Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-08-14 / 33. szám

PÁPAI KÖZLÖNY Közérdekű független hetilap. Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Amit rág óhajtunk. Soha nagyobb lelkesedéssel nem fogadtunk hírt, mint azt, hogy városunk intéző férfiai közt ujabbi mozgalom indult meg az iránt, hogy Pápa városában egy törvényszék felállítása iránt a szükséges lépéseket óhajtják megtenni. Pápa városának ez a mozgalma nem mai keletű, több évvel ezelőtt közbeszéd tárgyává tétetett ez már, de hasztalanul. Ép ezen körülménynél fogva, bár a legnagyobb örömmel fogadjuk ezen ujabbi mozgalmat, mindazonáltal bizonyos aggályaink vannak ezen kérdés megvalósításában, mert tapasztalatból tudjuk, hogy az ily mozgalmak nálunk napirenden vannak, lángra is kapnak, de ép akkor, midőn az eszmének testet kellene ölteni, a lelkesedés lanyhul és a náluak divatos átkozott közönyön hajótörést szenved minden tervünk és eszménk. Ezen tapasztalatok késztetnek bennünket, hogy ezen városunk jóllétét és haladását czélzó ujabbi üdvös mozgalomhoz hozzá szóljunk és ebbeli nézetünknek kifejezést adjunk, remélve ezáltal, hogy az intéző körök felszólalásunkat megszivelve ez irányban is megteszik a kellő lépéseket. Probléma. — Megoldásra vár. — A problémák korszakát éljük. Probléma manapság minden, probléma az élet is, probléma a szerelem is. Nekem is van egy problémám. Szegény Karcsi barátom esete. Napok óta vettem eszre, hogy Karcsi barátom rendkívül hallgatag, búskomor. Órák hosszat el tud lenni anélkül, hogy bárkihez csak egy szót is szólna, majd meg — látszólag ok nélkül — hirtelen felkaczag, de ha látja, hogy észreveszik, dühös lesz és — po'ilizál. Látnivaló, hogy Karcsi barátom szerelmes. Ez különben nem újság előttem. Régóta tudom, nyilt titok az egész városban, hogy Karcsi barátom a Dobokai ügyvéd nagyobbik leányába, a Sáriba szerelmes. De hát ez csak ok a kétségbeesésre! Hiszen tudja mindenki, hogy a Sári szive egész melegével viszonozza a Karcsi szerelmét, nyilt titok, hogy a Sári is fülig szerelmes a Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Köztudomásu dolog, hogy városunkban már volt törvényszék s igy mi nem ujat, csak a régi állapot visszahelyezését kérjük. Legnagyobb, legádázabb ellenségünk sem tagadhatja a tényt, hogy városunk néhány év alatt óriási léptekkel halad előre és ezen rohamos haladásra alapítjuk jövendő kombináczionkat és tervezgetéseinket. Mi jelenleg a veszprémi törvényszékhez vagyunk delegálva, mely delegálás ellen már akkor emeltük fel óvó szavunkat, midőn városunkban megszüntették a törvényszéket és Veszprém városához lettünk csatolva. Pápa városa is már ez időben is kérvényezett, hogy ha már egyáltalán csatolásról van szó, ugy nem a veszprémi, hanem a győri tőrvényszékhez csatoltassunk, mert jó eleve éreztük ezen törvényhozási végzésnek nyomasztó hatását. A ki Ösmeri viszonyainkat az nem fogja rossz néven venni fennti állításunkat. A mi demokrationális vonalunk a Bakony, mely te jesen elkülönít bennünket Veszprémtől. Nekünk Veszprém nem tehet gravitáló pont s hogy mégis oda gravitálunk, azt csak kényszerű ségből tesszük, inert' a törvényhozás ugy rendelkezett. Karcsi barátomba, de nyilt titok az is, hogy a szülőknek sincs ellenvetésük, mert a Karcsi maholnap leteszi az ügyvédit és akkor — legalább is — jó parti. Mi okozhatja tehát Karcsi barátom levertségét ? Vagy talán ez velejárója a szerelemnek ? Lehet, sőt ugy tetszik, olvastam is valahol, hogy tényleg ugy van. A szerelmes buskomorrá teszi azt, kit rabjául ejtett. Türtőztettem kíváncsiságomat, mert tudtam, hogy előb utóbb-utóbb Karcsi barátom maga mondja meg, mi bánat nyomja lelkét. Ez már olyan közös hibája a szerelmeseknek ; ha „féltve őrzött" titkukat meg akarod tudni, tégy ugy, mintha nem is sejtenéd, mi bántja lelkét és meglásd : a'ig telik bele egy kis idő és ő maga önti ki előtted szive bánatát. Okoskodásom ezúttal is helyesnek bizonyult. Egy délután beront hozzám Karcsi barátom és köszöntés nélkül kilátásba helyezi, hogy „levegőbe röpiti a világot." Kétségtelen, hogy barátom „örült," örült spanyol vagy bolond szerelmes, áuiint tetszik. Őszintén szólva, egy perczig sem féltettem a világot a levegőbe röpüléstől, de azonnal feltaláltam magamat, illetve megtaláltam lekszikoromban az erre szokásos kérdést ; HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében Nem Veszprém rovására — távol legyen tőlünk ez — de Pápa város előnyére kell hogy ezen abnornális állapoton segítsünk, s ennek .orvoslását látjuk abban, ha Pápán egy törvényszék felállításán fáradozunk. Eddig csak hagyján volt, mig az uj sommás eljárás nem léptetett életbe. De most már valóban tűrhetetlen kezd lenni az állapot. Az uj sommás eljárás 1893. évi XVIII. t. c. célja az eljárás olcsóbbá tétele volt, s most a törvény ezen intentiőja megtörik nálunk specialiter azon hogy felebbviteli fórumnak Veszprémben létele miatt még tetemesen még is drá^ gult. Eddig a felebbvitel Írásbeli volt, s igy kizárta az ügyvéd jelenlétét, az uj sommás eljárás felebbviteli rendszere ezt megköveteli s igy ügyvédeinknek eltekintve, hogy tetemes költségbe kerül, lépten nyomon Veszprémbe kell utazniok. Hogy mit jelent Pápáról Veszprémbe utazni, ahhoz talán felesleges komentárt fűzni. Valóságos absurd helyzet. Ha Pápáról Veszprémbe akarunk' jutni, ugy Vasmegyén kell keresztül utaznunk, de ez még csak megjárná, de a közlekedési viszonyok olyanok, hogy szinte borsódzik az ember háta — Mi bajod Karcsi ? Azalatt Karcsi barátom ledőlt a divánra — nagyot roppant alatta az egész alkotmány — és imigyen kezdi az ő mondalóját a regényekből eléggé ismert hangon pózban és gesztusokkal: — Boldogtalan vagyok . . . — Mert kinaim nagyok . . . tudom betéve. — Vigyen el az ördög, ne Ü2z gúnyt az érzelmek legszentebbikével! Karcsi barátom a- díván mellett lévő széken helyezi el pepitába bujtatott lábát és végig dül a divánon. — Tudod hogy szerelmes vagyok. — Tudom. — Nem tudod, ha mondom : Hogy is tudhatnád P Nem tudja azt, csak a csillagos ég és én . . . . : — Megbocsásd de annyit, amennyit-a csillagos ég tud — Annyit te igenis nem tudsz ! Te azt hiszed és veled az egész világ, hogy én a Sáriba vagyok szerelmes. — Persze, hogy azt. — Nos hát, ez nem igaz! Nem vagyok már szerelmes a Sáriba. Nem-e? • •••<;