Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-12-04 / 49. szám

rosunk is méltó fénnyel ülte meg. Csütörtökön este 7 órakor az összes templomok toronyaiból zu "Ott a harangszó. Péntek reggelre pedig valamennyi hivatal és legtöbb magánházak kitűzték a nemzeti lobogót. Az iskolákban szüneteltek az előadások s az ifjúság templomba ment részt veendő az ünnepi istentiszteleteken. Az összes felekezetek templomaiban istentiszteletre gyűltek össze a hivek, hogy a jó királyék imádkozzanak- De nemcsak á felekezethez tartozó hivek, a polgári és katonai hatóságok tejei is előkelőségei is megjelentek a templomokban, ami nemcsak ünnepi, de hivatalos jelkg< t is kölcsönzött az ünnepségeknek. Az egyes felekezetek ünnepségéről a következőkben számolunk be : A plébánia templomban. Az öreg templom tágas hajójában minden £>ad megtelt hivatalos és más ájtatos közönséggel. A hajó jobb oldalán az első padsort az uradalmi hivatal foglalta el

t a második sorban a város tanács tagjai MéSZ&TOS Károly polgármester vezetése alatt, a baloldali első padsorokat a honvéd tisztikar ülte meg Molnár Ákos ezredessel az élén, ott volt a szolgabiróság, a kir. járásbíróság, posta- és távírda hivatal s a helybeli hatóságok képviselői, a hajó jobb és baloldalán 2 zászlóalj honvédhuszár legénység állt Giczy Géza főhadnagy vezetése alatt. A főoltár és padok közti nagy négyszögöt az iskolás gyermekek foglalták el osztályfőnökeikkel. A misét Kriszt Jenő plébános celebrálta fényes segédlettel. Az ev. ref. templomban. Az ev. ref. templomban szintén képviselve voltak a hivatalok és hatóságok, hol a hivek zsoltárokat énekeltek és Kis Gábor lelkész remek szép megható imát mondotta királyért és hazáért. A városi tanács képviseletében Lamperth Lajos h. polgármester és Csoknyay Károly voltak jelen. Az istentiszteleten a huszárezred tisztikara is képviselve volt. — Jézusom, mily nagy szerencse, — sipított Terka — megint meglássuk a szép udvarházat, megint gazdag lesz az én édes kisasszonyom. — Bizony, ez szép Veremeytől, — szólt az özvegy és lesz esze ajánlatát elfogadni, minek is küzködnék tovább. Bizony édes lelkem, csak szaporán, írja meg a választ, az ilyen szerencsét nem szabad elszalasztani. — Gondolja néni ? Majd megmutatom Józsinak is, szolt Ilonka és a fiatal tanító után sietett. Egy bokor mögött állt az és épen egy pár virágot szakított. — Nézze csak, mily drága levelet kaptam, szólt mosolyogva Ilonka és átadta a levelet, vizsgálva az ifjú arczát. Az elolvasta, elsápadt és remegő hangon mondá: — Fogadja el, legalább boldog lesz. — Gondolja Józsi ? Hát maga is ezt tanácsolja, Józsi, — mondá a leány, s ha a hangjából nem, ugy a nézéséből meg kellett látni az ifjúnak azt, a mit eddig csak álmában mert remélni, s oly boldogság tölté el szivét minőt még sohasem érzett. Remegve ölelte magához az elpirult leányt, ki édesen ellenkezés nélkül hagyta derekát átkarolni, szép fejét az ifjú vállára hajtva, ki égő arccal kereste a drága leány ajkát, s megtalálva Az izraelita templomban. Az izraelita templomban d. u. 4 órakor volt az ünnepi istentisztelet, mely szintén íényes és megható volt. Róth M. A. főrabbi a nyitott frigyláda előtt mondott imát a magyarok királyáért, azután ket thórát emeltek ki, amelyek közé állott Lőuy kántor és gyönyörű hangon énekelte a királ) imát. A városi tanács képviseletében pedig Lamperth Lajos, Csoknyai Károly és Kemény Béla voltak jekn. Az iskolás gyerekek a tanítói karral a karzatokon foglaltak helyet. A kaszárnyában. A tulajdouképeni ünnep a kaszárnya fedett lovardájaban folyt le, A plébánia remplomban megtartott ünnepi mise után a tisztikar teljes számban gyülekezett a tedett lovardában a hol a legénység teljes díszben volt felállítva. A szokásos jelentéseket Molnár Ákos ezredes, ezredparancsnok átvéve, szép hazafias beszédet mondott a jubileumi nap jelentőségéről a legenységhez, A beszéd végeztével következett a jubileumi érmek kiosztása s ezzel az ünnepély, amelyen nagyszámú hőlgyközönség is reszt vett, véget ért. Bankett. Délben a huszárezred tisztikara a Griff szálloda nagyterméban fényes bankettet rendezett az ünnepéty befejezésül. A banketten a helyőrség összes tisztjei, városunk tartalékos tisztjei és az ezred néhány tartalékos tisztje vett részt. A helyi hatóságok közül Kriszt Jenő plébános, Végh István főszolgabíró, Fürst Sándor kir. aljárásbiró, és KőrmeUdy Béla szolgabíró vettek részt a banketten. Az első pohárköszöntőt Molnár Ákos ezredes, ezredparancsnok mondotta a királyra, melyet a jelenlevők állva hallgattak végig és azt tüntető eljenzéssel fogadták. A bankett a Iegkedélyesebb hangulatban 3 órakor ért véget. mmmBmmm* A mult hétről. Királyi vagy jobban mondva császári jubileumot ültünk a mult héten. Városunk lakossága nem törődött a sok mende-monda 1111 1

L 1 — — azt, egyesült ajkuk egy édes hosszú, forró csókban. —Oh mily végtelenül szeretlek. — Én is szeretlek, 'imádlak már régen, te édes kis ügye-'enem, — feleié a leány s azután egymást átkarolva, a lugashoz mentek. — Eza fe

1 elegem a levélre, anyám — szólt Ilonka az ö

r.vegyhez, ki könnyezve öleié magához gyermekeit. * * * Dr. Veremei Veremey Bertalan ügyvéd irodájában volt. — De sokáig válaszol levelemre az a leány — gondolá magában és izgatottan járt le-fel. Vágya azonnal teljesedett, jött a postás s hozta a leveleket. Az ügyvéd izgatottan bontott ki egyet. Abban volt a válasz : Létfalvi Léthy Ilonka Peredy József állami tanítónő áll. tanító, jegyesek. Volt nagy szörnyülködés Kétdomb városában, mikor ezt megtudták. Létfalvi Léthy Ilonka, kinek anyja bárónő és csillagkeresztes hölgy volt egy tanítóhoz megy nőül, hihetetlen ilyen szégyent hozni a hires névre. Nevetett mindenki, csak dr. Veremei Veremey Bertalan ügyvéd érezte ugyamagát, mint a ki százezer forintot nyer és mikor be akarja sepérni az összeget, felébred. politikai felfogásokkal s csak a jóságos királyunk iránti szeretet méltó kifejezését látta abban az országos ünneplésben megnyilatkozva s ebben lakosságunk is méltó helyet akart elfoglalni. A hagyományos szokáshoz hiven akkor, midőn királyunk ünnepléséről van szó ünnepi diszt öltött városunk s a lobogók egész özöne, hirdette és jelképezte királyunk ünnepét. Mint minden ilyen jellegű ünnep, az istentiszteleteken veszi kezdetét s erre legalkalmasabb a plébánia temploma, a hol a hatóságok, tisztik?r s a nagyközönség vesz részt. Istentiszteletét tartatott még a ref. és izraelita templomban is, a hol szinte részletekben voltak mozgósítva az egyes hatósági- . A tulajdonképeni ünnepet huszárezredünk tisztikara rendezte a kaszárnyában és folytatólag a Griff szálloda nagytermében, A kaszárnya fedett lovardájában nyalka huszárjaink «hapták»ban várták a tisztikart vezető Molnár Ákos ezredes, ezredparancsnokot, ki törzsgyökeres magyar ember létére amúgy magyaros hazafias érzéssel magyarázta meg a legénységnek ezen nagy nap jelentőségét A legénységén meglátszott hogy teljes torok szakadtából megéljenezték volna az ezredesnek hozzájuk intézett lelkes szavait, de hát a ^szolgálati szabályzatban» ez nincs belevéve s igy csak tagadt mellű* kön lehetett észrevenni, hogy a szív erősebben lüktet s oda nyilalott a hová intezve volt. Magyar sziv, az arcon adja ki a kifejezést, ha a száján nem tudja kiadni. A jubileumi emlékérmek kiosztása következett ezután, melyhez kommentárt nerrt ke'l fűzni, hogy rendben, csendben és szajutálás mellett ment végbe. Hogy mily örömmel fogadták ezen emlékérmeket fényesen ilustrálja az, hogy nyalka huszárjainkat az utcán kitüntetett mellel láüuk m^r a kiosztás után rögtön feszíteni. A legénység ez napon jobb menázsiban is részesült s a mi talán legnagyobb örömükre szolgált, hogy «d'enstfrei» azaz jobban mondva «szolgálatmentes* nap volt és «{jber die Zeit» lett rakásra kiadva, (Ezt a német jelszót miért nem írja magyarul ? Meglátszik, hogy nem szolgált a honvédségnél. -Szerk.) A huszárezred tisztikara is menázsit változtatott e napon. Rendes éthelyüket ott hagyták s a Griff nagytermében bankettre gyűltek egybe, melyen a vidékünkön tartózkodó és ezredünkhöz tartozó tartalékos tisztek, ugysznte a városunkban csak ünnepnapokon megengedett uniformis öltő tsrtalékos tisztek vettek részt. A hivatalos tósztot magyar stylusba

n Molnár ezredes mondotta s ezzel vége is volt a tósztoknak. (Bárcsak igy volna minden banketten Szerk.) A hivatalos bankett akkor ért véget, midőn az ezredes asztalböntást jelzett s ez 4 orakor délután volt. A hivatalos színezet ekkor véget ért és kezdődött a családias jellegű utóbankett, metyen a tisztikar nagyrésze bajtársi körben éltették egymást és pezsgőztek addig, mig csak jól esett nekik. Szükségtelen mondanom> hogy magyar ember zeue nélkül nem tud vigadri s hogy itt magyar tisztek voltak s ez; nem is maradt el. Esti 8 óráig tartott ez a barátkozás melynek kcclélyességéről még mini krórikás is a elfogulatlanul tudok megemlékezni. Nem tartozik ugyan a jubileumi ünnepségek keretébe, de krónikási tisztem: megengedhetővé teszi említést tenni azon lázról mely városunkban már járvánnyá kezd válni. Ezen járvány nem veszelyes ugyan s nem is kiván orvosi óvintézkedéseket sőt ha mélyebben tekintetünk a helyzetre kellemes azokra, kik ezen járványba beleestek. Nevezzük a gyermeket saját nevén. Halomszámra érkeznek szerkesztőségünkbe az