Pápai Közlöny – X. évfolyam – 1900.
1900-01-07 / 1. szám
2. PÁPAI KÖZLÖNY 1900 január 7. vunkat és bizalmával megajándékozva támogatni fogja a „Pápai Közlöny" független közérdekű hetilapot, melynek főtörekvése, hogy hű tükre legyen Pápa város és Veszprémmegyének s annak mindenkor javára szolgáljon. A „Pápai Közlöny" szerkesztősége. A „PÁPAI KÖZLÖNY" ÁRA: Egész évre 12 korona • Fél évre 6 korona Negyedévre 3 korona. Az előfizetések és hirdetések Pollatsek Frigyes felelős szerkesztő és kiadótulajdonos czimére küldendők. Városunk békerontói. Nagy bűnt, nagy merészséget követnek el azok, a kik elég lelkiismeretlenek lakosságunk nyugalmát, békéjét felzavarni. Tudják ezt sokan mégis akadnak, a kik belemarkolnak városunk társadalmának békéjébe, felforgatni lörekesznek a békés egyetértést, hogy a zavarban halászhassanak, hogy önző czéljaikat elérhessék. A ki fogalmával bir a közjónak, a ki embertársai nyugalmát, békéjét, jólétét nem helyezi alá saját ezéljainak, az semmi méltóság árán sem zavarná fel a város békéjét; de azok, a kik akkor gyönyörködnek, ha hajba kapni látják az embereket, ha egymás ellen uszítják a békés természetű polgárságot, ezzel vajmi keveset törődnek. Átok az ilyen emberek a polgárság kebelében, a melyek konkolyt hintenek oda, a hová a társadalom búzát vetett. Átok az ilyen emberek, mert álprófétaként hamis tanokat hirdetnek, hogy a lakosság hiszékenységét felhasználva, elérjék önző piszkos czéljaikat. Pápa városa nem lehet oly rövidlátó s ha egyesek azok volnának, keservesen kell meglakolniok, mert kígyót melengetnek keblükön. Meg is tartja a legközelebbi öt perczig. Azalatt elolvassa a levelet. — A „nagv kutya" ! Igen, a Nagy Gyulát hivta igy a hölgye! Elhitettük vele, azaz elhitették, hogy a magyarban kutya: az keresztnév I Hát hogy is van tovább ? A szemtelen kis kadét, — igen — a kis kadét fogadást ajánlott neki, hogy én magát elviszem az orruk elől ! Haszontalan kölyke ! Dehogy viszem! Azért ís itt maradunk ! — Nem utazunk el ? — Csak nem szökhetem meg a katonapajtásaim elől ! És nem is nevettethetem ki magamat azzal, hogy magát elviszem* előlük, mintha félteném tőlük. — Tehát nem megyünk ! Nekem mindegy, a mint maga akarja, Tibor — végezte be a beszédet az asszony csöndes, nyugodt hangon. Azután átment a másik szobába. Bereghy sóvárgó tekintettel nézett a karcsú asszonyka után s szinte kedve lett volna máris megszegni a fogadását : — Tehát maradunk ! Legalább meglátom, hogy valójában olyan jégcsap természete van-e, vagy csak hozzám olyan. Csak hadd csapják a szelet körülötte a fiuk ! Biztos vagyok benne, hogy hiába csapják! De legalább egyszer-kétszer jót mulatunk ! Hátha az én kis csendes asszonyom is jobbkedvű lesz ezek között a kötnivalók között ... No de először is rendelek vagy ötszáz Pápa városának belbékéjét ez idő szerint egy stréber klikk minden áron meg akarja zavarni. Csak a vak nem látja, hogy lassú forrongást készítenek elő. Az emberek suttognak, tanakodnak, városunk intéző körei aggódva nézik a káros jelenséget a melyek kizökkentik a rendes kerékvágásból kátyúba akarják vezetni az egyetértés Szekerét. Akadhatnak olyanok, a kik ránk fogják, hogy ördögöt festünk a falra, hogy nem létező rémképeket vélünk látni, midőn eme kóros jelenségek elharapódzása miatt aggódunk. Lehet, hogy igazuk van, de mi tapasztalatból tudjuk, hogy az ragályt csirájában kell elfojtani, ha azt nem akarjuk megérni hogy elterjedjen. Ösmerjük a nép hiszékenységét s sokrabeszélés után képesek v, képié enségéknek felülni, ezért féltjük is a békés egyetértés felbomlását s ez teszi kötelességünkké az ideje korán való felszólalást. Mindezt tétlenül csak a vétkes közöny nézheti. Ne kicsinyeljük ezen közös ellenségünket, mert a tétlenség megboszulhatná magát, mert kutat építeni már késő, midőn a tető már lángban áll. Képletekben beszélünk, mert okos emberekhez kívánunk szólani, ezek úgyis megértenek, mig a tudatlanság pálc/ál tör legjobb szándékunk felett is. Á tapasztalt embereket köszönettel fogadják, ha vihar közeledtére figyelmeztetik, mig a tudakosság csak akkor remeg meg, ha villám czikkázik üres feie lelett, de addig kételkedik és nem hisz. Igenis képletekben beszéltünk, de most már a dologhoz érdemileg is hozzászólunk. Hozzászólunk pedig azért, mert szegyen gyalázatnak tarljuk, hogy városunkban akadnak egyesek, kik megmétyezni akarj ik a békés egyetértést, üveg pezsgőt. Hadd legyen igaza a „snórer"-nuk. II. A Berghyéknel tett első látogatás után Dini hadnagy nagy lelki elégedettséggel s a jövőben vetett erős reménység tudatával jelentette ki: — Az asszonvka nem szereti az urát! Csak egy élelmes legény kell és Tibor barátunk hamarosan megkapja a szarvakat. Dini hadnagy ur az élelmes legény alatt persze a maga becses személyét értette. Valaminthogy a szemtelen kis kadét is magára gondolt, mikor azt mondá: — Nehéz az atillának ellentállni! Hát bizony sok asszony nem is tud ellentállni. Hanem ez a kis szőke asszonyka más fából volt faragva. Reá nem nagy hatása volt az egyenruhának. Még akkor se ; mikor az esküvő napján ott feszült a vőlegénye daliás termetén. Nem érezett ő egy szemernyit sem abból a vágyból, melyet íorró fantáziájú leányok és pezsgő vérű asszonyok szoktak érezni, mikor meglátnak egy-egy jól befűzött katonaderekat. Az ő lelkivilágában nem illettek bele ezek a snájdig, könnyelmű, vidám legények az ő hódításhoz szokott elbizakodott modorukkal, üres fecsegéseikkel s kihivó, bátor, arrogáns fellépésükkel. Más férfiról ábrándozott ő leányos, fehér tiszta álmodozásai közepette. Férfiról, a mely eddig városunkban honolt s melyért városunk polgársága ép ebben a választási küzdelem miatt sokat áldozott. Már mindnyájan azt hittük, hogy ezzel az áldoza tal megmentettük lakosságunkat a legveszélyesebb ellenségtől s íme most a sáskasereg megmozdul s üszköt akar dobni lakosságunk közé. Az egész dologban nem látunk ugyan komolyságot, de igenis láttuk a rosszakaratot, mely körülmény arra indit bennünket, hogy bélyeget süssünk azok fejére, kik ezt előidézték. Nem a közérdek, hanem a „saj d ügy" lebeg szemeik előtt s annak rovására, mellüket veregetve, iparkodjak tévútra vezetni a lakosságot s ezzel egyetemben a közbizalmat maguknak biztosítani. Uron útfélen, hirdetik az igéket, melyek városunk reorganizálását, társadalmi jóllétünket lesznek hivatva előmozdítani ha az ö táborukhoz csatlakoznak. Ez a mézes madzag, mellyel azután cált akarnák érni s sokaknál el is érnek. A közönség hiszékeny s miután még nem lettek teljesen leálcázva városunk békerontói elhiszik mindezt és úsznak az árral. Nem tisztelnek ezek tradíciót, nem tartanak ezek szem előtt sem tisztességet sem békés egyetértést, hanem minden eszközt felhasználnak arra, hogy magán érdekeiket kielégítsék, nem törődve azzal, h'^gy az ily feketelelkü stréberkedéssel lakássunk között eddigi békés egyetérté-ben az egyenetlenség magvát hintik. Ez a helyzet kényszeritett a felszó lalásra. Vigyázzunk nehogy késő legyen 1 A magot ezek a békerontók elhintették s hogy ez gyümölcsöt ne teremjen arra mi akarunk vállalkozni Ne hagyják magukkat hízelkedéssel a békerontók táborába juttatni, amelyet ugyan a barátság szive alatt toborzanak össze, hanem ki gyöngéd, poétikus, nemes lélek legyen, szeresse a viragokat, verseket és tudjon szeretni olyan szerelemmel, a minővel a regényekben meg a versekben szoktak szeretni. S e helyett jött azután a délezeg. gazdag elbizakodott Beréghy Tibor. Beleszeretett, megkérte s ő a felesége lett a nélkül, hogy szerette volna. Mindenki irigyelte őt, csak ő érezte magát elhagyottan, árván a mellett a térti mellett, a ki elárasztotta őt nemcsak gazdasága minden fényűzésével, hanem szerette is a maga férfias, kissé szilaj kitörésü szerelme minden erejével. S ő ? Ő csak tűrte ezt a szerelmet, mint eltűrendő áldozatot, a nélkül, hogy a viszonzás vágyát csak egy perezre is érezte volna, a nélkül, hogy a csókok mámorától csak egy pillanatra is megittasult volna a lelke. Szűzies, érintetlen maradt az s álmodozott tovább valakiről, a ki ne legyen se hős, se dalia, se valami szerelmes, félénk poéta, a ki reszketve beszéljen a szerelméről s a kinek szeméből a birás perczében ne az elbizakodottság dölyfe czikázzék ki, hanem a tiszta boldogságnak, a hálának könyektől ragyogó fénye. És hiába csapták a szelet körülötte a délezeg huszártisztek, az ö lelke, mint a csiga a házacskájába, ugy vonult vissza a vakmerő támadásai elől, ábrándjai, mondhatnók: beteges álmodozásai közé.
