Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.
1899-01-08 / 2. szám
4PÁPAI KÖZLÖNY 1898. január 15 ezen kérdés a tanítóképezde telek megjelölése, mely kérdésben a legközelebbi napokban — mint már azt lapunk egyik legközelebbi számában jeleztük — egy vegyes bizottság fog városunkba érkezni és a telek kijelölésében a kuUuszministernek véleményes jelentést fog lenni, mely jelentés véleményünk szerint a minisztert is döntő határozat fogja késztetni. Köztudomásu dolog, hogy ezen telekkérdés mily ádáz harczot provo kált igy a képviselőtestületi közgyűléseken valamint hírlapi polémiákban s bárha utóbbi időben a telek kijelölése a földmives iskola közelébe jelö'tetett a közvélemény csak bizonyos kényszernek engedett akkor, midőn beleegyezett; hogy a telekkérdés ily stádiumban terjesztessék a kultuszminiszter elé. A közvélemény ezen hangos feljajdulása teszi kötelességünkké most a tizenkettedik órában, akkor, midőn ezen kérdésben döntő határozat lesz hozva, hogy az intéző körök figyelmét egy oly körü'ményre hívjuk fel, melv körülmény nagyon is belevág városunk jövő fejlődésére és gyors ., Városunk képvisel őtesüleíe csak nemrég elhatározta, hogy uj városrészt nyit a vasúti ut mentén levő telkek felépítésével s ezen nagy áldozatok árán megvett uradalmi telkek minél hamarább való beépítése iránt a szükséges intézkedések megtételével a városi ta nácsot bízta még. Hogy mily lökést ad majd ezen uj városrész beépítése, azt szükségtelennek tartjuk újra felemlíteni, hisz ezzel tisztába vagyunk mindnyájan. Nos, hogy ezt elérjük, itt a kínálkozó alkalom. Nézetünk szerint ezen városrész kiépitéséhez nagy lendületet adnánk, ha az állami tanítóképezde felépítését itt biztositanók. Ehhez azt hiszszük nem is kell kommentárt fűznünk. Ha ezt kivívhatjuk, akkor nem ugy mint az általános vélemény hangoztatja 10-20 év, de rövid két év alatt kapnánk egy uj városzrészt. Nagyon is megfigyelni való ezen tervünk s elvárjuk az intéző férfiaktól, íöleg pedig városunk polgármesterétől, ki ezen uj városrész megteremtője volt, hogy a telekkérdéb czéljából városunkba érkezendő vegyes bizottságnak ez irányban is meg fogja adni a kellő felvilágosításokat. Távol legyen azon gondolat, hogy hogy ezen tervünkkel akadályokat akarnánk gördíteni a telek kijelölése érdemében, sőt mi több a lelkesedés legnagyobb melegével üdvözöljük azon bizottságot, mely hivatva lesz végre-valahára ezen kulturális intézményünk megvalósítását biztosítani, de kötelességünk volt ezt tenni már azért is, hogy a közvélemény részéről vád ne érjen bennünket, hogy erre nézve nem világosítottuk fel az intéző köröket. Megszivlelésül írjuk e sorokat s elvárjuk az illetékes közegektö 1, hogy j ezeii '"o^fos * *•» 4ézroén l rünk! néi i'arnouu ; m\ ..o^relöü fogják tartani, tgy csapásra legyet! Á tanítóképezde heiye a közvé. teljes megelégedésére nem a városon kívül, hanem fejlődésünk központjává lesz, másodsorban pedig ami létkérdésünk is, hogy az uj városrészünk beépítését rövid időn belül biztosítjuk. Hisszük és reméljük, hogy városunk biztos fejlődésére nézve minden tekintetben fontos és üdvös tervünket az arra hivatott közegek figyelembe veszik s minden telhetőt el fognak követni, hogy ezen lelek az uj városrészben jelöltessék ki. Még elég jókor van ! Pollatsek Frigyes lődtem, mikor az embert még nem is ismertem. Szép tárcza. És olyan igaz. Üljön csak nyugodtan, gyújtson rá egyjczigarettára, ha tetszik és én majd felolvasom magának. Csak kérem, üljün egy kissé távolabb. Igy ni! Nem bánom én, ha hátat is fordit nekem a miért hogy nem engedtem olyan közelre magam mellé. Én igy is szeretem magát, maga ugy látszik, csak ugy szeretett volna. Nem tehetek róla. Ez a tárcza józanított ki. Ha ezt nem irta volna, talán már rég megcsókoltam volna. Halgassa csak . . . ... A társaságban, ahol ott volt. az öreg Réthy Gida is, ez a valaha nagyreményű tehetség, a ki bizony semmit sem váltott be a hozzá fűzött reményekből, egyik fiataf piktor lelkesedve beszélte el a legutóbbi kalandját; — A táncz volt az oka mindennek. Felhevültünk, a vérünk forrott, az ajkunk szomjazott, s mire a bálteremből egy kis sötét folyosón át a czukrázdába értünk, akkorra ajkam már nem vágyakozott semmi egyéb edességre. mert. megkapta a legédesebbet a világon. Nem csábítottam én a leányt csókra. Magától jött ez, mint a hogy magától kinyillik a virág tavasszal. — És a hogy magától elhervad ősszel — vágott közbe, szinte boszusan az öreg Réthy. De persze, ti nem gondoltok tavaszszal az őszre. Ki is gondolna a ti korotokban ? Én se gondoltam akkor. Pedig jó lenne ám gondoh i. Mert hátha az a szegény leány ebből a te csókodból egy egész életre szóló vallomást olvasott ki. Hátha annak az ajkát ez a csók érte volna először és ez a csók érte először és ez a csók jelentette számára az életét és ebben a csókban való csalódása a halált. — Légy nyugodt öregem, — válaszolta a fiatal legény — nem jelentelt az a csók neki semmit. Egyszerűen alkalmunk volt rá, hogy megcsókoljuk egymást és megcsókoltuk. Ennyi az egész. Hidd el Gida bátyám, nem nagy dolog ez ! Vagy te sohasem csókoltál meg tisztességes leányt ? — De meg. Sokat! tEgész addig, mig egy csók tönkre nem tette az egész életemet. Nem mondanám el ezt a szomorú történetet, de szeretném ezt a fiatal leányt egy kissé megijeszteni. Mert sajnálnám, ha neki is annyit kellene szenvednie egy csók miatt, mint nekem. Egy csók miatt, melyről addig én is azt hittem, hogy az semmi! És két élet megölője lett. Az z hogy csak ő halt Rendkívüli közgyűlés. — 1899. január 7. — Pápa város képviselőtestülete tegnap délután rendkívüli közgyűlésre gyűlt egybe, melynek egyedüli tárgya, az esküdtbiróáígokról szólló I897 évi 33. t. fcz. értelmében az esküdtek összeírásához megkívántató összeíró bizottság kiküldötteinek megválasztása volt. A közgyűlés csekély érdeklődés mellett folyt le s rövid ideig tartott. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Mészáros elnöklő polgármester, miután a megjelenteket üdvözli a jkv. hitelesítésére Kis Gábor, Barátit Ferenc, Perlaky Elek, Walter Sándor és Fischer Adolf képviselőket felkéri, az ülést megnyitja. A mult ülés jkve felolvastatván az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Polgármester előterjeszti az eskiidrbiróságokról szólló 1897 évi 33 t. ez. in éz'kedés szükségességet és ajánlja zz összeíró oi >': 1 küldötteiül : dr. Hirsm Vilmos, dr. Kende Ádám, Svoboda Venczel, Bognár Gdbor és Paál litván képviselőket. A közgyűlés egyhangúlag elfogadja a polgármester előterjesztését. Ügyben felhatalmazást aJ „polgármesternek, hogy a bizottság nemcsak az idei, hanem a jövő évi esküdtek lajssromát is állítsa össze, amennyiben a jövő évir még ez év május hóban kell felsőbb helyre beterjeszteni. Ez érdemben a polgármester elnöklete alatt a megválasztott bizpttság két tag behivasával ma d. e. ülést tart. Több tárgy nem lévén napirenden az ülés befejezést nyert. meg, én előhalott lettem. Még egy absyntet pincér ! Egy darabig nézte a csillogó zöld pálinkát, azután hirtelen felhajtotta. — Ugy volt ! Egy csókért halt meg. Ez a csók is egy mulatság után csattant el ! Igaza van. Tolsztojnak, hogy a láncz és zene a legerkölcste'enebb dolog. Mennyivel kevesebb bűnt követnének el az emberek táncz és zene nélkül. Egy majálison történt ez az én szomorú históriám. A négyes után sétálgattunk egy kissé az erdőben. A mama hátul jött. Okos mamák szokása szerint, a kik alkalmat adnak a fiata'oknak, hogy házasságról beszélgethessenek. Én házasság helyett szerelemről beszéltem s a vége az. volt, hogz egy fordulónál, a mama láttávoíából kikerülve, átkaroltam s megcsókoltam. Ezt az első csókot azután több is követte. S egy pár napig ugy éreztem, mintha a mennyország szálf. volna le hozzám minden égi gyönyörűségével egyetemben. Hanem egy szép reggelen egyszer csak levelet kaptam töle. Minden sorából a legrajongóbb szerelem beszélt. Mintha valami tiszta fehér angyal lelkáben egyszerre lángolt vo'na fel az áhítatos vakbuzgó, odaadó szerelem. Láng, tüz és végtelen hit ragyogott ki a levélből.
