Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-11-26 / 48. szám

1899. november 26. PAPAI KÖZLÖNY 3 ramm éppen sehogy se érdemelte meg a azt hidegséget a melylyel Pápa városa közönsége iránta viseltetett. Megszoktuk már a katholikus kör estélyeinek fényes művészi nivóját s igy e tekintetben nincs is semmi ujabb konstatálni valónk csupán az a körülmény, hogy a most lezajlott müvészestély erkölcsi sikere kétségtelen igaz dicsőségére válik a szereplőnek és a rendezőknek, — az anyagi sikertelenség azonban árnyat vet azokra a kiket illet ! Mert hiszen igaz az, hogy Pápán ilyen hangversenyekre talán kissé szokatlan magas a 2 frtos belépti dij, csakhogy ezzel ugyan hiába akarják ré&zvétlenségüket mentegetni azok, akik távolmaradásukkal tündököltek — m?rt hát lám : volt ott 1 frtos hely is, s némelyeknek a saját egyéni hiúságukat (azzal hogy talán 3 sorral hátrább ültek volna) talán mégis csak alá lehetett volna rendelni a kör javára szolga'ó magasabb szempontoknak. Dehát! Aki elmaradt is az estélyről, saját maga vesztett vele legtöbbet, mert olyan művészi értékű programm végig (élvezésétől fosztotta meg önönmagát, melyben egyhp.mar aligha lesz része a pápai publikumnak. Már a műsor első száma: a Csoknyay Erzsi úrhölgy (zongora) Gáty Zoltán (hegedű) és Schultz (gordonka) urak által előadott zenei hármas is megkapott az összhang és összjáték finomságával s azzal a virtuozitással melylyel az előadók a zenedarab müvésziességét érvényre emelték. A megjelent kicsiny számú de igen előkelő közönség szives tapsokkal honorálta az előadókat s ugyancsak viharos tapssal fogadta a programm 2-ik számának betöltőjét Pauer Ödönt is, mikor elfoglalta helyét a felolvasó asztalnál. Ez a felolvasás is egy ujabb babér Paur irodalmi sikereihez s egy ujabb kedv es emlék ugy a felolvasónak magának, mint a pápai közönségnek, mely csak most fogadta igazán kedvencévé a különben is rokonszenves megjelenésű kellemes előadó képességgel rendelkező fiatal novellistát! A felolvasott története, melynek „Krizantemum" czimet adott egy kedves epizód az életből, megirva nyabokrok sátra alatt elhelyezkedtek a Két Pintyőke kiskorú lakói, hogy riportok vigyenek a felnőtteknek. Ebből a forrásból eredt a hir, hogy a szép uri barát megérkezett. A halmok felől jött, végig a jegenyesoron. A család támasza már nyitott kapuban várta őket. Ősz fejére olyan forrón sütött a nap és meghajolt mélyen, le mintha a kis Fürgét akarná megsimogatni. A grófné szált le először. Öreg volt már ő is, reszketős és gyönge. De |határozottan több volt most rajta, mint akkor, mikor elutazott. Több prém, több csipke, több haj és több fog. Kezlyüs kezecskéjét csókra nyújtotta és nagyon vékony, nagyon csendes hangon kérdezte : — Te vagy, Tom ? A család támasza még csak mozdulni sem tudott. Csak hajlót mélyebben, ősz fejét perzselte a nap. És dadogott : — Lala . . . grófné . . . Méltóságos asszonyom ! . . A grófné után az'ur jött. Nem a régi, öreg gróf, hanem a fiatal a fiu. Remekszép erős, szálas legény volt. A szája rózsás mint egy lányé, az álla olyan mintha csupa álom lenne és csupa szenvedély. De a szép száj fölött a fejbeli orr, a grófné büszke orra emelkedik és fekete szemében merészen ívelt szemöldjei alatt dölyfös, erőszakos fény villog. A kiskorr.ak azt mondták, hogy kétszer is rászólt a család támaszára. Ilyenformán ; — Na mi lesz ? Nincs itt senki ? S miután az öreg lovász csak hajlott előtte lejebb, mindig lejebb, a keze reszkefott a kocsiajtó sem birta megtartani, szólni meg éppen vitágért se : a fiatal gróf hátat fordított neki és azt mondta : és előadva a szív hangján arra az édes szentimentális mussal, melyet Paur olyan ügyesen kezel a megirt történeteiben s a mely nem marad hatás nélkül sohasem az olvasóra, sem a ha Igatóra ! A felolvasás után következett az est piece resistance a Gróf Zayné BárcTy Gabi a népszínház ünnepelt primadonnájának éneke Kiss József zenetanár pompás zongora kísérete mellett. A művésznő két számmal is szerepelt a programmon s a mit produkált az igazán elragadta, lebilincselte a közönséget. Már megjelenése a pódiumon is lázt keltelt, hát még az ő édes csengésű hangján előadott dalai ? Azok meg egyszerűen gyújtattak s a lelkesedést a maximumig fokozták. A második szereplése fiináléjául előadott egy franczia szövegű dala, meg pláne olyan vi haros tetszés nyilvánításokat provokált, hogy újra megkellett jelennie az emelvényen s a gyönyörű dalt is meg kellett ismételnie ! Az meg már szinte természetes, hogy a tetszés nyilvánító tapsolás mindegyik szereplése után orkánszerüleg zudult fel a közönség soraiból. Az estély művészi fényének emeléséhez Nagy Gabriella úrhölgy gyönyörű szavalata is nagyban hozzájárult, ki Váradi Antalnak egy remek költeményét „Melyiket" ? czimüt szavalta el mély érzéssel, igaz bensőséggel ! A költemény minden sorából a hallgatóság felé áramló igazi érzés, olyan mesteri tolmácsolás mellett, mint a hogy Nagy Gabriella úrhölgy azt szavalatával megcselekedte, nem is maradt hatás nélkül I A hangversenyen a humort MiHossy Gyula színtársulatunk komikusa képviselte, aki pompásan előadott kupiéival s maszkjával állandó derültséget tudott kelteni a közönség soraiban ! Végezetül ismét a Csoknyay Erzsi úrhölgy, Gáthy és Schultz urakból álló zenei trio művészies jáléka fejezte be a pompásan sikerült hangvérsenytl Az elért fényes erkölcsi siker kétségtelenül nagy érdeme a kör vigalmi bizottsága é'én tevékenyedő férfiaknak főleg pedig 1Tanauer Zoltánnak, kik ezzel a művészestélylyel csak ujabbb hálára kötelezték le városunknak művészi érzékkel biró műértő közönségét! Referens. — Vén szamár. Nem is tudom, mama. hogy miért tartod. Igen, a kiskorúak hozták ezt a hirt, ezt a szégyent a Két Pintyőkébe. A hatása természetesen leírhatatlan volt. Az uri ivóban másodszor állt meg ezen a napon a világ forgása és a ház asszonya határtalan panaszra fakadt. — Na, hiszen jól van. A hálátlanok, a gőgös urak ! Most aztán bolond volna Tom bácsi, ha egy pc^czig is kímélné őket. Jöjjön csak el fogadom, hogy czifra dolgokat (ogunk ma hallani. El is jött még akkor este a Kél Pintyőkébe. De a család támasza olyan beteg, szomorú, olyan halálravált öreg volt, hogy Istenkísértés let volna töle bármit is kérdezni. Megitta a borát, összeszedte a botját kalapját. Szépen begombolta a katufrékját és elbúcsúzott. Csak a két kis kutyát nom részesítette figyelmében. Sem Tibit az anyát, sem Fürgét, a vérbeli csemetét. Szótlanul, a titkos részvét nyomott csöndjében kisérték ki az utcza végéig. Már feljött a hold. Egykedvűen nézett le a ballagó emberekre, és ezüstös sugaraival elárasztotta az öreg Tom fejét. Körülvették, beszőtték, behálózták ezek a gonosz, leskeődő, csábító és csalfa sugarak, melyek anyi bánatos titkot csaltak már ki a jól elzárt szivekből. Az öreg lovász kezet fogott a gazdával és ezekre a mai napig teljesen értheterlen, bár igen választékos szavakra fakadt : — Már nem várok, nem remélek semmit. A vér vízzé válhat. Nem az állati lényeknél, hanem az embereknél. A mult hétről Ott kezdem, a hol a múltkor végeztem, s ezt a krónikái hűség kedvéért teszem. A katholikus kör által a Griff nagytermében rendezett művészest élyröl szól az ének, melyről csak egyoldalulag lehet nyilatkoznom. Gyengébbek kedveért meg kell magyaráznom ezen egyoldalúságot. Az estély ugyanis erkölcsi tekintetben fényes sikert aratott, de ugyanezt nem lehetett mondani az anyagi felfogás szerint. Hát n em csudálatos ? Egy minden tekintetben n uvészi színvonalon álló művészestélyen ily határtalan közönyt konstatálni ? Ugyancsak szép véleménye lehet Bárdi Gabi úrhölgynek a pápaiak művészi érzéke felől. Hogy őszinte legyek csak ugy kongott a terem az ürességtől s ha egy néhány katholikus érzeltneke

4: tisztelő izraelita család nem foglalt el volna néhány sort, az első három sorban ugy talán az első sor néhány széke is gazdátlan lett volna. Nem hivatásom a vallásíelekezeti kérdést ily értelemben bolygatni és keresni az okot, vagy okozóját ezen távolmaradásnak, de mindenesetre helytelennek tartom ezt, mert az ily akusztika nem nagy előnyére van műveltségünk hirnevességre. A jó hir messze terjed de még nagyobbra a rossz hir. S ugyancsak mit gondolnak, mily érzés fogja el egy főváros művésznőt akkor, ha üres terembe kell lépnie s bár perczekig tartó tapsokat kapott, de higyjék el, hogy minden tüntetés mellett is fázik ilyenkor egy olyan művésznő mint Bárdi Gabi, kit olyannyira ünnepel a fővárosi közönség. Hogy tényleg fázott, igazolja az, hogy levetett hangverseny felöltőjét, melyet a szerény számú hölgyközönség divat szempontjából erősen meglátcsövezett, éneklés után újra magára vett. A vigalmi bizottság s főleg annak elnöke mindent elkövetett, hogy az estely atiyagílag is sikert arasson, de hát nem ők az okai, hogy a saját hitfelekezetiek ugy cserben hagyták őket. A mily hideg ájer uralkodott a teremben époly sőt mondhatni fokozódott melegség és vidámság uralkodott a étteremben, a hol az estély után találkára gyűltek egybe a közreműködők és a vigalmi bízottság élő tagjai, jobban mondva bohém tagjai. Itt azután kiköszörülték azon csorbát s ennek lesz köszönhető az is, ha Bárdi Gabi rendkívüli jó emlékkel távozott el városunkból. Nagy tűzi katasztrófánk is volt a lefolyt héten. A tűzoltók, amennyire csak lehetséges volt elég korán érkeztek meg a szomszédos őrtanyából s ha nem kellett volna sokáig a parancsnokra várakozniok, ugy talán csak egy istálló .égett el, de igy még egy ház ráadásul ment, nem tekintve, hogy az istállóban alvó két kocsis összeégve jelentkezett Péter bácsinál, a hat ló pedig, szinte beégett s a sintér kirakatába került. Nagy ünnepelyre van kilátásunk. Az illustris vendégek egész sorozata van bejelentve Ihász Lajos újonnan megválasztott főgondnok beigtatási napjára. Ministerek püspökök, főispánok és több méltóságokban lesz részünk. És mindezeket együtt fogjuk látni f. hó 29-én, a beiktatási ünnepély napján. Szükségtelen talán felemlítenem, hogy ezen ünnepélynek zárójelenete egy bankettben fog végződni, melyre a Griff szálloda elösmert;! bérlönője, már hetek óta teszi meg az előzetes bevásárlásokat s intézkedéseket. Ez az ünnepély lesz a jövö hét tükrének piece de resistance. Friczi. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa újra meg lesz rendszabályozva. " Az hirlik, hogy Pápa városa na