Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-03-20 / 12. szám

tette volna a szabadságért eddig vivott harcok után önbizalmát: mindig több ponton enged a kormány absoiut uralmi törekvéseinek. A társadalmi élet terén] nyelvben, szokásokban rohamosan gyengül ellenállása az idegen behatás előtt. A vezérszerepre hivatott felsőbb osztályok versenyeznek a külföldinek utánzásában, Őseik nyelvének elhanyagolásában. A század vége felé felhangzik ugyan a zsenge magyar irodalom serkentő szava, de meg ismét elvonta a figvelmet lekötötte az erőt, az egész Európát megrázkódtató s a jelen század másfél évtizedét lefoglaló francia háború. Az 1815-ben létrejött béke ugy látszott, hogy Európa szerte a szabad eszmék temetését, a ractió teljes diadalát jelenti. Ennek hatása érezhető volt honunkban is. A politikai élet mezején csend borongott, az ország fontos.érdekeinek vezetése a nemzet megkérdezése nélkül folyt. A magyar költők fájdalommal tekintenek a hajdani nagyságáról lehanyatlott nemzet sivár jelenére, s mintha tört remények omladékán keseregnének, a lantjukon a hazafias dalok zengése közben a panasz s vád hangja szólal meg. Az egyik régi dicsőségünknek az éji homályban késedelmezésén bánkódik. A másik búsan sóhajt : „Multadban nics öröm, jövődben nincs remény, hanyatló szép hazám." Kölcsey összehasonlítva a fényes múlttal a vigasztalan jelent, ily itéetet mond: „Más faj állóit a kihunyt helyére, gyönge fővel, romlott, szívtelen. A dicső nép, mely tanult izzadni, izzadás közt hősi bért aratni : névben él csak, többé nincs jelen" Még Petőfi is, a szabadságharc Tirtusa, szégyennek vallja, hogy: Mi nálunk nem is hajnallik még holott másutt a nap már a nap ugy ragyog" Es ebben az elfogulatlan vizsgáló minden lépten-nyomon az elmaradottságot láthatta. Az ország, főkép e század első negyedében még egy jelentőségét, hatalmi súlyát vesztett, * a középkori viszonyok billincsei közt megrekedt állam képét mutatá, melyet a kormány örökós tartományai érdekében törekedett mind jobban kihasználni. Mint hegyek ormain a romok, a rendi gyűléseken a sérelmi politika, a szakadatlan panasz, meddő tiltakozás, a mult nagyságának csak szomorú töredékei va'ának. A nemzetet voltaképen csak a pár százezer tagot számláló kiváltságos rend képezte. Az ezen kivül álló nép millió ki voltak zárva az alkotmány sáncaiból. A nemesi rend egyedül birtokolta a jog áldáséit, a többi osztályok számára csak a kötelesség terhei maradtak. Ezek hordták az állam fentartására a szükséges pénzt s a véradót. Az urbériség, ősiség lekötötte a földet a jog és szabad mozgás hiánya a lakosság legnagyobb részének értelmi, anyagi erejét. Magukat túlélt, korhadt intézmények gátolták a versenyt, az osztályérdek túltengése akadályozta az erők egyesítését [magasb közcélokért. Azáldástalan viszonyok azon agodalmat kelték a jobbakban hogy ha még tovább terjed az elnemzetíenedés, még tovább késnek a haladást megnyitó reformok: ugy az államalkotás közelgő ^ezredévi jubileuma a magyart a dicstelen enyészettel kipusztult népek temetőjében fogia találni. De ne ; az a nép, mely a múltban oly nagy a múltban o'.y nagy hivatást teljesített, védte a szabadságot, századokon át vérzett a kereszténység s a miveítség oltalmazásában mely annyi dulást kiállt: most a béke korszskában a munkaiérre hivó verseny elől nem dőlhetett sirba. E népnek joga volt még szebb jövőt reményhni, csak erejének tudatára kellett ébrednie. 1 És az ébresztők még jókor megjelentek' 1848. február havában épn a király leirata adandó válasz felett folyt a vita, midőn egyszerre megjön a párisi forradalom hire, s megérteti mindenekkel, hogy szükséges a magyar alkotmány kérdésének mielőbbi békés megoldása. Csak igy reménylhető, hogy a jöhető külbonyodalmak a fejedetmet és a népet egyetértésben, a belbékét biztosítva találják. Majd ismét az a hir hangzik, hogy Bécsben is a forradalom zászlaja leng. Ekkor a kormány hivei felhagynak a reformok további ellenzéseivel s az országgyűlés egyhangúlag fogadja Kossuth indítványát, hogy a nemzet jogos kívánalmait feliratba foglalva István főherczeg vezetése alatt egy küldöttség terjessze Ő Felsége elé. A párisi, a bécsi események hire gyújtó hatást gyakorolt az ország fővárosára : Pestre is. Nagy számmal volt itt képviselve a már hazafias szellemben nevelkedett ifjúság. Sokan voltak, kik már az irodalmi téren vagy szószéken széles körben ismert nevet vivtak ki maguknak. Ezen ifjúság keblében hullámzott legerősebben a lelkesedés, mely kihatott a lakosság többi részére is. Az itt kifejlődött közvélemény volt az országgyűlési szabadelvű pártnak az egyik erkölcsi támasza. Az ifjúság Petőfi, Jókai, Vasváry Páltól vezetve márc. 12-én gyűlést tart s felirat küldését határozza el az orsz ágy üléshez és e feliratban ily cím alat : „Mit kíván a magyar namzet ?" 12 pontban foglalja össze annak jogos követelését. Márc. 15-én az ifjúság a polgárok tömeges résztvevése ismét gyűlésre jön össze s lelkesedéssel hallgatja Petőfinek ez alkalomra irt, s elszavalt riadó költeményét : „Talpra magyar hi a haza !" A sokaság a legközelebbi nyomdához vonul, kinyomatja a 12 pontot, a censori engedély nélkül Ez volt a nép akarat által szabaddá lett sajtó első terméke. Aztán a városházához megy s az ott gyűlésező sokasággal is elfogadtatja a jelzett pontokat. A hon- és szabadságszeretettöl vezetett pesti mozgalom az egész nemzetet átható vágynak adott kifejezést. A magyarnak szive lelke szólalt meg e nap eseményében azon elhatározást tolmácsolva, hogy a honért tenni hatni akar, az áldásait minden polgárra kiárasztó alkotmányt, szabad mozgást, a haladás utjának megnyitását követeli, Buzog, hogy a munka mezején a mulasztásokat pótolva, méltó helyet, foglalhasson a művelt népek sorában, melyek mig ő a keleti néprajokkal vivott százados harcokon küzdött háboritlan fejlődhettek. Ezen óhajnak megnyilatkozása adja meg kiváló nagy jelentőségét e nagy napnak Ezért avatta a kegyelet március 15-két az ige megvalósulása, a magyar nép újjászületése ünnepévé. Tisztelettel tartozunk azon kornak, mely a szabadelveknek életet adott, a polgárerénynek, mely a honért, szabadságért küzdeni és szenvedni tudott. A kegyelet legyen az őrök lámpa, mely az eszmék vértanúinak emléke felett virraszt. Ezt kell tanúsítania a magyar társadadalom életében is ezen ünnepek, mely nemzetünknek 1848-ban ujjáalkotását hirdeti. Kell, hogy 48-i napok emléke a hon és szabadság szeretet élessze keblünkben, hogy mint szent ereklyét kétszeresen drága legyen előttünk a hon s a szabadság, melyért nemzetünk „tékozolta hiven életét." Legyen a honszeretet azon oltár, melynél minden egyház, minden osztály tagjai mint testvérek találkoznak. Ez ihlesse meg a magyar társadalmat s tartsa lángolásban lelkesedését a nemzeti közügyért. A honszeretet érzelmét ébressze, ápolja buzígőn gyermeke lelkében a szülő, erre tanítsa a mult emlékével a honfierények ismertetésével növendékeit az iskola. Emelkedjék minden templomban a közbuzgóság óráin az az ima, mely a Mindenható áldását kéri e hazára, e hü édes anyára. . > A 48-iki tavasz napjai azt is hirdetik hogy a nagy célokhoz egyetértő, szilárd akarat gyengeti az utat. A belviszály sebeket vagdal a nemzet testén s versenyképességét rontja. A magyarnak nincs- testvére ki megértse, kire támaszkodjék. Mi csak Istenben és magunkban bizhatunk. Azért, ha van társadalom, melyben nélkülözhetlen az egyetértés, ha van nemzet, melynél százszoros vétek a belső meghasonlás : ez a magyar. E tudattal törekedjünk őrizni a békét erősítni az összetartás kötelékét s kerülni mindazt mi a magyar társadalmat ellenséges táborokra szaggathatná. T. K. ! Nemzetünk újjászületésének emlékünnepét üljük. Mint a régi hitrege hősének : Antaeusnak az anyafölddel érintkezes mindannyiszor megújította erejét : a magyar keblében, a nagy idők dicső emlékéhez uj lángra lobbantja a lelkesedést, emeli a honfiúi önérzetet-. Térjünk oda minél gyakrabban lélekben. Az ott nyert ihlet a remény forrásává avatja a mult szenvedését s háborító fénysugárt hint a jövőt fedő ködhomályba. Mint bujdosó nagy honfi mondá : hazánk címerében a hármas hegyet a szabadság mártírjainak vére Golgothává avatta, de a Golgothán a kettős kereszt nem a sir fejfája, hanem a feltámadás jelvénye, ez azt .hirdeti hogy a magyar szabadság feltámadott és él. Ha nehéz napok következnének reánk : itt találjuk az ezer év fertegei közt megedzett nemzetben a hon- s szabadságszeretet melyet nem birt kiölni semmi vész. Hőn szeretett királyával élén, a kiben örömének, bánatának megosztóját, alkotmányának legelső őrét tiszteli : a magyar bizalommal tekint a jövendő elé. A történet tanúsága szerint mikor együtt érzett a fejedelem s » nemzet, akkor hazánk az ellenségek ostromát mint vivhatatlan vár győztesen állta ki. A mi nagyszivü, bölcs királyunk, koronáját a legszebb drágakövek, népeinek osztatlan szeretettel ékesíti. A trónját ölelő hűségben egyesülve él a nép, hon s szabadság szeretete. A magyar e jelszóval: Istenért, királyért, hazáért lépte át az újévezred küszöbét. Vár még reá feladat, az ég adjon neki ennek betöltéséhez erőt, hogy a békés napokban a nemes verseny pályabérével, a jöhető harcokban, a hiven megőrzött; ősi erénynyel uj fényt deríthessen honára. Gyurácz püspök gyújtó hatással mondott beszéde után zugó taps hangzott fel, mely perczekig tartott. A taps csiüapultaval a polgármester Baráth Ferencznek adta át a szót, ki szólásra jelentkezett. A szabadságharcz veterán bajnoka könnyezve emlékezett vissza a nagy napokra s egy harczi epizódot mondott el, melyben ő is rés^tvett. Buzdító szavakkal végezte beszedet kérve a gondviselést, hogy a hazát továbbra is boldogítsa. A veterán bajnok beszéde újra fölébresztette azt a lángot a mit az ünnepi szónoklat meggyújtott. Ezután dr. Antal Géza indítványozta, hogy ezen nap jelentőségeinek megörökítésére a közgyüiésen elmondott ünnepei szónoklatok, jobban mondva a közgyűlés jkvének kinyoma tását és azt emlékül a hatóságo'cná "