Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.

1900-01-14 / 2. szám

honi gyárakból, de idegenből szerzik be czikkeiket ? Hányszor gazdagítják Bécset, Budapet rovására ? Hányszor zsákmányolják ki a helyzetet az árak | felcsigázásával ? Ezt az érzéket kell magukban ki­fejlesz'eniök. Haladnunk kell a korral. Szorgalom, pontosság s a közönség érdekeinek figyelembe vétele mellett visszahódíthatják magok részére á fo­gyasztó közönség osztatlan pártfogását. Legyenek ők is, legyünk mind­j nyájan az összetartozandóság érzetétől ' áthatva. Legyünk jó lokál pátrióták. | Egymást megértve, egymást kisegítve, hassunk minden erőnkből a saját fész­künk, megyénk, városunk gyarapítá­sára anyagi és- szellemi elöhaladására. Ipartestületek gyűlése. — Győrött, f. évi január; 21-én. — Országszerte tanácskozások fojynak a Kamarák és az Ipartestületek között aljban a reformkérdésben, melyet 3 kereskedelmi minister kezdeményezett s mely az Ipertestü'etek fejlesztését tűzte ki c.zéljáu'. A győri kereskedelmi kamara f. hó 21-én vasárnap délelőtt 10 órakor tart ez ügyben gyűlés f, a melyre meg­hívta a győri kamarai kerület minden ipartestületét, A kamara meghívó levele körüirja egyszersmind a tanácskozás lényegét is. Ez a meghívó le.vé', mely ma érkezett meg a mi városunk ipartestületéhez is, igy szól ! Tekintetes Ipartestületi Elnökség. A kercskede'miügyi m kir. minister ur az Ipartestűletek fejlesztésének kérdésével foglalkozván, megbízta a kamarát, hogy ke­rülete ipartestületével tanácskozva állapítsa melynek áldozatául esett, s azt képzeli ez­zel megszabadul. Holló ! Erről szó sincs. Okvetlenül ki kell derülnie, micsoda rette­netes titok az, a melynek elleplezése vé­gett még attól sem riad' vissza, hogy iszá­kos lumpnak tüntesse fel magát, — holott nyilvánvaló, hogy mióta itt.van, még egy pohárka bort sem lehetett ráerőszakolni, akármilyen kitartó unszolással kínálták is.. Az iszákos ember képtelen elleníálhti. Te­hát mindabból, a mit beszélt, egy .szó sem igaz. Többet azonban egyelőre nem tudott tőle kicsikarni. Robinzon bácsi visszavonult a kerti házba, s ugy két hót múlva igy szólt Mi­kolaihoz : — Ma este elmennék, Ádám .'. . Is­ten fizesse meg a jóságodat ... . — Már hová mennél? — Cselekedni fogok, • — dörmögte szakállába az ember. Mikolai mosolyogva tekintett rá, az­után megcsóválta szánalommal a fejét, s megsimogatta a maga elé bámészkodó em­ber vállát. — Kedves harátom, — mondotta pár pillanatnyi hallgatás urán, — a feleségem nem akar hitelt adni annak, a mit tőled hallott, de én tudom, hogy igazat mond­tál ... — Lujza! kiáltotta ijeten, fölriadva a férfi, — írt neked — Válaszolt, mert én írtam neki; de talán magadtól is kitalálod, hogy levelem­ben egyetlen betűt sem írtam rólad. — Kösznöm, rebegte az ember — kö­szönöm, Ádám. — S ezúttal is csak annyit akarok veled közölni, — folytatta gyöngéden Miko­lai, — hogy feleséged .egészséges s ha bizonyos volna benne, hogy csakugyan meg­javultál. meg ís bocsátaná a multat. — Oh, Istenem, Istenem . . . Térj .magadhoz, Feri, s ha érzed hogy ur.a tudsz leni önmagadnak, keresd föl a feleségedet és kezdj uj életet. De ha azt érzed, hogy minden hiábavaló akkor csak maradj itt,és várj egy hónapig, félévig, egy évig, két évig : a míg biztos leskel •benne, hogy most már Lujza elé léphetsz, mert megjavultál és ne,m, iszol többet. — Ugy érzem, hogy már. megjavul­tam, — felelte bizakodó hangon a fefi. 1 — Akkor hát csak menj, — intett jó­indulatú- mosolylyal Mikolai, s maga akart segédke'zn az utazás előkészületei körül,, a megjavult ember azonban nem engedte. Majd ' elkészül ő estére mindennel. Miatta még a kocsit sem kell befogni, mert gyalog akar elmenni,'— ngy ; a mint jött. Nem kíván semmit, csak egy kis táskát, a mit • nyakába akaszthasson, az irományai számára, aztán egy esőköpeny eget, egy re­volvert és valami jó erős botot a komon­dorok ellen, ha valami útközben esetleg megtámadnák, mig a vasúti állomást el­értheti. Mikolai mindent ráhagyott; bolon­dos szeszélynek találta ugyan a dolgot, de egy szóval sem ellenhezett. Legyen ugy, a mint akarja. Még azt is készséggel meg­igérte, hogy családjának semmit sem szól az elutazásról, hanem azt fogja mondani, hogy csak néhány napra távozott és megint visszatér. meg azon okokat, melyek bénítőlag hatnak a testületek működésének kifejlődésére és fog­lalja javaslatba az e téren kívánatosnak lát­szó teendőket. A kamara örömmel veszi e megbízást és ezzel felkéri a tek. Ipartestület, szívesked­jék 2 — 3 tagu képviseletét a kellő informá­cziókkal és megbizásssl ellátva a kamara székhelyén, Győrött f. évi január hó 21-én d. e. 1(3 órakor a kamarai tanácsteremben tar­tandó értekezletre kiküldeni. A tanácskozás a következő kérdéseket fogja felölelni. Kielégítő-e az ipartörvénynek az Ipar­testületek szervezésére vonatkozó intézkedése. Képesített .iparosokra szoritkozzék-e az ipartestület vagy az iparosok egyetemére ? Kötelező legyen-e az Ipartestületek szer­vezése ? A mai hatáskörben kielégítő-e a testü­letek működése ? Az iparfejlesztés terén való működés az ö feladatuk közé sorozható-e s ha igen : mennyiben ? Szükséges-e hatáskörük kiszélesebbitése és mily irányban ? Mily hatósági teendők volnának még hatáskörükben utalandók ? Az Ipartestu et az iparoktatás ügyének szolgálatában. Az Ipartest letek és a szövetkezeti ügy. Az Ipartestülevek és a munkaközvetítés ellátása. Az Ipartestület a munkás humanizmus terén. Az Ipartestület intézmények. Az Ipartestületek és a Kamarák kőzött való kapcsolatok kérdése. Felmerülendő indítványok. Felkéri a kamara a tek. Elnöksé­get, szíveskedjék kiküldendő képviselői­vel e kérdéseket már előzőleg megbe­szélni és szíveskedjék megbizottainak számát és nevét a kamarával mielőbb közölni. Á postai tarifa változásai, A nagyközönség és még a kereskedő­világ is meglehetősen tájékozatlan a köte­lező koronaértékszámitás behozatalával kap — De hát mire való ez, Feri ? — kérdezte végül nevetve. A megjavnlt omber lesütötte a szemét — Ne haragudj, kérlek, -- felelte majdnem szomorúan és mélyen föllélegzett, — de azt gongoltam, tán jó lesz, ha előbb kipróbálom magam ... — Szóval, nem bízol magadban. r— De igen, igen. — mond az em­ber,— érzem, hogy megjavultam és most már Lujza elé léphetek . . . előbb azonban mégis próbára teszem magam . . . — Jól van, — tégy, a mit akarsz. Ha nem állód ki a próbát, gyere vissza. — Nem, soha ! Nem fogok visszajönni. — Annál jobb ! Kívánom tiszta szi­vemből, hogy igy legyen, — felelte Miko­lai komolyan, s csak ugy odavetve, köny­nyedén tette hozzá: szobád három napig igy marad, a mint van, — kulcsát minden­esetre vidd magaddal, s ha többé ne'm lesz rá szükséged, tartsd, meg emlékül. Nekünk még van egy kulcsunk. Majd azt fogjuk használni. . / Este nyolez óra körül, mikor Mkelainé leakarta küldeni a cselédet a kerti házba, hogy hívja föl Robinzon bácsit a vacsorá­hoz, a családfő — mindnyájuk nagy bámu­latára — kijelentette, hogy nem szükséges. — Feri elment, hogy meglátogassa a szklahovai papot és általam kér tőled bo­csánatot. hogy ezt személyesen nem adta értésedre. A dolog azonban oly hirtelen jött hogy már nem volt rá idő. — Csak nem szóltál neki valamit ? — kérdezte szemrehányó hangon az asszony. — Hova gondolsz ! Ismétlem, hogy lá­Lehetnek városunknak oly polgá­rai is, a kik sohasem gondolták meg jobban, bebatósabban, hogy milyen ká­rára van a városnak, ha elvonják ipa­rától, kereskedőmétől támogatásukat, akkép vélekedvén, hisz egy-két kivétel nem tesz különbségei, megélnek azért, ha mv. . lek eddig. -— Igaz, hogy ez egy-két kivétel nem elön i meg iparun­kat, kercskt (h'míinket, k hef, hogymeg sem érzi, de ily védekezés nem illő egy, a váios ja\,U s lv(n viselő, lelki­ismeretes po! ári 10z Nem arra kell nézni/ hogy eli< he!-n víiro.-unk kulru­rája egyesek támogat <a néikül, hanem hogy egyesü l érévé'. kő ös jóakarattal mennyivel ink. I) ..fok •/.: aljuk a hala­dást a jólét fe ve..e!'' . ^sv ^nyen, melyre lépni s a m.' !\ n ha aíiui buzgalommal törekedni nemcsak oltári erény, de egyúttal kötelesség i; ' Legyünk okál p Lióíák, tanuljuk és tudjuk becsülni a magunk erejét, tápláljuk a saját kul uránkat, .emeljük a saját iparunkat, kereskedelmünket, ez által tehetjük virágzóvá. A mit itt kaphatunk, ne hozassuk Bécsből, a mi meg van itthon, ne forduljunk ezért máshova. De midőn iparosaink és kereske­dőink érdekében szót emelünk, nem zárkózhatunk el az e'ől sem, ho«y ve lü k szemben nyilt bizalommal és ió­akaraital megmondjuk az igazat. Valljuk meg őszintén, hogy — tisztelet a kivételnek — gyakran ön­magunk adunk okot arra, hogy a fo­gyasztó közönséget magunktól elidege­nitsék. — Hányszor van a közönség nek panasza, hogy iparosaink a meg rendelt munkát pontos időben ki nem szolgáltatják. — Hány esetet tudunk, midőn a kereskedők maguk is, nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom