Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-06-04 / 23. szám

IX. évfolyam Pápa y 1899. junius A, 23. szám. Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében IF árpa-éj jel. Olvasóközönségünk, akit lapunk homlokán e czimmel megriasztunk, ne vegye kézbe óvatos borzadállyal az üjságlapot. Nem akar ez valami kínos leleplezés lenni; Pápa éjjeli titkainak elriasztó feltárása. Oh nem ! A mi ná­lünk e tekintetben leleplezni való az a már több izben szellőztetett — közvi­lágításunk ügye. Elöljáróba nem akarunk hiába borsót hányni a falra. Abban a bizo­zonyos föltevésben vagyunk, hogy az utcai világítás kérdését mindenki első­rangúnak tekinti és nem osztja azt a nézétet, hogy a késő estig égö lámpák csak a lumpok számára kedvesek, a lumpokért pedig nem nagy kár, ha egy kicsit ki is törik a nyakukat. Azt hisszük, hogy ezt a rettene­sen alacsony nívójú felfogást nálunk senki sem osztja, következésképen elv­ben mindenki a mellett van, hogy a mostani közvilágításunk tűrhetetlen ál­lapotán segítenünk kell és hogy váró sunk erejében mérten va-óban szüksé­ges lesz közvilágításunkon javítani.­Jóllehet városunk gyors fejlődése és az azzal járó anyagi terhek par ex­cellence városunknak olyan közterhe­ket juttatott osztályrészül,, hogy ma városunk érdekében az lesz okosabb dolgot, aki a városi hatóságot . okos előre'átásra és takarékosságra inti. A közvilágítás kérdése tehát attól függ, hogy minő terhekkel lehet azt végre­hajtani,- vagyis tisztán a fiskális szem pontok lesznek mérvadó';. Közvilá itásunkjreformja érdekében már néhány évvel eze ott is a villam­világitás berendezése hozatott szóba. A vállalkozók ajánlataikat be is adták a városi tanácshoz, a képviselőtestület elvben azt el is fogadta, de egyszerre megszűnt minden és azt hittük, hogy ezzel is ugy vagyunk mint a többi felvetett üdvös tervek és eszmékkel. Annál nagyobb örömünkre szol­gál konstatálni, hogy a villamvilágitás berendezése nem ejtetelt el egészen s annak berendezése újra akut kérdéssé kezdi magát kinőni. Senki sem vitathatja el azon meg­haladott álláspontot, hogy ha közvilá­gításunkat teljesen modern alapon akarjuk berendezni akkor csakis a vil­lany v • lágitás rendszerére szabad gon­dohiunk. Örömmel konstatáljuk tehát, hogy városunkban mozgalom indult meg oly világító aparatus meghonosításán, amely nemcsak a lakosság igényeit fogná kielégíteni, nemcsak korszerű s czélnak. megfelelő volna, nemcsak emelné városunk külső megjelenések diszél: hanem egyúttal hasznos be­fektetéssé válhatnék, me'y bizonvo; idő lefo'yla alatt a városi pénztár tete­mes gyarapodását eredményezné. Hogy ez megvalósuljon jelenté­keny feladat vár Pápa város nagy kö­zönségére s vállvetve kell önmagának is közreműködni a város haladás nagy munkája körül. E téren jelentékeny feladat vár a társadalomra is, a mely eddig csak gán­csolt, de a melynek ezentúl a puszta sé relmi politikával fel kell hagyni és ön­magának is közre kell működnie WáM&EB? . . . Matild hangosan főlkaczagott — de igazan furcsa is volt: Róbert bókol I Szegény ftóbert — igazán furcsn.! TJjra a zongorához ült és néhány bevezető-futam után, melyek sajátságosan megegyeztek kaczagásával, újra elkezdte Mendelssohn ronclö capriccirso-ját. melyben Róbert őt az imént félbeszakította. De sehogyse akártak az ujjai engedelmeskedni —- kiragadtatott a hangulatából — vagy ta­lán azért volt mindez, mert magán érezte a fiatal embér tekintetét, ezt a csöndes, gyötrő tekintetet, mely 1 örökös szemrehányásként iherevvé tett minden örömteli életjelt ? ... Azt a tekintetet, mely a vastag szürke köny­vekből minden bőlcseséget magába szivni látott — minek emeli most egyszere reá ? — Tűrhetetlen 1 . . . Matild érezte, hogy epedve néz reá á máskor o'y hideg kuzén ; ugy érezte, mindtha e tekintet valósággal megérintené. Balkezével, melynek most együteményi szünete volt, erősebben magára húzta sálját, mely már majd lecsúszott a vállairól — — igazán borzasztó ! — Hogy játszszék az em­ber igy egy scherzót ! — Most meg egy ma­gasabb hangot ütött meg — félben hagyta a futamot és hevesen fordult az alkalmatlan fiatal ember felé, ki mélyen elpiiulva lesütötte tekintetét és olyan bocsánatkérés-félét dör­mögve, hamar könyvéhez fordult. Róbert, nem hoznád el a hangjegyei­met a mama szóbájából ? Az is lehet, hogy ott hagytam a kerti terembe. Róbert fölugrott s már az ajtónál volt. — Ha nem lelnéd meg mindjárt, nem nagyon sietős. Zavarlak '? Ez szinte sértődötten hangzott — annál jobb. — Oh, ha maradni akarsz, kérlek! — szólt hidegen, de Róbert már felnyitotta az ajtót — s sóhajtva — mint rendesen — már künn is volt. Mi yen nevetséges, egy csöppet sem férfias és együgyű minden szeli emeske­désének daczára — aztáu még meg is van sértve. Persze mindenki hozzájárul a kényez­tetéshez, hogy hiúvá tegyék, igy aztán az a sok ész, melyet annyira hirdetnek, miud a fejébe szátlt. ... Ej, most legalább zavartal anul játszhatik és megszabadult a kiötrő tekintettő — hála Istennek! — A sálját eldobta és megütötte a billentyűket — idegesen, pajko­san, szinte szenvedélylyel — és a bifentyük nevettek, kaczagtak — daloltak bájos scherzo­dallamokban . . . Vagy tiz perez telt el igy, a mikor a leány kimerülten felhagyott a játékkal és ke­zeit az ölébe pihentette. És mindhogyha csak a hangok varázsa űzte volna el, megint ugyanaz a kép állott előtte. . . El akarta űzni újra és Oda báróra gondolt: lehunyta szemeit és kezeit nrérgesen szóritotta rájuk* — de a jelenés csak annál tisztábban tünt eléje. Sovány nyurga alakja egy fiatal embernek, kinek kemény, szögletes vonásai mereveknek tetszettek az örőkké'tanakodó gondolatoktól; ki a magába tért álmodozó tekintetét lesüti, ha mint az imént, tekinteteik találkoznak, - mig sáppadt orczáit elpirulnak ... s ez Ró­bert ! — És ez a képtelen kuzin, egy hirte­len szeszélyében leereszkedik annyira hogy őt megtisztelje a fig elmességével, a mire pedig igazán nem adott okot . . . Vájjon, ha jól meggondolja a dolgot, tálán mégis . . . ? Azt mondják, hogy nagyon bájos . . . hát . . . hát . Halkan elnevette magát — és elhatá­Singer Mihály és Fia A raktáron levő összes kész férfi, fin és gyermek ruhák saját készítményeink. Mérték szerinti megrendelések izlés és elegáns kiállításban, ugy h a za i valamint angol és íranczia gyapjú szövetekből feltüaő olcsón eszközöltetnek. A legszolidabb szabó czég Pápán, a megyehazzal szemben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom