Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-04-22 / 16. szám

mányunk, de mily célt értünk el a lámpák felállításával, ka azok nem világítanak ? Meggyújtják ugyan rendesen a lámpákat de egy-két óra múlva már korom sötétség uralkodik az utcákon. Nem szólva a mellékutcákról, de a főutcán már 10 óra tájban az aszfalt mellett tapogatódzva kell az idegennek járnia, hogy valahogy ki ne törje a lábát. A vasúti uton a nyolc órai vonat megérkezténél még csak égnek a gyéren felállított lámpák, de az éjféli vonat megérkezténéi csak egyes lámpa pislogása jelzi, hogy voltakép ott lámpa is van. Pedig ha jól tudjuk ez az útvonal, nem a legcsekélyebb hasznot adja a városnak. A látszat után ítélve, ezen utcáink koromsötétsége a petróleum manipulátióban leli magyarázatát. A lámpák nem lesznek kellőleg megtöltve s itt van a bibi. Nincs ellenőrzés a lámpagyujtásnál s ez adja a mizerábilis állapotot. Komoly megszivlelesül irjuk e sorokat s felhívjuk a városi hatóságot a lámpák meggyújtásánál a kellő ellenőrzés gyakorlására. Bontakozzunk ki már egyszer a nemtörődömség sürü ködéből, s igyekezenek a közjó és városunk haladása érdekében is valamit tenni. A közönség és városunk érdekeit szem előtt tartva elvárjuk a városi hatóság azon közegétől, ki az utcai világítás ellenőrzésére van hivatva, hogy felszólalásunk értelmében fogja a szükséges intézkedéseket megtenni. rövid nyakú palackba ugy mint az oleandert s a kinek virágvasárnapig kivirágzik a mandula ága, az még abban az évben férjhez megy ahhoz, a kit szeret. Kis lány kora óta minden évben megpróbálta. hiába, csak nem virított ki soha. Alikor már a kocsiba kellett volna ülniök, hirtelen eszébe jutott a mandula galyacska, s visszafordult érte. Róza néni ijedten kiáltott utána : — Jaj gyermekem, ne menj fel, meglátod nem lesz szerencséd otthon, ha vissza mész, de Ágnes nem hallgatott a szóra s kihozta a galyat. — Bolondság, tudom, akkor sem virult ki, a mikor Török Gyula menyasszonya voltam, nem is mentem férjhez. De azért mégis szeretném tudni, ez idén meglátom-e az én princemet. Az a kis bolondos galyacska meg, nem tudom én háladatosságból-e másért-e, alig értek haza, két kis csenevész sápadt mandulavirággal kedveskedett Ágnesnek, azt meg szintén nem tudom, hogy kiárulhatta el Török Gyula urnák ezt a nagy titkot, de az tény, hogy az Ágnes első fellépte alkalmával, Török ur félhavi gázsiját egy csokorba fektette bele, s abba a csokorba egy virágzó mandula-galyat is belekötött a virágárus leány. Színészet Pápán, Színházunk kapui újra megnyíltak. Az elhagyott öltöző-szobák benépesültek és ha a természet késik is verőfényével és meleg napsugaraival, de Dobó Sándor nem késett beköszönteni városunkba, hogy majdnem egészen újonnan szervezett társulatával hat héten át szórakoztassa közönségünket. Mielőtt rendes referádánkra térnénk, szükségesnek tartjuk egyetmást általánosságban elmondani Thália mindkét nembeli papjairól. Gyors áttekintésünk alatt, a heti műsor lejátszásának benyomása után, arra a tapasztalatra jutottunk, hogy sok a fiatal erő a mostani társulatnál. Van nem egy olyan, kiben tehetség szunnyad, de ez tehetséget első sorban megfeszített szorgalommal, másodsorban pedig kitűnő rendezéssel lehet érvényesíteni. Minden színésznek és kivált kezdőnek a maga és a közönség iránti szent kötelessége, hogy teljes készültséggel lépjen a lámpák elé. Az első héten — különösen egy pár kezdőnél — tapasztaltuk, hogy szereptudás uélkül állnak a közönség elé. Nos tehát kimondjuk, hogy ezt a hibát, sőt bűnnek is nevezhetjük, kegyetlenül fogjuk ostorozni, mert még a tehetség hiányát is elnézzük akkor, ha szorgalommal igyekeznek pótolni. A mi a darabok előadását illeti azok, őszintén kimondjuk, gördülékenyen és szakavatott rendezés mellett folytak le. A műsor is kitűnően volt összeállítva, mert egy hét alatt három újdonságot láttunk. Bs most áttérhetünk a szereplők bírálatára, mely most még szeretettel lesz telve, mert ezt a jövő reményében újságíró kötelességünk folytán őreimmel előlegezzük. A bemutató előadásokban, húsvét ünnnep lévén, négy színdarabot láttunk két nap alatt — az egész személyzetet alkalmunk volt láthatni s igy az első benyomás melege alatt Írhatjuk meg bírálatunkat. „Náni" címszerepében, a városunkban kiváló játékképességről már előnyösen ismert Csongori Mariskát láttuk viszont. És ez a viszontlátás uagyon szimpatikus volt. A közönség percekig tarcó tapssal üdvözölte a fess sváb leányt és az egész előadás folyamán gyönyörködtek svábdialektusán, graciőz táncán és szinte fülbemászóan elesicsergett dalain. A művésznő mellett olyan cabinetalakokat mutattak be Dobó Sándor és Nagy Imre (a két svábban), hogy az ugy is háladatos délutáni közönség, alig tudott betelni tetszésének nyilvánításaival. A sváb család dalait és táncait kétszer-háromszor megujráztatták és a három jeles szereplő mosolygó arccal kezelte újra meg újra a fáradságos dal és táncokat. Benedek Gyula, városunknak e régi és mindig kedvesen viszontlátott színésze, Sándor jogászban úgyszólván ekcellált. Bizony a vidéken alig található Benedeknél jobb, képzettebb és kiválóbb színész ós nem csak a maga szakmakörében, de minden egyes szerepében, melyet az igazgató, vagy a véletlen ráoszt. Igazi oszlopa ő minden társulatnak. Dicséretreméltók voltak : Balázsi Sándor, (ki a Benedekhez hasonló tehetség) Beekói József, Juhász Sándor (a keresett baritonista,) valamint Kresz Irma, (a mindig felhasználható szinpadierő) és Pozsonyi Júlia. Az esti előadásban „Szulámith" operett ment telt ház előtt. Mányai Aranka, Csongori Mariska és Juhász Sándor játszták a főszerepeket. És „Szulámith"-nak bájos zenéjét ez a művészi hármas olyan pompásan kiemelte, hogy a kik látták is Goldfaden héber operáját, uj gyönyörűséget találtak e darabban. Mányai hangja még hatalmasabb, nagyobb kaliberű lett, mióta nem hallottuk, ízlés és játék tekintetében is nagy lépésekben halad. Gratulánem telt bele egy hónap sem, másról sem beszéltek mint Toldy Ágnesről. Török ur csodásan átváltozott. Fütyölve jött be a hivatalba tiz óra tájban s egykor már hazafelé száguldott. A kis borzas diurnistát kedves barátomnak szólította, a gyufaárus gyerekeknek olyan ropogós fabarackot nyomott a fejére s olyan fényes hatosokat piszkos kis markaikba, hogy azok akár azonnal megválasztották volna képviselőjüknek. De hogy is ne lett volna boldog, jókedvű, a mikor két hót múlva az első májusi szombaton megnyílik előtte a földi paradicsom. Holtáiglan az övé lesz az az arany szőke énekes madár. — Földi Ágnes ma este különösen jól énekel, jegyzi meg a földszinten az egyik törzsvendég. Igaz is, az a vágyódó, édes melódiáju dallam ugy kifejezi az ő érzelmeit, hogy csak a szivét kell megszólaltatnia s elragad mindenkit. A tenyerek a repedésig erőlködnek, hogy még egyszer a lámpák elé szólítsák őt s az első emeleti sarok páholyában a patikus kisasszony olvadozva mondja a gouvernantjának : — Ah magnifique. Zum küssen. Török ur szeretné megszorítani az egész világ kezét ezért az ünneplésért, s egészen átszellemülvn rohant az Ágnes öltözőjéhez, hogy bevárja mig fölöltözik. Ott jár, kél, észre sem véve a többi halandót, a kik szintén ott várakoznak, a mikor hallja a nevét. Két katontiszt beszelgetett a folyosón. — Azt a kipirult embert gondolod ? — Azt. — Török Gyula a Földi Ágnes szeretője. Az első pillanatban megkábul ettől az aljasságtól s a mikor magához tér ökölre szorított kézzel rohant a főhadnagy felé. Pimasz, gyáva! s ökölcsapásától hátra tántorog a főhadnagy. A következő percben szétválasztják őket. Török Gyula ur egy szót sem szólott a történtekről s a mikor harmadnap reggel a segédeivel utazik a Sashegy felé, olyan jókedvű, hogy verebet is lehetne vele fogatni. — Ide állítsátok, ez alá a virágos mandulafa alá, s olyan bizalommal, olyan nyugodtan áll a pisztoly csöve elé, mintha az oltár előtt állana. A vezető segéd, egy vén kapitány egyhangúlag számlál: — Egy, kettő, három . . . A főhadnagy lőtt. Török ur felszökik hirtelen a levegőbe, felcsapja mind a két kezét, azután arcra borul a pázsitra. Azok a rózsás mandulavirágszirmok meg, lassan álmatagon keringnek a levegőben, s azután leszállanak, ott pihennek meg a boldog halotton.