Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-09-11 / 37. szám

czicza volt. Énekszámait majd mind megujráztatták. Oláhné, Vajda Ilona, Kardos, Pesti és a többi szereplők vállvetve igyekeztek tartalmatlan szerepeikből va'amint csinálni, s ez sikerült is nekik. Vasárnap d. u. „A Vigéczek" este a „Háromláb kapitány" ment félig telt ház előtt. ; Hétfőn. szeptember 5-én „Othello" a nagy angol kőltő egyik legnagyobb, legremekebb a'kotása adatott kifogástalan, sőt magffsművészi nivevaun álló előadásban. Nem hisze|ia, hogy a vidéki szinlársu'atok bármelyike fis képes volna a britt óriás ez őrök életű müvét ugy reproducálni, mint azt mi e héten láttuk. Még csak most láttuk Klenovich Györgyöt (Othello) az ő igazi, nagy erejében. Minden szava, minden mozdulata, arczizmainak minden rándulása, szemének minden tekintete művészi tudást, nemes ambitióí és mély beható tanulmányt bizonyított. A viharedzett becsületesen gondolkozó hős nemes nyugodtságát a tanács elölt, s a szerelmében magát megcsalatottnak hitt forró vérű szerecsen fékevesztett örjöngését oly hatalbas, megrázó erővel ábrázolni ma a vidéki színpadokon rajta kivül senki nem képes. Volt is sikere olyan, a melyre büszke lehet. Méltóan sorakozott mellé Balázsi (Jago). Ennek a szerepnek eljátszása minden esetre igénnyel annyi tanulmányt és ábrázoló képességet mint Othelloé s hogy Balázsit is ez estén minden felvonás után 2—3 izbefl hivták a lámpák elé bizonyitja, hogy nehéz feladatának mi'y si' eresen felelt meg. Kenáy Boriska (De. démona) bájos jelenség volt. Szerepét mindvégig nemes egyszerűséggel játszotta, s a negyedik felvonás végjelenete után őt is tapsolták. Á Zoltán Olga (Fmilia) méltóan illeszkedett bele a keretbe sőt az utolsó felvonás meghalási jelenetében virtuizitást fejtett ki. Vajda Iona. Árkosig Pesti, Kardos, Országh és JVagy kis szerepeikben elősegítették az est művészi diadalát. A fél tizenkettőig tartó e!ö_ adásban közepett számú közönség gyönyörködött. Kedden, szeptember 6-án a ,Virágcsata* Verő eredeti operettéje került szinre szépen megtelt nézőtér előtt. Az előadás minden izében jó volt. Felhő Róz^i (Ilon), bájos volt mint mindig. Különösen a baba jelenésben frenetikus tetszés nyilatkozatokra ragadtatta a közönséget. Honti Elma (RŐZSM) szépen játszott és gyönyörűen énekelt. Jirkosi (Adolár) barótonista tétér) olyan jó izü naturburseb volt, hogy akár arra a szerepkörre szerződhetne. Szilágyi (Bdiö) és Pesii (Ikervári) két kitűnő agglegény. Kardos (Plauel) 'azonban kissé színtelen volt. Oláhné és Balázsi a két öreg falusi szerepében pomp᧠alakot teremtett nemkülönbnn Jiagy Gyula Kitűnően sikerű'tek a mozgalmas népjelenelek és a II. felv. végén a virágcsata, a mi a rendező Szilágyi Dez ö érdeme. Szerdán, szeptember 7-én „A nösxabó*. Franczia vígjáték a javából. Egyike rolt a saison .legsikerültebb előadásainak. Gyorsan perdülő beszéd, rövid felvonás közök élénk temparamentumos játék s az ilyen helyzet comicumokra alapított darabok sikere feltétlenül biztosítva van, Az előadás, melyet szépen telt ház nézett végig, 1 és 3/

4 óra alatt véget ért. Az ily fajta vígjátékokban a színésznek alig akad több teendője mint a szerep tudása, a többi inkább a rendező dolga. Nos hát nálunk színészek és és rendező egyaránt derekas munkát végeztek, mert az előadás egyike volt a legélvezetesebbnek. Pesti (Moulinean) darab vezető szerepében exceÚált. Békés Gyulát (Cassinet) ma láttuk voltaképen először. Jó izű találékony színész, a ki a kedélyes apa szerepkörre szinte praedestinálva van. Nem csodáljuk, hogy a mult télen a győri közönség kedvencze volt. Oláhné (Aigrevillené) anyóst játszott, hát elemében vo't. Kendy Boris (Susanne) kedves kis filigrán asszonyka volt Vajda Ilon (Ivonne) helyes volt és szépen játszott. Balázsinak, a ki a darabot rendezte is, Aubin egyike a legjobb szerepeinek. Honti Elma otthona nem a vígjáték, de azért minden tőle telhetőt elkövetett, hogy szerepét (Roza) érvényre juttassa. Madas Pista (Etienne) nagyon kedves szemtelen inas volt. Csütörtök, szeptember 8-án „A Koldusdiák" nagyon régen hallott örök szép melódiáira csaknem egészen megtellett a ház. Ismét egy olyan operette e őadást láttunk, a mely bármely nagy színpadon is teljesen megállotta volna helyét. JVagy Gyulát (Simon) mióta Hoffmannt énekelte, nem hatottuk oly szépen énekelni, mint ez estén. Általában az eg sz éneklő személyzet, még a kart is beleszarni'va, mintha egymáson akart volna tulteni i, oly művészi dolgot produkált. Honti Elmát (Laura) Felhő Rózsi (Bronislava) Arkosit (Janiczky) nem lehet ez eseléggé megdicsérni. Szilágyi (Ollendorf) remekelt. Mindvégig a legnagyobb derültségben tartotta a közönséget. Pesti, (Enterieh) Oláhné (Palmatica) kisebb szerepeikben pompásan beleilleszkedtek a remek keretbe. A tisztek és a kar Virányi erőteljes és szabatos vezetése mellett kitűnően oldották meg feladatukat. Az előadást egyik páholy bői a győrt szinügyi bizottság két tagja is végig nézte. A rendezés Dobó igazgató szakavatott kezét dicséri. Pénteken, szeptember 9-én „A fekete rigó" Géczy István, a Gyimesi vadvirág szerzőjének legújabb népszínműve adatott fél ház előtt. A darab bár jóval mögötte marad a sáerzö többi műveinek, még is a mai selejtes népszínművek között számottevő munka. Az előadás kifogástalan volt. Gyorsan gördült s mindvégig élénk figyelem tárgyát képezte. A sikerből az oroszlánrész Felhő Rózsit és Arkosit illeti. Előbbi mint Sárika, utóbbi mint Miklós ugyancsak rászolgált a sürü tapsra, a mely nem csak a felvonások végén, de nyilt szinen is gyakran fe hangzott. Pompás két alak volt. Pesti (Czinczér) és Szilágyi (Zsó yomi) Kendy Boriska (Margii) szenvedő alakját sok rokonszenves vonással ruházta fel. Balázsi, Oláhné. Klenovich és Kardos az rsmert jók voltak. Különös dicséretet érdemel még Madas (Miska) és JLi'kosiné (Örzse.) Szombaton szeptember 10-én Konti József hires „Talmi herczegnő" czimü operetteje került szinre először zsúfolt ház előtt. Részletes ismertetést róla a jövő számban. Mé A mult hétről. Miről is szólhatna másról a heti krónika, mint a városunkba megérkezett színtársulatról. Régi jó ismerősek mindannyian, alig elvétve egy-kettő, kikkel még eddigelé nem ittuk a hegy levét s nem adtak volna fényes bizonyítékát jó bohém vérünknek. A régi hagyományos jó szokáshoz hiven a színtársulat tagjairól való megemlékezésem vagy a kulissza mögötti eszlelődéseim vagy a főhadiszálláson nyert meggyőződésem teszi alapját. Ezen szokástól nem térek el soha, már azért sem, mivel az eddigi sikereimet ezen két kijelölt hely érvényesítette. De ez máskép ugy sem volna lehetséges, mert az egyik hely a masikat kiegésziti, vagy legalább is utólagos fantáziára ad alkalmat, Azok a tagokról kik vendéglőbe nem járnak a kulisszák között lesznek megfigyelve, ami egy kissé nehézkes ugyan de annál jellemzőbb, azokról pedig, kik a főhadiszálláson jelennek me?, nagyon is könyn>ü megá'lapitani a helyzet signafeurájít. A társutati tagok bohém hangulata nem redukálódott semmit, sőt talán mondhatni emelkedett. Ezt abban észleltem, hogy a vendéglői étkezés ingere fokozódott náluk amennyiben többen vannak a főhadiszálláson mint a tavasszal, A főhadiszállás a Grünhut sörödében van s ezzel azt is meg van mondva hogy a szinház után a publikum nagyrésze a főhadiszálláson ad találkát. A főhadiszálláson az egész vezérkar megjelenik az igazgató és egész családja kíséretében. A vezérkarba Felhő Rózsi, Honti Elma, Vajda Ilona, Dobó Sárika hadsegédjeikkel (garde-dame) a nők részéről, Nagy Gyula, Klenovich György, Balázsi Sándor, Szilágyi Dezső, és mint beosztott parancsőrtiszt Madas Pista szerepel. Ily illusztris vezérkarnak nem csuda ha akad nézője, publikuma s ez meg is van. Zsúfolva van minden este a Grünhut sörödé s szükségtelen magyarázgatnom, hogy nagyobbszerü kirohanás, les/, a feltüzelt kedélyek nem sokáig birlák majd ki s már a legközelebbi hét tükrében remélhetőleg már egy ilyen bohém stíkliről is meg fogok emlékezhetni. A szikra fogott, de még nem kapott lángra, Ez tulajdonkép az ideiglenes dekórumnak tudandó be, vagy iiikább jobban mondva még »adják egy kissé az előkelőt». Solidságról nem lehet sző, hisz az tucscs lett már a tavasszal. Tehát a jövő héten bővebbet. A pápai iparosok mulatságát elverte az eső. Meg lett ugyan tartva, de mint az eső szakadozott, épugy szakadva lett a tánc is, A társaság kifogott az esőn. Mig esett a dalárda addig fújta, mig elfújta a felhőket s aztán táncoltak. Ilyen vitus táncot jártak éjfélig. Éjfélkor kiböjtölték az esőt, s aztán kipótolták az élfél előtti veszteségét. Hajnali öt óráig ugy járták, mintha robotba járták volna s ezzel azt is megmondtam, hogy bár anyagilag nem sikerült de annál fényesebben sikerült erkölcsileg a mulatság. Az elagott iparosoknak vajmi kevés hasznuk van abban, hogy a táncospárok kitáncolták magukat, de annál több hasznuk volt azoknak, kik rogyásig ki tudták magukat táncolni. Ilyen aztán volt quantum satis ! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa város költségvetésében több a költség mint a vetés. Az hirlik, hogy Pápa Városában a pótadót nem fizetik, haneni nyögik. Az hirlik, hogy Fenyvessy főispán már kiüdülte magát. Az hirlik, hogy Hegedűs képviselőnk legutóbbi ittléte alkalmátfal rövid szezont tartott. (Alig hogy jóllakott. Szedő). Az hirlik, hogy a polgármester szabadságideje alatt tanács — mentes lesz. Az hirlik, hogy a rendőrkapitánynak nem kor — hanem észpótlékra volna szüksége. Az hirlik, hogy a lovassági felügyelő huszárezredünk szemléje álkalmával úgyannyira meg volt elégedve, hogy majdnem szerelmi vallomást tett a 3 ik századnak. (No ez igazán ritka eset ! Szedő).