Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-10-23 / 43. szám

Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében Legyünk előrelátók! A legutóbbi időben lázas mozgalom indult meg városunk minél gyorsabb és nagyobb mérvű fejlesztésére, tökéletesítésére. Ez a mozgalom a közelmúlt nagyszerű haladásából, figyelmet érdemlő fejlődéséből s abból a jogos feltevésből indult ki, hogy városunkban a nagyobb mérvű átalakításokhoz szükséges erők, anyagok, szóval a feji dés megkívántató fellételei teljes mértékben megvannak, s okkal-móddal eltudjuk érni, hogy azok rövid idő alatt rendelkezésünkre is áfjanak. Nagyon helyes s elismerést érdemlő ez a minden körben mutatkozó élénk érdeklődés, mely fényes bizonyságul szolgál arra, hogy Pápa város intéző férfiai mennyire szeret k szülő városukat, s mennyire szivükön, lelkű kön viselik, annak megérdemelt haladását, fejlesztését. Kiváló képzettségű, s mindenre figyelmet fordító, derék polgármesterünk Mészáros Károly folyton tanulmányozza, hogy miként volna lehetséges a város alapos átalakítása, rendezése, haladása a nélkül, hogy ez által a lakosságra ujabb terhet rónánk, a nélkül, hogy ez a városaak jelentőségteljesebb vagyoni áldozatokba kerü'ne. A városi tanács is sok tervet, jó gondolatot vett már tárgyalás, megfontol áí-ra, a fejlődés szükségszerű feltételeit minél teljesebb mértékben — a polgárok lehető igénybevétele nélkül — megteremtse. Reméljük is, hogy ez mihamar be fog következni, s Pápa városa — mely eddigi haladásával is követendő példaként áll a vidéki várok között — nemsokára teljesen lefogja vetkezni a mult idők kopott toldott-foldott köntösét. Örömmel tapasztaljuk, hogy a gondos elöljáróság is be'átja ezt, s polgármesterünk égise alatt már nagyon sok ilyen átalakítást, rendezést vitetett véghez, a mik által el fogja érni azt, hogy az általános rendezés nem fog olyan nagy nehézségekbe ütközni, s nem kell majd az erőket mindenféle kicsinyes javításokra és százfelé szét osztani. Azonban nem szabad megelégedni ezzel a néhány javítással, s nem szabad azt mondani, hugy most már egyidőre, elég van téve a sürgősebb követelményeknek, s a többit hagyhatjuk — jövőre. Nem ezt nem szabad. Van városunkban égető, sürgős kérdések, amelyek nem tűrik a halogatást, amelyek mindnyájunk figyelmét magára vonja s csudálkozunk azon, hogy még mindig nem valósultak meg. Hogy mindezen eszmék megvaMsuljanak ahhoz nem elég, a városi tanács jóakarata é egyes intéző férfiak támogatása, ahhoz a társadalom váll vetett működése kívántatik s ez hiányzik uálunk. Nézzük csak van e Pápán közélet ? Mielőtt erre a kérdésre választ, keresnénk, kutassuk előbb, hogy mi társítja és tarlja össze városunkban a különféle társadalmi elemeket. Hála Istennek nem a politika, mert egyetlenegy politikai klubbunk sincsen és látogatott egyesületeink nem foglalkoznak politikával. Talán a tudomány ? . .. Minden reggel, minden este Vízőr' ment a kútra — A szép juhász háza előtt Vezetett az utja . . . Nem csoda, hogy a juhásznak Megtetszett a lányka. Szép legény volt... a lányka is Szemet vetett rája. Ott beszéltek a kis kútnál, Minden reggel, este. Nagy titkukat csak az égbolt Sötét pírja leste. 6 hogyan, hogy nem, a lányok is Azt szapulták, szólták : „Bodor Erzsi, biró lánya, Szeretget egy szolgát. . Egyszer aztán jött a lányka Szomorúan, busán ; Elzokogfa, kebelében Milyen tenger bú van, Mit beszél a falu népség Fiatalja, nagyja . . . Meg azután .. . h'jába kérte, Az apja — nem adja.. . Másnap reggel a faluban Szomorú hir járta : „Elveszett a barna juhász, Meg a biró lánya/ Kérdezgették titkolódzva : „Vájjon hova lettek ? .. — Megmondanák a hullámok Lenn a füzes mellett... A menyasszony (Anna kisasszony csinosan berendezett boudoirjában ül. Mosolyog.) Még egy hét — — és én asszony leszek ! Igen is, asszony, mert tudják meg, kérem, hogy én menyasszony vagyok, boldog menyasszonya Kövy Béla urnák, vagyis jobban mondva : az én egyetlen Bélámnak ! Istenem, milyen boldog érzés tölti el szivemet arra a gondolatra, hogy egy hét múlva magaménak mondhatom Őt, aki iránt oly régi, oly benső vonzalommal viseltetem. Igazán Elmondhatom, hogy ilyen boldog még nem voltam soha. Még akkor sem, midőn ezelőtt két évvel hosszú ruhát kaptam. Oh, akkor is boldog voltam és büszke — kis leányból nagy leány lettem, nem csúfolhatott többé senki, hogy bakfis vagyok s egész önérzettel követelhettem meg mindenkitől, hogy „nagysád„-nak szólítson. Mindenki, még azok a kis csiribiri jogászocskák is csak per „Annuska" szólítgattak (K i c s i n y 1 ő 1 e g.) „Annuska igy — Annuska *ugy" . . . . (Büszkén.) Hogy megretiráltak bezzeg akkor, a mikor meglátták rajtam a hosszú ruhát. Még a büszke hadnagy ur is igy köszönt : — Kezeit csókolom, Anna nagyfám ! Aztán hányszor kellett otthon maradnom, mikor a többiek, a „nagyok" színházba mentek ; milyen gúnyolódva mondta az a kiálhatatlan Laczi — tudják, az a csinos, szőke miniszteri fogalmazó (gúnyosan) „Ma nem kis leányoknak való darabot adnak !" — Mikor aztán hosszú ruhát kaptam ?! Oh, akkor elvittek még a „Nebántsvirág"ba is. Singer Mihály és Társai A ^ %J a megyehazzal szemben. A raktáron levő összes kész férfi, fiués gyermek ruhák saját készítményeink. Mérték szerimi megrendelések ízléses éselegáns kiállításban, ugy hazai valamint angol és franczia gyapjú, szövetekből feltűnő olcsón es^kőzöltettnek.