Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-08-20 / 34. szám

1899. augusztus 20 PÁPAI KÖZLÖNY polgármester a legrövidepb idő alatt újra napirendre tíizi ezen kérdéseket. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Elnöklő polgármester üdvözli a megjelent képviselőnket s miután a jkv. hitelesítésére Paál István, Kriszt Jenő, dr. Reclinitz Ede, IValter Sándor, és Lippert Sándor képviselőnket kéri fel, az ülést megnyitja. Napirend előtt polgármester bejelenti, hogy ö Felsége a király september hó 13-án reggel Pápára érkezik s a vasúti állomásnál kocsira ül s a városon keresztül a lovassági hadgyakorlatok színhelyére Csóthra megy. Indítványozza, hogy a megfelelő fogadtatás és egyébb intézkedé ek megtételért egy rendező bizottság jelöltessék ki. A közgy űlés nagy lelkesedéssel veszi tudomásul Ő Felsége erkezését és a város méltóságához illő fogadtatás keresztül vitelére a rendező bizottság tagjaiul az állandó választmány tagjait jelöli ki és egyúttal felhatalmazza a szükséges költségek utalványozására. Csajthay Dániel kérdést intéz a polgármesterhez, valljon van-e tudomása arról, hogy még a mult evi katonai beszálásólási dijak nincsenek kifizetve. Mészáros polgármester kijelenti, hogy tudomása van róla de mig a megye alispánja ezrti pénzt be nem kü'di, addig nem történhetig /intézkedés. Ezen kérdésben sürgető kérvényt fog intézni az alispáni hivatalhoz. Ugy az interpelláló, mint a képviselőtestület tudomásul veszi a polgármester válaszát Következett a napirend. 1. Gró z és Weisz kérvénye kalap és kalap kup-gyár létesítése iránt. Antal Géza inditványoz7a, hogy a tárgysorozat I. és II. pontja együtt tárgyaltassék, mely indítvány elfogadtatott. Felolvastatott az állandó választmány javaslata, mely szerint a gyárak kezdemenyezéset örömmel üdvözli s folyamodó cég részére az Erzsebet városban a Bőröllői ut mentén 3600 Q-ól terület átengedését hoz avaslatba, továbbá épitesi segélyöl 30000 rtot ajánl, a melybe az idezett telek ára 7920 frt. beszámítva legyen. Ezen segély összeg azonban csak akkor adassék meg, ha folyamodó cég, mindazokat a kellékeket beigazolja, melyeket a kormány az állami kedvezménynek megadása feltételenül kikötött s ennek birtokába is jutott. Ezenkívül a felajánlott telekre a tulajdonjog bekeb'ezése csak akkor engedélyeztessek ha a gyárak 10 évi üzembe lesznek. Megadandónak véleményezi a város által kivetett összes pótadök aluli mentességet 15 évre, továbbá a gyár berendezési idejére, a felszerelési anyag és gépek után fizetendő kövezeti és vasúti vám mentességét, az üzem alatt pedig a ki és beszállítandó anyagok után ezen utóbbi vámok 5o°/

0~ának elengedését. Javasolja továbbá a gyár előtt elvonuló kocsiutnak a vasútig leendő jó karba helyezését, a gyalogjárdának köszegellyel leendő elkészítését, a haszn.ilt vizn k egy csatornán keresztül a Bakonyérbe való bevezetését, a salak és szemet részére egy tcrü'etnek kijelölését a vizvezeteki csőhálózatnak a gyár kapujáig leendő meghosszabitását és viz használatáért évi 50 frt. fizetését. Egy fiók pos'ahívatalnak a vasúti állomáson való felal'iiását a kereskedelmi ministernél kervényezni: nagyon is szükségesnek véleményezi. A telefonhálózattal való összekötetést szinte javasolja, amenyiben ennek létesítése folyamatban van. Méltányosnak tartja a folyamodónak azon kérelmét, hogy a képviselőtestület a gyár fenállási idejére másnak hasonló gyár feláll tására kedvezmenyt ne nyújtson. 2. Veiser Max kérvénye fonó és szövő-gyár létesítése tárgyában. Az áll. vál. j 'vaslata : Minlhogy folyamodó oly támogatást kér, a melyet a város anyagi viszonyainál fogva megadni képtelen, tekintve azonban hogy a gyárak felállítása kétségtelen a város iparát és kereskedelmet előmozdítják, ezen gyárak felalitására ingyen telket es I millió téglát hoz az áll. választmány javaslatba. Antal Géza nézete szerint az áll. vál. nem helyesen járt el, midőn az egyik gyár részére nagyobb dotatiöt javasol, mint a másik részére. Indítványozza, hogy ezen kérdésekben jelenleg ne hozassék határozat, hanem adassék ki a városi tanácsnak es utasitassék hogy ugy a jogügyi, mint a pénzügyi bizottság tagjaival egyetértőteg folytassanak alkudozásukat az illető kérvényezőkkel, s csak ezen megállapodásokat terjessze azután a közgyűlés elé. Felszólaltak még Vágli'o, dr. Lövy Horváth Lajos és Steinberger Lipót, kik Antal Géza indítványát nem ellenezték, bárha a felszólalók nem minden tekintetben értettek vele egyet. Steinberger indítványára elhatározza a közgyűlés, hogy ezen ket gyár kérdésében a legrövidebb idő alatt tétessenek meg az intézkedések arra, hogy még a hét folyamán megtartandó közgyűlésen ezen kérdésekben dönthessenek. 3 A v. közgyámi állásnak az írat tárnoki állással leendő egyesítése tárgyában a szervezeti szabályzót 32-ik § ának módosítása. A közgyűlés a szervezeti szabályza 32 §-ának módosítását elrendeli, mely szerin^ a közgyámi állás az irattári állással egyesi" tetik. Egyúttal köteles a közigazgatási irrattárt is rendezni. Fizetés 700 frt és 100 írtlakbér. 4. A v. végrehajtói állás szervezése. Minthogy a végrehajtó nyugdíj jogosultsága megállapítva lett a szervezeti szabályzatban a vhajtói állás is bevétetik s munka megállapitatik. E szerint a végrehajtót a legközelebbi tisztújításig mindig a polgármester nevezi ki, időközben állásától csak fegyelmi uton mozdítható el. Fizetése 500 frt. és Ioo frt. lakbir. Több tárgy nem levén napirenden a közgyűlés befejezést nyert. mhM A mult hétről. Mulatságról szól a heti krónika, melyet a kath. legényegylet rendezett mult vasárnap a Kaszinó kertihelyiségében. A rendezőségnek nagy szerei.csé,e volt az időjárásban, de annál nagyobb pechje volt az érdeklődést illetőleg. A mulatságnak délután 2 órakor tekeversennyel kellett volna kezdődnie, de az egylet tagjainak nem igen volt kedvök a dobáláshoz s igy töri ént, hogy »közönség hiányában« az előadást be kellett szüntetni, jobban mondva a tekeverseny nem lett megtartva. Rossz előjelnek tartotta ezt a rendezőseg az esti táncmulatságra és a jóslat tényleg bevált. Rendes körülmények kőzött midőn az egylet nyári mulatságát tartja oly ... A napok multak s Rózsi már nyugodtnak látszott, ám egyszerre csak bekövetkezett az, a mi előreláthaló volt; a dráma. Rózsi egy dé előtt az ablaknál ült és hímzést tartott a kezében. Midőn kitekintett, csakhamar föltűnt egy férfi és egy nő alakja a kik az erdő felé tarlottak. Karöltve mentek egymással. Rózsika előtt a nő ismerősnek látszott és megerőtetve kissé emlékezetét; eszébe jutott, hogy ez a nö ismerősnek látszott ^és megerőltetve kissé em'ékezetét, eszébe julott, hogy ez a nö Zoltán menyasszonya. Megrezzent, és valamire elhatározni látszott magát, mert hirtelen magára vevé kendőjét és ulánuk ment, hogy kilesse szavaikat, annál is inkább, mivel nem tudta, hogy ki az a férfi ki Zoltán menyasszonyával meni. Ezek mit sem sejtve mentek az erdő mélyébe, a hol Zoltán egykor elrejtőzött, és boldogok óráját élvezték. Rózsika őket lépten-nyomon követte. Szive hevesen dobogott, érezve hogy itt most valami nagy dolog fog történni. Gondolataival ugyan nem volt tisztában, de azt tudta, vagy legalább ugy érezte, hogy most az életével kell leszámolnia. És ő azzal le is számolt. így, eltökélt szándékkal állolt meg a bokor közelében, a hol a szerelmes pár elrejtőzve volt és halkan ezt beszélte : —• Most egyedül vagyunk, de csak rövid ideig lehetünk itt egyedül, mondá a nő. — És mondja csak, boldog maga, hogy nőül ment ahhoz a csábitóhoz ? kérdé'a férfi. — Boldog?! Hahaha Hát azt hiszi, azérl mentem hozzá, hogy boldogití son ? .Hahaha . . . Csak azért, hogy pénzemért nevet és előkelő állási biztosítsak magamnak. Eh, de mit is beszélünk erről, én csak magát szeretem és punktum. Remélem meg van velem elégedve? — Meg vagyok teljesen elégedve, — szólt az ifjú és átölelve a nő derekát, ajkaik hosszé csókban forlak össze. A szegény Rózsika pedig ezalatt szivét érezte ös-zeszorulni, olyannyira szenvedett és kel'ett lélegzennie, hogy meg ne fuladjon . . . Egyet gondolt és a gondolatot tett követte . . . — Elraboltad tőlem ? 1 te csalfa, ledér teremtés azért, hogy előkelő állást szerezhess magadnak a pénzedért, és az én szerelmem árán ?!.... De hiszen nem töltöd be azt az óhajtott állást, soha soha, — sziszegte fogai közt a megcsalt leány. — Érezd majd boszum, te nyomorult teremtése az Istennek . . . És ezzel beszaladt lakásukba, ahonnan egy kis hatlövetű revolvert véve magához, visszasietett a bűnösökhöz. Éppen átölelve tartották egymást . . . — Most elkövetkezett mindkettőnk órája, — tört ki Ella. — Én már leszámoltam, az élettel, most számolj le le is az életeddel . . . A megtöltött revolvert előrántva a nő felé irányitá a csővet . . . Egy két pillanat s a revolver e'sül. a nő a földre terül kebeléből patakzik a vér, a füvet pirosra festve és a bűntárs tehetetlenül keresi a gyilkost Meg is találja ott a közelben, halva . . ártatlan lelkét kioltotta, mert megcsalta egy ifjú, a kit szeretett, de megcsalta. És megölte a nőt, a ki az ő szeretettjét tőle elcsábította és azután megcsalta . . . + * * — A történetnek ez a vége, — mondá Báthori László és a könyárban uszó menyasszonyát megölelte, megcsókolta. —- Valóban szomorú történőt ez, — mondá Ella szemeiről a könyeket letörölve. És mi történt az ifjúval, aki azt a szegény leányt megcsalta, valamint azzal a másikkal, a ki szövetségese volt a bűnös nőnek ? — Hogy mi történt egyikkel vagy másikkal, azt nem ludom, mert a tragédia után nem hallattak magukról és a Várvölgyikastély lakatlan lett, — Én csak ezt a fiatal leányt sajnálom, a ki igaz szerelme miatt annyit s -.envedett és végül kioltá az életét. — Remélem, nem gondolsz arra, hogy közöttünk ilyen eset előfordulhat? Tudod, hogy engem sem pénz, sem másnak a szépsége tőled el nem csábithat. — Nem; sokkal jobban ismerlek és szeretlek, semhogy rólad barmi rosszat is feltételeznék. — Isten látja lelkemet és tanúm arra, hogy igazat beszélek. — Mi mindig fogjuk egymást szeretni, ugy-e édesem ? — Igen, mindig, őrökké. . . .