Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-07-17 / 29. szám

szép szavak kíséretében osztotta ki a nyerteseknek. A társasvacsorán a szom­szédos győri és kis-celli kerékpáregy­let több képviselője is részt vett. Társasvacsora alatt pohárköszön­tők is voltak. Az elsőt Mészáros Ká­roly mondotta a helybeli kerékpáregy­letre. Kis Tivadar Mészáros Károly polgármestert köszöntötte fel, és végül Csoknyai Károly a kerék páregylet tit­kára, Pápa vá-ios lelkes közönségére üritette poharát. A társaság vidám han­gulatban éjfél után i óráig volt együtt. Mielőtt tudósításunkat bevégeznők, bizonyos kötelességet vélünk teljesíteni, és méltán, midőn a helybeli ke­rékpáregylet vezető férfiainak s igy el­sősorban annak elnökének Hanausr Zol­tánnak elismeréssel adózunk, azon fá­radhatlan buzgalomért, melyet ugy az egylet virágzása, mint ezen verseny ren­dezése körül kifejtettek. Ritka példa ez, hogy egy alig két évig fennálló egylet, nemcsak ily nagyszámú híveket tudott összetoborzani ezen szép sport körébe, de még háziverseny rendezésre is vál­lalkozott. Ez elösmerésre méltó vívmány melynek ez uton kívánunk kifejezést adni. Ezen fényes siker buzditólag hat­hat kerék pár egy létünk re, s reméljük, hogy rövid idő múlva egy ujabb ver­seny megtartásáról fogunk beszámol­hatni. ^mulí hétről. Turf hetet éltünk át a mult héten. Nem lóversenyről van szó, de nálunk a bicikli verseny ugyanazt a hatást gyakorolta közön­ségünkre, mint a fővárosi közönségre a ló­verseny idénye. Minden volt. Start, cél, íavorit, szép mezőny, versenybízottság, starter, időmérő, még orvos is volt keszletben, szerencsére nem lelt igénybe véve, mert a versenyzők egy­kettőt kivéve a legjobb konditióban érkeztek a célhoz, azok pedig, kik kipumpolva jöttek, nem orvosi, hanem más segélyt vettek igénybe. Apropós! Elfelejtettem megemlíteni, hogy totalísateur és bokmackerek is voltak. Nem hivatalos minőségben s nem is volt ellenőrzés, mert adórovástól féltek, hanem ugy titokban csinálták az üzletet, két tanú jelenletében. De térjünk át magára a versenyre. Ugy kezdem, mintha krónikások kezdik. Gyönyörű verőfényes idö kedvezett a versenynek. Még délben sűrű felhők és időközönként esőcseppek hullottak, de azért a versenyzők vonatra száltak és utaztak Kis-Czellbe a start elé. Kís-Czellben, hogy a rendes módját megadják, probe galoppokat tartottak a start előtt. Néhány rosszul galoppozott sőt a földön is galoppozott, de komoly nagy baj nem tőrtént. Felültek újra mint a jó zsokék s megjelentek a startnál — indulásra kész. Három nevező német betegséget kapott, de ezek helyett négy uj jó formát mutató biciklista jelentkezett a startnál. Az indítás kitűnően sikerült s a mint sportnyelven mondják «Rudel»-ban vágtat­tak két három kilómetert. Itt aztán az első beérkező az élre állt s megtartotta az előnyt egész Pápáig. Mersén egy pár megelégelte a nagy pacet s lassított kebellel folytatta az utat. A verseny irama borzasztó erős volt egész a nyárádi dombig, melyhez a há­rom első beérkező a legnagyobb tempóban és rövid egymástól távolságban értek. A nyárádi dombon kezdődött a pum­polás. Ez a domb, körülbelül azt jelenti a kerékpárosnál, mint a kőfal átugrása az aka­dályversenynél. Aki ezt meghajtja jó kondi­tioban, azt biztos győzőnek tekintik. Ugy is történt. Az első tényleg első maradt, jóllehet Borsos-Győrnél szorította a második, de a verseny eselynek van kitéve s igy volt ez is. Nem történt esély, de a pedáll, (lo­vasnál a kengyel] elveszett, s a mi lóver­senynél nem törtenhetik, hogy más kengyelt kap hamarjában, vagy más lóra kaphat, ez esetben megtörtént, hogy útközben a cél előtt egy nem versenyző biciklista gépjére ugrott, de tért vesztett s első helyett jó harmadik helyre szorult. Az első beérkező a mint mondani szo­kás «Zum bősen Spiel eine gute Miene» csinált mert hát jól kipu.-npolva jött s a mint a szakértők mondják, ha még néllány kilómé­tert kellett volna tenni, szuflát kellett volna bevenni. Az első után jöttek jó egymásután a többi ló is. A 17-ik, a vidéki favorit, ki hetek óta favoritként lett maga által kürtölve, cserbe hagyta a híveit, mert már Szalókon — fitt — volt s az árokban szerzett magának szuflát s csak ugy jöhetett be Nyárádra. Nyárádon azután a «spritzer» újra megtette á hatást, de nem a dijnyerésnél, mert amint elegánsán kifejezni szokták «feladta a ver­senyt.» A versenyzőket a borsosgyőri vámnál a pápai hálás közönség nagy ovációval fo­gadta. Pápán minden ilyen dolgot óváczió­val fogadnak — csak a rendőrkapitány nem. S ez ő nála taktika. Mert ha ott lett volna a fogadásnál, ugy senki sem kérdezte volna,: hol van a rendőrkapitány ? s egy létező muszájnak lenne tekintve, de igy nem volt ott s igy «feltünt». Máskülönben ki törődne miatta ? A rendőrbiztos küun volt ugyan, de mit tehetett egy szál rendőrrel ott, ahol több százra menő kíváncsi és mindent látni óhajtó közönség volt jelen. A rendőrbiztos megtette a kötelességét, de nem ment, ha­nem megvárta mig nem kellett rendet csi­nálni. Az utolsó versenyző beérkezte után, kit szinte megéljeneztek főleg pedig az előtte érkezőt már azért is, mert ha ő «nem hagyta volna magát» ugy az utolsó előtti lett volna az utolsó. Hat órakor érkeztek meg az indítók s a vidéken elhelyezett posztok s rövid tanácskozás után kezdetét vette a bicikli korzó. Az igazság kedvéért meg kell említenem, hogy a felvonulás kez­dete előtt «cognac» ivás volt, de ezt maguk a bicziklisták fizettek, Ez a lóversenynél máskép van. Ott nemcsak a nyerő zsokét, de még a lovat is dédelgetik s pezsgővel öntik le. A felvonulás fényesen sikerült s este társasvacsora volt a vasúti vendéglőben. Katonahangverseny is volt jelezve, de ez elmaradt, mert a személyvonat nem megy oly gyorsan mint a bicikli, a gyorsvonatra pedig a katonák nem kapnak mersékelt áru jegyeket. (Ezt nem értem. Szedő.) (Hisz nem kell magának mindent érteni. Frici.) A társasvacsora kedélyes volt, hacsak azt nem vették néhányan rossz néven, hogy a gulyáshoz későn hozták a kanalakat. De hát ez megtörténik a legjobb családoknál is, főleg pedig ez alkalommal, hol maga a vendéglős is verseuyző volt s jó negyedik­nek jött be. Lehet, hogyha ott lett volna elég jókor az üzletébe, akkor nem késtek volna a kanalakkal. Ezzel aztán végeztem is a biczikliver­senynyel. Még az iparos ifjak mulatságáró kellene megemlékeznem, mely a kaszinó­karti helyiségben lett megtartva, de erre már nem vállalkozhatom, mert annyit kel­lene róla irnom, hogy rovatom nem volna kepes befogadni. Röviden annyit róla, hogy ily fényes sikerű mulatsága még sohasem volt az egyletnek. Ebből kiki megérthet mindent, aki pedig a többire kíváncsi, ugy olvassa el erről szóló tudósításunkat. Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városának többe kerül a viz, mint a hus. Az hirlik, Pápa város képviselő­testületében a viz lefolyása kérdésének nehéz lefolyása lesz. Az hirlik, hogy Pápán csak akkor fog létesülni a negyedik gyógyszertár ha a kérvényre azt írják, hogy »légy irgalmas ». t\z hirlik, hogy Fenyvessy főispán a megyében rendet, háztartásában pe­dig étrendet állapit meg. Az hirlik, hogy Hegedűs képvise­lőnk Írásának elolvasására, szakbizott­ssgot kell összehívni. Az hirlik, hogy a polgármester a visegrádi kövekből is pénzt akar gyúrni. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány észjárásának helyre állítása végett sza­badságidejét a Lipótmezőn fogja töl­teni. Az hirlik, hogy a kerékpáregylet versenye alkaimával az utolsó előtti beérkező azért nem volt utolsó, mert az ulolsó »hagyta meg». (Hát miért hagyta magát Schlesinger ur ? Szedő.) i\z hirlik, hogy a kerékpárverseny aikalmával az egyik versenyző első volt a n. szalóki határ árkában. Az hirlik, hogy a kerékpár ver­senyzők közül többen a nyárádi dom­bon végrendeletet csináltak. Az hirlik„ hogy a kerékpár ver­senyzők a verseny alkalmával konsta­ták, hogy »szél ellen, nem lehet — versenyezni.« Az hirlik, hogy a kerékpár ver­senyzők közül töhben már az indulás­nál is ellen szelet éreztek. Az hirlik, hogy Devecserben két nyomda egymást nyomja. Az hírlik, hogy a somlóvári főker­tésznő kofa elhelyező intézetet szán­dékszik nyitni. Az hirlik, hogy a pápai zenekar tagjai a záróra behozatala óta azon tanakodnak, hogy a nyár folyamán jó lesz aratni menni. Az hirlik, hogy a Jókai Mór utcai pletykafőnökné nyelve malomhajtásra igen alkalmas. Az hirlik, hogy az Öreg-hegyben eró'sen » gombáznak «. Az hirlik, hogy a Főtéri kimustrált kassziros frájlának a győri kórházban rendezetlen számlái vannak. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője minden reggel a napfelkel­tében gyönyörködik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom