Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-10-16 / 42. szám

Felhívás Magyarország városi közigazgatási tisztviselőihez. Segíts magadon s az Isten is megsegít* — tanítja a közmondás, példákkal illusztrálja az élet. A mint áll ez az egyes emberről, akként látjuk ezt lépten nyomon az egyes emberekből alakult különböző csoportokban is. A modern viszonyok modern igényeket szülnek. A modern viszonyok és igények egyensúlyához pedig modern intézmények kellenek. Az egyes emberek kisebb nagyobb csoportokra verődnek, társulatokat, szövetkezeteket alakítanak és jelen viszonyaik szülte igényeik könnyebb kielégithetése mellett ekként gondoskodnak a maguk és utódaik jövőjéről. A köz- és magánhivatalnokok jövőjéről a nyugdíj intézmény van hivatva gondoskodni. A nyugdij intézménye törvényen alapul és minden egyes testületnek megfelelő külön rendelkezése szabályozza azt. De a miként minden szerves egésznek, melynek egyes részei és tagjai bár teljesen önálló munkát végeznek, mégis az azokat mozgató szálak egy központban összpontosulnak, akként kell az egyes testületeknek is, melyeknek tagjai, mint ilyenek, e testületekkel szemben bizonyos jogok élvezete mellett megfelelő kötelességeket teljesítenek, egy központban összpontosulniok, hogy az erő és az anyag a maga teljében is rendelkezésre álljon ott-, ahol arra szükség vagyon. Ha szerte tekintünk az országban és figyelemmel kisérjük a különböző szaktestületeket, azt látjuk, hogy azok legnagyobb része ma már országos testületté központosult. Az országos testületi szervezet az a modern intézmény, melyet a modern viszonyok modern igényei hoztak napvilágra. Van az országnak egy szaktestülete, mely valamennyi lélező közt a legnagyobb és épen ez a legnagyobb szaktestület az, a melyre tagjai még mindig országos testületi szervezet híjával vannak. — Ez a tesíület a városi közigazgatási tisztviselők testülete. Ezt a testületet kell tehát mindenek felett egy országos központi szerves egésszé összefűzni. És épen ezen testületnek egy országos központi szerves egésszé való öszszefüzése képezi jelen akczióm czélját. Hogy meg lesz-e ezen törekvésemnek a kívánt eredménye : a városi tisztviselők kezébe van letéve. Alakítsuk meg : A városi tisztviselők országos egyesületét 1 és legyen ez egyesületnek az a czélja, hogy az ország összes városi tisztviselői egy közös táborba toborzódva, kczös igyekezettel és egyesült erővel, mint egy test és egy lélek hassanak a városi közigazgatás kóros tüneteinek orvoslására vagy legalább tovább terjedésének meggátlására, a városi közigazgatási tisztviselők helyzetének javítására, társadalmi bajainak lehető megszüntetésére. Terjeszkedjék ki ez a közigazgatásra. Legyen védője és képviselője a városi közigazgatás és tisztviselői jogos kívánalmainak. Ismerjük a városi közigazgatási tisztviselőknek a századvégi társadalom által támasztott igényeivel szemben álló tényleges állapotot. Ismerjük a viszonyokat mely közt s a helyzetet a melyben a városi közigazgatási tisztviselők leledzenek és épen ezért tartom nem csak időszerűnek, hanem szükségesnek is a központi országos egyesületi szervezkedést. A városi közigazgazgatási tisztviselők országos egyesületének megalakítása azonban nem csupán a városi tisztviselők testűletének egyéni és magán érdeke, hanem orjszágos és hazafias közérdek, mert minél szilárdabb és biztosabb az egyes kerekek alkotása és körforgása annál tökéletesebb az egész gépezet. önökhöz fordulok tehát, kedves testvéreim a városi közigaztási nagy famíliájában. Városi Közigazgatási Tisztviselő urak 1 Itt az ideje, hogy mi is tettre ébredjünk. Családjaink, utódaink, de meg a magunk hivatali nagy családjának jövőjéről van szó. Itt nincs habozásnak helye, Sokan vagyunk — de kicsinyek 1 1 Legyünk egyek — nagyok leszünk ! Végül még egyet. Ne idegenkedjenek uraim az eszmétől amiért az nem valamely fővárosi vagy legalább is mngasr.-.ngu egyén, hanem egy vidéki város j így bőjének agyából indul országosan u'naV. A legkisebb fa is teremthet egészséges gyümölcsöt. Fogjunk tehát kezet cs egyesült erővel lépjünk a sorompóba ! Felhívom mindazon t. városi tisztviselő urakat, kik a a városi tisztviselők országos egyesületének» eszmejének megHuh ! Milyen fagyosak voltak azok a kezek, amelyek azelőtt lávaként égettek . . — Lenke ! Neked valami bajod van ? Mit csinál . . . Tán meghűltél . . , . . Hol voltál?... ' — Ott . . . ott . . . rebegte fuldokolva a leány, miközben görcsösen zihált keble — ott ... ott ... a z a b 1 a k a 1 a 11 testvérkémnek . . . Erzsikének a . . gyögyszertában . . aztán . . ott . . ott az ablak . . husz üveg somlai . . aztán — — megittam — — — Mit, mit, szerencsétlen ? ! — Amit . . amit tegnap itt felejtettél . . azt . . de jöjj . . szeretlek . . nyerd meg a . . a . . fogadást . . Oh . . jöjj . . édes Mintha villám sújtott volna le mellettem — ugy megrendülék. Akkor jutott eszembe, hogy előző nap egy arsenikumos üveget felejtettem ott, melylyel bizonyos vegyi kísérletet akartam eszközölni .... És ugyanakkor vi'lámként futotta át agyamat a gondolat: hogy ez a lány meghallotta azt a nyilatkozatot, mit felöle tettem a kávéházban és . . nagy Isten . . megmérgezte magát . . 0, az angyal értem .... a sátánért . . . Odarohantam az ajtóhoz . . Be volt zárva. — Hol a kulcs ? A kulcsot add ide, szerencsétlen! Kiáltám . . A lány ott kuporodott a szoba sarkában . . Szája már habzott. Szemei, azok a ragyogó szép szemek — üreigeikből kidülledtek . . Az ablakhoz rohantam, hogy kiugorva, segítséget hozzak . . Az ablak rácsosott volt . . . Segítségért kiáltottam . . . . Hasztalan .... Kiáltásomat nem hallotta senki . . Az a lány pedig, az az angyal, ott vonaglott szörvyü kinok között a földön . . — Jöjj . . jöjj . . suttogta szeretlek. . És énnékem néznem kellett ezeket a kinokat. Látnom kellett, miként fogja be a halál azokat a viola szemeket . . . látnom kellett a tajtékzó ajkakat . . . látnom kellett a vonaglásait . . , aztán . , . de hát . . . . huh ! fázom ! Pinczér ! még egy üvveggel. Mikor pedig Kovács Jenczi, — aki nekünk ezen dolgokat a Kecskeméti kávéházban beszélte, — a harmadik üveg bort fenékig kiitta ; székét kirúgván maga alól, — hanyatt vágodott. — Hát — — hát azért voltam én — — — én — — én — — gyilkos — — gyilkos — — — Pinczér — — Többet aztán nem beszélt, Orrán-száján ömlött a vér. A gyorsan előhívott mentők már mint hullát tették fekete kocsijukba . . . valósulását óhajtják, miszerint erről levélilrg értésiteni szíveskedjenek, hogy az együttes megbeszélés helyét és idejét a közóhajnc.k megfelelően kijelölhessen. Pápán 1898- október hóban. Hazafias üdvözlettel Kemény B é X a i ájja r. t. város jegyzője. ^^üítfét^P" Ha hódolnék a szokásnak, ugy a heti krónikának, a szüreti mulátságról kellene szóllania, de »romlanak az erkölcsök,« Nemcsak h<- gy a pápai szüretről, de még a »Somlo« hegyi szüretről is vajmi keves megemlékezni való v?n amitől a krónika feljegyzésre valót találna. Elmondhatom egész bátran hogy «megszünt a fuvalom és mosolyog a fájdalom» Igazán mondom eszembe jut a régi legénységem, mikor még a szüreti mulatságok vetekedtek kedélyeség dolgában a legelső elite farsangi bálokkal. Most ennek vége van. A szüreti mulatságok az utóbiakhoz tartoznak. Még élénk emlékezetemben vannak a Somlói szüretek midőn a fiatalság elvül tűzte ki magának, hogy «három éjjel, három nap kimulatom magamat« régi hagyományos elvet tűztek ki maguknak és mulattak »more patrio« mig csak a szőllő taposó az utolsó nyomást nem tette a szőllő zsákon. Ezt a nótát csak a régi kornak irták, most már csak azért megyünk szüretelni, hogy a szedők meg ne lopjanak és a bort meg ne kereszteljék. «Tempora mu'antur et nos mutantur in illis» ez a nóta jut eszembe valahányszor a somloi szüretről tesznek említést. Milyen idő ! Milyen idő, mondják a «Lili» operettben. Még csak egy esztendő előtt valóságos «Carneval» volt a somlói hegyen, most pedig a krónika nem tehet másról említést, minthogy : Pápa város intéző férfiai Sillt József vendégszerető házánál gyűltek egybe, ahol a régi kedélyesség felevenitésén fáradoztak, de nem tudtak semmjre sem menni, mert «romlottak az erkölcsök.» Máskor két napon át folyt a lőre és szólt a muzsika, most ebéd volt, egy kis pityilázás és ezzel «megszünt a fájdalom és mosolygott a fájdalom». A régt időkben a sárga föld volt az «atylum» most csak «nobel spitz» járta. Hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon, tánezot is provokáltak. Erre a legalkalmasabb helyiség a Barthalos fiskális helyisége, hol rendesen a fiatalság ad egymásnak találkát. Ez már hagyományos divat s ha ennek nincs is oly jellege mint volt néhány esztendő előtt, erről nem a házigazda hanem a fiatalság tehet. Erről jut az eszembe amint a «Gasparone» operettebe mondják «Már nincsenek több férfiak». «már meghaltak a régi férfiaké. No de azért ne gondolják, hogy a somlói szüret egészen elvesztette nimbusát. Oh nem 1 Volt hivatalos ebéd, vacsora még táncz is volt az egész ugyan miniatűr alakban, de azért nem vesztette el teljesen a jellegét. A táblabíró ur, mint rendesen fogadta a vendégeit, a fiatalság amennyire annyira tánezot is járt és a takarékpénztári elnöknél, ha nem is volt olyan dínomdánom mint szokásban volt, de azért a mór elment, es megtette a köteleségét ! Erről a mór kötelességéről jut eszembe, hogy én is megtettem e héten kötelességemet.