Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-10-15 / 42. szám

2. PÁPA KÖZLÖNY 1899. október 15. Bognár Gábor helyesli a tervezett gyárat, de drágálja az Erzsébet város­ban felajánlott telket s inkább más olcsóbb telket kíván e célra felajánlani. Sokalja még az 500000 téglát is. Steinberger Lipót örömmel fogadja ezen gyár felállítását és hosszas beszéd­ben fejtegeti azon előnyöket, melyeket városunk elér ezen gyár létesítésével. Elfogadja az áll. vál. javaslatát azzal a hozzáadással, hogy a vállalkozó cég részére adassék meg azonnal az épitési engedély a felajánlott telkekre, mivel tudomása van arról, hogy az illető cég hajlandó volna a gyár építését már a jövő hónapban megkezdeni. Pótlólag még indítványozza, hogy ezen határozat csak birtokon kivül legyen íelebbezhető. A közgyűlés az indítványt lelkese­déssel fogadja s a polgármester miután senki szólásra nem jelentkezett a vitát bezárja s ily értelemben elrendeli a névszerinti szavazást, mely egyhangúlag e mellett határozott. Krausz József N. szinte örömmel fogadja- a gyár létesítését, csupán azt ellen/i,. hogy a gyár tulajdonos a vá­rostól szerzett jogait, jogutódaira is át­ruházhassa de ez mellőztettet. A polgármester ezután kimondotta a határozatot mely szerint : Papa városa Nelson Eduárd és társa no'tinghami gyárosnak egy pa­mut fonó gyár fellálitására engedélyt ad s e célra az Erzsébet városrészben 13818 négyszög ölnyi területet díjmen­tesen átenged, s a vételárt kölcsönből fedezi. Az inga'la 1 beszerzése kérdes­ben pedig a törvény értelmében 30 napos közgyűlést hiv egybe melynek ha­táridejéül november 16-ik napját tűzi ki. Tekintettel azonban arra hogy vállalko ó az építkezési munkálatokat azonnal megkezdeni óhajtja felhatal­mazza a v. tanácsot, hogy az építke­zési engedélyt a fent felsorolt ingatla­nokra vállalkozanak azonnal adja meg. Kiköti azonban már most a kép­viselőtestület hogy az átengedendő in­gatlanokra vállalkozó cégnek előjegy­zést enged mely csak a gyárnak 15 évi üzembe tartása után és gyár üze­mének bizouyitásával nyerhet igazolást vagyis tulajdonjog bekeblezést. Amenyiben a gyár üzemét 15 éven belül vis major esetét kivéve beszün­tettné az átadott ingatlanok a város tulajdonába szállanak vissza és a tulaj­donjogi előjegyzést a város kitörölheti. Belegyezését adja Pápa város kép­viselőtestülete hogy a gyár tulajdonos szerzett jogait esetleges jogutódjaira bármikor átruházhatja. A gyár építéséhez kért 500.000 drb. téglát megadja s annak még a télfolyamán a helyszínére leendő szál­lítására magát kötelezi s ennek foga­natosítására a v. tanácsot utasítja. Az összes községi terhek Viselése alul a gyárat 15 évi idő tartamra fel­menti. A vasúti vám mentességet ugyan­csak 15 évi időtamra megadja. A gyár előtt elvonuló kocsiutat a vasútig jó karba helyezi, [ugyszinte ez úttesten járdát készített. A vízvezetéket a gyárig vezeti mig ellenben ivóviz céljaira a vállalkozó cég 100 frt évi általányt tartozik fizetni. A város a gyárat erkölcsi támo­gatásban részesiti és I5 éven belül hasonló iparvállatnak semmiféle ked­vezményt nem nyert. A képviselőtestület az ügy t sürgős­ségénél fogva kimondja, hogy ezen határozatnak elvi jóváhagyását a leg­közelebbi október havi megyei közgyű­lésen kérelmezni fogja. Több tárgy nem lévén napirenden a közgyűlés befejezést nyert. Egy uj szabályrendelet. Pápa városa a 7 éven felüli sze­gények segélyezéséről egy szabályren­deletet alkotott, melyet közérdekű vol­tánál fogva egész terjedelmében a kő­vetkezőkben közlünk ; pa városa nagy áldozatot hozott, de ezen áldozat tekintve az ehhez, tűzödö előnyöket vajmi csekély, mert amikor­ily nagyhorderejű és városunk vitális érdekét nagyban érintő iparvállalat lé­tesítéséről van szó, ott egy városnak áldozatott kell hozni. Végezzük szavunkat azzal, amivel kezdtük, hogy a jelen viszonyok javí­tása végett: „Csupán csak valamely közgada­sági vállalatban lehet igazán reményünk. 8 Pollatsek Frigyes. Városi közgyűlés. — 1899 október 12. — Városunk jövő fejlődésére és ha­ladására fontos határozatot hozott Pápa város képviselőtestülete a csütörtökön meg tartott rendkivüli közgyűlésen. Egy pamut fonógyár felállítására adott en­gedélyt s a gyáros által kérvényezett segélyt egyhangúlag megszavazta. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Elnöklő polgármester a megjelent képviselőket üdvözli s miután a jkv. hitelesítésére Koezka László, Krausz József N. Baranyay János, Bermüller Alajos és Steinberger Lipót képviselőket felkéri, az ülést megnyitja. A mult ülés jkve felolvastatván mely a 7 éven felüli gyermekek segé­lyezéséről alkotott szabályrendeletet is tartalmazta, észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Az erről szóló szabályrendeletet lapunk más helyén egész terjedelmében közöljük. Következett a napirend, melynek egyedüli tárgya: Nelson Eduárd és társa nottinghámi gyáros kérelme Pápa vá­rosában felállítandó finom pamut fonó­gyár segélyezése. Felolvastatott erre vonatkózolag a városi tanács és állandó választmány javaslata, mely utóbbi lett azután Stein­berger Lipót némi módosításával egy­hangúlag elfogadva. A diák lesütötte szemeit, mint a tetten érte a bűnöst, és fülig elpirult ; az asszony­nak meg láthatólag örömet okozott ez á piczi diadal. — Érdekes lesz, ha fiu kissé szerel­mes lesz magába ! — mondá Bárdos. Az asszony meg jelentősen intett fér­jének mintha mondani akarná, hogy bizza csak azt rá . . . II. Az idő telt. Egyhangúan peregtek le a napok. Ida asszonynak lassan egész szóra­kozása lett a diák. Néha naphosszat neve­tett a fiu forőn, szerelmesen elmondott „jó napot"-ján. Annyi érzést tudott szegény ez igénytelen két szóba önteni . . , A férjének öröme volt ebben, éppen ugy mind mindenen, mely elűzte az asszony­ka szomorú gondolatait arról a fecskefészek­ről ott az eresz alatt, mely annyiszor okozott már kkizó gondolatokat Ida ő nagyságának. ó, igen szomorú az, ha egy másféleves házaspár még nem ringathat egy piczike kis babát. Egy délután, mikor már az akáczfa Airágja töltötte be erős szagával a Bárdos­sék szobáját, az asszony valami kézimun­kával ült a nyitott ablaknál. A nap pazauil világította be az udvart, melyben az ereszek erakott ládákból kifakadt a virág, és a kö­vezete kisarjadt a fü Néha-néha egy-egy lakó ment ki-be; az udvaron egyébként csendes voll. Valami légyzümögés vagy méhdöngi­cselés ha zavarta a csendet, ez hozzátarto­zott a tavaszi délután harmóniájához. Ugy ült, mondom, Bárdosné s hol dolgozott, hol meg kinevetett, a napos udvarba. Gondatla­nul, szinte fürdött a napsugárba és a kéjes semmitevésbe. Mezítelen karjait odatette az ablakra irigységéül a napnak, majd szőke fejét is ráfektette a puha karokra. Zsibbadtság vett raji a erőt, és érezte, hogy idegeit elernyeszti őt körülhizeldő melegség és álomba ringatja a rejtelmes zsongásu délután . . . Elizunnyadt. Szavalásra ébredt fel. A diák járkált az udvarban verset szavalva, mely költe­ményben egy szegény gyermek kínjait ecse­telte meghatóan a szerző, a kit mostohája kegyetlenül gyötör. Bárdosné megdörzsölte puha kezeivel szemeit, és felnézett. Tekintete a diákéval találkozott, a ki udvariasan köszönt. Megszólitta a fiut. — Minő vers ez, Seres ur ? A diák ugy megzavarodott, hogy | Bár­dosné már bánta hogy megszólította. Félénken válaszolt. Ez, kérem, az önkébzököri versem lesz Szép vers, es ön igen ügyesen szaval. A fiu erre még jobban megzavarodott, és nem felelt semmit. . — Nem zavarom a tanulásban ? — Nem, kérem, hiszen már tudom. — Legyen szives, adja egy pillanatra könyvét, szeretném olvasni versét. A fiu átnyutotta könyvét, s mig az asszony a szivreható sorokat olvasta, addig ő Bárdosné szomorú szép arczát bámulta. Á költemény ismét a teljesületlen re­ményeket, az üres fészket ébreszté fel Ida asszony szívében, melle indulattól heveseb­ben emelkedett, és szeméből kicsordult fáj­dalma annyiszor pazarolt gyöngye ; — könny­Seres szivét a részvét erősen összes szorította; ö is sírni szeretett volna, midőn szive asszonyát könynyezni látta. Bátortalan volt, de fájdalmát olyan élénkenken érezte, hogy mégis megkérdezte: — Miért sir, nagysád ? Az asszony mosolyogni próbált, s amint fájdalmas arczán elömlött a derű, olyan volt, mint a nagy festők fájdalmas szüzei. — Semmi, Seres ur, semmi, ez a vers hatott meg anynyira, Majd szőrakozottan lapozni kezdte a könyvet, a miből egy papír hullt ki. Az asszony megakarta nézni, de Seres hirtelen utána nyúlt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom