Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-10-16 / 42. szám

r PAPA Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében Uj városrészünk. Városunk terjeszkedésére és fejlődésére nagyon is életbevágó kérdés, foglalkoztatja jelenleg városunk intéző köreit. Egy régi óhajunk teljesedett be, melynek megvalósítására már évek hosszú során át fáradozunk s most már teljesedésbe ment. Nem egyébről van szó, mint a vasút mentén fekvő uradalmi telkekről, melyeket városunk az uradalomtól már legközelebb átvesz s azok helyét városunk beépíttetni szándékszik, miáltal egy uj városrészt nyerünk. Ezen uj városrész már a közel jövőben épités alá kerül s ezen körülmény készlet bennünket városunk hatóságát egy oly körülményre felhívni, mely eddig valóságos átka volt városunknak s mely slendriánságot most már sutba kell vágnunk, ha azt akarjuk, hogy városunk tényleg azzá fejlődjön, a mit ezen telkek vásárlásánál czélul tüztünk ki. A más vidékről hozzánk vetődő idegen bizonyára nem a legjobb benyomást viszi magával a pápai építkezéseket illetőleg.' Pápán épen nem észlelhető oly intézkedés nyoma, mely valami néven nevezendő város rendezésre irányulna. Az utczák vonala rendszereden, zege-zugos, ugy, hogy az esetleg szépen épített házak sem juthatnak kellő érvényre. Ezzel azonban korántsem akarjuk azt állítani, hogy Pápa város hemzseg a diszes épületektől, Oh nem ! Látunk itt egymás hátán oly „palotákat" (?) melyek nem épen csekély költséggel, de igenis, a képzelhető legkevesebb izléssej, müérzékkel és tudással épültek. Valahonnan elesett, össze-vissza elhelyezett czifrasáhok, rendszeret'enül egymás mellé sorakozó figurák, melyek inkább akárhová valók, mint ahová azokat nálunk rakosgatják. Értelem nélküli, kéményhez hasonló tető vég zödések s szintoly értelmetlen erké'yszerü kiugrások — kiválóan alkalmasak arrra, hogy még a laikus szemlélőt is nevetésre ingereljék. A csiny, a szépség a külsőségek esztelikája után való törekvés minden intelligens egyén életében állandóan szerepel, de mennyivel nagyobb mértékben szerepel ennél a mindennapi élet apró kényelmi iránti szeretetünk. Szereljük, ha lakásunk beosztása olyan, hogy minden szobája kellően érvényesül, ha a helyiségek sem nem túlságosan nagyok, sem pedig tulkicsiny méretűek, ha kellően világos és szellős a lakás, stb. Mindeme feltételeknek a pápai lakások nem tesznek eleget. Nem csoda ! Városunk jobb módú polgárai, az építtetéseknél nem járnak el a kellő körültekintéssel. Szakavatlan kontárkézre bizzák a házterv elkészítését és amellett még örülnek, hogy saját, sokszor bizony szűkkeblű és rövidiátó törekvések érvényesülnek az uj házon. A kellő szakértelem nélkül, veszedelmes gyenge alapon, a nedvesség ellen kellő elszigetelés nélkül, silány falazás sal és helytelen szerkezeti méretekkel épülő házak épenségel nem igényelnek kevesebb költséget, mint bármely —5A gyilkos. — Pinczér! Még egy üveggel! . . . Ugy! Most igyunk elébb ! . . . Na ! Most folytatom . . . Hát hol is hagytam el ? Ja ! Megvan ... De hát elébb igyatok. . . Aztán ne bámuljatok ugy rám . . . Na! hát iszen tudjátok, hogyne, tudnátok hogy nem igy nézett ki Kovács Jenczi. Az a Jenczi ki ezelőtt kétévvel a lányok dédelgetett kedvencze volt mindenbe . . . Bizony nem igy néztem ki. . .De hát minek irjam le magamat nektek, kik ismertetek ? Hm ? Ugy é szükségtelen ? Persze hogy az . . . Nos. hát folytatom . . . Mikor másodéves orvosnövendék voltam, egy izben megláttam a Kerepesi-uton egy leányt . . . Láttam aztán mindennap. Azt nem mondhatnám, hogy megszerettem volna Nem! Csak amúgy akartam birni . . . Varróleány volt. De beillet volna — grófnőnek. Szép volt. Isteni szép volt . . . Oh, ha arra a szelid arezra, arra a mosolygó vio'aszemekre, ha azokra a csipetnyi ajkakra gondolok . . - s ha elgondolom, hogy ezek enyémek lettek volna . . . hajh 1 . . , de hát vége . . . vége . . . Megöltem . . . Nono ! Ne ugráljatok fel ! Nem tőrrel, sem gyilokkal, sem revolverrel . . . Amúgy! De mégis én öltem meg . . . Kund Abigál sem ölte meg Bárezi Jenőt . . . „hanem a tört, az — ö adá neki" ... De elébb igyunk! Ugy . . . Ti tudjátok jól, hogy a megközelítésnek ismertem minden mérgét. És erre a mindennap kék babos ruhában járó angyal szolid arezra — félve tekintettem . . . Á véletlen segitségemre jött. A lány egy izben — jól emlékezem, — szombaton volt, — tárczáját elejté. Én megláttam. A leány kétségbeesve rohant vissza az utczákon, melyeken keresztül ment. Találkoztam vele . . . Szóval játszottam a — nagylelkűt . . . Innen dotálódik a dolog. Mindennapos lettem nála. De ne gondoljatok semmit Ez a lány a megtestesült ártatlanság volt. És ez a lány szeretett engem, lelkének összes erejével, engem, a megtestesült — — ördögöt. Szóval — mit csürjem-csavarjam a dolgot — kísérleteim, hogy Őt enyémnek mondhassam — dugába dőltek . . . Mondhatom nektek, fiuk, hogy szemeivel gúzsba kötötte kezeimet . . . Mint a boa konstriktoréi, olyanok voltak ezek a szemek . . , — Lássa, Jenczi — szólt egyszer Lenke — igy hivták ezt a földre, az ördögök közé szállt angyalt — lássa — maga mindig azt mondja, hogy csak még két ére van hátra ... aztán önálló lesz. Édes fiacskám . . . várjuk be nyugodtan ezt az időt . . . Oh, engedd, hogy tisztán, szeplőtelenül tehessem fejemre azt a mirtuskoszorut, melyet manapság anyian, de anyian méltatlanul tűznek fejükre . . . Oh, engedd, hogy pirulás nélkül rebeghessen el az Isten oltára előtt, azt, hogy — — szeretlek én édes, én kedves . . . — De most Lenke, — most! — Ne kivánd! Oh, ne kivánd Jenczi! . . . Látod, kis beteg testvérkém előtt igen ő előtte — kel'ene pirulnom . . . Pedig mennyire szeret ő is téged . . . Mikor nem jösz, oh hányszor kérdezi: — Hát Jenczi bácsi messze jön el ? A?ért inkább sugd fülembe, hogy szeretsz, ugy mint én, olyan égi gyönyörre), olyan mondhatatlanul, olyan földöntúli érzelemmel . . . oh, mond, hogy szeretsz ? — Szeretlek. — Oh, ez a száraz „igen* ... N

e ugy Singer Mihály és Társai A raktáron levő összes kész férfi, fiués gyermek ruhák saját készítményeink. Mérték szerind megrendelések izlé ses és elegáns kiállításban, ugy hazai valamint angol és íranczia gyapjú szövetekhői feltűnő olcsón eszközöltettnek. A legszolidabb szabó czég Pápán, a megyeházzal szemben.