Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-03-27 / 13. szám

Közérdekű független hetilap. Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésébem Ujabb garancia. — A pápa-bánhidai vasút ügyben. — Nagyon is időszerűnek tartjuk a városunkra nézve igen is fontos a pápabánhidai vasút ügyét újra napirendre hozni, amennyiben jelenlegi felszólalásunk szoros összefüggésben van a legutóbb megtartott tiszujitó közgyűlésen elnökölt alispán nyilatkozatával. A legutóbb megtartott tisztujitó közgyűlés befejezésül ugyanis Mészáros Károly városunk polgármestere az elnöklő alispánhoz intézett beszédében városunkat jóindulatába és pártfogásába ajánlotta, kérve, hogy számos fontos kérdések megvalósulása a megye törvényhatóság jóváhagyásától függ, mtre Kolossváry József, megyénk alispánja azon Ígéretet tette, liogy Urekvö városunk érdekeit meg\édeni kötelességének fogja tartani s városunk fejlődésére s virágzására tőle telhetőleg mindent el fog követni. Az alispánnak ezen kijelentésében biztos garanciát láttunk abban, hogy városunk kérvénye a pápa bánhidai vasút hozzájárulása érdekében jóváhagyást fog nyerni. Városunk polgármestere által a Örökláz: Az első évezred végén történt, hogy történetem hőse, Domokos ur, jogász-bálban — akkor még doktor ur volt — a soupercsárdás alatt princzipálisa leányának — előre megfontolt szándokkal, de komoly, tisztességes utógondolatokkal, piczinyke kipirult fülecskéjébe súgta : — Imádom önt, bájos Ella nagysád ! Ella nagyot nézett apró bogárszemeivel és lesütötte, mamája pedig nagy szemeivel még nagyobb:!' nézett Domokos úrra és nem sütötte le. Kijelentette, hogy Ella keze már nem szabad, vigasztalódjék. És Domokos ur vigasztalódott. Vigasztalódott pedig egy angyalarczu, felsőbb leány társaságában, a margitszigeti bérlő Olgájával. — Épen ugy szerette, mint Ellát és a következő jogász-bálon Olgának is épen olyan tisztességes szándékkal bátorkodott bevallani szerelmét. — A vallomást csekély eltéréssel követte a mult évi kifejlődés ismétmegye törvényhatóságásoz beadott kérvény a pápa-bánhidai vasút hozzájárulása érdemében a következőképen hangzik : Tekintetes törvényhatósági Bizottság ! Pápa város közönsége azon nevében kérelemmel fordulok a tek. törvényhatósági bizottsághoz, miszerint a Pápa-bánhidai vasút kiépithetéséhez szükséges törzsrészvényeket egy korábban hozott elvi határozatának megfelelöleg jegyezni kegyeskedjék. Alázatos kérésemet a következőkkel támogatom : Pápa város mely a múltban ipara kereskedelme és földmivelése emelése érdekében elmulasztotta a kedvező s kínálkozó alkalmat megragadni, mely által kiszámithatlan károdat szenvedett most kívánja alkalom nyiUával helyre hozni, azonban hogy czélját elérhesse szüksége van a vármegye támogatására is, tekintve hogy az építendő vasút a vármegye több községének is szolgálja érdekeit, melyeket közelebb hoz Pápához így Veszprémhez is, egyuftal egyenes összeköttetést biztosit Budapest székes fővárossal, amely körülmény minden esetre emelöleg hat ugy Pápa városa valamint a pápai járásra is, de lése : Domokos urnák ismét vigasztalódni kellett. És Domokos ur nem örült meg fájdalmában, hiszen nem volt az meg írva sehol sem, hogy Olgának kell az ő élete párjává lennie. Az idő jó orvos, sok mindenféle sebet behegeszt és huszomyolcz éves hősünk sebzett szive csodálatos módon hirtelen íródon hirtelen gyógyult. A lányos mamák sem mulasztották volna el alkalomadtán az immár nyugdijképes belügyminiszteri fogalmasót czélzatosan biztatni gombház, ha leszakad lesz más . . . Nem is busult azon és eszeágában sem fordult meg, hogy „a többé már nem szokatlan utón" evezzék a boldogság révébe. Társaságbeli ember csak nem keveredhetik vigéczek közé, még az apró hirdetések titoktartó hasábjain sem. Az uj tavasz verőfénye Domokos ur elborult szivére is uj derűt hozott. Az x . .. i konzul ragyogó szépségű leánya, az örökké vidor Edith, már többizben elárulta a társaságban, hogy a rokonszenves ifjú udvarlása nincs terhére. Domokos barátunk már el is jegyezte volna Edithet, várnia kellett azonban, mig le nem telik a holttá nyilvánítása Edith férjének. A hóbortos ánglius ha ezen előny fenn nem forogna, még akkor sem volna szabad ezen vasút vonal létesithetése elé akadályokat gördíteni, mert ez oly területén megy keresztül, amelyen fekvő községek a várostól távol esnek, s igy termékeiket tengelyen való szállítása nagyobb régiét igényel mi mindenesetre a vagyon képződésre bensöleg hat továbbá ezen vasút létesítése által aknázható ki az ős Bakony termékei a mi eddig alig volt hozzá férhető, a községi lakosok ezen vasút megnyíltával oly kereseti forráshoz juthatnak a mellyel jólétüket biztos hasisra fektethetik a mi a jelen socialistikus eszmék terjedésének korszakában gátul fog szolgálni, s a tömeges kivándorlásoknak utján állja. Megvagyunk győződve, hogy a tek. törvényhatósági bizottság szivén viseli a vármegye lakosainak jólétét és fejlödé ét s éppen ezen meggyőződés késztette Pápa város közönségét is arra hogy a tek. törvényhatósághoz forduljon közgazdasági törekvéseinek támogatása czéljából. A multakból láttuk hogy mily áldozat készen ragadott meg a vármegye mindent, melytől a vármegye fejlődéévekkel ezelőtt eltűnt, nem tudni merre, hová. Edith szerelmes hősünk mellett el is felejtette, mikor egy este merengésüket megzavarta egy idegen lakáj bejelentése : — Lord Wattersohn. Nyomban erre egy Góliáth termetű, rőtt pofaszakálu férfiú sietett ruganyos lépésekkel Edith felé. — Yes mis Deare Edith ! — kiáltotta csillogó szemekkel a — férj. Edith elájult, — Domokost pedig a guta környékezte. — Egy véka aranyat hoztam, drága Edithem ós egy zsák ritka gyöngyöket — élesztgette a megrémült férj — elájult, halothalványarczu nejét. Mikor magához tért, annak rendje módja szerint keblére borult a lordnak, — Vigasztalódjék, — szólt bucsuzólag Domokoshoz. * * * Az idő, a régi, kipróbált orvos, legújabb sebét is behegesztette hősünknek és Domokos urnák elpusztithatlannak bizonyult szive még két csapásnak volt kitéve, Még kétszer lopta be magát szivébe a szerelem, még két leánykán vélte feltaláln