Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-02-06 / 6. szám

m Közrdekii független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésébe* A vizdij megállapítása. A közegészségi szempontból fel­állított vízvezeték megadóztatásainak módozataihoz anynyian és annyian hozzászóltak, hogy alig van valami megragadni való számomra, mind­azáltal nem mulaszthatom el épp azon körülményt felemlíteni, a mely a szak­értők figyelmét kisebb nagyobb mér­tékben elkerülte, t. i. hogy a pápai vízvezeték közegészségügyi szempont­ból hozatott be, tehát midőn ezen tény körül sarkallik az egész vízvezetéki ügy, akkor az adózási módozatoknak is olyanoknak kell lenni, hogy ezt a fő elvet szolgálják, vagyis hogy a sze gény néposztály juthasson a legolcsób­ban a tiszta, üditö Tapolcza forrás vizéhez, mert tudjuk, hogy épp a sze­gényebb néposztálynál találtak meleg ágyakra a különböző járványos beteg ségek, ahonnét inficiálódott azután az egész varos, s szedte áldozatait ugy a szegény, mint a vagyonosabb néposztály rétegeiből. Azonban midőn ezeket felhoztam egy S7Óval sem akartam azt mondani, hogy a szegény nép ne fizessen víz­díjat, igenis fizessen, de csak annyit, a mennyit vagyonképessége megenged. Pápa város minden egyes pol­gárának kötelessége a közegészség biz­tosítása czéljából alkotott nagy vízmű költségeit aránylagosan hordozni, tehát általános kötelesség, a mely magában foglalja a kötelességgel járó terhek egyenlőségét is. A vizdij vagyoni szolgáltatás lévén, tehát az adózási teher csak ugy lesz egyenlő minden polgárra nézve, ha mindenki, miként 1 fentebb is emlitém, vagyoni képessége szerint adózik. Ez a modern adózási rendszernek föelve, vagyis hogy a gazdagabb töb­bet, a szegényebb kevesebbet fizessen, de ezen elvet csak a progressiv adó­zási rendszer alapján lehet megvalósí­tani, a melyet a következőkben kívá­nok kifejteni. Ismert tény már, hogy a vízveze­ték a közegészség, tehát a lakosság érdekében hozatott be, a lakosság pe­dig házakban leli othonat, tehát az adótárgy csakis a ház lehet, melyre a vizdij kivettetik. Mindenki elismeri, hogy a ház rendesen visszatükrözi tulajdonosának, vagy a lakónak vagyoni állapotát, minél­fogva nemcsak az adóegységet, hanem az adókulcsot is könnyen megtaláljuk. Adóegységek volnának a szobák, me lyekben önállóan csak egy-egy család lakik, azok után fizettetnék a vizdij de miután a progressiv adórendszer­ről beszéltem, a mely a nagyobbodó jövedelmeknél nagyobbodó adólábot tételez fel, s miután a lakott szobák; száma hü tükre a jövedelemnek, ennél­fogva a következő progressiv adó kulcsot állítottam fel: 1 szobás lakás után fizettetnék 1 frt 50 kr. 2 » n » * 5 ff ' • 3 n n ff * 8 » ~~ * 4 ff * > _ ' 12 ff ff 5 n » > ff 16 » • 6 n n » ff 20 ff ~ ff 7 » « V n 30 » ff 8 n ír V ff 40 ff ff 9 » * » » 50 ff ff 10 n » H a 60 • » 11 > n » » 80 » ~ ff 12 » » ff » 100 y ­» Minden egyes szobáért ezentúl 5 frt volna fizetendő egész az 56 szobásig, melyen felül megszűnik a viz­dij fizetés. Igy tehát a legalacsonyabb vizdij, mely egy évre fizettetnék 1 frt 50 kr, legmagasabb 320 frt, mely a grófi kastélyt terhelné. Tekintve azonban, hogy a víz­vezetéki viz nemcsak közegészségi, ha­nem mellékesen ipari czélokra is hasz­náltatik, ennélfogva méltányos és jogos, hogy azok is megfizessék ama kényel­met, melyet a viz bevezetéssel nyernek. Ezek megadóztatására az egyezséget fc Én és az órám. Ha van a föld kerekségén két jó barát akkor én és a kis tula órám azok vagyunk. Sokféle szeretet és a kölcsönös jószí­vűség amit egymással szemben gyakorolunk, ugy öröm, mint bánat közepett a végtelen­ségig megy. Sok jó tulajdonságunk kőzött azonban figyelemre méltó kettő van : Ha örülünk, akkor ezt természetesen mint jó barátokhoz illik, együtt tesszük. Ugyanis az ö bensőjében lévő valami és az én bensőmben lévő valamivel együtt dobog, vagy ha ugy tetszik ver. Ha beteg vagyok, akkor rendesen nem dolgozom. Ekkor ő vigasztal, mullattatva avval, hogy igyekszik naegczáfolni ama köz­mondást ; hogy „Az idő gyorsan eljár", Ö bebizonyítja az ellenkezőjét, és én tapasz­talatiig állításáról meggyőződve jóváhagyom, hogy az idő szinte unalmas, hosszú. Ha Ö beteg, ő sem dolgozik. Órai nyel­ven szölván nem jár. Betegsége sohsern ko­moly. Néhány perczig, esetleg óráig szimu­lál. Persze, ezt én már tudom, és ekkor vi­gasztalásul ugy Isten igazában megrázom. Ö eszméletre tér, és mosolyogva mintha csak azt mondaná, hogy becsapott, tovább dolgozik. Egy szóval furfangos, ugy, hogy min­den mozdulatával elárulja, hogy okosabb mint a gazdája, — pardon a barátja. Né­mely tekintetben azonban különbözünk. Ha őt felhúzzák, jó kedvében, képes csupa bravúrból 24 óráig egyfolytában dol­gozni, azaz mint mondám járni. Ekkor ő oly különös mosolygással tekint rám, mintha szólni akarna, hogy azt dobogja szivecskéje ; hogy oly nagy ember mint én, még megkí­sérlem' sem merem az ő bámulatos tettét. A múltkor észrevettem, hogy igy tett. Erre én annyira megharagudtam, szinte bosszantott, hogy kijelentettem neki egész őszintén, hogy ne vigyen a kísértetbe ! ne hogy megpróbálkozzam bámulatos tettét kö­vetni, mert én biztos vagyok benne, hogy ha az én nyakamat nem 12-er hanem csak egyszer körülforgatnák saját tengelye körül, akkor biz én nem egy óráig hanem még egy perczig sem élhetnék tovább, nem még dol­gozni .... Már néhányszor megtörtént velünk, mint ép a minap, hogy elváltunk egymástól. Hűtlenek leszünk egymáshoz.. Már tudni illik én és az órám. Mivel azonban az örökéltü természet „16" paragrafusa szerint : két szerelmes hűtlenségének az oka a legtöbb esetben, egy századvégi harmadik személy ! ugy ez eset­ben is az volt. De ne tessék félre érteni, esetleg azt hinni, hogy az én aranyos kis tula órács­kámat . . . (amely különben elég csinos, kar­csú és a mi a fő, udvarias is a legnagyobb mértékben. Ugyanis némelykor csupa szíves­ségből, avagy előzékenységből megmutatja, hogy hány óra. Máskor azonban loabanékony természeténél fogva daczos. Azaz megáll, ekkor nagy mérgében felpattan, különösen ha a fejét megnyomják — fedele ......) valami kifent bajuszu katona tisztecske, avagy talán egy talpra termett fenegyerek elcsábí­totta volna. De azért felőlem se tessék még felté­telezni sem, hogy talán engem csábított el órácskámtól egy hamiskás, szemes .Bakfis".

Next

/
Oldalképek
Tartalom