosan is közzétették, hogy a segélypénztárakról szóló 1891. XIV. t.-cz. revíziójának előadói javaslata elkészült és legközelebb megküldetik az érdekelt szaktestületeknek. A tervezet főbb intézkedései, autentikus értesülésünk szerint a következők : A törvénytervezet szerint a betegsegélyzés intézményének a kerületi pénztárak lesznek a föszervei. A kerületi pénztárak mind megmaradnak, az apró, tengődő egyébb pénztárak pedig megszűnnek. Megmaradnak a tervezet szerint az összes kerületi pénztárakon kivül az ipartestületi, gyári és magánegyesületi pénztárak közül csak azok, a melyeknek legalább ezer tagjuk van. Az összes pénztárak együtt országos szövetséget fognak alkotni, a melybe a belépés kötelező lesz. A kerületi pénztárak tartoznak vagyon fölöslegüket a központi szövetség pénztárába beszolgáltatni. Az igy központilag kezelt jövedelmek után arra fordíttatnak, hogy a pénztárak bevételei és kötelezettségi közötti aránytalanság országszerte kiegyenlítessék. A szövetség lesz a kerületi pénztárak központja, a mely az egyes pénztárak fölött, mint megannyi fiókja fölött, gyakorolja* az ellenőrzést. Az ipartestületi, gyári és magánegyesületi pénztárak föl lesznek mentve a vagyonfölösleg beszolgáltatásának a kötelezettsége alól, de a központ ellenőrzése reájuk is kiterjed és ennek fejében bevételeik 5%-ával járulnak a központi szervezet fentartásához. A vidéki kerületi pénztárak teinkább a terem félreeső zugából néztem a mulató párok közé — mintegy akaratlanul keresve ott valakit. Időmet ilyképen töltve — tekintettemmel a buffet felé fordulva — a dél virágok között — egy ritka szépségű nőt pillanták meg, — közelebb lépve ama helyhez, lábaim gyökeret vertek, mozdulni képteleu valék, a váratlan viszontlátás boldogító mámorában. Ö volt az, ki ott megrengett, — igy nézve őt — ki engem még nem vett észre — menyország volt nyitva előttem. Alig állék ott pár másoclperczig, felpillant — tekinteteink találkoznak — s az imádott nő kebléből halk sikoly tört elő s eszméletlenül dűl a f'autel puha vánkosára. Szeretetteljes gondozásom folytán csakhamar magához térve — hódító szempillantásával reám tekintett s kért, maradjak mellette, — hiszen úgyis mily régen láttuk egymást — még mikor együtt öntöztük a ligetben a virágokat. — 0 még most ugy sem tánczol, egy kis pihenésre szüksége van. Ott ültünk a buffet virágai között. Nem beszéltünk mi sokat, egy hosszú, egy mély szempillantás több boldogságot adott nekünk Nem vallottunk mi szerelmet egymásnak — elég volt arra egy tekintet, egy üdvözítő mosoly ellebenése. Szótlanul épiténk jövőnk öröm napjait, nem gondolva arra, • hogy a szomorúság, a gyász mily hamar beköszönt. Isten! A világ teremtője ! Miért adtál rülete gyakran igen nagy, néha több vármegyére terjed s igy a nagy távolságok miatt a tagok nem érintkezhetnek közvetlenül a pénztár igazgatóságával. Ezt az érintkezést a tervezet szerint a községi elöljáróságok fogják közvetíteni, de csak ott, a hol a pénztár tagjainak a száma ezernél kevesebb. Az ezer, vagy több taggal rendelkező pénztárak autonomiája eddigi terjedelmében megmarad. A biztosítás kötelezettségét a tervezet kiterjeszti a mező és erdőgazdasági iparüzemek mellékágainak munkásaira és a házi cselédekre, továbbá az ipartörvény alá nem tartozó, de iparszerüleg folytatott vállalatok alkalmazottjaira, a művészeti, tudományos és egyéb ilyen fajta intézetek alkalmazottjaira, végül az állami, törvényhatósági és községi alkalmazottakra a mennyiben alkalmazásuk ideiglenes és fizetésük évi 2400 koronánál nem több. (Igy kerül megoldásra a dijnokok biztosításának kérdése.) A fizetendő járulékok a tervezet szerint aráhyosan lesznek megállapítva, a koczkázathoz s a betegség esetén való ellátásnak kerületenként különböző költségéhez mértén. Többet fog fizetni az, a kinél a megbetegedés gyakoribb és kinek az ellátása költségesebb. Az összes befcegsegélyző pénztárak felügyelő hatóságaként állami munkásbiztositási hivatal fog felállíttatni. Ezek a főbb intézkedései az előadói tervezetnek a mely most van sajtó alatt s a melyet a kereskedelmi rninister már legközelebb meg fog küldeni véleményadás végett a különböző érdekelt szaktestületeknek. a madárnak szárnyat, ha repülni nem engeded ? . . . Miért adtál ez emberiségnek szivet, az érző kebelbe szerelmet, ha az boldog nem lehet, ha rája a bánat és keserűség árja vár ? . . . Miért ? . . . Miért ? Egy nap valék csak igazán boldog, egy rövicl napon át. — Óh ! vajha csak egy évig tartott volna is, nyugodtabban hordanám el ugy keresztemet, örömestebb végezném be pálya futásomat, mert elmondhatnám. Istenem ! Szerettem szivemből tisztán, küzdöttem érte eleget, de el is vettem üdvözítő jutalmát ! De igy nem 1 Oh nem! Alig, hogy rendbe jövék magammal, az oly váratlanul elért boldogság után, alig hogy gondolatimat egy parányi versecskébe össze szedhettem, arczából kikelt színben, — szinte halott halványan — szakítja fel szobám ajtaját az Ő — unoka fivére s csak ennyit rebeg. — Kedves Gézám ! az ég szerelmére kérlek jöjj hozzánk azonnal 1 — Kedves Andorom 1 szólj bővebben, mi lelt téged ? miért vagy oly izgatott és halovány ? — Kedves Gézám! rövid leszek mondani valómmal, mert egy haldokló téged epedve vár. Szeretett nővérem a mai szép tavaszi napon egy kis sétára ment és hazafelé jöttében — mintha at égből esett volna az utczára, — egy rozoga kocsi volt ott, bele fogva két ló — ezek gazdátlanul vágtattak