Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-07-22 / 29. szám

tisztességes ember számon kérni nem fogja, azon elvből indulva el, hogy a ki korpa közé keverededik . . . . De hát ennek is van határa, mert még mindig van egy eszköz, melylyel sétára indult szerény észbeli tehetségét vissza lehet szorítani a normális mederbe. Ehhez pedig már nagyon közel áll. Damokles kardja nemsokára lehűl. Legutóbbi ponyvatermékiben a rendőrkapitányt is felelősségre vonja egy bizonyítvány kiadásáért. Mit tett a kapitány ? Egy bizonyítványt állított ki, mely megfelel a valóságnak. Ugy látszik Páter Bukfencz ténsur, hogy ön védelmére kel mindenkinek ha a hatóság ellen sütheti ki piszkos revolverét. Azt mondjuk ilyen t ímadásokra: csizmadia mar.idj a kaptafádnál. Hidje meg Páter Bukfencz ténsur, hogy az ön által vezetett iskola osztályban sokkal több törvénytelenségnek jönnének nyomára, mint a fog^ asztási adóhivatalban, — ha az ön osztályát is alaposan megvizsgálnák. De ezzel most nem vesződünk, erről majd legközelebb fogunk egyet—mást elmondani. Ünnepélyesen kijelentjük, hogy harcra kelünk mindenfele olyan üzelmei ellen, — mely a tisztességes emberek rovására az ön népszerűséget van hivatva emelni. Harcra kelünk a végletekig és kijelentjük, hogy minden közérdékü közleményeinek utánna nézünk s ha elferdítve hozza azokat, — helyreigazítjuk és semmi körülmények között meg nem tűrjük, hogy ön és érdektársai továbbra is a zavarosban halásszanak. Egyelőre ennyit. Pollatsek Frigyes. A regále bizottság figyelmébe, Egy idő óta undorító látvány tá rendezett s én is ott voltara a tánczosok között. Meg voltam lepve, mikor Tóni bácsit is ott találtam. Egy ösmerősével ment fel, a kinek először ment a leánya bálba. Talán valami rokonságot is ki lehetett volna sütni. Annak a kedvéért vette magára a fekete ruháját. Nagyon megtetszettek nekem az ottani leányok. Egytől-egyik kedvesek voltak, de egybe meg éppen belebolondultam. A nevét nem mondom meg, mert holnap már tudná az egész város. Olyan pletyka lenne belőle, hogy borzasztó. Meg különben sincs vele semmi czélom. Jól mulattam vele : annyi az egész. Elég az hozzá, hogy ezektől a kedves leányoktól a szünóra teljesen elszakított, Tóni bácsi odaintett magához és átölelte a vállamat. — Elmondom, öcsém, a Lonkayné dolgát. Jöjjön az asztalomhoz . . . Elvitt az asztalához. A sarokban állott, jó messze a többiektől. Nyugodtan beszélhetett a szomszédok felől. Megkínált a fekete-piros egri borával és beszélgetni kezdett . . . * ... A tavalyi farsangon is feljöttem egy bálba a fiatalok közé. Nagyon emlékezem, hogy nem volt hozzá kedvem, de a sógorom erőszakolt. Talán éreztem előre .. Akkor vitte Lonkayné a legkisebb leárul elénk. A városi fogyasztási hivatalban ugyanis az ott alkalmazott pénztárnok sikkasztott, ki megérdemelt büntetését elnyerte, hivatalától megfosztatott. Azonban a fogyasztási hivatalnak egy másik hivatalnoka ellen is folyik, mint értesülünk, holmi szabálytalanság miatt fegyelmi vizsgálat. A vizsgálat még befejezve nincsen, tehát nem tudhatjuk tulajdonkép mi történt ott, a fegyelmi vizsgálat eredményét be sem várva, máris akadnak számosan, kik ezen állásra aspirálnak, mindenféle mende-mondákkal igyekeznek a helyzetet kihasználni, hírlapi cikekkel és más uton zajt csapnak csakhogy igy az igazságos ítéletnek elébe vághassanak. Sőt azt is halljuk, hogy az illető hivatalnok elmozdítását mindenféle eszközzel kierőszakolni akarják. Csodálatos, hogy ilyenkor mily sok az erkölcs bíró és ily alkalommal mily olcsón lehet népszerűségre szert tenni. A műveltebb jó érzésű ember undorral ferdül el az oly cselekedettől a melylyel egyes közszolgálatban lévő egyén ellen hajsza indíttatik, hogy az akár jogos, akár jogtalanul állásától elmozditassék. Ha ez olyan könnyen mehet mint a hogy azok az urak gondolják, ugy egyetlen hivatalnok sem lehet biztos állásában, mert a legkisebb mulasztás is alkalmas lesz arra, hogy hasonló fegyverrel élhessenek és sokszor történne hivatkozás a jelen esetre, hogy hiszen ezt sokkal kisebb dologért elcsaptak, hát ezt miért ne ? Tudomásunk van róla hogy a legközelebbi napokban eldől a Salczer nyát az első bálba. Lonkay Bandi is ott volt, de nem tánczolni jött fel, csak hogy a nővérét nézze. Az orvosok megtiltották neki a tánezot, de tán a beszédet is. A negyedévi jogot végezte, mikor nagy betegen jött haza Budapestről. Egyszer találkoztam vele az utczán, de alig ösmertem meg. Nagyon megváltozott. A beesett arcza íakó volt, az - ajka sápadt ; a meggörnyedt szánalmas alakja meg botra támaszkodott. Csak a szeme volt fényesebb mint máskor. A sorvasztó láztól égett . . . Mikor a bálba feljött, már jobban volt egy kissé. Ugy hallottam egy rokonától, hogy teljesen megszűnt a köhögése és tüdővérzése is elállott. De azért nagyon szánalmas volt nézni azt a sorvadó, szótalan alakot, a csinos fiuk, meg a mosolygó lányok között ... Én meg megvetéssel néztem . . . Van egy hibára, öcsém, de nem tehetek róla. Utálom a gyönge beteg embereket. De hisz a beteg is ugy van az egészségesekkel. Én nem tehetek róla. Talán azért, mert nem voltam beteg egy perczig sem . . . Meg szeretem szidni is a mai fiatalságot és gyakran emlegetem a régi jó időket . . Tudora, hogy bolondság, de az öregség hibája .... nem tudok leszokni róla ... Az otthoniak egészsegére öcsém. ügy, de mielőtt a regále bizottság tanácskozva összeül néhány szavunk van hozzájuk : Abban a pillanatban a midőn összeülnek tanácskozásra és Ítéletük meghozására nem hatolhat be az utcza zaja és némely sajtó sara, az üvöltés nem lehet a bizottság Ítéletének iránytűje, vizsgálják meg a legnagyobb alapossággal ezt az ügyet s ha tényleg oly dolgok történtek a mely szerint lelkiismeretükkel megegyeztethetőnek tartják, a halálos Ítélettel egyenlő hivatalvesztést kimondani, ugy bízunk is abban, hogy azt ki is mondják. De elvárjuk viszont, hogy az esetben ha csak kissebb szabálytalanság fordult elő, mely százféleképpen is orvosolható, igazságérzetüknél fogva lesz elég bátorságuk a terrozizmussal szembeszálni és ítéletüket a történtek mértéhez megalkotni, mert tudniok kell, hogy egy családapára, pláne mikor már az illető korossabb e hivatalvesztés a halálos Ítélettel egyenlő. Ismételjük távol áll tőlünk, hogy Salczert vagy akár mást ha tényleg bűntényt követett el, igazságos büntetése ellen védjük, de daczára hogy ismerjük a regála bizottság minden egyes tagját, tudjuk azt is hogy mindannyian jellemes, tisztességes emberek, kik egy igazságtalan ítéletre nem képesek, mégis szükségesnek tartottuk az adott viszonyok között jelensorainkat hozzájuk intézni, melyből megtudhatjuk, hogy Ítéletük bármiként hangozzék is, a műveltebb, jó érzésű, humánus emberek, abban megnyugodni fognak. Tóni bácsi megkoczintotta a poharamat s azután tovább beszélt : — Éppen a csárdásnál voltak. Mikor a czigány abbahagyta, egyszerre fethangzott a „hogy v o 11". Újra tánczolni kezdtek. Sokkal nagyobb kedvvel, százszor tüzesebben. Széjjel néztem a kavargó tánezteremben s a szemem megakadt a Lonkay Bandi meggörnyedt alakján. Aztán odaáltam elibe széjjelvetett lábbal és csípőre tettem a kezem. — Bandi öcséra, — mondtam a szemébe nézve, végtelen gunynyal, — hát ilyen a mai fiatalság ? Megszorítottam a vékony karját és kikaczagtam. -— Gyönge legény 1 Nézze meg az én hatvan éves izmaimat . . . Még nem is tánczol ? . . . Szégyelje magát! . . . A mint reá néztem, láttam, hogy eb ölömlött az arczán valami beteges pirosság. Elpirult és ma már eltudom képzelni menynyire a szivébe nyilallott akkor az ő testének a hitványsága, meg az én ostoba gúnyolódásom. Sarkon fordultam, de azért félfüllel meghallottam a beteg gyönge hangját, a mentegetőzését : — Az orvos megtiltotta . . . A következő perezben már ott láttam a tánezolók között. Székely Sárikával tánczolt, épp a czigány előtt . . .