Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-01-29 / 5. szám

1899. január 29 Ó szélünk, eső u án a köpönyeg. De itt az id jc, hogy erről komolyan gondol­kozzunk, ilyen rendszer mellett alig fo­gunk reusálhatni. A város jelenlegi helyzete nagyon is megérdemli, ho^y a közjövedelmeink mikénti szaporít ása megbeszélés tár­gyává tétessék. Évi közgyűlések. A Kaszinóban. A pápai Kaszinó f. hó 22-én delu án 3 órakor Sült József aligazgató elnöklete alatt evi rendes közgyűlést tartott. Sült al­igazgató üdvözölvén a szép számmál meg­jelent tagokat az ülést megnyitja s a jkv hitelesitesére Mészáros Károly es dr. Antal Géza tagokat kéri tel. Jegyző felolvassa a mult évi számadá­sokat, melyeket a választmány átvizsgált es rendben talalt, ugyszinte az 1899. évre szóló költségvetési előirányzatot. A közgyűlés az ujabbi választás veze­tésére Karmos Zoitán elnöklete alatt Bárá­ny ay Zsigmond es dr. Kapossy Lucián ta­gokat választja meg szavazatszedő bizottsági tagokul. A közgyűlés egyhangúlag és lelkes eljenzés közepette gr. Esterházy Móriczot választja meg a kaszinó elnökéül. Közfelkiáltással lett ezután a tisztikar is megválasztva. Aligazgató : Sült József, jegyző : Bor­sos István, pénztáros : Noszlopy Bálint, könyv­tárnok : Szupits Gyula. A valasztmanyi tagok választása kö­vetkezett, mely időtartam alatt az ülés fel­íüggesztetett. Karmos jelenti, hogy 28 szavazat lett beadva, mely szerint választmányi tagokká megválasztattak : Osvald Dániel, Galamb József, Kis Gá­bor, Baranyay Zsigmond, dr. Fenyvessy Fe­rencz, Gyurátz Ferencz, Harmos Zoltán, Bé­kássy Gyula, Mikovinyi Ödön, Martonfalvay , Géza csodálkozott a társalgás ilyetén való átmenetén s ráhagyta, hogy ; — Igazán. Sárika ugy beszél vele, mint egy kis babával, csoda, hogy falovacskát nem vesz neki. Kivette a nagy szalmakalapot Sárika ke­zéből s eléje ült egy nádfonatú karosszékbe Sárika én magának valamit mondanék. Sárika azonnal észrevette, hogy itt ko­moly dolog következik, félt a bekövelkező perczektől s minthogy természetében feküdt, minden komolyt, kiforgatni, pajkos fordulatot adott a dolognak : — Csak ki vele ! De ne beszéljen ilyen félénk hangon Géza, mert még azt hiszem, hogy az iskolában valamelyik osztálytársam felel a franczia litteratur-bó 1. Sándor Géza haragosan nézett rá. Min­dig csak játszik velem, — gondolta, — so­hasem veszi komolyan egy szavam sem, pedig most milyen komolyan szóltam hozzá. Sárikának pedig hirtel«n az ötlete tá­madt, jő lesz megtánczoltatni ezt az elbiza­kodott álló uracsot s végletekig akarta bosz­szantani. — Nos, nos, folytassa Géza — sür­gette aztán. — Egy nagy bün terheli lelkismerete­met Sárika, jobban mondva egy rengeteg hazugság. A hamis Sárika, ugy tett, mintha unot­tan ásítana. Pedig már akkor az arc/.a "rözsapirja élárulta, hogy érdekli a Géza komoly elő­Elek, Weber Rezső, Hanau- r Béla, Steinber­ger Lipót, Barthalos István, Kriszt Jenő es Koller János. Indítvány tétetett, hogy a jelen év fo­lyama alatt „Évkönyv' 1 adassék ki a szoká­sos berendezessel es tartalommal, mit a köz­gyűlés egyhangúlag elfogad. • A közgyü es azon indítványt, hogy február i-től a Neues Wiener Tagblatt he­lyett a „Neue Freie Presse" czimü napilapot rendelje, elfogadtatott. Több tárgy nem lé­vén napirenden a közgyűlés befejezést nyert. A keresi\ ifjúság önk. köre. A pápai kereskedelmi ifjúság önképző­köre f. hó 22-én este fél 8 órakor tartotta meg évi rendes tiszlujitó közgyűlését a Hun­gátia i-zdloda nag>termében. Kohn Miksa elnök miu.án a szép szám­mal megjelent tagokat üdvözölte a közgyű­lést megnyitja. Elnöki megnyitójában beszá­molt a kör évi működéséről. Jelentesebői kitűnt, hogy a tagok száma iio re emelke­dett, tehát nagyon gyarapodott a mult évi­vel szembet). Szép beszed kíséretében emlékezik meg arról, hogy a kör ez évben a 15-ik évét lépi át, rr.ely időtartam alatt a kör hivatásának minden tekintetben megfelelt. Lelkes éljenzi'ssel fogadta a közgyűlés az elnök megnyitóját. A pcnziári számadások a számvizsgáló bizottság által megvizsgáltattak s az n nd­ben találtatott, minek folytai a közgyűlés a péhztárnofn k a >zukásos felmentvényt meg­adta. Számvizsgálókká u'ra Wellisch Géza és Friedmann Jakab leitek megválasztva. Elnök ezután ugy saj.n, mint tiszttár­sai nevében lemond s az uj tiszíikar megvá­lasztása iránt tesz intézkedést, amennyiben felkéri Koréin Ví'mojs elnöklete alatt Schan­dek Miksa es Mont/mer Miksa tagokat a szdvazatszedő bizottság e'vallatására. A sza­vazás tartamara az üles felfüggesztetik. Koréin Vilmos elrendeli a szavazást, mire a kö'gyüles a tisztit "t egyhangúlag választja meg. Igazgató : Lázár Ádám, elnök : Kohn Miksa, alelnök : Schvartz Vilmos, titkár : Blau Henrik, jegy70 : Koréin Ernő, pénztárnok : Strausz Arnold, háznagy : Koréin Vilmos. Választmányi tagok titkos szavavás utján a következők lettek : Appelfeld drz \ Lá zár Miksa, Hirschler Miksa, Süsz Ernő, Wellisch Géza, Ring Sándor, Saudek Miksa, Smger Ferencz, Gutstein Lipót, Mauthner Miksa, Rapoch Vilmos. Póttagok : Fi&chl Adolf. Braun Dezső, Schönfeld Károly. Több tárgy nem lévén napirenden, a közgyűlés befejezést nyert. A mult hétről. Vá'ságos helyzetben vagyunk még mindig s va'óban agodalommal nézünk a farsang elé, mert ha ez igy tart, akkor Kar­neval herczeg trönral^pése is akadá yozva lesz az tx-lex á'tápot miatt. Meg is látszik ez mostanában városunkban. Semmi sürgő­lődes, semmi forgolódás mint más alkalom­mal nem eszlelhető s ha hallunk is, hogy rgvik másik egyesület bálra készül, ez is olyan bizalmatlanul hangzik. P. dig hát az idei farsang nagyon víg­nak Ígérkezett s alig van városunkban egy­le; és társaskör, mely az idei költségvete­sebe szép jövedelemre ne számított volna a farsangi bálból. Sőt minr hallottam, újításo­kat is akartak tenni, mit meglepetésül szán­tak a vendegseregnek. Ezen újításokról jut eszembe, hogy egy fővárosi lapban olvastam ilyesmiről. A ren­dezők a modern kor vívmányait akarják a bálterembe bevinni s a bálok külső alakját ugyancsak megakarják változtatni. Igy pél­dául a vasutasok báljánál a személyvonat a keringőnek, az express a gyorspolkának, a vegyes vonat a négyesnek, a tehervonat pe­dig a csardásnak felelne meg. Igen ügyes dolgot szándékoznak a tűzoltók bálrendezői tenni. A táncosnők tü­zének lehűtéséről a gőzszivattju gondos­kodna. A tánezosok ne lokalizdják a tüzet, hanem élesszék addig, mig a tető, azaz a tánezosné le nem szakad. A keringőt toló­adása s elrejthetlenül ott ült két fekete sze­mében az a tüz, a mi nem közönyt, de az érdeket fejezte ki a beszélő iránt. Sándor Gézát azonban az ásitás elné­mította. — Ugy látszik, —jó hát nem mondom el, Más hangból kodte a nótát, közelebb húzódott Sárikához s megfogta annak egyik kis ujját. — Sárika, én magát szeretem amióla ismerem, pedig már mindjárt három hónapja annak. Sárika szemei most még égtek, mint két fekete gyémánt, de még mindig nem hagyta el pnjzánsága. — Tucíoin ! — felelte tettetett közöny­nyél. — Mit tud? — ámult el Géza. hiszen ő senkinek sem mondta még, hogy Sárikát szereti. — Tudom, hogy két és fél hónapja isnierjük egymást, — felelte a legnagyobb lelki nyugalmat színlelve Sárika. Nesze neked. Géza, Sárika megint ját­szik veled ! — Emlékszem, hogy azon a májusi médikus majálison mutatkozott be éjfél előtt, — folytatta Sárika, a két utolsó szót erősen megnyomva s most már felült, a pamlagon felkönyökölt egyik virágállványra s tenyerébe hajtotta barna fejecskéjét. — No Játja Sárika, — kapta meg a beszéd fonalát Géza, — éppen erről akar­tam gyónni az előbb, ha el nem akaszt az­zal a hatalmas ásitással. Bizony restellem bevallani, akkor hazudtam magának mámo­ros fejjel, de nagyon megbántam. Most pedig, hogy kirukkolt ennyivel is, megragadt Sárika egész jobb kezét. — De bocsásson meg érié, ugy szere­lem magát, még meg is javultam, nem va­gyok olyan léha, lump fráter a mióta ma gát szeretem. Bocsásson meg és azzal adja bocsánatát, hogy feleljen kérdésemre. Mondja csak egy kicsit ? Azt azonban elhallgatta a ravasz Géza hogy fogadásból tánczoltatla meg azon a medikus majálison Sárikát. Minek is meg­mondani azt, hiszen eléggé kínozta érte a lelkiismerete. Sárika hagyta, hogy Géza megcsókolja egyszerrkétszer, aztán meg számtalanszor a kezefejét s minden kicsi ujja hegyét, a sze­mébe nézve csak ennyit felelt komolyan : — Szc r tem Géza ! Géza hevesen csókolta meg újra azt a rózsaszín kis kezet. — Igazán szeret, és szívesen lenne az én kis feleségem ? — Igazán szeretem 1 — aztán elgon­dolkozott s majd nevetve simult Gézához. — Tudtam, hogy hazudott akkor, de azért szívesen leszek a maga felesége, mert m.iga becsületes ember, látszik, hogy nincs hozzá-zokva a hazugsághoz, két hónapig sem felejtette el. Azután karonfogva menlek le a tennisze­zők közé a boldog m-nyasszony és vőlegény.

Next

/
Oldalképek
Tartalom