Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.
1899-10-22 / 43. szám
IX. évfolyam Pápa, 1899. október ?2. 43. szám Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. 9P! ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTER EK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében Újra a népkonyha. Mar évek óta hangoztattjuk, hogy városunkban egy népkonyha felállítása közszükségletet képez. Egész cikksorozatok jelentek meg ez érdemben de mindeddig nem találtak 'oly modus vivendit, mely csak némileg is orvosolta volna ezen folyton és folyton napirenden levő kérdés megoldását. Volt szó ugyan nemrégebben, hogy városunkban a népkonyha eszméje testet fog ölteni, a közgyűlés napirendjére is kitüzetett, elvben el lett fogadva a humánus eszme, de mint minden ilyen elvben elfogadott eszme a feledés homályába burkolódzott s letűnt a láthattáról. Hogy ezen eszme végleg ne kerüljön le napirendről, emelünk újra szót ezen kérdésben, mivel egy nagyon közel álló kérdés megvalósítását határozta el a város képviselőtestülete, mely ugyancsak szorosan összefügg a népkonyha eszme megvalósításával. Ezen körülmény pedig az, hogy Mészáros Károly városunk polgármestere javaslatot terjesztett be, melynek célja szegényügyünket radikális uton rendezni s ezt egy szegényház létesítésével óhajtja elérni, mely szegényháznak felépítése már közeljövőben testet fog ölteni. Ma már alig van város az országban ahol nem volna népkonyha. A városok túlnyomó része nem akart, de nem is tudott kitérni a népkonyha létesítésének eszméje elöl, mert a kereset és munkaképtelen emberek száma sajnos nemhogy csökkent hanem növekedett. Ez az állapot pedig ép Pápa városára nagyon is jellemző. Mint minden városnak ugy nekünk is számolnunk kell lakosságunk ezen részével. Nekünk az év minden szakában akadnak szegényeink, akidnek ellátásáról gondoskodni, törvényeink értelmében kötelességünkben áll. Ezeknek száma pedig sokszor nem csekély, aminek következménye az, hogy c-zen címen a városnak évenként temérdek kiadása van. Ezt pedig nézetünk szerint akként lehetne orvosolni, hogy más városok példájára eg\ 4 népkonyhát létesítsünk. Humánus üdvös és éleire való eszmét pendített meg azzal városunk polgármestere, hogy szegényház létesítését biztosította, melynek keretében most már lesz alkalma a népkonyha eszméjét is megvalósítani. Nézetünk szerint ezen eszmét következőkép vélnök megvalósítani. Városunkban van egy ápolda, mely szegény betegek felvételére van alapítva. A létesítendő szegényházat összeköttetésbe lehetne hozni ezen ápoldávil ugy, hogy az ápolda épületét értékesitené a város és a felépítendő szegényház keretébe az ápoldát — és minthogy itt egy közös étkezde felállítása is válik szükségessé, egy ezzel a népkonyha eszméje is megvalósíthatóvá tétetnék. Ezen uj épület, mely a népkonyhát és magában foglalná legcélszerűbben az uj városrészbe kerülne. Az ápolda ugyanis a város kellő közepén van s minthogy városunkban úgyis lakáshiány van, ezt a város sokkol jobban tudná értékesíteni s a cél el volna érve, mert szegényeinket összpontosítaná egy közös otthonba. Felvettük újra a népkonyha eszméjét s reméljük, hogy városunk polgármestere, kiről meg vagyunk győződve, hogy buzgó híve a népkonyha eszméjének megszívleli felszólalásunkat s újra kezébe veszi azt a fonalat, melyet elejtve láttunk. Mi teljesen meg vagyunk győződve, hogy ily módon képesek leszünk a népkonyha eszméjébe újra lelket önteni s azt rövid időn belül létesíteni. wÉmmm •=5 A betyár. Kérő Krepulics, a kinek az Öregapja az üvegfúvásból gazdagodott meg, rettenetesen ráunt a cseh rokonságra, mert folytonosan segélyért jártak a nyakára. A nemes báró, a ki egyébként nagyon csendes ember volt, szerette a rokonait és tartatta őket pénazel és buktával. De a rokon3ág sem volt háladatlan. Nagy ebédek alkalmával az evőeszközöket mind magukkal vitték ugyan, hanem fekete kávé után odaálltak a báró háta mögé, előszedték az elrejtett instrumentumokat s olyan tafeimusikot recsegtettek a fűiébe, hogy a méltóságos bácsi büszke lehetett a muzikális famíliájára. De Anna baroness veszedelmesen nőtt s haza keltett volna már hozni az intézetből; a báró ur pedig nem szerette volna a féltve őrzött kincset, finoman nevelt leányát Venczel urék és Hanka asszonyék csókjaival megörvendeztetni. • Szökni akart Csehországból, szökni minden áron. A hutáit részvénytársaságnak adta át s messze földön fekvő birtok után nézett. Természetesen Magyarországra vetette szemeit s meg is vette néhai való Szabó Ádám négyezer holdas dominiumát. Szabó Ádám ur hagyatékában pedig talált egy ifj. Szabó Ádit, a ki vidám czimbora, de annál rosszabb gazda vplt, az megfogadta ispánnak. Ifj. Szabó Ádi már maga is a negyven felé ballagott u^yan, de szive őrök ifjú volt. Bejárta a fél világot, beszélt hétféle nyelven — csehül is — ezért lett kedves embere KrepuÜcs bárónak. Anna baroness is megjött egy istentelen vén gouvernanttal. A vén kastélyban vigéletett. A kis fitos orrú, szösz hajú bájos báróleány olyan volt, mint az eleven ördög, Kaczagásától viszhangzottak a bolthajtásos folyosók s két hét múlva versenyt da!olt az arató leányokkal. Hildegard kisasszony sehogyan sem akart Magyarországgal megbarátkozni. Minden bokorban rablókat látott s a drága életét féltette. Hej ! sokat olvasott ő már a „Betyárendland" rettenctességeiről, a hol a német bőréből dudát akarnak csinálni s a puszta félelmetes fiai nyers hust esznek és vitriolt isznak rá. Anna baronesse csak nevetett a társalgónője félelmén, de egyet s mást ő is elhitt a mesékből. Szabó Ádi pedig még tódította is a dolgot. Hazudott akorákkat, hogy maga is megrémült borzasztó meséitől. — Mondja csak Herr Ispán — kérdi egyszer Hildegard kisasszony — vannak riftég ezen a vidéken betyárok, kanassok és kullaschok ? — De még mennyi, madame — hazudozott Szabó Ádi. — Se szeri, se száma. — Aztán bántanak is valakit ? — N^ni bántják azok a jó embert. — Hát lopnak ? ' — Azt se teszik biz a. — Mivel foglalkoznak tehát ? — Mulatnak, tánczolnak, isznak, muzsikáltatják magukat. — Hisz azok igen mulatságos emberek lehetnek — szól közbe Anna baronesse. — Vidám fiuk mind egy szálig és a szép leányoknak a kedvében is járnak. — Jaj d3 szeretnék egyszer betyárt látni — Quelle ideé, quetle horrible idéé ! — sikítozott Hildegard kisasszony. — Mutatok én bárónő annyit, a men iy tetszik. Akár a jövő vasárnap. Lesz az igaz csárdában egész csapat, jCsakhogy. Ádi és a szép Anna összesúgtak.; a bárónő tapsolt apró kacsóival és kaczagott szive mélyéből. Szombaton este az öreg Krepulicsott elküldték a városba bevásárolni. Engedelmes jó ur volt ; megtett a leányáért minden képtelen dolgot. Vasárnap reggel Anna bárónő mosolyogva kelt s a reggeli alatt ki-kitőrt belőle a kaczagás. Hildegard kisasszony nem tudta mire vélni a dolgot. Reggeli után egy öles paraszt csörtetett fel a verandára. Kezében hatalmas fokos