Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-10-23 / 43. szám

Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében Legyünk előrelátók! A legutóbbi időben lázas mozgalom indult meg városunk minél gyorsabb és nagyobb mérvű fejlesztésére, töké­letesítésére. Ez a mozgalom a közel­múlt nagyszerű haladásából, figyelmet érdemlő fejlődéséből s abból a jogos feltevésből indult ki, hogy városunkban a nagyobb mérvű átalakításokhoz szük­séges erők, anyagok, szóval a feji dés megkívántató fellételei teljes mértékben megvannak, s okkal-móddal eltudjuk érni, hogy azok rövid idő alatt rendel­kezésünkre is áfjanak. Nagyon helyes s elismerést érdem­lő ez a minden körben mutatkozó élénk érdeklődés, mely fényes bizony­ságul szolgál arra, hogy Pápa város intéző férfiai mennyire szeret k szülő városukat, s mennyire szivükön, lelkű kön viselik, annak megérdemelt hala­dását, fejlesztését. Kiváló képzettségű, s mindenre figyelmet fordító, derék polgármeste­rünk Mészáros Károly folyton tanulmá­nyozza, hogy miként volna lehetséges a város alapos átalakítása, rendezése, haladása a nélkül, hogy ez által a la­kosságra ujabb terhet rónánk, a nélkül, hogy ez a városaak jelentőségteljesebb vagyoni áldozatokba kerü'ne. A városi tanács is sok tervet, jó gondolatot vett már tárgyalás, megfon­tol áí-ra, a fejlődés szükségszerű feltéte­leit minél teljesebb mértékben — a polgárok lehető igénybevétele nélkül — megteremtse. Reméljük is, hogy ez mihamar be fog következni, s Pápa városa — mely eddigi haladásával is követendő példaként áll a vidéki vá­rok között — nemsokára teljesen le­fogja vetkezni a mult idők kopott tol­dott-foldott köntösét. Örömmel tapasztaljuk, hogy a gon­dos elöljáróság is be'átja ezt, s polgár­mesterünk égise alatt már nagyon sok ilyen átalakítást, rendezést vitetett vég­hez, a mik által el fogja érni azt, hogy az általános rendezés nem fog olyan nagy nehézségekbe ütközni, s nem kell majd az erőket mindenféle kicsinyes javításokra és százfelé szét osztani. Azonban nem szabad megeléged­ni ezzel a néhány javítással, s nem szabad azt mondani, hugy most már egyidőre, elég van téve a sürgősebb követelményeknek, s a többit hagyhat­juk — jövőre. Nem ezt nem szabad. Van váro­sunkban égető, sürgős kérdések, ame­lyek nem tűrik a halogatást, amelyek mindnyájunk figyelmét magára vonja s csudálkozunk azon, hogy még mindig nem valósultak meg. Hogy mindezen eszmék megvaM­suljanak ahhoz nem elég, a városi ta­nács jóakarata é egyes intéző férfiak támogatása, ahhoz a társadalom váll vetett működése kívántatik s ez hiány­zik uálunk. Nézzük csak van e Pápán közélet ? Mielőtt erre a kérdésre választ, ke­resnénk, kutassuk előbb, hogy mi tár­sítja és tarlja össze városunkban a különféle társadalmi elemeket. Hála Istennek nem a politika, mert egyetlenegy politikai klubbunk sincsen és látogatott egyesületeink nem foglal­koznak politikával. Talán a tudomány ? . .. Minden reggel, minden este Vízőr' ment a kútra — A szép juhász háza előtt Vezetett az utja . . . Nem csoda, hogy a juhásznak Megtetszett a lányka. Szép legény volt... a lányka is Szemet vetett rája. Ott beszéltek a kis kútnál, Minden reggel, este. Nagy titkukat csak az égbolt Sötét pírja leste. 6 hogyan, hogy nem, a lányok is Azt szapulták, szólták : „Bodor Erzsi, biró lánya, Szeretget egy szolgát. . Egyszer aztán jött a lányka Szomorúan, busán ; Elzokogfa, kebelében Milyen tenger bú van, Mit beszél a falu népség Fiatalja, nagyja . . . Meg azután .. . h'jába kérte, Az apja — nem adja.. . Másnap reggel a faluban Szomorú hir járta : „Elveszett a barna juhász, Meg a biró lánya/ Kérdezgették titkolódzva : „Vájjon hova lettek ? .. — Megmondanák a hullámok Lenn a füzes mellett... A menyasszony (Anna kisasszony csinosan berende­zett boudoirjában ül. Mosolyog.) Még egy hét — — és én asszony le­szek ! Igen is, asszony, mert tudják meg, kérem, hogy én menyasszony vagyok, bol­dog menyasszonya Kövy Béla urnák, vagyis jobban mondva : az én egyetlen Bélámnak ! Istenem, milyen boldog érzés tölti el szivemet arra a gondolatra, hogy egy hét múlva magaménak mondhatom Őt, aki iránt oly régi, oly benső vonzalommal viseltetem. Igazán Elmondhatom, hogy ilyen boldog még nem voltam soha. Még akkor sem, midőn ezelőtt két évvel hosszú ruhát kaptam. Oh, akkor is boldog voltam és büszke — kis leányból nagy leány lettem, nem csú­folhatott többé senki, hogy bakfis vagyok s egész önérzettel követelhettem meg minden­kitől, hogy „nagysád„-nak szólítson. Mindenki, még azok a kis csiribiri jo­gászocskák is csak per „Annuska" szólítgat­tak (K i c s i n y 1 ő 1 e g.) „Annuska igy — Annuska *ugy" . . . . (Büszkén.) Hogy megretiráltak bezzeg akkor, a mikor meg­látták rajtam a hosszú ruhát. Még a büszke hadnagy ur is igy köszönt : — Kezeit csókolom, Anna nagyfám ! Aztán hányszor kellett otthon marad­nom, mikor a többiek, a „nagyok" színház­ba mentek ; milyen gúnyolódva mondta az a kiálhatatlan Laczi — tudják, az a csinos, szőke miniszteri fogalmazó (gúnyosan) „Ma nem kis leányoknak való darabot ad­nak !" — Mikor aztán hosszú ruhát kaptam ?! Oh, akkor elvittek még a „Nebántsvirág"ba is. Singer Mihály és Társai A ^ %J a megyehazzal szemben. A raktáron levő összes kész férfi, fiués gyermek ruhák saját készítményeink. Mérték szerimi megrendelések ízlé­ses éselegáns kiállításban, ugy hazai valamint angol és franczia gyapjú, szövetekből feltűnő olcsón es^kőzöltettnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom