Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-07-31 / 31. szám

Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében Azoknak, akiket illet. Kevés oly város van hazánkban, amely földrajzi fekvésében oly bőven birná fokozatos fejlődésnek, haladásnak kedvező alkalmait, mint Pápa. Az idegenek nem győznek eléggé ámulni Pápa közönyén, hogy mit sem törődik azon előnyökke', miket más városok annyira megbecsülnének. Pápa város lakosságának, kiirthatlan rossz szokása, hogy folyton panaszkodik, lamentál, de nem igyekszik a dolog érdemében a legcsekélyebbet is tenni. Abban az időben, midőn szükségét éreztük, felszólaltunk, hogy más váró sok példájára Pápán is szépítö-egyesület alakuljon. Egyesület azonban nem lett, hanem igenis maradt a képviselőtestület kebelében alakult szükebbkörü bizottság, melynek működéséről azonban mélyen hallgat a helyi krónika s hangosan beszél városunk rendezetlen volta. Városunkban időnként, midőn valamely eszme nem valósitható meg, megujul az a jelenség, hogy a közügyek terén mutatkozó hibákra, és mulasztásokért a hatóság és a társadalom egymást vádolja. Ez a lelkiismeret pillanatnyi feljajdulása, majd aztán csend lesz és jó időre — egyik se tesz semmit. A kölcsönös szemrehányások tanulsága pedig az, hogy: in ndkét fél egyaránt hibás. Hány szép eszme nem valósítható meg városunkban és hány közhasznú intézmény nem létesíthető, mert nem fejtünk ki elég erélyt azok megvalósítására, vagy éppen a társadalom nehézkedéseivel azokát elöljük. Mi megvagyunk győződve, hogy egyesek kész örömest áldoznának a közügyért, de ennek aztán más akadályok állanak útjában s legtöbbször az intéző körök tapintatlansága, vagy passivitása okozza a tapasztalt szükkeblüséget. Nincs szándékunk jelen alkalom mai mindazon hasznos és üdvös intézményünket felsorolni, melyek városunkban megvalósíthatók, s melyek csakis a közszellem hanyatlásán ütköznek akadályokba, most csak azon körök figyelmét kívánjuk felhívni, kik hivatvák városunk haladására befolyást gyakorolni s kiknek erkölcsi kötelességük ezen anomáliákat a lehető legszűkebb korlátok közé szorítani. Komoly megszivlelésül írjuk e sorokat s egyenesen a képviselőtestület feltámasztását czélozzuk általuk. Bontakozzék ki már egyszer a nemtörődömség sürü ködéből. Nem vád akar ez Tenni senkire, nem is azért emeljük fel szavunkat mostan, hanem elérkezettnek látjirk az időt immár, hogy többet tegyünk, mert mától kezdve többet követel a közjó és városunk szabályos fejlődése. Elismerjük, hogy a bizottság magától nem tehet mindent, legkevésbé pedig rohamosan, de lassan és sokat igen — vállvetve a lakossággal. Ne várja is a tanács buzdítását, hanem önerejéből tegyen, A fokozott mérvben növekedő igények mellett ehhez természetesen nagy tevékenységre van szükség, de hisszük/ hogy a közegészségügy hivatott harczosai, városunk haladásának barátai, szóval a nagy közönség minden rétege a város s saját közvetett érdekéből szívesen fogják őket anyagi erejükhöz mérten hasznos működésükben támogatni.. Mi nem a papíron működő bizottság tagjaitól várunk orvoslást, .hanem azon intéző férfiaktól, kik, hivatásul, tűzték kí magunknak Pápa óváros közérdekét szolgálni. v Városunkban pedig tudtunkkal többen vannak, kik ezt maguknak arrofe Az ösi birtok. Fölvonták a kevei kastélyra a fekete lobogót. Meghalt az kevevölgyi és bükkfalvi Kelemen László, a ki eddig a kis- és nagykuti Kuthi családban a lelket tartotta. Az ó öreg ur zsirálgatta a kis- és nagykuti Kulhy Pál váltóit ; az Ő nevére fizették ki azokat a vadonat uj szép ezreseket csomó számra, a melyeket Kuthy-gyerekek oly könnyelműen elpocsékoltak apróra váltva. Nagy fénnyef és pompával telték örök nyugalomra a hetedhét vármegyében ismert és köztiszteletben álló ősnemes család oszlopos tagját, a pusztai kápolna alatt lévő családi sírboltba, melyet a családtagok, rokonok, jóbarátok és ismerősök gyászos serege mély részvéttel állt körül. Ott voltak a nagy temetésen a Kuthiak is, egytől-egyig, valamennyien, tétötől-talpig feketében, bánatos szivvel, meglörötten mintha csak közvetlenül érte volna őket a gyász ; pedig hát csak olyan távoli rokonság, sógorság komaság magyar atyafiság volt az egész, ami köztük az összeköttetést formálta. A temetés után fölkerekedtek a kincstári négyesre s ugy elhajtattak, mintha csupa telivér táltosok s nem is kiárendált honvéd lovak vitték volna őket haza, Kiskutra, a ragyogásig agyon táblázott uradalmi kastélyba. Hazatértek, együtt voltak valamennyien az öreg szittya, a jó Kuthy Pál, a nemes nemzetes és vitézlő család feje, felesége, született Hidassy Amália, a három fiu, Pál, Imre. Lőrincz és két idősebb fiu, felesége meg a rezes OITU Kuthy Dániel, a ki már busz év óla végzett földes ur s mint afféle „szerencsétlen rokon" a kastélyban él kegyelemkenyéren. Lörincz most már rajtad a sor, szól az öreg Kulhy legifjabb fiához, hogy megmentsd a család becsületéi s az ősi vagyont. A birtok tul van terhelve. A gabonának nincs ára ; Az adósság kamatait se tudjuk már fizetni. Hitelünk kimerült. Laczi bácsi meghalt; nincs a ki a váltónkat tovább zsirálja. Te még nőtlen vagy. Egy jó parthie lábra állithat bennünket. Nézz fiam, asszony után! — Jó, jó édes apám ; de hova menjek ilyen állapotban. Hogyan szerezzek pénzes leányt, a mikor nem adhatnak itthon annyíl, a mennyivel t útnak indulhatnék. Urat kell játszanom*- hogy hódithassak; de miből? Hiszen nincs egyebünk a sok adósságnál. 1 Nem bánom : kész vagyok az utolsó áldozatra. Lesz pénzed fiam, de aztán élj az eszeddel. A Kuthycsalád becsüseiéről és az ősi vagyon megmentéséről van szó.; Másnap az öreg Budapestre utazott. Ugy volt, hogy harmadnapra visszatér; de. bizony tovább fönt kellett maradni. Nagyon nehezen juthatott a pénzhez. Egy hét eltelte után visszatért s öt ezerforintot adott át Lőricznek. A kis és nagykuthi Kuthy-csalág legifjabb sarja, egyedüli reménysége zsebre gyűrte az angyalos bunkókat, pakollatott s másnap útra kelt — feleséget keresni. Főiutazott a fővárosba, az ország szivébe s az első dolga volt a víg társaság. Szóbeszéd közt aztán előhozakodott az úrfi az Ő .komoly" szándékával. — Házasodni szeretnék, fiuk. Ajánljatok valami jó parthiet. — Miért ne ? Szívesen. Mondogatták a czimborák. Éppen jókor jöttél. Holnap kezdődnek az őszi lóversenyek. Ott majd köthetsz előnyös ismeretséget. Velünk jössz : mi majd bemutatunk néhány pénzes családnak. Légy nyugodt; lesz itt a héten egy pár félmilliós leány. Csak aztán jól csapd a szelet [