Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-02-12 / 7. szám

4. PÁPAI KÖZLÖNY 1899. február 12. kozó alkalom. Nézetünk szerint ezen városrész kiépítéséhez nagy lendületet adnánk, ha az állami tanítóképezde felépítéséi itt biztositanók. Ehhez azt hiszszük nem is kell kommentárt fűznünk. Ha azt kivívhatjuk, akkor nem ugy mint az általános vélemény hangoztatja 10—20 év, de rövid idő alatt kapnánk egy uj városrészt. Nagyon is megfigyelni való ezen tervünk s elvárjuk az intéző férfiaktól, főleg pedig városunk polgármesterétől, ki ezen uj városrész megteremtője volt, hogy a telekkérdés czéljából a kultuszminister által küldendő szakférfiaknak ez irányban is meg fogja adni a kellő felvilágosításokat. Megszivlelésül írjuk e sorokat s elvárjuk az illetékes közegektől, hogy ezen fontos kulturális intézményünknél városunk nagy érdekét szem elett fogják tartani. Egy csapásra két legyet! A tanítóképezde helye a közvélemény teljes megelégedésére nem a városon kívül, hanem fejlődésünk központjává lesz, másodszorban pedig ami létkérdésünk is, hogy az uj városrészünk beépítését rövid időn belül biztosítjuk. Hisszük és reméljük, hogy városunk biztos fejlődésére nézve minden tekintetben fontos és üdvös tervünket az arra hivatott közegek figyelembe veszik s minden telhetőt el fognak követni, hogy ezen telek az uj városrészben jelöltessek ki. Még elég jókor van ! Pollatsek Frigyes. Mély fájdalmat és igaz részvétet keltett városunkban és a vidéken ama mélyen megrenditő hir, hogy Fischer Adolf meghalt. A társadalom minden rétege, minden osztálya, mind igen melegen emlékeztek meg elhunytáról és mind megegyeztek abban, hogy a közügyre nézve nagy, pótolhatatlan veszteség az ö elhalálozása. Fischer Adolf 1842, augusztus 18-án született Nemes-Magasiban. hol édes atyja egyszerű kereskedő volt. Ott kezdte is tanulását házi tanítónak vezetése mellett. Tizenkettedik évében megszűnt a házi tanítás, de a szép eszű és ritka szorgalmú fiu öntanulás által tovább képezte magát és 16 éves korában kellően előkészülve a győri kath. tanitóképezdébe lépett. Azt fényes sikerrel végezven, Sárvárra került mint tanitó. A kis helyű élet nem elégítette ki a rendkívül munkás férfiút, megnősült és Pápára jött, hol szeszkereskedést nyitott. Az izr. hitközség a tanügy iránti előszeretetet benne felismervén, iskolai igazgatónak nevezte ki; mely minőségben kiváló szolgálatokat tett. E mellett minden közügy iránt érdeklődött és csakhamar sokoldalú szakértelme és buzgósága megnyerte a hivatott körök és a nagyközönség bizalmát. Rövid idő múlva városi képviselőnek, majd takarékpénztári igazgatónak, izr. hitközségi elnöknek, majd a győri ker. ipar- kamara kültagnak megválasztották és a derek jellemes és buzgó férfiú minden téren a legalkalmasabb, sőt nélkülözhetetlen munkaerőnek bizonyult. Az egyes szakbizottságokban külön tevékenységgeléssikerrel működött, nem ismert más gyönyört mint a munkát, nem volt más nagyravágyása, mint hasznossá tenni magát egyesekre és a közösre nézve. Mint hitköz iégi elnök a Pápán létezett két hitközséget kibékítette és egyesitette, az iskola tekintélyét emelte és sok jó intézményt létesített. Minden tekintetben önálló, független szellemű személyiség, szilárd akaratú individualitás, tetőtől talpig magyar volt, magyar minden izében és idegében, szive minden dobbanásában, esze minden mozzanatában. Elhalálozása alkalmából Pápa város és vidéke takarékpénztára és a győri kereskedelmi- és iparbank gyászjelentést adott ki. Temetése február hó 6-án ment végbe a város és környék nagy részvétele mellett és számos küldöttségi tag jelenlétébén. Kevéssel 3 óra előtt az egész udvar megtelt a gyászoló közönség beláthatlan tömegével. Az udvarra helyezett koporsó körül városunk és a vidék előkelőségei, a kiválóbb férfiak és hölgyek foglaltak állást, vallás-, párt- és rangkülönbség nélkül, hogy haló porában is megtiszteljék a nemes szellemű munkást. Utt láttuk Pápa város képviselőtestületet Mészáros Károly polgármester vezetése alatt; a róm. kath. hitfelekezet küldöttségét, Sült József kir. tan. vezetése alatt; az ág. ev. hitfelekezet képviselőtestületét, méltóságos Oyurátz Feréncz püspök és nagyságos Ihász Lajos vezetése alatt, az izr. hitközséget, a Chevra Kadischát, az izr. tanítótestületet a tanuló ifrusággal, a tüzoltóegyesület képviseletét, a Wahrman Mór-, és az izr. iparosok gyámolító egyleteket teljes számban, a Gomle-Dalim és az izr. nőegylet küldöttségét, a leányegylet választmányát stb., stb. jRoth M. A. főrabbi mélyen átérzett jellemzetes beszédet mondott, kiemelve az elhunyt érdemeit. A hallgatóság könnyezve hallgatta végig a beszédet. A közönség, kevés kivetellel, egész a temetőig ment ki, a hintók hosszú sora által kisérve. Itt Schor Ármin a „Wahrman Mór" és az izr. iparosok gyámolitö egyesülete nevében mondott magyar búcsúbeszédet, oly szépet, a minőt csak őszinte barát mondhat. Reméljük, hogy a kidőlt torzs helyét friss hajtás foglalja el! Nem hal meg az, ki a közjónak költi Düs élte kincsét, habár napja mul, Hanem lerázván, a mi benne föidi, 1 gy éltető eszmévé finomul! Áldás emlékére! Műkedvelői előadás — 1899 február — A pápai iparos ifjak önképző köre mult vasárnap a városi színházban jótékonycélu műkedvelői előadást rendezett, mely ugy erkölcsileg mint anyagilag várakozáson felüli sikert aratott. Az iparos ifjak önképzők köre ezzel a7 előadással egy ujabb fényes bizonyitékát szolgáltatta annak, hogy hivatása teljes tudatában van s példát szolgáltatott ahhoz, 'hogy szorgalom, iparkodás és egyetértéssel mily eredményeket tud felmutatni egy egylet, mely nem a külső látszat kedveért tömörül, hanem szívvel és lélekkel az egylet felvirágzását és dicsőségét van hivatva előmozdítani. Mindazok, kik résztvettek a ipaFISCHER ADOLF 1842—18Q9>Hát nem olvassa ?« »S miért nem ? Szépen van ám megirva« .... — Mert ha még oly szépen van is megírva, mégis egy nagy hibája van ! hogy nem igaz. »Hiszen ha csak azt akarná olvasni, ami igaz, ami megtörtént, akkor ugyan kevés jutna a foga alá,« — Nem olyat akarok én, a mi megtörtént, csak olyat, ami megtörténhetett; nem olyat, ami igaz, csak olyat ami valószínű. Először: a nők nem ölik meg magukat olyan könyen miattunk, mert nem bolondok ; másodszor : ha épen megölik, akár szerettük, akár nem szerettük őket, háí csupán azért a kis öngyilkosságért mi sem busulunk egész világéletűnkben s maradunk nőtlenek, mert hát mi sem vagyunk bolondok. — Az aloe csak minden száz esztenpőben, de mégis többször virágzik, az emberi szív is mindig újra hajt. — Örök szerelemről csak a poéták tudnak — beszélni, de az életben; olyan nincs ! — Szépen hangzig az, ha egy agglegény ilyen regényes históriát tud mondani agglegénysége okául, de én erre csak azt mondom : olyan nincs! Hazugság az egész ! Sokkal prózaiabb, sokkal reálisabb oka van annak, ha valaki nőtlen marad ! ! Hiszen vannak köztetek is már, a kik mahonap felöklelik kopasz fejeikkel a négy X-et, nos hát tegyék sziveikre kezeiket s mondják meg őszintén, hogy miért nem nősültek meg eddig ? Megmondhatom én is ! Az egyik azért, mert beteges volt, a másik azért, mert a vasorrú bábának sem kellet ; a harmadik azért, mert nem tudott kapni annyi ezeret, a hányat kereset ; a negyedik azért, mert nem volt kurázsija, s azt leste, hogy majd őt kéri meg valamelyik ; az ötödik meg azért mert ott felejtette magát valami szép asszony karjaiban . . , . De azért egy sem »elvböl'' agglegény, hanem csupán „véletlenből" mindanyit; s mindegyik reménykedik, hogy még talál magához valót ; mert akármilyen kevés legyen is a boldog házasság s akármilyen sok hiánya legyen ennek a kevésnek is, hát podagrás korára mégis minden szegény ember vágyik az otthon felé, mint hajós a kikötő felé ! Csak dúsgazdagoknak való az örök fiatalság, akik pénzért mindent megvehetnek, még az otthont is ! ! „E szerint egyszere még a bácsi menyegzőjén is lánczolunk ? !" — Azon ugyan nem kopik a csizmátok talpa öcsém ? „Nono ! Utóbb a bácsi elvből agglegény ?" — Nem a ! Én is csak véletlenből. „De micsoda véletlenből ?" — Abból a véjetlenből, hogy van eszem „Hát akik megnősülnek : azoknak nincs? — Bizony — bizony mond néktek: hogy nemo saltat sobrius ; de akik már a negyvenen tul cselekszik: azok épen kötni valók „Hát aztán a bácsi mért nem nősült meg a negyvenen inen ?

u . . . — Egy kicsit nagyon kíváncsi vagy ugyan öcsém, de azért ha már benne vagyunk, hát elmondom azt is . . . Véletlen volt biz az csak . . . Az első ideálomat azt nem vettem el, mert az iskolás deákok házassága akor még nem volt divatban ; a másik azért, mert a szöktetés már kiment a divatból, szépszerével pedig nem adták hozzám ;