Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-09-17 / 38. szám

a közönség részéről. Az előadás nagyon jó és kitűnő menetelü volt. A jutal­mazott Mac Donaldot játszotta jellemzetese i. Egy szép csokor jutalmazta a színpadon tett fáradozásait. Honti Elma (Renard) gyönyö­rűen énekelt és játszott, Pesti Kálmán (Tom) ma kimagaslott valamennyi szereplő közül. Ar kosiné (Sarah) teljes igyekezettel és ennek megfelelőleg teljes sikerrel oldotta meg feladatát. Felhő Rózsi (Máry) kis igény­telen szerepét is feltűnővé tudta tenni. Rend­kívül jók voltak még Vajda, Országh és Balázst Csütörtökön, egy régi kedvelt ze­néjü operett «Fatinica» került szinre elég szép számú közönség előtt. Az előadás igen vontatottan ment s nagyon is észre lehetett venni, hogy a darab nem lett kellőleg elő­készítve előadásra. A szereplők nagyrésze nem volt biztos sem az énekben sem a sze­reptudásban. Honti gyönyörűen énekelt, de folyton a karmester pálcájára kacsingatott ugyszihte Felhő Rózsi is. Szilágyi, ki a pasát játszta, teljesen színtelen volt. Leg­többet ért Jirkosy ki ugy énekében mint játékában kifogástalan Kanstukoff tábornokot ábrázolt. J\agy mint Goltz kitűnő volt. A karok preciz működése Virányi mesteries vezetésére vallott. Pénteken, zóna előadásban a már két izben előadott «Talmi hercegnő» operette­ben gyönyörködtünk. Honti, Felhő, JVagy Arkosy a régi jók voltak. Az előadást gyér publikum nézte végig. A mult hétről. A genfi gyilkosság nyomasztó hangu­lata jellemzi az egész kontinens kedélyét, mely hangulat hiven tükröződött v ssza vá­rosunk társadalmában is s igy nem csoda ha a hét tükre nemcsak sovány, de eg) ál­talában semmi megemlékezésre valót nem szolgáltatott rovatom számára. Kinek jutott volna eszébe a hét folya­mán másról beszélni, mint az undok gaztett­ről. Kávéházakban, vendéglőkben, uton-utfé­Un nem volt másról a közbeszéd, mint sze­retett királynénk végzetes haláláról. A merényletről szóló hiőb hírt, távirati uton szerkesztőségünk kapta szombaton este 9 órakor. Felelős szerkesztőnknek ezen táv­iratot ép akkor kézbesítették, midőn a szín­házból kijött. A színházi közönségre, mely igen szép számmal volt képviselve a távirat tartalma megrenditőleg hatott s íutó tűzként terjedt el a városban a gyilkosság híre. Tö­megesen jöttek felelős szerkesztőnket felke­resni s tudakozódni a hír valódiságáról. Sze­rencsére a mi szerkesztőnket nem kell so­káig keresni, kivált az esti és éjjeli órákban, megtalálták ot keresés nélkül s igy éjfélig alig volt városunkban számottevő egyén, ki a merényletről nem nyert volna tudomást. Keresett egy egyéniség volt a mi szer­kesztőnk ez alkalommal, ki ezen keresettsé gét egy helybeli ügyvédnek köszönhette az­zal, hógy mint lapunk barátja Budapestről, höl a merénylet napján időzött az első táv­irati tudósítást szerkesztőségünknek küldte. Nos hát ki merné még mondani, hogy a »]Pápai Közlöny« nem jól informált lap ? Ezt níiég a »Győri Hirlap« felelős szerkesztője is bizonyította, ki a merénylet hirét szer­kesztőntői tudta meg amennyiben ez estén színházunkat látogattaés Pápán időzött. De még máskülönben is nagy előnye van lapunknak a társlappal szemben. A társ­lap szombat este 8 órakor kerül ki a nyom­tatás alól, mig a mi lapunk, tekintve, hogv szerkesztőnk az éjjeli óráknak nagy hive, ínég akkor sem végeztet vele ha tehetné. Nézete szerint éjjel jönnek a legjobb gondo­lotok s a szenzatios események. Eddig nem igen vált be a mondása, de ez alkalommal fényes igazolást nyert. Igy történt, hogy laptársunk általunk nyerte a merényletről szóló távirati tudósítást, mit azonban csak másnap »külön kiadásban* produkált, mig a »Pápat Közlöny« ezen szenzációs hirt lapja első hirének közölhette. A színigazgató is megérzi a gyászna­pokat. Jól indult az évad és egyszerre be­ütött a «Krach». Szegény Dobó ! Egyszer jön az ember a világra s akkor se legyen szerencséje. S ö ezt igazán elmondhatja ma­gáról. A hadgyakorlatok alatt, amikor min­den este z&uiVt ház i lett volna Siófokon kellett «álIásolnia» és drukkolni a közönség egészségi állapota miatt, most pedig mikor eljött hozzánk, kilátás volt egy kis gyakor­lati maradékra amolyan átvonulási estékre s ime ezer évben egyszer történik meg ily rettenetes csapás az ő élete folyása alatt kell megtörténni. Még pechesebb mint a «Mozgó fényképek« Kaporja. No de vigasztalódjón az ő szerencsét­lenségében osztozik az egész vidéki színigaz­gatók névsora. Panaszkodtak is a lefolyt hé­ten a szinészegyesület tanácsülésén többen hogy a hatóság betiltotta néhány estén át az előadásokat. Vele még ez sem történt meg, mert a mi rendőrsegünket hamar lehet kapacitálni, hogy ne csináljon bolondságot. (Hiszi a pici, de nem a Frici.) írnék még a város gyászairól is, de hallom megkondulni a harangokat s ez eszembe juttatja a »Mementó morkt s ilyen­kor nem tanácsos karcolni. Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa város pénz­telenségét még a rongyos fekete lobo­gó is jelzi. Az hirli'c, hogy Pápa városának nem ártana különös gyászesetek alka­mával egyes képviselők részére fekete garderobbról gondoskodni Az hirlik, hogy Fenyvessy főispán utazási programját nagyon nehéz ellen­őrizni. (Figaro itt — Figaro ott.. Szedő). Az hirlik, hogy Hegedűs képvise­lőnkről a rosz nyelvek azt állítják, hogy f. hó 24-én követi el az első ballépést. (Talán akkor nősül ? Szedő.) Az hirlik, hogy a polgármester azért sürgeti nálunk a népkonyha fel­állítását, mert azt tartja »hogy mind­nyájunkat érhet baleset.« Az hirlik, hogy a rendőrkapitány nagyon is hasonlít egy lejárt váltóhoz. (Nincs semmi értéke ? Szedő.) Az hirlik, hogy a rendőrbiztosnál csak a virginia szivar biztosabb. Az hirlik, hogy Pápán nem öntöz­nek, hanem sárt csinálnak. Az hirlik, hogy Dobó színtársula­tánál «egy törött biciklidről legendákat mesélnek. Az hirlik, hogy a színtársulat hős­szerelmese a privát életben is érvénye­siti szerepkörét. Az hirlik, hogy a szintársulat te­noristájának legfőbb óhaja volna egy leányinternátust kezelni. Az hirlik, hogy a színigazgató a «Felhő-szakadást» slágernek tartja,. (Nemcsak ő tartja annak. Szedő.) Az hirlik, hogy a szintársulat pri­madonnáját, a tagok jó médiumnak tartják. Az hirlik, hogy a szintársulat egyik kedves kis alakja azért nagy ellensége a lefegyverkezésnek, mert csak «Kar­dos » emberekkel simpatizál. Az hirlik, hogy szintársulat naivája még Siófokon »hajótörést* szenvedett. Az hirlik, hogy a Jókai Mór utcai pletykafönöknő nyelve élesebb mint egy borotva. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője hajnalban tartja az éjjeli utókurát. — Lapunk mai száma tekintettel az or­szágos gyászra holnap helyett ma jelenik meg. — Személyi hirek. Fenyvessy Fe­rencz főispán hétfőn és kedden váro­sunkba időzött, innen Budapesten át Veszprémbe utazott a honnan ma Bécsbe a királyné temetésére érkezik. —* Ta* kács Ádám árvaszéki elnök, szabadság-: idejéből három napot itt töltött és teg­nap délbe visszautazott Veszprémbe. — Hanauer Béla a pápai takarékpénztár elnöke, ki üdülés czéljából hosszabb időt Balaton-Füreden töltött, a legjobb egészségben visszaérkezett városunkba. — Hegedűs Lóránt esküvője. He­gedűs Lóránt dr. városunk orsz. kép,­; viselője folyó hó 24-én tartja esküvőjét Navratil Margit kisasszonnyal, Navratil Imre egyetemi tanár leányával. — Huszárezredünk köréböl. Mol­nár Ákos ezredes, ezredparancsnok szemle céljából hétfőn és kedden Zala­Egerszegen időzött, a honnan szerdán délután érkezett vissza. —> Jöny Nán­dor százados a hajnali vonattal Béosbe utazott a királyné temetésére, mint ez­redünk képviselője. — Geúrgevic István és Vidos Dániel hadnagyok október hó 1-ével Váczra, a dandárlovagló tanfo­lyamra lettek vezényelve. — A pápa-bánhidai vasút épitéüe ügyében a kereskelmi ministeriümban már legközelebb a tárgyalások meg­kezdődnek. Mint biztos kutforrásból ér­tesülünk, a vasút építése, — hacsak előre látható akadályok be nem követ­keznek — már a jövő hó végén kezde­tét veszi. Adja Isten, hogy ugy legyen ! — Elhalasztott jubileum. A csur­gói ev. ref. fögymnásium 100 éves fen­állásának és uj épülete fölavatásának szeptember 20 ára tervezett ünnepét, az országos gyász folytán, a jövő ia* vasszal Csurgón tartandó egyházkeríl-: leti közgyűlés alkalmára elhalasztották.

Next

/
Oldalképek
Tartalom