Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-12-17 / 51. szám

1899. deczember 16. PAPAI KÖZLÖNY 3 Kende dr. közegészségügyi kérdés­nek tartja ezt s ajánlja hogy ezen kér­dés a jogügyi bizottsághoz utassitassék. A közgyűlés "ezen indítvány kap­csán a belügyminiszter által modósitott vá^ohidi szabályrendeletet egész terje­delmében tudomásul veszi. Több tárgy nem lévén napirenden a közgyűlés befejezést nyert. Levél a szerkesztőhöz ! Tekintetes szerkesztő Ur ! A „Pápai Újság" legközelebbi és előtti számában az 1898. évi katona beszállásolási illetékek elzsebelése és elsikkasztásával vagyok Halász Mihály által vádolva.! Minthogy már az első czikk megjelenése után városunk polgármestere által ezen ügy tisztázása czél­jából ellenem elrendelt vizsgálat csak n hét folyamán nyert befejezést, most vagyok azon helyzetben hogy az ügyről a n. é. közönséget ájékoztassam. t Mindeneknek előtt ki kell jelentenem, hogy Pápa városában semmiféle szabályren­delet nem létezik arra nézve, hogy ugy az elszállásolást, mint a beszállásolási dijaknak a lakosság részére való kifizelését miként kell kezelni. Tehát rendőrbiztossá történt megvá­lasztásom után. midőn az első beszállásolást kellett keresztül vinnem, nem tehettem más­ként, mint ahogy elődeim cselekedtek, levén az elszállásolás és az elszállásolási jegyzék állítása körül segítségemre azon rendőr aki ily dolgokkal már több mint egy évtized óta foglalkozik. Én tehát 1898-ban amikor az értesítés a vármegyétől leérkezett, a férhelyeket be­jártam, s azokat a katonaság részére bizto­sítottam, majd midőn a szállást szabályzötiszt megérkezett, ezen férhelyeket neki újra be­mutattam, midőn pedig a katonaság bevonult utánna párnapra amikor a beszállásolásokat felülvizsgáltam, az illető rendőr segítségével azt tapasztaltam, hogy a beszállásolás nem az előzetes megállapodás szerint történt, hanem a katonaság ettől eltérőleg helyezke­dett el, aminek alapján azután a megyéhez felterjesztendő kimutatást, a katonaság által hitelesítve elkészitetttem, s a katonaság el­— Valóban. Egy indiai özvegyről szól, a ki tüzhalálba megy elhunyt férje után, mert inkább elvész a lángokban, mintsem szerel­mese nélkül éljen. Látod Nedda, én is a halált választanám, ha téged valaha elszakí­tana a sors. Nedda megrázkódott. A babája jutott talán eszébe, de nem 'szólt semmit. Hallgatag lett, Nándor szinte beledöbbent. Csókolta, faggatta, de nem bírta megszólaltatni. Hall­gatag jöttek ki a parkból és bizonyos feszült­séggel váltak el. Nedda visszakocsizolt abba a házba, hova társalkodónője kisérte el, aztán haza kellett mennie. Otthol persze senki sem gyanította, hogy nem barátnőjénél, hanem a barátjánál járt. A papa ünnepélyesen azzal fogadta, hogy a főhadnagy ma megkérte a kezét. Adja meg ó maga a választ. Nedda halasztást kért. Nem merte ké­rőjének odaígérni a kezét addig, mig Nándor itt van. Csak már vége vqlna a szünidőnek ! Nándornak akkor egy kisebb vidéki városba kell mennie, mert a fővárosban nem folytat­hatja tanulmányait a drágaság miatt. Azi s megjött végre. De csakugyan bon­totta a posterestante leveleket. Nedda nem ment el értük és nem felelt rájuk, hanem kimondta az igent. A kártyákat megnyomat­ták, széjjelküldték, Nándorról semmi hír. Ned­da már rá sem gondolt. A főhadnagy figyel­mes vőlegény volt Elhalmozta aráját a fi­gyelem számos jelével és megnyerte leány a vonulása után az általuk befizetett úgyneve­zett olajpénzeket kifizettem mindazoknak akik csak azért jelentkeztek, sőt a sumásabbakat a felekhez, magam is elvittem csak hogy ne kellessék őriznem. Ezen jelentkezések alkalmával fordult elő olyan is, hogy egyik vagy másik fél, több katona után követelt illetéket, mint a hány nála a felülvizsgálat alkalmával találtatott, mivel a katonaság még aztán is folytatta hely változtatását annélkül, hogy ez akár a fél akar a katonaság által hozzám bejelente­tett volna. Hasonlólag akkor tapasztaltam azt is, hogy az általam a beszállásolási tör­vény értelmében 2 század részére járó egy iroda helyett, több század részéről külön iroda foglaltatott el, az illető őrmesterek állal, és igy egypár esetnél minden század után kü­lön napi 1 frt. irodai dij követeltetett a felek­által. Ez esetben ugy jártam el, hogy a napi 1 frtot megfeleztem azok között akiknél ezen egy-egy századiroda volt. Azokat pedig akik a felülvizsgálat alapján megállapított beszál­lásolástól, eltérő beszállásolás után kértek olajpénzt, oda utasítottam hogy várják be mig a vái megyétől, a katonaság áltat hitele­sített jegyzék leérkezik akkor aszerint min­denki megkapja járandóságát, mint ahogy szokásba is volt mindeddig. Idáig a tényállás, mikor Halász Mihály czikkiró a „Pápai Újság" hasábjain megtá­madott és felettes hatóságom, a vizsgálatot elrendelve, az általom teljesített kifizetésekről tőlem számodást köveltelt be, minthogy az eddigi gyakorlat szerint ezen olajpénzek a feleknek, csak rövid uton kiadatott anélkül hogy ennek kielégittése a névjegyzék aláírá­sával nyugtáztatott volna, én is ezen gyakor­latot követve a felektől, nyugtát nem kértem, most azonban hogy tőlem számadás követel­tetett, kénytebn voltam az illető szállásfadó­kat bejárni és velők az általam készített, és az alispáni hivatalhoz felterjesztett jegy­zékről annak idején készítetett, másolatos kimutatást aláíratni is, annak aki ugy nyilat­kozott, hogy még az olajpénzt nem vette fel, járandóságot neki kifizettem, akár felvettem már korábban akár nem, mivel nyugtám nem volt. A vizsgálat során kiderült, hogy a ka­tonaságtól én i003 frt. 13 kr. kaptam ebből iiszti szálás és irodák czimén befizettem a városi kőzpénztárba 666 frt. 40 krt. és a bizalmát teljesen. A Nándor dolgát is kival­lotta belőle, és mosolygott rajta. Egy napon uj regény jelent meg a könyvpiaczon Nándor tollából. Nagyon meg­rémült emiatt Nedda Hátha most megkéri ? És ő már nem szabad. Rémületében annyira sürgette az eskü­vőt, hogy szinte föltűnt mindenkinek. De hiában ! Nándor bekopogtatott alyjához és meg­kérte a leánya kezét. H gy Nedda őt szereti arról esküvések biztosítják. Az apa beszólította lányát, hogy valla­tóra fogja. A lány nem tagadott, csak azt hozta fel mentségeül, hogy nem vette ezt a táncziskolai ismeretséget komolyan. Hisz Nán­dor akkor még gyerek volt, baba volt. Az apa határozottan és nemileg kemé­nyen utasította el Nándort. Nedda szánakozón hiosolygott rajta. Nos, Nándor elmehetett. Ment is. De nem a lépcsőn, hanem az erkély korlátján at a mélybe. Szerencsétlenség történt. Az orvosi jelentés szerint egy ifju ember lezuhant az emeletről Bizonyára elszédült, vagy a nap heve kábeotta el. Mély csendben szállították el és igy is vitték örök nyugalomra. Nedda menyegzője félévi késést szen­vedett. Idegessé tette őt a Nándor esete. De aztán boldog házasságban élt Mik­sával, a ki nagyszerű előmenetelt tett. Éltük egén folyton ragyogott a nap. hitelesített jegyzék szerint kellett volna ma­radni a katonaság és lovakra 395 frt. 77 krnak, maradt pedig csak 336 frt. 36 kr. te­hát 59 frt. 41 kr. kevesebb mint a mennyit én tényleg kifizettem. Ezek után kérdem, hol van itt az elzsebelés, vagya sikkasztás? Igy állván a dolog nyugodtan várom a befeiezett vizsgá'at után felsőbb hatóságom határozatát. Igaz ugyan hogy ezen katona beszállásolást illetőleg mi szabályrendelettel nem rendelkezünk s igy ennek hiányában 59 frt. 41 krt. saját zsebemből kellett reá fizetnem de kifizettem csak azért mert becsü­letemel minden anyagságnál többre becsülöm kifizetem hogy ne mondhassa reám senkise hogy csak egy krja is nálam maradt. Még­egyel. A vizsgálat fényt derített arra is, hogy czikkiró házról-házra járva, bujtogatta a fe­leket ellenem csak azért mert én őt soha nem bántottam, de elég szerencsétlen vollam ő ellenében a rendőrbiztosi állásra, a Tek. városi képviselőtestület által, annak idején megválasztatni. Hogy ezekután nőtlen emberlétére el­lenem^ gyermekes családapa ellen a lapok hasábjain és a lakosságnál indított hajszája, illő tiszte sséges önérzetes emberhez való volt-e annak megbirálását a nagyérdemű olvasó közönségre bízom. A midőn még tek. szerkeszlő urnák előre is köszönetemet nyilvánítom, levelem közléséért. Vagyok kiváló tisztelettel Fodor István rbiztos. AmufíféfSy^ Utóbbi időben folytonosan gyári tervek­kel foglalkozik városunk lakossága. Egyik gyár a másikat hajtja, de eddig semmi ered­ményét nem látjuk. A városatyák nagy örömmel kapnak minden alkalmat az ilyen gyári kérvények után és megszavaznak fűt­fát és téglát s amidőn arra kerül a sor, hogy «rapportra» jelentkezzenek, rendesen «maro­dit» jelentenek. Egy ily gyári tervezettel foglalkoztak a városatyák a tegnap megtartott közgyű­lésen. Szövőgyárról volt szó és mint előre­látható volt a kért subventiót egyhangúlag megadták a kérvényezőknek és ha a cseh barátaink is ugy akarják, mint a mi város­atyáink ugy ez alkalommal nem járunk «cse­hül.» A közgyűlés eltekintve, hogy a gyár kérdéséhen vitára nem adott okor, igen tnagy érdeklődes mellett folyt le s egyes epizó­dokban sem volt hiány. Igy mindjárt az aszfaltnak házikezelésénél a pénzügyi bizott­ság egyik elösmertje Ö csak abban hisz, amit összeadhat, kivonhat, sokszorozhat és eloszt­hat. Bár teljes igazsága volt, mindazonáltal a polgármester előleges megbízható megta­karítást célzó felszólalásában kénytelen volt házilag beleegyezni. A vásártéri italmérési jog bérbeadásá­nál a jogi kapacitások mérték össze érvei­ket s végül kisütötték, hogy a soproni ser­fözöde gyár ellen indítandó per elé nagy reményei lehet nézni s a városnak nem sza­bad most «kifirunzwanzigoltatni» magát és egy ujabb árverés kitűzése mellett határoztak. Nagyobb vita a vágóhídi szabályren­deletnél volt, ahol az erdekeit mészárosok zajosan követeltek, hogy a marhák vágatása vasár és ünnepnapokon deli 12 óráig enge­délyeztessék s hivatkoztak a bpesti, győri és veszprémi szokásokra. A rendőrkapitány a töivenyre hivatkozott és ellenezte, a mé­szárosok a megélhetesre, a városi főorvos közegészsegügyre való tekintettel pártolta, söt utóbbi kifejtette az izraelita rítus érde­kében ennek szükségességét.) Ez a felekezeti szempont azután a volt ipartestületi elnöknek nem tetszett s ha nem hurrogatják ugy talán most is azt hangoz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom