Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-11-05 / 45. szám

1899. november 5 PÁPAI KÖZLÖNY 3 ves. Azt t. i., a ki nem tanul, küldi kereskedőnek, iparosnak, a tehetségesebbet, jobb tanulót neveli urnák. Pedig a nézet félszeg. Mig a jobb tanuló kínlódik mig hivatalba jut, kínlódik a nagy verseny folytán mint orvos és ügyvéd is, — addig a képesebb fiu a kereskedői vagy iparos [pályán nagy eredményeket inkább elérhetne, mint a gyöngébb, kit éppen megfordítva, inkább kellene hivatalnoknak nevelni, mint a hol megélhetése bizonyosabb, mint a nagyobb egyéni önállóságot kivánó anyagi pályán. Hiba, a mi a jobb elemeket e pályáktól elriasztja, a kereskedő és iparos, de főként az előbbi osztály avult fölfogása a tanonczképzés ügyében. A tanonczot nem képezik alaposan, a mi a saját érdekük is, hanem mindenféle a törvény által is tiltott házi cselédi munkákra alkalmazzák. Természetes, hogy a jobb családból való fiu, ki képzettebb és tanultabb nem akarja magát alávetni ennek. Valóban szégyenteljes állapotok ezek. A kereskedő, iparos nem tanonczot nevel saját iparága számára, hanem neki ingyen munka kell. Azért kiáltozik a tanonczidő meghosszabbítása után. Pedig tessék csak az első naptól beállítani s igazán tanítani a tanulót, nincs az a tanuló, ki egy év alatt szükséges kézügyességet s jártasságot el ne sajátítaná. S akkor aztán nem panaszkodnának a képzetlen segédek miatt, a mi onnan ered, Jiogy letelik a tanon cz idő, föl kell szabadítani a fiút a ki jártas a gyermekdajkálásban, piaczí kosár vitelében, sepregetésben, de nem az üzleti dolgokban. Szégyenteljes, hogy a kereskedő és iparos, hogyan csalja meg önmagát s a tanulóját, midőn elvonja a fiút az iskolától s minden ürügyet felhasznál az iskola ellen, csak az ingyen munka legyen meg. Botrányos állapotok azok a mikor egyfelől jajgatnak ez osztályok a képzetlen segédek miatt, másfelől bírságokkal és büntetésekkel kell viszszaszoritani, hogy nevelje és iskoláztassa. S maguk a munkaadók a bűnösök abban, ha száz tanuló közül pályájára jó ha 8—io kifogástalanul ki van képezve mig kilencz-tizedrészét e nélkül szabadítják föl s igy megkárosítják a tanulókat is s azokat, kik a fiatal segédeket alkalmazzák. Igy aztán nem csoda, ha nincs tekintélye, ha lenézett ez az osztály, ha tönkre megy, mikor önmaga igyekszik mindezeken. Megyei közgyűlés. — 1899. október 30. — Vármegyénk törvényhatósági bizottsága hétfőn délelőtt 10 órakor a megyeház nagytermében rendkivüli közgyűlést tartott Fenyvessy Ferencz főispán elnöklete alatt. Fenyvessy főispán, kit a terembe lépéskor zajos éljenzéssel fogadtak, szívélyes szavakban üdvözli a megjelenteket s a közgyűlést megnyitja. 1, 22074/899 Az 18^9. évi XV. t. cz. 8-ik §-a alapján az országgyűlési képviselő választóknak a válasziás helyére való s állításával felmerülő fuvardijaknak megállapítására vonatkozó szabályrendelet megalkotása. A közgyűlés a képviselőválasztasi fuvardijakat a járási főszolgabirák elözeies meghallgatása utáu a következőkép állapította meg: Az egyes jelentések szerint előállott átlag gyanánt kilométerenként 20 fillért számítva, a fuvardijak minimumát 2 frlban, maximumát 5 frtban allapitotta uieg. A kötelező előfogatok gyanánt való kiállítást a szabályrendelet nem mondja ki, egy kocsira pedig a kocsison kivül legalább 3 váisztot számit. 2. 21503/899. Veszprém rendezett tanácsú város á'tal a város közönsége által alkotott vízvezeték használatáról alkotott szabályrendelet elbírálása. A közgyűlés Veszprém városa által a vizvezeték dijairól alkotott szabályrendeletet jóváhagyási záradékkal látta el. elhelyezve. Egy-két elrejtett lugas is volt ott és ezek egyikébe vezettette magát Ilona grófnő. Leültek. Ilona minden bekezdés nélkül egyszerre csak igy szóllott fivéréhez : — Tivi fennáll a te elhatározásod e kastély kisasszonyával szemben ma is ? — Feltétlenül, Ilona, felelte a fiatal gróf. A grófnő kedvtelenül csóválta meg fejét, mire a gróf sértődötten szólt nővéréhez: — Talán kifogásod van ellene? — Isten ments ! felelte Ilona. De engedd meg, hogy őszinte legyek, Csacska le! áriy vagyok, de világosan látok. A világ azt fogja hinni, hogy címerünknek aranyozásra volt szüksége és a mi aranyainkból már "nem tellett. A mi pedig magát választottat illeti, én tisztán látom, hogy e nő csak a fényt ismeri, azért akarja ehhez a rangot, de boldogítani nem lesz képes. Ezért tiltakozom én lelkem mélyéből ezen messailance ellen. Tivadar komolyan bámult maga elé és nem felelt. Ilona épp mondani akart valamit, midőn a lúgos előtti porondon léptek > zaja hallatszott, A ház kisasszonya jött egy pesti alakkal. [ — Nézd Irén a tönkrement Sárháty báróval, suttogta Ilona fivérének. Csakugyan ők voltak. Épp a Nagykáradyékról beszélgettek. — Tehát szerelmes önbe Tivadar gróf. — Láthatta, felelt büszkén Irén k. a. — Persze gazdag Nagykarády grófnak nagyobb szerencséje lesz, mint nekem. — Igaza van báró, de ne csodálja előttem a személy mindegy. De maga egy szegény ördög és igy vészit értékéből. Nagykarády gróf ősi név. a Nagykarády gróf vagyon 1 ősi vagyon. Ilyen házasság kellett nekem, barátom, Tivadar grófnak rangja imponál nekem. — És szerelme, kisasszony ? — Hagyjuk a szerelmet, kacagott Irén, hisz ez csak arra jó, hogy eszköz legyen, melylyel magamhoz kössem de hisz bárom maga jól tudja, hogy nekem nincs szivem. — Jól tudom, a grófrő — felelt gúnyosan Sárháty. Tovább vonultak. Tivadar megsemmisülten nézett maga elé, mig Ilona szemei diadalban sugározták. Csakhamar előállott a Nagykárady grófék kocsija és elsőnek hajtattak haza a fényes estélyről, melynek oly nagy sikere volt. De az öreg méltóságos grófné is meg volt elégedve a sikerrel." Ez az estély hárította el a családját fenyegető veszélyt, ez az estély semmisítette meg a készülő messalianceot. 4. Pápa rendezett tanácsú város képviselő testületenek a Pápán létesítendő czérnagyár segélyezése tárgyában hozott határozatának elbírálása. A közgyűlés Pápa város képviselőtestülete által a létesítendő cérnagyár segélyezése tárgyában hozott határozatát jóváhagyta. Több tárgy nem levén napirenden, a közgyűlés befejezést nyert. mmmmmmmmmA mult hétről. Bajos lesz élethű heti krónikát írnom, mivel a het legnagyobb részét távol töltöttem városunktól. Szerkesztőnk ugyanis engem bízott meg, hogy a magyar újságkiadók országos kongressusán őt, mint lapunk kiadóját képviseljem s jóllehet azon hiszemben volt, hogy ezzel nem gördít akadályokat hivatásom teljesítésében a mennyiben rendes időre visszau-kezhetem, de én felhasználtam ezt a kedvező alkalmat s Budapestről viszszajövet meglátogattam Győrött a mi kedvelt szini gárdánkat. Az újságkiadók országos szövetségének alakuló közgyűlése vajmi kevés érdekkel lehet olvasóközönségünkre s így arról megemlékezni nem is tartom szükségesnek, ha csak azt nem jegyzem meg, hogy a «Pápai Közlöny» nagy olvasottságnak örvend, ugy a fővárosban mint a vidéken. Mikor jelentkeztem a «Pápai Közlöny* nevében ugy a fővárosi mint a vidéki kollegák rögtön azt kérdezték tőlem, hogy «mi hirlik Pápán.» Olyan ostromnak voltam egyszerre kitéve s hogy mindegyik kérésének eleget tegyek a „véletlenül" nálam levő legújabb példányt rendelkezésre bocsájtottam s ott palam et publice fel lett olvasva, hogy «mi hirlik Pápán.» A vidéki kollegáknak, «kiknek uj kapu» volt még ez a rovat, nagyon megtetszhetett, mert azonnal cserepéldányra szóiitottak fel, mire én szerkesztőm utólagos jóváhagyására apellálva, megkötöttem a cserebarátságot. Szaporodott is az előfizetők száma vagy2o-al de alig hiszem, hogy szerkesztőnk és kiadónk erről e'őfizetesi nyugtákat fog valaha kiállítani. Ha nem tetszik neki, hát máskor menjen el ő maga személyesen az ily gyűlésekre. Meg vagyok győződve, ha ő maga jelentkezik és ö maga jelentkezett voln?, mint az «az hirlik» rovatvezetője, több cserepéldánya volna most, mint előfizetője. Azt hiszem, hogy ezért a bőkezűségemért nem haragudott meg reám a szerkesztő, mert olyan örömhírt hoztam neki a közgyűlésről, mely feler az ezáltal felmerülendő évi postaköltséggel. Rövid időn belül megszűnik a hirdetési bélyegilleték. Hogy mit jelent ez, az újságkiadónkra, főleg pedig a szerkesztőnkre, ki kiadója is lapunknak, azt ugy közönséges stylusban lehetetlen volna megírni. Mennyi baj, mennyi és mennyi kérvény és mennyi szaladgálásnak lesz ezzel eleje véve s a mi fődolog nem kell majd illetéket fizetni. De hát ez nem érdekli az olvasóközönséget, talán inkább az, hogy mit csiuálnak Győrött a mi szinész ösmerőseink. A szinész gárda nagy részét a sétatéri kioszkban találtam s azzal, hogy csokoládét ivott nagy része, ezíel azt kellett konstatálnom, hogy anyagilag nem a legrosszabbul állanak. Jól néznek ki, jól ruházkodnak s a direktort kitűnő jó hangulatban találtam. Azt hallottam magától a direktortól, hogy a premiei operettek, főleg pedig «Sulamith» pazarul beütött. A színházba is voltam és végig élveztem a «Próbaházasság»-ot. Primadonnáink előkelőségét eléggé bizonyítja, hogy az ottani elsőrangú szálloda éttermében van a főhadiszállás, hol nem egy ízben adták már tanújelét bohém vérüknek. Azt is hallottam hogy Pápa városa uiég egy