Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-08-20 / 34. szám

Gratulálunk az elnöknek a legény­lethez s a legényletnek a lelkes elnök­höz ; kívánunk neki kitartást és türel­met. Ne keseredjék el, ha kellemetlen­ségek akadnak, jutalmat mástól ne vár­jon, mint a nyugodt és boldogító ón­tudattól, melyet a lelkiismeretesen vég­zett munka szül. A mult hétről. Dinom-dánom járja nálunk mostanában. Nap nap után ujabb és ujabb meglepetés vár reánk. S mindezt a városunkban időző katonaságnak köszönhetjük. Alig van váro­sunkban ép-kéz-lábbal biró egyén ki keresz­tül nem élvezi a nekünk kínálkozó kedvező alkalmat a mulatásra, mely jelenleg uralja a helyzetet. Azt sem tudom hol kezdjem a sok cé­cót. Talán legczélszerübb lesz, ha ott kezdem, a hol rendesen végezünk. Rendes körülmé­nyek között nálunk a katonazene ünnep­számba ment, most fel sem vesszük. Reggel délben és este kijut nekünk ebből az eddigi delikáteszből. De van is ám látszatja. Olyan korzónk van most minden este, akár az Andrássy uton. Olyan alakokat láttunk most még io órakor este is, kik máskülönben 7 órakor a dunyha közé bújtak s az utcai lámpavilá­got egyáltalán nem is ösmerik. Szóval fel­fordult világ járja most Pápán, de nem is lehet ez máskép. A katonák reggeli kirukkolása, déli visszaérkezése, mind vonzó és újdonság számba megy nálunk. Este aztán térzene a Griff" előtt sőt még »Czapistráng«ban is volt részünk, Ezek mind oly dolgok, melyek nem szorulnak bővebb komentárra s teljesen iga­zolják azon állításunkat, hogy dinom-dánom jellemzi nálunk a mostani életet. Sürgés, forgás van mindenütt. Utczán, kávéházakban, vendéglőkben meglátszik a jólét. Most talán egy félévig nem íognak panaszkodni a pótlék magasságáról, mert lesz miből fizetni. Forog a pénz mindenütt s ennek tudandó be az, hogy mostanában még azt is látjuk a kávéházban piccolót inni, ki máskor otthon hideg viz mellett altatta el magát. A legnagyobb parádé Ő Felsége szü­letésnapján volt. Ilyen felvonulást es díszt Pápa városa még nem látott ezen a napon. A vérmezőn képzeltem magamat. Az igaz, hogy ehhez merész fantázia kell,'de egy kró­nikásnak ez megengedhető. De nem is kell hozzá olyan nagy fantázia, mert hát minden volt, ami rendesena vérmezőn történik. Ezred felvonulás, (csakhogy nem annyi e red mint ott) zászlótisztelgés, katonazenekar, «Gott erhalte» ünnepi mise, (nem tábori) sortűz, és végül nagy defilirozás. Hát kérem nem ugy történik, ez ott a vérmezőn is. Itt a vérme­zőt a Főtér helyetesitette, ami a mi ezred­viszonyainknak teljesen megfelelt. Szóval minden volt — miniatűr alakban. Az ünnepi mise leírása nem ebbe a ro­vatba tartozik s igy nem foglalkozom vele, de csak azért említem, hogy az orgonáról tegyek említést, mely a mise alatt tőbb íz­ben fel akarta mondani a szolgálatot. Kiment több izben a szuflája s már azt hittük, hogy végelgyengülést fognak jelenteni. Nem ár­tana talán már aj szuflát beleverni, mert ha sokáig köhögtetik, akkor egyszer csak igazán beáll a katasztrófa. Kegyúr ! hol késsel az éjhomályban ? A defilirozás után nagy bankett volt a Griff teremben, a hol a 76 gyalogezred tisz­tikara vitte a házigazga szerepét. Ott volt a mi honvédhuszár tisztikarunk és 4 czivil ember is. Polgármesteri, járásbirósági, plébá­niai és a járási közigazgatási hivatal főnökei voltak hivatalosak az ebéden. Ha valahol, ugy igazán itt konstatálva lett hogy a katona és czivil mily jó barát­ságban van egymással. A czivil urak,'alig győzték dicsérni a tiszturak előzékenységét, és szeretetreméltöságát. A brigadiros és ez­redessel való érntkezésük több volt mint ba­ráti, mi valóban csak az ezred tisztikarának műveltségi fokáról tesz bizonyságot. Ez a barátságos érintkezés nemcsak a bankettnál, hanem általában érezhető. A tisz­tikar nyilatkozatát reprodukálom, ha azt je lentem ki, hogy még soha sem érezték oly jól magukat sehol, mint Pápán — még ál­lomás helyükön Sopronban sem. Nos, pápai publikum, ha semmire sem, de már erre büsz­kék lehetnek. De nem is csudálom ! A tisz­tek kivétel nélkül fessek, snájdigok, kelle­mes és megnyerő modorúak s ez a mi kö­zönségünknek csak imponálhat. Igy hát nem is csuda, ha civil és katonaság jó barátság­ban él, kivált Pápán ahol máskülönben is hódit az uniformis. Es most elég is lesz a katonadolgok­ból, hisz még a jövő hétre is marad elég ebből a themából és áttérek a kath. legény­egylet mulatságára, mely a kaszinó kertihe­lyiségében lett vasárnap megtartva. Ilyen mulatságot meg nem pipált a legényegylet, de még más hasonló egylet sem. A szokásos tekeverseny, Confetti, zsák­futás és végül a táncmulatság közé bele­vettek oly műsort, melyre valóban büszkék lehetnek. Műkedvelői előadást rendeztek, melynél a bravúros műkedvelőknek bizonyul­tak. Ezzel csak azt bizonyították, hogy ön­művelődéssel az ifjúkori nevelés nagyban pótolható. Magáról a mulatságról ujat nem irha­tok, hisz ennél a sablonosság járja. Táncnál csak az lehet a különbség, hogy tűzzel, vagy unalmasan járják, sokan táncolnak-e vagy kevesen. Ha sokan vannak kevesebb a hely és van tyúkszem taposás, ha kevesen van­nak, több a hely és egymást kergetve sem tudják utol érni. Nos, hát ez a mulatság minden tekin­tetben fenyesen sikerült. Zsúfolt kertihelyi­ség táncoló pár annyi, mint u-Budán a Ja­kab krumpli, annyit táncoltak, hogy a ci­gány prímásnak kérni kellett a publikumot hogy menjenek már haza, mert nem bírja tovább. A publikum nem hallgatott a prí­másra, s igy a prímás kénytelen volt ban­dástól ott hagyni a társaságot s ezzel vége is volt a táncnak. Lehet-e ennél kedélyesebb és sikerül­tebb mulatságot elképzelhetni ? Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa min­den évben emelkedik — pótadóval. Az hirlik, hogy Pápa városában mostanában sok a gyalogjáró. Az hirlik, hogy Fenyvessy főispán­ra ráillik az a német közmondás, hogy: «die Hochzeit ist eine hohe Zeit, aber bei Ihm schon die höcsste Zeit.» Az hirlik, hogy Hegedűs képvise­lőnk a polgári leányiskola nótáját jól elhedülte. Az hirlik, hogy a polgármesterrel jó lesz nem sokat komédiázni, mert ha megharagszik, beáll veszprémi kanonok­nak. Az hirlik, hogy a rendőrkapitá­nyon nagyon is észre lehet venni, hogy szöllöjében sok bolond gomba terem. Az hirlik, hogy a katholikus le­gényegylet mulatsága alkalmával an­nyit táncoltak, ho^y a cigány ott hagy­ta a közönséget. AZ hirlik, hogy a katholikus legény­egylet mulatságán egy kisasszony a tükörbe táncolta a palotást. Az hirlik, hogy ha a plébénia orgo­nája bicikli volna, ugy hamar lehetne bele szuflát fújni. Az hirlik, hogy Pápán mostaná­ban nagyon sokszor el van sózva a leves, mert katona jár a konyhába. Az hirlik, hogy Pápán néhány molnár csakis azért tanul meg kerék­pározni, hogy nagyobb legyen az esése. Az hirlik, hogy Pápán annyi a fa­cér kassziros frajla mint Ó-Budán a zsidó gyerek. Az hirlik, hogy a dohánygyár/ leányok utóbbi időben katonai fedeze­tet kaptak. (Gemacht!) Az hirlik hogy Pápán a katona­ság i tléte óta idegen forgalmú nők is találhatók a láthatáron. ( PCenn dosz !) Az hirlik, hogy a Jókai Mpr utcai pletyka főnökné nyelvével a kis dobot is lehetne verni. Az hirlik, hogy a Griff nagyter­mében rendezett diszebédről megma­radt »bankett maradék« a Jókai Mór utca egyik delnőjénél jutányos áron kápható. Az hirlik, hogy a Jókai Mór ut­cai dámanegyedben berukkolt a nyo­morúság. Az hirlik, hogy a tűzoltó főpa­rancsnok a tegnapi tüzeset alkalmával ugy megijedt, mintha egy kis hirtelen támadt elintézendő do'ga akadt volna. Az hirlik, hogy Pápára néhány nap óta eró'sen érkeznek a bábák. (Ta­lán érzik a szagot.) Az hirlik, hogy a dokánygyári leá­nyok kőzött vannak többen, kik a hadgyakorlatok alatta »Griffben« sze­retnének pincérnők lenni. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője szívesebben eljár száz éjféli misére niint egy nappali misére. — Lapunk mai száma tekintve a ket­tős ünnepet és munkaszünetet, Szt. István napján — ma — jelenik meg. — A király születésnapja. Váro­sunk közönsége Ő Felsége születés­napját a szokottnál ünnepélyesebb mó­don ülte meg. Ezen szokottnál nagyobb ünnepet a városunkban idözö gyalog ezredeknek köszönhetjük. A köz és magánépületeken nemzeti lobogók leng­tek és már a hajnali órákban katona­zene járta be az utcákat jelezve a nap jelentőségét. Az ünnepi istenitisztelet előtt, a 76-ik gyalogezred és a 83-ik gyalogezred egy zászlóalja és huszár­ezredünk egy százada Gulyás Miklós százados vezénylete alatt a Főtérre vo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom