Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-10-30 / 44. szám

gyelembe vétessenek s csakis ezen vitális érdek teszi kötelességünkké, hogy jő eleve figyelmeztessük intéző köreinket azon anomáliára, mely bekövetkezne akkor, ha kulturális intézményünk hübele-balázs módjára építtetnék. Teljes tudatában annak, hogy felszólalásunk ezen kérdésben nemcsak jogosult de okadatolt, is, elvárjuk intéző köreinktő', főteg pedig városunk polgármesterétől, hogy az építkezés czéljából leküldött közegekkel idejekorán érintkezésbe fog lépni s a szükséges felvilágosításokat ez irányban meg fogja adni. Távol legyen tőlünk azon gondolat, hogy ezen felszólalásunkkal akadályokat akarnánk gördíteni ezen építkezés menetébe, söt mi több a lelkesedés legnagyobb melegével üdvözöljük az első kapavágást, de kötelességünk volt ezt tenni már azért is, hogy az esetleges orvoslás elmulasztásával ne ben nünket érjen a vád. Megszivlelésül jrjuk e sorokat s elvárjuk az illetékes közegektől, hogy e fontos kulturális intézményünknél városunk javára minden lehetőt el fognak követni. Adja az ég, hogy városunk biztos fejlődésére nézve minden tekintetben fontos és üdvös intézmény mellett az arra hivatott közegeink vállvetve működjenek közre, mert ezen kulturális intézményünkkel oly alkotást teremtünk, mely alapját - képezi városunk szebb jövőjének. Pollatsek Frigyes. Lesz-e telefon Pápán ? Olyan kérdés ez, melyre azt hiszem csak a jövő adhatja meg a felelet s e helyütt egyelőre csak azt kivánom konstatálni, hogy ha nem lesz meg, az nem a mi teheriapunkra esik, mert épen a legutóbbi napok eseményei közé feljegyezhetjük azt a körülményt, hogy immár folynak a kezdeményező lépések ennek az életrevaló eszmének megvalósítása érdekében. Harmadnap hajfürteim helyett majdnem a füleimet vágta le. Szeme ragyogot ás ollóját ritmikusan csattogtatta a boldogságtól. Az apróhirdetesek közöt válasz jött a „Szevillai borbély" számára. Levelezni óhajt vele poste restante a „Fekete dominó" Boldogságában édes ábrándoknak átengedve magát, a szappanhabo t vendégeinek az ámulattól feltátot szájukra keni és a rizsport szemükre hinti. Azonnal leül a levélíráshoz, csak ugy duzzad a feje, mikor már a hetedik levelet idegesen darabokra szaggatja. Oh, hogy nem tudja azt leírni, a mit érez. Elmondani sem tudná talán, hogy milyen boldog. Másnap kétségbeesve könyörgött nekem hogy irjak helyette a „fekete dominónak.* Megsajnáltam és a lehető legnagyobb lelki nyugalommal négy sürü oldalon fejtegettem az Őrök változhatatlan szerelem istenségét. Belemélyedtem a negyedik dimenzióba is és mint a spiritizmus felkent papja hirdettem Hugó ideáljának, hogy a lelkek közötti kapcsolat íme ujabban dokumentálva van stb. Hugó tulboldog volt és rohant a levéllel egyenesen a főpostára. E lapok valamelyik közelmúlt számában olvastam ujabb buzdítást Pápa város közönségéhez a telefon létesítése érdekében, a mennyiben azonban az nagyon általános keretben mozgott, legyen szabad ez alkalommal csekélységemnek is hozzászóllani az ügyhöz, a mivel talán nem is fogok valami felesleges munkát végezni, most az alapvető munkálatok küszöbén. Sző volt a hivatkozott czikkecskében arról, hogy a város minden szépért, jóért lelkesülő polgármestere legközelebb bizottságot szándékszik 'összehívni a telefon létesítése ügyében, s majd ott elíogják dönteni a további teendőket 1 Ettől a hirleléstöi ijedten meg legjobban éppen a megvitatandó ügy érdekében. Tudja a jó Ég, de a közügyek terén irtózom minden ankettezéstől, a melyeken a sok hozzáértő, meg közte egy pár laikus, rendesen elsózza a levest, — akarom mondani, csak elhúzza vonja a dolog lényegének megfelelő kialakulását. A telefon létesithetése kérdésében pedig éppen teljesen feleslegesnek tartom az ilyetén «bizottsági tárgyalásokat* akkor mikor az rövidebb uton sokkal biztosabban megvalósítható. Példát is tudok reá, hogy mig például az egyik alföldi nágyváros már évek óta «bizottságoskodik» a telefon létesítése érdekében, —- addig a másik hozzánk nagyon közel eső kicsiny mezőváros, megkapta a telefont, sőt még az interurbán hálózatba is bekapcsoltatott, pedig ott mindössze csak egy lelkes férfiú dolgozott fáradhatatlanul a siker érdekében s szinte házról-házra járt, hogy összetoborozzon 35—40 előfizetőt, a kiknek a nevében azután megkérhette a telefon felállítását. Tudvalevő dolog, hogy a telefonhálózatokat maga az állam állítja fel, s abból teher ugyancsak egy fillérnyi sem háramlik sem a városra mint erkölcsi testületre, sem a magánosokra, hanem kiszámíthatatlan haszon és előny azokra a kik azt használják, s a kiknek az érdekében igazán szép cselekedet, ha a város feje mindent elkövet, hogy ez a közügy hasznára is szolgáló óhajunk mihamarabb teljesüljön. De a «bizottságoskodás» — ismétlem —- ebben az ügyben felesleges. A legsürgősebb és lefontosabb kezdeményező lépés az, hogy lássuk, kik is reflektálnak hát telefonállomásra ? Aki pedig "a telefon hálózatban egy állomás előfizetője akar lenni, az aláírja azt a nyilatkozatot, mely szerint legalább 3 A levélnek gyújtó hatása volt, mert harmadnapra már szinte repülve hozta Hugó a várva várt választ, melyet már a postán sietett elolvasni. Bevallotta hogy nem érti, de ezért nágyon örül neki és százszor többre becsüli ézt a levelet, mint a keresztlevelét. Mikor elolvastam, kénytelen voltam bevallani, hogy irója tulliczitált engem. Egy szellemes nő furfangos bölcselkedése volt ez minden rendszer híján és épen ezért volt érdekes a bátor előkelő hangon riposztozás. Hónapokig poste restanteztem már a szerelmes Hugó nevében, mikor egy szerencsétlen napon dult arczczal látom közeledni Rómeómat kezében egy levéllel. Kőnyezve nyujtototta át nekem. A borítékban előző levelemet találtam — felbontatlanul. A „fekete dominó

4

1 sajátkezüleg irta rá: „vissza" Hugó megérté, hogy le van leplezve, soha többé meg nem látja azt, a ki álmait olyan mondhatatlan bájosakká varázsolta. És itt kezdődik az én boldogtalan szerelmem története. A vigadóban jótékonyczélu álarczosbált rendeztek az este, a melyen hivatalból megévre kötelezi magát havonként 5 frt dij lefizetésé mellett (nyilvános helyiségek, korcsmák, kávéházak, casitiók rendszerint 7 frt. 50 kr. havidíjjal) a telefont használni, s ézen nyilatkozat kapcsán a közös kérvény hamarosan fel is lesz terjeszthető a m. kir. postaés távirda hivatal s annak közbe eső felsöbbségei utján az illetékes ministerhez. Itt a legfelsőbb fórumnál azután nem árt egy kis szószólás érdekünkben, a mit pedig akár a főispánunk, akár a képviselőnk — legyen szabad hinnem — szívesen meg is fognak tenni annak idején, mely után több mint bizonyos, hogy kérvényünk kedvező elintézést nyerend. Közbevetve a gyengébbek kedvéért legyen szabad megemlítenem, hogy a használandó állomás bevezetése, felállítása stb-ért semmifele külön költség fel nem merül, csupán a havidíj fizetendő pontosan az előfizetők által. Vannak még nálunk is akik idegenkednek a telefon felállításától, s ezeket az idegenkedőket felesleges megcsak vélemény nyilvánításra is kérni az ügy felől, mert mig egyrészt tapasztalásból tudom, hogy később épen az ilyenekből válnak a telefon legbuzgóbb hivei, addig másrészről kár kompromittálni előzetesen ennek az intézménynek a mindent átalakító, s szinte cultur intézmény számba menő jellegét. Mert a telefon is olyan mint a vasút Hiába hangoztatjuk, hogy itt vagy amott arra szükség nincs, hiába bizonyítjuk ezt a szükségtelenséget a mathematika legsarkalatosabb tételeivel, — ott a hol azok bármelyike megépül, — megteremti a forgalmat, s ezt pedig a tapasztalás bizonyítja, egyetlen-egy kivételes helyzetnek sem engedve helyet. Pápának pedig nemcsak hogy nem felesleges, sőt ellenkezőleg továbbfejlőcíhetésének egyik legfontosabb tényezője volna a telefon, ugy kereskedelmi mint az ipari, de még a magán- és szellemi életére való tekintettel is. Vegyük csak a kereskedelmi életből azt a leggyakoribb esetet a mikor sürgősen kellene valamit megbeszélni, vagy elintézni valamelyik budapesti, bécsi, győri stb. üzletféllel, vagy kereskedőtárssal. Halló! Csilingel a telefon, s ilyetén más városokba való beszélgetésnél, vagyis az interurbán hálózat igénybevételénél 1 frt. külön dij lefizetése mellett 3 perczig használható a vezeték mely alatt a legbonyolultabb ügyeket is elintézhetik. jelentem. — Untam a csipkelődést és jelmezt váltó ttam, balsorsom azonban igy is utolért egy fekete dominó képében . A silfidtermetü dominógardedámja egy egy zsellérházzal vetekedett. Bizonyára nyugodt háziéletet élő flegmatikus hölgy lefret, gondolám, amint láttam, hog nem törődik sem védettjének a pajkosságig exaltált csipkelődésével, s épp az én megható zavarómmal. Végre is átesve a lámpalázon, njekimelegedtem és bámulatos gyors tempóban úsztam a boldogság réve felé, mert az álárcz daczára és három lépésnyi távolban is rriegéreztem, hogy a fekete dominó alatt előkelő hölgy rejtőzik. Ezt be is vallottam neki. Sőt ennél sokkal többet, hogy szentül meg vagyok győződve ragyogó szépségéről és boldognak érezném magam, ha meghódoltságomról tanúságot tehetnék. Igen pompásan indult szerelmi vallomásom következett most óriási pechemre a zsellérház roszul lett. A ílakon nem használt, és előszólították a hölgyek kocsiját — Hát elvesztem örökre ? — sóhaj-