Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-12-04 / 49. szám

PÁPA Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében A király ünneplése. Deczember elseje este 7 óra . . . ünnepi harangszó .... mit jelentsen ez ? . . . . tán ho'nap .... de nem hisz a kalendáriom fekete betűs napot mutat ... És mégis ünnep leszen holnap. Igen ! Az öröm toronymagasságbóli hirdetőinek szokatlan időben megnyilatkozott érczszava csakugyan azt jelenti, hogy egy nagy ünnep előestéjén állunk. 1898. deczember 2 napja nagy ünnepe ... a magyarnak ? — Igen nagy ünnepe a — magyarnak is. Hol az a gyermek, akinek szive nem dobog hangosabban, kinek ereiben nem izeg lázasabban a vér, a midőn íizt látja, hogy dicsőségben megőszült apja előtt országok, népek és nemzetek meghajolnak, meghódolnak. Népek és nemzetek, melyek féltékeny szemihel nézik azt a forrószeretetet, azt az odaadó ragaszkodást, mellyel az apa őt dédelgeti, beczézgeti. Jó Magyarom ! Félre ma a közjogi bogarakkal és ne hallgass a politikai kuvikokra, melyek azt az áldott jó ke délyedet akarják csak megrontani, mely ezeréves multadban mindig színarany volt. Ünnepelj, örvendj, magyar embert ünnepel ma a világ, még pedig a legelső magyar embert, azt a felséges legelső magyar embert, a ki előtt a két fejű sas jegyében is mindörökké szent volt és szent leszen a Szent István koronája ; akinek szive az osztrák császári korona alatt is mindig magyar és mindig királyi sziv. Akinek lelke ugy össze van forrva a mienkkel, hogy a legnagyobb öröme, — legnagyobb bánatának első napjaiban haza vágyik ide ebbe a mi imádott magyar hazánkba, hogy örömei részeseivé tegyen bennünket és bánatát itt a mi hűséges magyar keblünkön sirja el Táruljatok fel ti szentegyegyházak és templomok szentelt csarnokai, tódulj be te nép, le felséges magyar nép és nyíljanak meg buzgó imára ajkaid. Zúgjatok ti harangok, szólaljatok meg ti orgonák. Hegyen, völgyön, bérczen, ormon hangozzék ma az öröm hozsannája és ahol magyar ember van, az tekintsen fel az Egek urához és ' énekelje : halleluja, halleluja! Uraknak ura, Népek és nemzetek atyja, Magyarok Istene ! porba hullva emberi ésszel fel nem érhető szent magaslatod előtt kérünk hallgasd meg hö imánkat, a minden magyarok hö imáját. Engedd, óh engedd megérnünk, hogy szeretett hazánkra is felvirradhasson azon isteni napnak verőfényes hajnala, melyen mi magyarok a magyar király, a mi Felséges Urunk és Királyunk I. Ferencz József ő csász. és apostoli királyi Felségének 50 éves uralkodói jubileumát örömben, boldogságban jólétben megünnepelhessük. Mindenható és mindentudó Isten ! áldd meg szeretett öreg királyunkat és váltsd fel a múltban reá mért keserű fájdalmakat a jövő 5fc Nedves, ködös téli éj volt. Kétdomb város templomának órája már rég elütötte a tizehhármat — franczia óra, amint a nép elnevözte, azért üt egygyel többet, — szóval éjfél már elmúlt s a kaszinó mégsem akart elsötétedni. Mint négy izzó szem világított négy öblaka a ködben. Bent nagy ütközet folyt, s annak be kellelt végződni, ha délig tart ié. A kerek zőldasztalnál négyen ültek, környezve kibicz testőreiktől ; Léthy Marczi, egy őszbecsavarodott, vén kurucz, a főbíró, a járásbiró és Vermey Bérezi fiatal ügyvéd, aki, tüdla az ég, hányadikszor söpri a be az óriási „ezukasszákat", jóllehet, az előtte heverő pénztömeg szinte kiáltni látszik, hogy: elég tnár. — Megadom a százat, vissza rá kétszázat, — szól nyugodt hangon Veremey Bérezi. Mind leteszi a kártyát, csak az öreg Léthy felel rá : — Megadom ! — Tárczáját előveszi, kikapja belőle a két utolsó ropogóst, boszszankodva, hogy nincs több s igy nem hívhat vissza, odadobja a kasszába: — Mi van érte'? — Banda. = Itt is. — Negyvenegyes. — Itt is. — Én első vagyok, — szól mosolyogva az ügyvéd és besöpri a kasszát, besöpri Léthy utolsó pénzét, ki egykedvűen áll fel. — No nekem már befellegzett, — megyek haza aludni. Szervusztok, urak, — szólt és magára véve bundáját, kezet fog a kompánia minden tagjával. — Viszontlátásra ! — Marczi bátyám ! — szólt az ügyvéd, midőn kezet fogtak. Léthy dörmögött valamit, de ezt csak ő érté és sietett kocsijára, s nemsokára hallatszott is kocsija zörgése, amint kirobogott az udvarról. Az udvarházban mindenki aludt már. Léthy lábujjhegyen ment végig a tornáczon, csendesen nyitóita ki az ajtót, mely a konyhára nyílt s benyitott egy másikon s megdöbbenve állott meg. A lámpa égett s az asztal melletti nagy támlásbőrszékben ült Ilonka, Léthy egyetlen leánya. A gyönyörű teremtés aludt. Haj

a leSinger Mihály és Társai A raktáron levő összes kész férfi, fiués gyermek ruhák saját készítményeink. Mérték szerinti megrendelések izlé" ses és elegáns kiállításban, ugy hazai valamint angol és íranczia gyapjú szövetekből feltűnő olcsón eszközöltettnek bontva omlott vállaira, kezeit elhagyva csüngeté le s a padlón egy nyitott imakönyv hevert. Apja csendesen lépett hozzá s már felemelte kezét, hogy felköltse, de hirtelen mást gondolt. Vigyázva megcsókolta és átment szobájába. — Aludj drágám, aludj, — szólt magában. úgyis borzasztó ébredésed lesz. Hirtelen egy pár levelet irt, azután izgatottan járt le-fel szobájában. Végiggondolta a szomorú valót. Holnapra, azaz már mára van 'kitűzve az árverés, minden ingatlan és ingó birtokára s Ő azt a pénzt, melyet-a követelések kiegyenlítésére szánt, utolsó krajezárig elvesztette, s éppen az ellenfele ügyvédje, kinél ezt fizetni kellet volna, nyerte el tőle. —Menj el hozzá, kérj halasztást, biztosan meg fogja adni, hisz jogosan kérheted mert ő nyerte el mindenedet. Itt tudnád hagyni szegény lányodat, minden nélkül. Nincs anyja, sem testvére, sem közeli rokona, mi lesz vele nélküled ? Ily gndolatokkal ostromolta öt a jó, — de a rossz győzött. — Ej, vége a komédiának, a függöny legördült —• dörmögé. • A legszolidabb szabó czég Pápán, a megyeházzal szemben.