Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.
1899-10-01 / 40. szám
/ 1899. október 1 PÁPAI KÖZLÖNY ményekeí tekintve ez kvalifikálhatlan eljárás, de mindenki a saját borét viszi a vására. Ha val aki kenyéririgységből egy más egyénnek múltjába kapaszkodik, ki hivatkozhatik szeplőtlen múltjára, még az is elitélendő, hátha még oly egyén teszi ezt, kiről;a rosz nyelvek azt állítják, hogy „ludas* az ily dologban. Nem tudom mi igaz —- vagy nem, abban, hogy épen a „Pápai Újság" szerkesztője nem volt hivatva-ilyen kényes kérdésben „erkölcsi bírónak" téltolakodni. Ugy hallom, hogy nevezett szerkesztőnek nem volt a bölcsőjében megirva, hogy a pápai ev. ref. főiskola tanára lesz, de ezt ö maga sem álmodhatta, mert katholikusnak születt. Papi pályát választott s a piarista rend fogadalmat és esküt tett tagja lett. Hogy mi indctotta őt hitének elhagyására nem tudom, annyit tudok, hogy a katholikus vallás nagyobb bünt nem ösmer, mintha egy felesketett és felszentelt papja más hitre tér át. Ilyen embernek kár volt más ember múltjába a szálkát keresni, mikor az övében gerendát találhat. Sajnálom, hogy ezen botrányos dolognak utókövetkezményei voltak szerkesztő úrra nézve, amenyiben a ,,Polgári kör" és a „Katholikus kör" lemondtak lapjáról, de én azt az egyoldalú informatio hatásának tudom be, és meg vagyok győződve, hogy az ügy tisztázása után nevezett egyesületekkel a régi jó viszony fog helyre állani. Nagy elégtételül szolgálhat tek. szerkesztő urnák, hogy mindkét egyesület elnökei az ön érdeke mellett kardoskodtak s ezt teljes joggal tették, mert ök tudhatták legjobban, mily szolgálatokat teljesített Ön lapjában ezek érdekében. Wajdits Károly a polgári kör diszelnöke és Pethö Menyhért a katholikus kör einöke elfogulatlanul állott az Ön pártjára, mert ök igen jól Hudják, hogy egvetlen egy helyi lap sem foglalkozott annyit egyletük ügyeivel mint épen az Ön lapja. Hogy ily botrányos üggyé fejlődött ezen támadás, nem az Ön hibája, nem Ön kereste, hanem provokálva lett reá. Hogy nyilt utcán és ily módon vett elégtételt magának, azt tényleg lelki felháborodásának tudom be és némileg igazolt is, a mennyiben tényleg magam sem tudom, hogy ha az ön helyzetében lettem volna, váljon nem ugyanezen eljárást követtem volna én is, de talán sok mások is. Ez azonban a dolog lényegére most már nem ; lehet befolyással, hisz ezt majd a bíróság | lesz hivatva kimondani. Mindezen dolgok azonban ne keseriíi sék el tek. szerkesztő urat működésében. : Legyen továbbra is hű kiadott programmjá; hoz, küzdjön továbbra is a közérdek melI lett, s legyen róla meggyőződve, hogy ha , ezt szem előtt fogja tartani, a nagy közőnl ség oldala mellett lesz s ugy mint eddig, j ugy ezután is pártfogója lesz. Egy hatholikus előfizető. Színészet Pápán. Előre megjósoltuk, hogy Dobó Sándor színigazgató kénytelen lesz sziniévadunkat néhány nappal meghoszszabitani. De hisz ez előre volt látható. Győrött az árviz a színházat annyira megrongálta, hogy ennek helyreállítása legalább is két hetet fog igénybe venni, s igy ezt az időt itt kell bevárni a színigazgatónak. Nagy vesztesség ez Dobó Sándorra, mivel az egész téli társulat együtt van s bármenyire látogatott lesz is színházunk ezen kiadásokat nem tudja fedezni. Egy héten keresztül lesz alkalmunk tehát a teljes téli társulatot teljes zenekarral élvezhetni. Mint halljuk ezen meghoszabitott évadban az operettek lesznek műsoron, mit csak helyeselni tudunk, mivel közönségünket csakis operettekkel lehet a színházba vonzani. Azon reményben vagyunk, hogy közönségünk méltányolva a színigazgató kényszerhelyzetét, lehetővé fogja tenni tömeges látogatással azt, hogy rendkívüli kiadásai ellenére is tetemesebb anyagi vesz'esseg nélkül vonulhasson be a színigazgató Győrbe a téli 6vad megkezdésére. Heti referádánkat adjuk a követ* kezőkben : Szombaton a fővárosban óriási senzáciot aratott s jelenleg is műsoron levő »Sulamith« került szinre. Dacára, hogy mérsékelten fe— Nem, tessék, ülj le. — Nem nem ülök, nem akarlak zavarni, pedig nagyon fontos megbeszélni valóm volna . . . téged is nagyon érdekelne De hát mond meg — szólt most közelebb lépve Ella — miért vagy oly szomorú, oiy kedvtelen ? Nem mondhatom meg ... mi közölni valód van ? — No jól van elmondom, mert azt hiszem fel fog vidítani.. Tulajdonképpen én most a Galeotto szerpét játszom. Szalmay Feri ina nálam volt . . . Dida nagyon ügyelni kezdett. — Nagy bevezetés után végre kibökte, hogy ő; halálig szerelmes te beléd . , . Dida felszisszent: ' — Ella! kegyetlen játékot üzesz velem szakitá félbe barátnőjét, miközben vad haraggal villogtak szemei. Ella szinte megijedt. Szivére tette kezét és az őszinteség csalhatatlan hangján mondta: . — Dida, esküszem neked, hogy a teljes igazságot mondom . . — Ej ! .kiáltott . haraggal Dida — te szereted Szalmayt! Ééén f . . .. . De hát kérlek hallgass meg ! Bevallotta, hogy szerelmes beléd, nélküled nem bir élni és megkért, hogy miután ő nem mer közeledni, legyek szószólója és kérdezzelek meg ha nem idegenkedsz-e .tőle, h^gy vehet-e magánrk bátorságot kezedet megkérni ..." ; • • 'Dida arcát..bíborszínű festé az indulat. Leste a szavakat barátnője ajkairól, minden | kiejtett szava gyógyitó balzsamként hatott I szivére. Érezte mint oszladozik, mint foszlik | a fátdalom, mely előbb hatalmába kerité és a kétség és ötöm megzavarták fejét: — Várj kissé — szólt Ellához — és homlokára szoritá kezét. Össze akarta szedni , gondolatait. Majd hirtelen kérdé : — De te nem mondtad neki, hogy szereted, ... hogy te szereted őt? — De hát hogyan mondtam volna, mikor nem szeretem ! — Dehogynem — vágott közbe Dida türelmetlenül és még mindig kételkedve — mondtál neki valamit . . . szereremről . . . válamit mondtál neki . . . — De kérlek, ha nem engedsz szóhoz jutni . . . Megmondtam neki, hogy én is Szerétek valakit, még pedig jó barátját és megkértem, hogy viszontszolgálat fejében beszéljen ő az én érdekemben . . . És ki az, kit íe szeretsz, mond meg I nekem kérlek, nagyon kérlek ? Ella lesütötte szemeit és elpirult: — Nem mondhatom meg azt, különösen neked""nem: — Hát mégis szereted Szalmayt . . . őt, ne tagadd! szólt indulattal Dida. — Esküszöm, hogy nem őt! — Könyörgöm, kérlek hát, valld meg ] nékem, ki az, kit te szeretsz ; . . tudod kinek a boldogsága függ szerelmedtől — a fivéremé ! — Andor . . . ? de hogyan gondolod ezt, szólt Ella örömteljesen meglepetve. — Andor szeret téged, imád, bálvá- j ; nyoz ! i 3 lemelt helyárak voltak, a színház teljesen megtelt s a közönség egész estén át a legnagyobb élvezettel hallgatta végig az andalító szép zenéjü operettet, mely majdnem opera jelleggel van felruházva. Mánijay a címszerepben egy oly szerephez jutott, melyben fényes tehetségét a legnagyobb mértékben érvényesíthette. Remek hangjával teljesen elbűvölte a közönséget s tomböio tapsokra késztette. Mányaynak ez évadban számos fényesen sikerült estéi voltak, de ez felülmulta az eddigieket. Minden, egyes énekszámait meg kellett újráznia, sőt az őrulési jelenetében játékáért nyilt színen is kitapsolták. Mányaynak Sulamith szerepe egy sláger volt, Gergely Giza Abigáil szerepét fényesen oldotta meg. Ugy énekszámaival, mint kecsesen lejtett táncával frenetikus tapsot kapott. Különös tetszésben részesült a második felvonásban énekelt duettje. Csöregh mint Absolon igen jó volt. A három kérőt. Horváth, Heltay és Miklossy nagy tetszés mellett játszták. Kivált Miklossy ki eredeti maszkjával és minikájával általános derültséget keltett s kérő dalát meg kellett ismételnie. Kisebb szerepeikben Csáky, Balázsi es Rövesi teljes ensembtét nyújtottak. A kar és zenekar kitűnően működött Virányi mesteries vezetése alatt. Vasár?iap délutáni előadásul »A görög rabszolga« ment. Ily szép számú közönségét nem igen láttunk ez évadban délutáni előadáson. A közönség sokat tapsolt Mámjag Aranka, Gergely Giza és Török Malvinnak. A derültséget Miklossy és Dobó tartotta fenn. . Esti előadásul >>Sulamith« lett mégis- : metelve újra felemelt helyárakkal. Ily zsuffolt nézőtérre nem emlekszünk ez évadban. Az előadás kezdeten egy kis óváciában részesült Virányi karmester, ki ez alkalommal dirigált utoljára. Éljenzés es taps fogadta őt s megujult ez akkor, midőn egy hatalmas babérkoszorú lett részére átnyújtva, melyet hála jeléül Mányay Aranka készítetett a távozó karmesternek. Remek előadásban gyönyörködött ez alkalommal is a közönség. MúnyaAfnqk diadal estéje volt s a közönség ki nem fő: gyott a tapsból. Nagy része volt ebben Gergely Gizának és Miklósynak is. Csövegh, sokkal szebben enekelt mint előző estén, kivált a második felvonás duettjében. Kövesi" nagyon tetszet mint főpap. Az előadás a legnagyobb érdekiődes mellett folyt le. , I I I N . UJ J II ••... • —ülp — Az én szivem meg csak ő érte dobog! rebegte Ella örömittasan és Dida nyakába borult . . Dida most már mindent megérteti. Örömsikojjal zárta keblére Ellát, csókolta arcát, száját, ugy? hogy ennek védekeznie kellett barátnője végteíen örömének nyílvanulásai ellen : — Te bohó, hagyj már el, hisz anynyira lefoglalsz, hogy nem is érek rá örülni, gondolkodni ama boldogság felett, mel szemeim «lé tárult. — De ngmesak te vagy boldog, én 'is, én, is, rivallt ujjongva Dida, mert szeretem Ferit, szeretem azt az édes embert ! — Igazán ? ! kiáltott fel Ella, ó mily határtalan öröm ez! Aztán összefogództak, s körültáncolták a szobát, sirtak nevettek, ugráltak; kis gyermekekké avatta őket azon mindenekfelett édes boldogító tudat, hogy. szeretnek és viszont szerettetnek. Egyszerre Andor szobájából belépnek, Szalmay Feri és Andor, mindketten örömtől s boldogságtól sugárzó arccal. Meglátták a két leány pajkosságát, kik röstelték kicsit, hogy meglepettek. De aztán négy tündöklő szempár tekintete mélyedt egymásba. A szemek mindent elbeszéltek és a másik . pillanatban nem volt földi hatalom, mely a szerelmes párokat visszatarthatta volna, hogy egymás keblére ne rohanjanak. Torday Andor és Szántó Ella Szalmay Feri és Torday Ida nemsokára egy napon esküdtek.örök hűséget egymásnak.
