Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-10-16 / 42. szám

r PAPA Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében Uj városrészünk. Városunk terjeszkedésére és fej­lődésére nagyon is életbevágó kérdés, foglalkoztatja jelenleg városunk intéző köreit. Egy régi óhajunk teljesedett be, melynek megvalósítására már évek hosszú során át fáradozunk s most már teljesedésbe ment. Nem egyébről van szó, mint a vasút mentén fekvő uradalmi tel­kekről, melyeket városunk az urada­lomtól már legközelebb átvesz s azok helyét városunk beépíttetni szándékszik, miáltal egy uj városrészt nyerünk. Ezen uj városrész már a közel jövőben épités alá kerül s ezen körül­mény készlet bennünket városunk ha­tóságát egy oly körülményre felhívni, mely eddig valóságos átka volt váro­sunknak s mely slendriánságot most már sutba kell vágnunk, ha azt akar­juk, hogy városunk tényleg azzá fej­lődjön, a mit ezen telkek vásárlásánál czélul tüztünk ki. A más vidékről hozzánk vetődő idegen bizonyára nem a legjobb be­nyomást viszi magával a pápai építke­zéseket illetőleg.' Pápán épen nem ész­lelhető oly intézkedés nyoma, mely valami néven nevezendő város rende­zésre irányulna. Az utczák vonala rend­szereden, zege-zugos, ugy, hogy az esetleg szépen épített házak sem jut­hatnak kellő érvényre. Ezzel azonban korántsem akarjuk azt állítani, hogy Pápa város hemzseg a diszes épületektől, Oh nem ! Látunk itt egymás hátán oly „palotákat" (?) melyek nem épen csekély költséggel, de igenis, a képzelhető legkevesebb izlés­sej, müérzékkel és tudással épültek. Valahonnan elesett, össze-vissza elhelyezett czifrasáhok, rendszeret'enül egymás mellé sorakozó figurák, melyek inkább akárhová valók, mint ahová azokat nálunk rakosgatják. Értelem nélküli, kéményhez hasonló tető vég zödések s szintoly értelmetlen erké'y­szerü kiugrások — kiválóan alkalmasak arrra, hogy még a laikus szemlélőt is nevetésre ingereljék. A csiny, a szépség a külsőségek esztelikája után való törekvés minden intelligens egyén életében állandóan szerepel, de mennyivel nagyobb mér­tékben szerepel ennél a mindennapi élet apró kényelmi iránti szeretetünk. Szereljük, ha lakásunk beosztása olyan, hogy minden szobája kellően érvénye­sül, ha a helyiségek sem nem túlsá­gosan nagyok, sem pedig tulkicsiny méretűek, ha kellően világos és szellős a lakás, stb. Mindeme feltételeknek a pápai lakások nem tesznek eleget. Nem csoda ! Városunk jobb módú polgárai, az építtetéseknél nem járnak el a kellő körültekintéssel. Szakavatlan kontár­kézre bizzák a házterv elkészítését és amellett még örülnek, hogy saját, sok­szor bizony szűkkeblű és rövidiátó tö­rekvések érvényesülnek az uj házon. A kellő szakértelem nélkül, veszedel­mes gyenge alapon, a nedvesség ellen kellő elszigetelés nélkül, silány falazás sal és helytelen szerkezeti méretekkel épülő házak épenségel nem igényel­nek kevesebb költséget, mint bármely —5­A gyilkos. — Pinczér! Még egy üveggel! . . . Ugy! Most igyunk elébb ! . . . Na ! Most folyta­tom . . . Hát hol is hagytam el ? Ja ! Megvan ... De hát elébb igyatok. . . Aztán ne bámuljatok ugy rám . . . Na! hát iszen tudjátok, hogyne, tudnátok hogy nem igy nézett ki Kovács Jenczi. Az a Jenczi ki ezelőtt kétévvel a lányok dédel­getett kedvencze volt mindenbe . . . Bizony nem igy néztem ki. . .De hát minek irjam le magamat nektek, kik ismertetek ? Hm ? Ugy é szükségtelen ? Persze hogy az . . . Nos. hát folytatom . . . Mikor másod­éves orvosnövendék voltam, egy izben meg­láttam a Kerepesi-uton egy leányt . . . Lát­tam aztán mindennap. Azt nem mondhatnám, hogy megszerettem volna Nem! Csak amúgy akartam birni . . . Varróleány volt. De beillet volna — grófnőnek. Szép volt. Isteni szép volt . . . Oh, ha arra a szelid arezra, arra a mosolygó vio'aszemekre, ha azokra a csipetnyi ajkakra gondolok . . - s ha elgondolom, hogy ezek enyémek lettek volna . . . hajh 1 . . , de hát vége . . . vége . . . Megöltem . . . Nono ! Ne ugráljatok fel ! Nem tőrrel, sem gyilokkal, sem revolverrel . . . Amúgy! De mégis én öltem meg . . . Kund Abigál sem ölte meg Bárezi Jenőt . . . „hanem a tört, az — ö adá neki" ... De elébb igyunk! Ugy . . . Ti tudjátok jól, hogy a megközelítésnek ismertem minden mérgét. És erre a minden­nap kék babos ruhában járó angyal szolid arezra — félve tekintettem . . . Á véletlen segitségemre jött. A lány egy izben — jól emlékezem, — szombaton volt, — tárczáját elejté. Én megláttam. A leány kétségbeesve rohant vissza az utczákon, melyeken keresz­tül ment. Találkoztam vele . . . Szóval ját­szottam a — nagylelkűt . . . Innen dotálódik a dolog. Mindennapos lettem nála. De ne gondoljatok semmit Ez a lány a meg­testesült ártatlanság volt. És ez a lány sze­retett engem, lelkének összes erejével, engem, a megtestesült — — ördögöt. Szóval — mit csürjem-csavarjam a dolgot — kísérle­teim, hogy Őt enyémnek mondhassam — dugába dőltek . . . Mondhatom nektek, fiuk, hogy szemeivel gúzsba kötötte kezeimet . . . Mint a boa konstriktoréi, olyanok voltak ezek a szemek . . , — Lássa, Jenczi — szólt egyszer Lenke — igy hivták ezt a földre, az ördögök közé szállt angyalt — lássa — maga mindig azt mondja, hogy csak még két ére van hátra ... aztán önálló lesz. Édes fiacskám . . . várjuk be nyugodtan ezt az időt . . . Oh, engedd, hogy tisztán, szeplőtelenül tehessem fejemre azt a mirtuskoszorut, melyet manapság anyian, de anyian méltatlanul tűznek fe­jükre . . . Oh, engedd, hogy pirulás nélkül rebeghessen el az Isten oltára előtt, azt, hogy — — szeretlek én édes, én kedves . . . — De most Lenke, — most! — Ne kivánd! Oh, ne kivánd Jenczi! . . . Látod, kis beteg testvérkém előtt igen ő előtte — kel'ene pirulnom . . . Pedig mennyire szeret ő is téged . . . Mikor nem jösz, oh hányszor kérdezi: — Hát Jenczi bácsi messze jön el ? A?ért inkább sugd fülembe, hogy szeretsz, ugy mint én, olyan égi gyönyörre), olyan mond­hatatlanul, olyan földöntúli érzelemmel . . . oh, mond, hogy szeretsz ? — Szeretlek. — Oh, ez a száraz „igen* ... N e ugy Singer Mihály és Társai A raktáron levő összes kész férfi, fiués gyermek ruhák saját készítményeink. Mérték szerind megrendelések izlé ses és elegáns kiállításban, ugy hazai valamint angol és íranczia gyapjú szövetekhői feltűnő olcsón eszközöltettnek. A legszolidabb szabó czég Pápán, a megyeházzal szemben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom