Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-06-17 / 24. szám

Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fill. HIRDETESEK es NY1LTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. ugye. t Óriási lépésekkel halad korunk. Minden téren nagy vívmányokkal találkozunk. A realizmus daczára, mely állítólag világszerte uralkodik, a humanizmus nem marad háttérben. Minden népnél halad a humanizmus nemes eszméje és a látható nyomok bizonyítják, hogy a jótékonyság és köny őrület nem halt ki egészen, hanem mint gyors tűz halad előre. Kevés város létezik ma már Magyarországon, hol jótékony egyletek ne volnának és erre mintegy kapcsolatosan kisebb-nagyobb kórházak is épülnek. Semmi sem bizonyítja jobban az emberek könyörületességét, mint az, ha a szenvedő, a beteg felebarátunk részére enyhületet, gyógyulást nyújtunk. Városunkban a közkórház felállítása már hosszú évek óta vajúdik és daczára, hogy a telek meg volt, a kellő költséget nem tudták összehozni. Mert ma csupán modern kórházat leHT A banküzletben, Révai Titusz urnák, a kinek fényes bank- és váltóüzlete volt a főváros egyik legélénkebb forgalmú utczáján, Athénba kellett utaznia, Nem azért, mintha megszállotta volna a vágy, hogy Szofoklesz és Demosztenesz hazáját szinről-szinre lássa, hanem inkább azért, mert üzleti összeköttetésbe keveredett néhány athéni bankárral, a kik az ö fizetési fölhívásainak konokabbul ellenálltak, mint őseik a termopilei szorosban a perzsák hadseregének. Mikor azonban már ott volt és ügyeit szerencsésen lebonyolította, este pompás vacsora után, a bankár urat mégis elfogta a poézis. 8 szivarra gyujtvá, igy elmélkedett: — Terringettét! Ha már idejöttem, mégis meg kellene nézni az Akropolisz klaszszikus romjait. Egy kis séta különben is jót fog tenni vacsora után. Nem tudjuk, vájjon a költői hajlam, vagy pedig az egészségi szempont vezette e a bankár urat, de csakugyan megindult, hogy megtekintse Hellasz régi dicsőségének düledező falait. Az óriás romhalom valóban nagyszerű volt a ragyogó holdvilágnál, mely az emlékezet szelid, tejfehér fátyolát borította a fakó kövekre, és Révai Titusz meghatottsággal gondolt rá : mennyibe kerülhehet építeni. Olyan kórházat, mely mint építészeti, de különösen : köz egészségügyi szempontból kifogástalan legyen. A férfi-kórház, melyet az irgalmasok évek óta nagy áldozatokkal tartanak fenn, nagyon kicsiny egy olyan város rétzére, melynek nemcsak nagy lakossága, de nagy vidéke is van. Sem a hely, sem pedig az orvosok nem képesek az oda özönlő betegeknek eíég számú ágyat és kellő gyógykezelést adni. Nemcsak a humanizmus, de a közegészségügy is' erősen követeli tehát, hogy Pápa városában rövid időn belül készen álljon a városi köz kózház. Mint jól eső érzéssel halljuk a városi közkórház építési terve újra felmerült és most már vehemesebb erővel ugy, hogy egy-két év multán egy monumentális közintézettel több hirdeti majdan, hogy Pápa a humanizmus előtt sem zárkózott el és lépést tudni tartani a más modern viszonyokkal haladó városokkal. Jüttner Kálmán kir. állainépitészeti mérnök a kórház terveit már teljesen elkészítette és benyújtotta a városnak. Ez a terv minden tekintetben megfelel annak a közegészségi czélnak, melyet a modern orvosi tudomány követel. Jüttner Kálmán neve és tudása a legfőbb garanczia, hogy a terv, ha elfogadtatik. nem fog szégyent hozni tervezőjének, sem a városnak, mely azt magáévá teszi. Igaz, hogy az a 80 ezer korona, melybe a Jüttner terve szerinti közkórház kerülne, messze túlhaladja azt az összeget, mely a városnak e célra rendelkezésére áll, de mint mi ismerjük városatyáink humanitását, hisszük, hogy találnak módot arra, hogy a hiányzó összeget megteremtsék. Kell, hogy erre a közegészségi ezélra meglegyen a 80 ezer kor., ha a város nem adhatja, társadalmi uton lehet a még hiányzó pénzt összehozni. A társadalom, Pápa és vidéke, egy perczig sem fog habozni filléreit öszszeadni, mikor egy mintaszerűen berendezett közkórház felállításáról van szó. tett ez az_ épület s mennyit nyert rajta az építési vállalkozó. Ekkor azonban, a várhegy alján, az olajbokrok között egy ütött-kopott, ínséges alakot vett észre, a mint fölfelé ballagott Paliasz Athéné hajdani temploma felé. Valami megrokkant kueséber lehetett, a ki nehezen czipelte hátán a batyut, A bankár azonban ugyancsak elámult, mikor a fölfelé törtető alak válláról a viharverte köpönyeg lecsúszott és alóla két aranyos szárnyacska villant ki a fényes éjszakába. Révai nem állhatta meg, hogy harsány hangon rá ne kiáltson a rejtélyes alakra : — Hallja, barátom, álljon csak meg egy szóra! Kicsoda, micsoda maga? ° A vándor összerezzent és megállott. — Kueséber vagyok, szegény kueséber — mondotta nyöszörögve. Nem parancsol egypár számot a nagyságos ur ? — Kueséber ? Hm . . . Sok kucsébert láttam már életemben, de szárnyas kucsébert még soha ! Az éjféli kóborló ijedten vette észre, hogy a rongyos köpönyeg elárulta féltett titkát és titokteljes arczczal mondta a bankárnak : — Ha már a nagyságos ur úgyis észrevette, nem titkolózom tovább. Bevallom, ki vagyok, Nagyságodnak ugy is olyan bizalomra gerjesztő ábrázatja van. Ez tetszett Révainak. Ezt még nem mondották neki. — Igaz, hogy most egyszerű kueséber vagyok, — folytatta az önmaga leleplezését az idegen, — de hajdan én voltam minden kucsébernek hatalmas ura. Merkurius vagyok, a kereskedés klasszikus Istene. Nagyságos uram bizonyára jól tudja, hogy az Olimpus elpusztult, Hébe kifőzdéit nyitott: nincs a ki bennünket tápláljon. Én is batyuval járom a világot és éjszakánként itt szoktam meghúzódni testvérem, Paliasz Athéné egykori templomában . . . A bankár ur nem a latin iskolákat végezte, de azért persze tudta, ki volt Merkúr és tisztelettel nézett a trónvesztett istenre. — Ön Merkúr ? Valósággal a kereskedés istene ? — Tetőtől talpig Merkúr vagyok, akiről oly csodás legendákat mesél a mitológia. Egynapos csecsemő koromban tolvajságot követtem el : elhajtottam nagybátyámnak, Apollónak ökreit a Pieridák mezejéről. Révai Titusz ur arcza mindjobban földerült, Kedélyesen vállára csapott az istennek : — Hehehe ! Egynapos csecsemő korában tolvajságot követett el? De hiszen akkor ön az én emberem . . . Jöjjön velem e fogadóba : hátha ki tudunk eszelni valamit, a mi mindkettőnknek hasznára válna 1 II. Az okos és emberismerő olvasó bizonyára fölteszi Révai úrról, hogy nem hagyta