Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-05-14 / 20. szám

1899. május 21. PÁPAI KÖZLÖNY 3. az u'.czai világítás, de iparunk ily erőre berendezése által számos intézmény fellendülését várhatjuk. Erről majd akkor, ha ezen eszme teljesen megérett. Most csak városunk lakosságához intézzük szavainkat s felhívjuk figyelmét ezen eszme propagálására. Csak akarnunk kell s komoly törekvésünket bizonyára siker fogja ko ronázni, mert nekünk erős a hitünk, hogy városunk közönsége megelégelte már világítási mizériánkat s örömmel segitendi előre a villamos világítás ügyében megindult mozgalmat, mely mozgalom egyúttal városunk érdekét van hivatva nagyban előmozdítani. Színészet Pápán. Sziniévadunk végéhez közeledünk. Színtársulatunk f. hő 18-án tartja utolsó előadását, s innen Szegszárdra megy, ahol julius hó i-ig marad. Ugy a közönség valamint a színigazgató meg lehet elégedve a színi évadunk sikerével. A közönség a lehető lei-jobb pártfogásával tüntette kí a színtársulatot, viszont a színigazgató minden lehetőt elkövetett a közönség kellemes szórakoztatására. Így alkalmunk volt két estén át Ledofszky Gizella a Magyar színház elsőrendű subrette primadonnájának művészi játékában gyönyörködni. A lefolyt héten több újdonságokban is volt részünk ugyszinte szerződtetési célból Gergely Gizellát hallottuk, kiről referádánkban emlékezzünk meg. Heti referádánkat adjuk a következőkben : Szombaton kitűnő zenéjü operette újdonságban gyönyörködtünk. Az »operabáI« olvasom harmadnap az újságban (ugyanab- j bari, a melyik először hozta az amerikai örökség hir ét,) hogy Tóth László, statisztikai hivatal jeles fiatal tagja tízezer forintot adott az inokaszentmártoni kathoükus templom fölépítésére. — Mi ez ? Bo'ondoznak velem ? Valaki engem választott ki tréfáinak a czéltáblájául ? Bosszantott a dolog ; de ha nyilatkozom, még nevetségesebb leszek. Holnapután megint Írhatnak rólam valami hasonló szamárságot s akkor megint nyilatkozzam ? Mig ezen tűnődtem s mérgesen utasitgattam el a hivatalban kollegáimat, kik megint gratulálni jöttek, hát egyszer csak nyilik az ajtó s belép Tímár ur. Ugy látszik, hogy még azt sem várhatta meg mig hazamegyek, midjárt itt a hivatalban fölkeresett. Gyöngéd szemrehányásokkal halmozott el, hogy nem látogatom őket. Hát ez a barátság ? Pedig van ám valaki, a ki nagyon várt. És a felesége is rendkívül sajnálja, hogy a múltkor nem voltak otthon, mikor szerencséjük lett volna hozzám. Csak nem neheztelek reájuk valamiért ? wk igazán nem tudják, hogy miért. Mert mindig ugy tiszteltek, szerettek engem, mondhatja, mint a saját fiokat. Nekik nagyon fáj, hogy valami félreértés igy megzavarta köztünk a jó viszonyt. De legyen szerencséjük ma estére, ugy ám, h-gy vacsorára is ott maradjak. S megölelgetett vastag kövér karjaival. iránt nagy érdeklődés mutatkozott s a közönség mely zsúfolásig megtölté a nézőtért nem is csalodott. Gyönyörű zenéje van és az egész estét élvezetessé teszi. Az előadás fényes sikert ara'ott, mert a szereplők kitűnő ensenblét nyújtottak. Lévay Margit a szoba'eány szerepben remekelt. Sikkesen játszott és dalait remek kivitelben adta elő. A közönség elismerésének többszöri tapsban adott kifejezést. Mányay Aranka, ki Angélát játszta belépő áriájaval elbájolta a közönséget. Szécsényi eleg ügyes volt Margarita szerepben ugyszinte Török Malvina, ki snájdig kadét volt. A közönség derültségére Miklósy válalkozott, kinek ez teljesen sikerült Beaubisson szerepében. Kitűnő maszkja volt s szerepének minden egyes komikus helyeztét átszugeralta közönségünkre. Csöregh napról-napra halad ugy játék mint ének tekinteteben. Egy kissé még hadarva beszél de hiszük, hogy erről le fog lassanként szokni. Csáky duettje Csöreghel igen sikerült volt. Pozsonyi Ju'ia teljesen beleélte magát komika szerepeiben s a közönség nagyon szívesen látja őt a színpadon. Horváth igen ügyes vo.t mint pincér. Az előadás igen sikerült volt, mit főérdemül Virányi karmesternek tudunk be, ki virtuozitással kezelte a karmesteri pálcát. Vasárnap délutáni előadásul »A gyimesi vadvirág« ment telt ház előtt. A közönség igeu jól mulatott Miklósi Csura alakításán es Heltay Marciján. Lévay Margit dalait sűrűen tapsolták. Esti előadásul másodszor »Az operabált« ismeteltek szép számú közönség jelentében. Az előadásról ujat nem Írhatunk, hacsak azt nem, hogy a szereplök sokkal biztosabban énekeltek és játszottak, amit annak tulajdonitűnk, hogy az első előadás kevés próbára mehetett, ami a karmester és sugó rovására megy Mi ezt az évadban többszőr tapasztaltuk, hogy a premierek soha sem sikerű nek ugy mint a megismétlések. Sok tapsot nyertek Lévay, Mányay és Miklósy. Hétfőn ez idényben harmadszor. »A gyurkovits leányok« kerültek színre majd nem üres ház előtt, ami előre is volt látható. Két izben ezen darab zsuffolt nézőtér előtt — No, ugy-e eljön ? Fölháboiitott a szemtelensége s tisztába akartam jönni vele. — Kedves Tímár ur, — szóltam hozzá, — olvasta a mai reggeli lapokat ? Mosolygott : — Olvastam. De engedjen meg egy megjegyzést, Nem ártana ám, ha néha ilyen öreg barátjától is, mint én, tanácsot kérne. ' Tízezer forint : sok az egy templomnak. Fele is elég lett volna. — Hát kérem, abból egy szó sem igaz. Mese az egész. Tizezer fillérem sincs. Megbántam rögtön, hogy kimondtam : de már kimondtam. Mindegy, hadd tudja meg az igazat. Egyszerre megnyutt az ábrázata : — Mese ? — Az. Egy darabig csak nézett rám, ijedten, hüledezve, aztán kiderült az arcza, mint a kinek eszébe jut, hogy : ohó, enge.n nem lehet elboloditani ! Hunyorgatott a szemével. Oh, oh, furfangos ficzkó ő, a átlát a szitán. Kiállja ő a próbát. — Ugy, ugy, hát mese ? — szólt nevetve. — Mindegy. Mi nem kutatjuk. Mi egyszerű, önzetlen emberek vagyunk, kérem. A kit mi szeretünk, hát szeretjük. Nem keressük, hogy szegény-e vagy gazdag. Nekünk a legfőbb a gyermekünk boldogsága. Nohát ugy-e eljön estére ? Természetes, hogy elmentem s mire vége adatott de ezt az újdonság ingere s a főváros senzátios sikere tette, de ezen előadást ily szereposztással közönségünk harmad izbm bc nem vehette. Igazoljuk ezt a »Babn« előadással, melyet ötször adtak elő telt házzal s szívesen látnók még egy néhányszor. Dobó Sárika jobb volt mint két izben, de ujolag kijelentjük, hogy még nem neki való szerep ez. Klenovits határozottan jobb volt mint legutóbb. Teljesen uj alakítást mutatott. Benedekről ujat nem írhatunk. O volt a lelke az előadásnak. Kedden a Magyar Színház egyik első rendű tagia, Ledofszky Gizella vendég felépteül »A szultán « operette került előadásra. Hogy a nézőtér nem telt be teljesen arról az igazgató tehet, mert a helyárakat felemelte. Ledofszkinak igen jó hirneve van, de annyira még nem, hogy nálunk felemelt helyárakkal telt házit csináljoa. Ledofszky Roxelanet játszta s teljesen meghódította közönségünket. Megjelenését taps fogadta s egész estén át teljes művészetét elénk tárta. Meg van benne minden jó tulajdonság, melyre egy subrette büszke lehet. Elevenség, temparementum, rutin és kellemesen csengő hang, mellyel minden registerben remekül tud bánni. Közönségünk egész estén át rokonszenvének minden jelével tüntette ki. Méltó partner volt Mányay, ki a cimszepet fenomenális sikerrel játszta. Ugy tünt fel mintha a két művésznő vetekedett volna egymással. Hang dolgában azonban a vendegnek alá kellett vetni magát Mányainak. A közönség tüntetett Mányai mellett. Miklósy a retenetes basa alakításával derültségben tartotta közönségünket nemkülömben Heltay is, ki az enunch szerepébea igen ügyes volt. Pesti a kellemetes basát unalm?san adta. Kisebb szerepükben Csöregh, Török és Pozsonyi érdemelnek említést. A zenekart és kart felesleges dicsérnünk, hisz Virányi vezette őket s ezzel elég van mondva, Szerdán Ledofszky Gizella második vendégfellepteül »A bányamester« operette került szinre. Ez alkalommal rendes helyárak mellett és ez a nézőtérenmeg is látszott amennyiben ha nem is telt ház, de a körülményekhez képest igen szép számú közöi ség nézte végig az előadást. Ledofszky Nelly lett a vacsorának, már ránk adták az áldást. Nagyon siettek vele. Félhettek, hogy ki fogok csúszni a kezeik közül. Egy hét múlva az ünnepélyes eljegyzést is megtartottuk az egész rokonság-jelenlétében. Láttom, hogy szerfölött nagy tisztelettel bánnak velem ezek a gazdag Inziurak s ugy rémlett, mintha több izben hallottam volna, hogy suttogják mögöttem : — Tizezer forintot adott egy templomra — Hát ezek még mindig azt hiszik ?—• mondtam a menyasszonyomnak. — Sőt ugy látom, még a szüleid is. Föl kellene világosítani őket. — Hagyd csak! — intett a meny asz szonyom, hadd higyjék. Te nem tehetsz róla. — De mégis szégyellem, ha majd kisül. — Hogy sül ki? — Hát az inoka-szentmártoniak nyilatkoznak. — Nyilatkoznak ? Hiszen nincs iá Inoka Szentmárton a világon. — Hát te azt honnan tudod ? — szóltam meglepetve. • r — Hát csak tudom. (

í»> Nagyon gyanúsnak tetszett az a nevelés. — lluska, tán c^ak nem te magad . . ? — D: én magam! — bólintott a fejével. — Szüleidnek meg kell mondani az igazat! — intettem komolyan. — Vin jó dolgom, — nevetett pajko

j san a vál'ait vonogatta. — Te megmondhat tod, ha akarod. Neked úgysem hisznek. Majd az esküvőnk után, Laczi. Majd akkor.