Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-03-13 / 11. szám

Itt is nem az a fő, nem az a lényeges hogy a képezde a földmives iskolának minél közvetlenebb szomszédja legyen, Nem. Ez csak másodrendű kérdés. Az első az, vájjon lesz-e ennek a testnek, ennek a szervezetnek kellő fogékonysága, hogy azt a belé oltandó, uj ágát az ismereteknek duzzadó erővel asszimilálja ? ; elég ideje, hogy azzal gyűmölcsözöleg foglalkozzék s elég rokonszenv és szeretet benne, hogy azt nemcsak nemzetvagyonosodási ; hanem nemzettörténelmi ős foglalkozási, szokásí és kivállóan jellegzetes, nemzeti létalapunk egyedüli tartó oszlopa gyanánt tekintve : erejének egy tekintélyes részét erre szentelhesse ? S ha már — amint semmi kétség — mindezek az előfeltételek uj képezdénk erkölcs-szellemi szervezetébe, mintegy beitatva föltalálhatók : vajon elkerülhetetlenül szűkségesnek mutatkozik-e akkor, hogy a vért a test táplálásától, épitgetésétől elvonva : csupán arra kényszeritsük, hogy arra kényszeritsük, hogy a kis-vérkeringés utján — vagy igen kevés, további — haszontevés nélkül egyremásra csak élenyüljön ? Miként a vért az ezek csatornáiban, a folyót saját medrében való folyásában megakasztani veszedelem és kárvallás nélkül nem lehet: azonképen nem lehet egy inlézményt sem — legkevésbé a tanítóképezdét — a részére kiszabott iránytól egy hajszálnyira sem eltériteni, avagy pályafutását nehezíteni. Pályafutását pedig minden jól szervezett tanítóképezde csak a társadalommal legközvetlenebb kontaktusban, annak kebelén, szivén — nem pedig kint, a város végén, ahol nincs társadalom — kezdheti és folylathatja haszonnal egyedül. Mert hiszen a czél: az emberismeretre és emberszeretetre alapított tanitónevelés az emberekkel való érintkezési és forgalmi közvetlenség által közelíthető meg tagadhatatlanul. Kit emberektől elzárnak : nevelhet fát, barmot ügyesen, hasznothajtólag ; de embert nevelni meg nem tanul soha. A tanítót a tömeg, az emberáradat romboló és építő küzdelmeinek a látása képezi és fegyverzi tanúsítóvá. Ki félrevonul: az élet harczában vagy elesik ; de győzni — mert vivó ügyességre és bátorságra nem tett szert — nem fog soha. Elvonni tehát a leendő tanítókat az életküzdelemek mentől tartósabb, szemléiélésétől, annyit tenne, mint könnyű prédául dobni oda őket a kiszámíthatatlan élet forgó viszontagságainak. S mivel hogy ez senkinek sem lehet czélja : helyezzük a képezdét oly helyre, ahol az ifjak nem kezükkel tanulnak csupán és munkálkodni; hanem erkölcsi jellemüket, bátorságukat erősíthetik ; szivüket lágyíthatják s agyukkal is állandóan dolgozhatnak. Helyezzük a város legszebb pontjára. Az igazgató tanács jegyzökönyvében rámutat erre a pontra, mint a képezde czéljaira egyedül és kirekesztőleg alkalmasra. A homlokzat előtt pompás boulevard, oldalt és hátul kertek, jó levegő, szabad ki átás. Keresve sem lehetne minden tekintetben megfelelőbbet találni. A \oyta telek nagysága 1168, a Horváth Lajos-féléé 4550 öl* a kettő együtt 1623 négyszög öl. Rengeteg épületet lehet ily térre elhelyezni s még szabad udvar is marad elég. A Voyta-féle telket a város egyenesen erre a czélra (tanintézetek helyéül) vette s egyhangú kézséggel odaadja; a HOrváth Lajos-félét pedig azonnal megveszi, mihelyt ezeknek a telkeknek az építendő képezde czéljaira leendő átadására a város közönsége a magas Minisztérium által fölhivatik. Megingathatatlan, szilárd közvélemény az itt, hogy a képezde uj épülete a városon kívülre nem vihető s hogy bármily áldozatába kerüljön is — amint hogy e két telek átadása bizonyára kerül is — a városnak az intézeti épület megmentése a kietlenségtől; azt meghozza ; csak előbb mutassanak rá fölülről e telkekre s nyerjenek e város polgárai bizonyosságot afelől, hogy a magas kormány is súlyt fektet e helyre s óhajtja annak átadatását. (Folytatása következik.) Jux konczert. — 1898. mártius 5. — A farsang utójátékául minden évben az izr. nőegylet egy böjti mulatságot szokott rendezni. Ez évben is hódolt a hagyományos szokásnak azzal a különbséggel, hogy ez évben szövetkezett a keresk. ifjúság önképző körével s közös cég alatt rendeztek egy »jux estélyt« melyről elmondhatjuk, hogy a résztvevők igen sokáig fogna-k visszaemlékezni ezen még nálunk páratlan sikerű estélyre. Az önképző kör ifjúsága beváltotta azon várakozást, melyet ezen estélyhez hozzá hozzá fűztek, mert nemasak hogy a Griff nagyterme zsuffolásig megtelt a legdíszesebb közönséggel, de a műsor mindvégig a legnagyobb érdeklődést keltett a megjelenteknél. De nem is csoda mert a jártas és tevékeny rendezőség heteken át szorgoskodott a műsor sikere érdekében s mindent 'elkövetett, ugy az anyagi mint az erkölczi siker biztosifására. Már hetekkel az estély előtt falragaszok hirdették, hogy egy olasa daltársulat érkezik városunkba az estélyen való közreműködésére s csakis a legbenfentesebbek tudták, hogy ezen daltársulat a rendezőség tagjaiból áll, kik különféle bigofon hangszerekkel készülnek a közönség muluttatására, mely tényleg fényesen is sikerült. Kilencz órakor, midőn már alig volt hely a teremben a Rákóczy induló mellett vonult be a 24 tagból alló bigofonokkal felfegyverkezve és különféle állati maszkokkal ellátott rendezőség domino jelmezben. A felvonulás óriási derültséget keltetett s a tapsok csillapultával kezdetét vette a jux konczert, mely határozott sikert aratott. Néhány darab eljátszása után egy komikus jelenet játszodott le egy szerelmi kettős jelenetben, mely szűnni nem akaró tapsokkal lett juf'almazva. üzután volt dalnokverseny és végűi nagy kivonulás a teremből. A műsor általános tetszésben részesült s a kivonulás után is még sokáig beszéd tárgya volt a minden tekintetben fényes sikert aratott tréfás hangverseny. Hogy mily fényes sikert aratott ezen estély fényesen igazolja ezt egyrészt a terem tul zsúfoltsága és azon hölgyek névsora melyet alant közlünk, másrészről pedig azon körülmény, hogy a négyeseket 72 pár táncolta, oly eredmény mely még városunk muiatság krónikájában nem fordult elö. Az estélyen a következő hölgyek vettek részt : Asszonyok : dr Lőwy Lászlóné, Bergtr Ferenczné, Hercz Dávidné, Steinberger Lipótné, Fürst Sándorné, Krausz Vilmosné, Rosenfeld Sámuelné (Járóháza), dr Hirsch Vilmosné, dr. Kövi Józsefné, Goldschmid Ödönné, Kertész Dezsőné, Nobel Árminné, özv. Kreisler Józsefné, özv. Klein Ignátzné, Fellner Simonné, Lunzer Mórné, Alstádter Jakabné, id. Schlesinger Jakabné, ifj. Schlesinger Mórné, Blau Henrikné, Lang^Ignátzné, Eisler Ignátzné, Braun Ignátzné, Kohn M. Miksáné, Lázár Ádámné, Stark Lajosné, Ifj. Eisler Mórné, Singer Jakabné, Weisz Sámuelné, Hegedűs Ferenczné, Deutsch Ignáczné, Hoch Józsefné, Krausz Mórné, (H. Bödöge) Klein Vilmosné. Billitz Ferenczné, Schlesinger Rezsöné, Wellner Sámuelné, Schőnfeld Károlyné, Goldberg Gyuláné Lukács Lajosné, őzv. Rosenberger Mné, Rosenfeld Lipótné, Schor Arminné, Neumann Mórné, Kovács Ignáczné (Egyed), Deutsch Hermanné, Gutstein Jónásné, Reisz Manóné (Bpest) Deutsch Ábrahámné, özv. Berger Mórné. Fischer Jakabné, Krausz Károlyné, özv. Kreisler Samuné, ifj. Lázár Józsefné, Blumschein Morné, (Uj-kér) Deutsch Péterné, Weintraub Lajosné özv. Rosenberger Emma, Rosenberger Jakabné, Fischer Simonné, Mayersberg Salamonné, Schwach Henrikne, Goldstein Józsefné, Weisz Zsigmondné, Stern Mór né, Kohn Miksáné, Deutsch Pálné, Binét Pálné, Binét Márkuszné, Binét Adolfné, Manheimer Miksáné, Mayersberg Jakabné, Deutsch Sámuelné, özv Spatz Ignátzné. Leányok: Schlesinger Malvin Klein Janka, Schlesinger Lotti, Braun Róza, Billitz Czilla, Beck Mariska, Mayersberg Szera, Nobel Mariska Blau Irén, Koth Rózsika, Weisz Teréz, Beck Gizella, Oesterreicher Szeréna, Hoch Irén, Neumann nővérek, Braunstein nővérek, Deutsch nővérek, Gutstein Sárika, Mayersberg Frida, Mayersberg Gizella, Schőnfeld Katicza (K. Hőgyész), Donáth Róza (V. Selye), Blumschein Fáni (Uj-kér) Stern Czilla, Singer Mariska, Físcher Karolin, Fischer Cizella, Hegedűs Riza, Hegedűs Frida, Spatz Ernesztin, Kohn nővérek, Varga Mariska (Nyarád) Krausz Berta, Krausz Teréz, Schwartz nővérek, Perl nővérek, Schwach Hermin Deutsch Fánny, Binéth Berta. Dicsérőleg kel ez alkalommá megemlékeznünk Kelemen Zsigmond és Blau Henrik uraknál, kik heteken át fáradoztak a zenekar betanításával és ezzel azest fényes sikerét biztosították. A múlt hétről. A hagyományos szokáskoz hiven a hamuhintésnek böjti utójátékát az izr. nőegylet vállalta magára. Rövid levén ez évben Karneval herczeg uralkodása az egyletnek nem jutott ki elegendő idő a hódolat bemutatásara s ezen körülmény okozta hogy a keresk. ifjúság őnkédző köre is elkésett a farsangtól s kényszerítve lett a böjti utójátékra szorítkozni. Ez volt tehát okozója annak, hogy e két egylet szövetkezett és mutyiba küldték a zsák hamut Karneval herceg után. Rendes körülmények között a nőegylet tagjai vitték a főszerepet, ez alkalommal átengedtek ezt az ifjusáának s rábízták a mulatság rendezését, de meg is bánták anyagilag. Hja ! a fiatalság könnyalmü s nem tud ugy a pénzzel bánni, mint a nőegylet ezt megkívánja. Spórolni, ez nincs megírva az ő évkönyveikben, ugy mint az ő évkönyvéikben, ugy mint az a nöegyletnél már a humanismus elvénél fogva szokásos. A fiatalság juxot akart, már pedig a jux pénzbe ke-