Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.
1899-10-08 / 41. szám
2. PÁPA KÖZLÖNY 1899. október 8. hogy csak nemrég egy kalap és egy fonál gyár létesítését kellett elejtenünk azért, mivel oly anyagi áldozatokat követeltek tőlünk, melyek városunk jelenlegi helyzetével nem egyeztek meg. Ezen kérvény a legközelebbi közgyűlés napirendjére van. kitűzve s itt alkalma lesz a képviselőtestületnek ugy a kérvénnyel valamint az áll. választmány javaslatával bővebben foglalkozni. Nézetünk szerint a képviselőtestületnek nagy örömmel kell fogadni ezen létesítendő gyárnak tervezetét, mivel a kért hozzájárulás városunk anyagi helyzetével — tekintve az előnyöket — né'mileg paralizálva van. Mert amikor ily nagy horderejű gyári vállalatról van szó, ott városunknak áldozatot kell hozni. Elváijuk a képviselőtestület tagjaitol, hogy ezen tervet propagálja és minden lehetőt elkövet, hogy a gyapjufönógyár városunkhan létesüljön. Megyei közgyűlés. — 1899 október 2. — Vármegyénk törvényhatósága hétfőn tartotta meg évi rendes őszi közgyűlését Fenyvessy Ferencz főispán elnöklete alatt. A közgyűlés élénk érdeklődés mellett folyt le, melyen városunk és vidékéről : Sült József kir. tanácsos, Szenthe János városi ügyész, Barthalos István, Bélák Lajos főszolgabíró, Körmendy Béla szolgabíró, Gerstner p. teszéri plébános és Buchuald Zsigmond megyebízottsági tagok vettek részt. Fenyvessy főispán, kit a terembe lépéskor zajos éljenzéssel fogadtak, szívélyes szavakban üdvözli a megjelenteket s a közgyűlést megnyitottnak mondta ki. Jelenti, hogy Ö felségének Pápára való jövetele elmaradt s az erre vonatkozólag a kabinetiródából hozzá intézet táviratot, melyben Ö felsége sajnálatát íejezi ki az elmaradt látogatás. lelett, ugy Pápa város, mint a megye közönségével falragaszok utján tudomásul adta. (Állálános helyeslés.) Két gyászesetről is tesz jelentést. Kolozsváry Kálmán és gróf Zichy Gábor megyebizottsági tagok elhunytáról. Indítványozza, hogy az elhunytak érdemei jkvileg örökítessenek meg és ezen határozatokról a családok értesitessenek. A főispán indítványa egyhangúlag elfogadtatott. Végül jelenti főispán, hogy a főispáni lak átalakítása befejezést nyert s már legközelebb Veszprémben állandóul fog tartózkodni. (Lelkes éljenzés.) Napirend előtt Kemény Pál orsz. képviselő indítványt ad be, hogy a vármegye közönsége október 6-ik napjának 50-ik évfordulóját gyászünnepnek nyilvánítsa s az Aradon megtartandó 1 gyászünnepélyen az aradi vértanuk szobrára koszorút helyezzen. Az indítvány nagy lelkesedéssel fogadtat ott. Purgly Sándor orsz. képviselő az alispánt interpellálja a katonai Leszállási pénzek kiutalása miatt. Kolozsváry alispán kijelenti hogy még ez év folyamán ezen pénzek í.6000 frt, a községeknek kiutalva lesznek. A megnyugtató választ ugy az interpelláló, mint a közgyűlés tudomásul veszi. Következett a napirend. Barthaloé^,István Indítványa, hogy az alispán jelentés, tekintve, hogy ez nyomtatásban megjelent, felolvasottnak tekintessek, tudomásul vétetett. André is tudomásul veszi, de kéri az alispánt, hogy jövőben ezen jelentés néhány nappal küldessék el minden m gyebizottsági tagnak, tájékozás szempontjából. Az egyes pófadóknak az 1900 félelmetes hatalom, midőn azt akarja mondani neki: szeretlek. Ott állt halványan íróasztalának dőlve. Lehajtotta fejét, mert érzé a férfi reá irányuló tekintetét. — Ilona — szóllott László gyengéden, remegő hangon, mely megszólításra a leány összerezzent és piros árnyalat, szaladt át arcának haloványságán. — Ilona, első utam kegyedhez vezetett, kegyedhez, életemnek megmentő angyalához . . . — Ne mondjon ilyet ez nem a való —< szakitá félbe a leány, alig hallható hans nehezen bírva uralkodni felindultságán. — A való . . . Hisz mindenről értesültem. Tudom, hogy kegyed volt az a jótékony lélek, az az aranyos angyal, kit lázas álmaimban láttam, ki mellettem virrasztott éjjeken által és kit oly sóvárogva kerestem, kit ugy vágyfom láthatni, midőn visszanyertem eszméletemet. De akkor már nem volt közelemben. Hát engedje meg, hogy megköszönjem most önnek ezen nemes tettét, mely tettéből bátorságot meritek egy kérést megkockáztatni. Ön megmentette életemet, én felajánlom önnek ez életet; fogadja el, legyen nőm. — László én nem lehetek a maga neje — szólt elfojtott hangon, még mindig kiizködve magában, vájjon megmondjá-e neki — Ilona .. .! — Azt mondja, hogy megmentettem életét, de hát nem-e én okoztam azt a veszedelmes sebet y — Az égre kérem .... — Hagyjon . .. meg kell mondanom, önnek meg kell mondanom, hogy . .. Kengyel Ákosnak .... igaza volt ! megcsuklott szava és ledőlt a székre. Most már ki volt mondva anagy szó, s ugy ült ott ölébe bámulva, mint a ki várja a halálos csapást. És ez utotsó két szóra ugy érzé Vészy László, mintha egy darabot szaggattak volna ki szivéből; az a behegedt seb a mellén sajogni kezdett. — Tehát maga is . . . Ilona . . maga is . . tört ki belőle — maga is, kit angyalnak képzeltem, kit az égből küldtek gyönyörűségemre . . óh tehát már az angyatok is rosszak ! ? — Ledobta magát a pamlagra, s tenyerében rejté arcát, — rettenetes ! sóhajtá, fájt, nagyon fájt neki, hogy legszentebb érérzelmeiben kellett csalatkoznia. A leány szivébe nyillalot e szó. — Igen — szólt mintegy magának — rettenes, de nem volna-e még rettenetesebb, ha ezt akkor tudná meg, mikor már neje volnék. Nem leszek neje tudom hisz nem is vagyok én ily boldogságra érdemes, de ne ítéljen el, ne vessen meg kérem, mert azt tul érni nem bírnám. Hallgasson meg könyörgöm. — A szegény szép leányok sorsa ért el engem is. Atyám tanitó volt egy kis fészekben az ország másik szélén és korán elhunyva magunkra hagyott engem és anyáévre való megszavazása iránt a főispán elrendeli a szavazást. A szavazatszedö bizottságok a következőkép alakultak meg: A székházépítési pótadónál: Néger Ágoston elnöklete alatt André Gyula és Buchwald Zsigmond. A tiszti nyugdíj pótadónál: Purgly Sándor elnöklete alatt Szalay Ferencz és Kálmán József. A betegápolási nyugdíj pótadónál: Bihó Dénes elnöklete alatt IFo^Pál és Lintner Sándor. A szavazás tartamáig az ülést fel lett függesztve. Fél óra múlva az ülés újra megnyítatott a főispán által s az elnökök jelentését fogadta. Szavazás eredménye mind három bizottságnál egyhangú (70 szavazat) elfogadása volt a pótadóknak. Pápa város közönségének a pápai takarékpénztárnál szükséges kiadások fedezésére 4oooo frt erejeig újítandó folyó számlának engedélyezése tárgyában hozott képviselő testületi határozat jováhagyatot azzal, hogy ezen kölcsön egy év alait törlesztessék. Nyárád községnek nagyközséggé való átalakítását a közgyűlés pártolólag terjeszti fel a belügyministerhez. N. Dém községnek P. Teszértől L. Patonához való csatolása iránti előterjesztését, a közgyűlés nem tartotta indokoltnak. A p. Kovácsi ugyszinte a csóthi körjegyzőség ekek kettéválasztása elvben elfogadtatott, de minthogy ezen kettéválasztás az összes községek a főbíró elnöklete alatt tartott ülésén határozták el, pótláskép visszadatnak a kérvények azzal, hogy a községek egyen ként a községi biró elnöklete alatt tartandó képviselőtestületi közgyűlésen hozzák a határozatot.? Elhatároztatott, hogy két szolgabírói mat a képzelhető legnagyobb nyomorban. — Tengődtünk, ahogy lehetett, mig szegény édes anyám súlyos betegségbe nem esett. Ekkor nyomorunk a tetőpontra hágott. Egy este anyám nagyon rosszul lett, nyöszörögve mondta, hogy orvost kellene hivatni. Az orvos pedig három órányira lakott helységünktől. Hogyan teremtsem ide. „Menj a kastélyba kérd meg a grófot, nyögte anyám, kérd meg mert végem lesz.* És én elmentem a kastélyba a grófhoz, egy 38 év körüli nőtlen férfiúhoz, s egész testemben remegve adtam elő kérésemet. A gróf nagyon előzékeny volt, behivatta az inasát és előttem parancsolá meg neki, hogy fogasson be és hozassa ki az orvost; anyámhoz meg leküldte eo;yik cselédjét néhány palack borral. Majd becsukta az ajtót; a kulcsot zsebében rejtette. Aztán felém közeledett. Megijedtem különö sen csillogó szemeitől és megfagyott bennem a vér. „Gróf ur beteg édes anyám vár, haza kell sietnem", kiáltottam amint csak halálos felelmem engedte. „Anyád nincs egyedül, lekű'dtem hozzá valakit,, azt izentem, hogy te mentél az orvosért, felelt a gróf ..... Irtózatos küzdelem támadt kőztünk, de Isten a szükségben erőt önt a gyengékbe. A gróf dühös volt lihegő, vérpiros arccal kiáltott: „Leány! az orvos ki fog jönni, de Istenemre esküszöm neked hogy azonnal vissza küldöm 4 1
