Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-07-03 / 27. szám

csiközlekedő makadam nton mehessenek ? ennek megtiltását ép oly méltányosnak tartom, mint a kerékpárét, mert nem feltételezem hogy valaki is fogat általi elgázolást cirogatásnak képzel. Vagy tán keskeny a gyalogjárda, mert négyes vagy nyolczas sorban szeretnek sétálni ? ugy csak méltóztassék szélesebb járdákat kérni, de hogy a bicziklisták a telegrafdrótokón járjanak azt az óhajt mégsem tartom egészen méltányosnak. Én részemről a bicziklisták türelmét csudálom, hogy még nem szólaltak fel s kérelmezték — ha nom is a lapokban, — de az illetékes helyen, hogy azon utat, mely minden lónak vagy bármely más állatnak szabad menetet enged bármikor, miért legyen a bicziklistáknak vasár- és ünnep délutánján megtiltva ? Feltéve egy biciklista vasárnap délutáni vonattal ide érkezik, miért legyen tilos kerékpáron mennie illetve jönnie ott, hol minden kocsi jöhet ? mivel gyalogjárók a kocsi uton mennek ? no már bocsánatot kérek : ez már több mint nem méltányos. Azonban további részletekbe bocsájtkozni, vagy a "bicziklisták jogát védelmezni nem érzem magamat hivatva, ott a kerékpár egylet, szálljon sikra ! Én ezentúl is csak csengetek és alávetem magamat a rendeleteknek, nehogy a rena rendőrkapitány ur kénytelen legyen velem is vesződni. Hanem üdvös intézkedésnek tartanám, ha kezdőbicziklistáknak egy szakbizottság előtt vizsgázniok kellene, mielőtt nyilvános helyen kerékpároznak. Egy bicziklista. nagyon sokat Írhatnék ha szájam ize szerint mehetne tőlem, de akkor se vége, se hossza nem volna ennek a thémának. Minden évben van a nőegyletnek ily alkalomra egy »Stecken Pterd«je mellyel a közönség érdeklődését fel tudja ébreszteni, Ez alkalommal Ős-Budavár mintájára a »Confetti«vel próbálkozott s óriási sikert aratott A > Confetti« élvezete mellett fenntartotta még a már egy izben dúsan jövedelmező »Világ-postát* is, mely most sem tévesztett célt s meghozta a remélt eredményt. A »Confetti« sátorban lett áruitatva, még pedig jól kiválasztott gárda által. Ez jó fogás volt, mert már a vételnél kezdődött a dobálódzás jótékony célra mivel a »Confetti* dobálás igen jó villámhárító, Az ember valóban sohasem tudja, váljon merő tiszteletből, sympáthiából, vagy titkon érzett imádásból öntik egymást nyakba vagy szembe. A »Világ Posta« céljaira a fiatalabb hölgyek gárdája lett mozgósítva, kik részint levelező lapokat árulgatták részint a » Postás Milka« szerepét viselték. A Milkáknak megkülönböztetésül postaszekrényeket alkalmaztak vállaikra. Ezek ugyan eskü mellett lettek kinevezve, de nem vették nagyon szigorúan a hivatalos titkok elárulását, ha nem is a jótékony céllal, mint inkább saját céljaikkal volt összeegyezhető. Igy történt hogy a kézbesítés nem valami nagy ponto-isággal lett teljesítve, mert hát a kis hamisak előbb elolvasták a levelezést mint a címzett, Hja ! nem akarták megtagadni az Eva leszármazást. De nemcsak a fiatalság között, de a férjes asszonyoknak és nők uraknak is kijutott itt a szívesen és nem szívesen olvasott igazságból. Az egyiket elmondották a legszeretreméltóbb hölgynek, a másikat a legkedvesebb mamának a harmadikat megtérő asszonynak. A férfiaknak talalkát adtak ismeretlen helyeken s ezt mindjárt a feleségnek is besúgták. A férj eltépte a levelezőlapot, s az asszony mégis megtudta. Még ha kedves hirt hozott a Milka még csak szívesen leszúrta az ember a 10 filléres (muszáj) kézbesítési dijat, de mikor az embernek még jól megmondogattak s meg ezért fizetni is kell, na már ez aztán egyenlő — a két bőr felhúzással. Lapunk felelős szerkesztőjével is megtörtént hogy azt irták neki, hogy »Akassza fel magát« s még ezért 10 fillért kellett fizetnie. Hát nem szatíra ez, felakasztani magát es még fizetni érte ? A városháza nagytermeben is volt mulatság. A képviselők a nagy melegség következtében nehezükre volt az ülés és igy akarva nem akarva kénytelenek voltak szólásra jelentkezni. A már megszokott parlalamenti szokás is elmaradt s volt reá eset, hogy egy tárgyhoz öt Ízben szólott fel egy képviselő. Még meg sem volt az aratás, már a tanácsteremben nagyba csépelték a Csáky szalmáját. Zaj és vihar dolgában igen jól ment a gyűlés. Délután 3 órától esti 7 óráig tartott a mulatság s ha tekintetbe vesszük, hogy egy-két kisebb rosz szójátékon kivül semmi gorombaság nem történt az ülés fényes sikert aratott, melyre a polgármester büszke lehet, Volt ugyan egy képviselő, ki próbálkozott gorombáskodni, de nem azért Mészáros a mi polgármesterünk, hogy hamar le nem tudná tárgyalni az ügyet és végzést hozni az ily cseltámadásokra. Az uj vasutunk közigazgatást bejárása és meg volt, de erről mást nem irhatok minthogy bankett volt utána a Griff éttermében s ezzel végeztem e héttel, Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városában mig a nöi kórház részére nem találnak telket addig a nőknek csak ideiglenesen szabad betegnek lenni. Az hirlik, hogy Pápa városában a mai napon sokan emlékeznek vissza a »huszonötre« Az hirlik, hogy Fenyvessy főispán mindent tud, csak biciklizni nem. Az hirlik, hogy a polgármester a legutóbbi közgyűlésen ugy tett mint az a bizonyos Schlesinger, a ki nem hagyja magát. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány arról ösmeretes, hogy soha sincs igaza. Az hirlik, hogy a rendőrbiztost a vidékiek tábornoknak nézik. Az hirlik, hogy Pápán vannak egyes emberek, kik nem tudnak kerékpározni, mégis két kerékkel többjük van. Az hirlik, hogy Kis József várost képviselő ugy járt indítványával a legutóbbi közgyűlésen, mint az a kézirat melybe sajtot csomagolnak. Az hírlik, hogy Pápán akkor lesz egy modern közkórház, ha a városi orvos fogatot fog tartani. Az hirlik, hogy Pápán a sértéseket nem engedik kivinni a váróiból. Az hirlik, hogy Pápán a biciklisták azt is balesetnek tartják, ha jobbról esnek le a kerékpárról. (Ezt már Hirsch ügyvéd rég megmondta a Lloydban. Szedő). Az hirlik, hogy a Jókai Mór utcai plety kafőnökné nyelvére jó volna szigorított zárórát elrendelni. Az hirlik, hogy a Jókai Mór utcai páma negyedben dajka hiány észlelh ető. Az hirlik, hogy a vízvezeték púposa nemsokára elhagyja városunkat s a fővárosba síntér legénynek áll be. Az hirlik, hogy a Corvin utcai uj füszerkereskedő zsiba betegségben szenved. Az hírlik, hogy a Főtérí kassziros frájla ki lett mustrálva előbb s legközea méntelephez szegődik. Az hirlik, hogy a Széchenyi utcában van egy hárpia, ki az éjjeli zenéket lopja. Az hirlik, hogy a somlóvári főkertészné síppal áruja a zöldséget. (Mint a jánosházi zsidó. Szedő.) Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztőjét éjjeli nyugalmában sohasem háborgathatják. -- Személyi hirek. dr. Fenyvessy Ferencz megyénk főispánja, ki a hét folyamán Veszprémbe utazott, tegnap este városunkba visszaérkezett. — Koloswhry József, megyénk alispánja, néhány napi válosunkbani tartózkodás után tegnap délbe visszautazott Veszprémbe. A mult hétről. Változtatos műsorunk volt a mult héten. Érett ifjak mulatsága, nőegyleti kóstoló, városi közgyűlés, mind megannyi hálás théma arra hogy kész örömest emlékezem meg, róluk. Kezdjük elölről. Az érett ifjak mulatsága a Griff termében játszódott le igen geniális sikerrel. Hőség volt szépen akár egy gőzfürdőben, de .nit törődnek az érettek a hőséggel, ha a vizsgán kibírták a drukkot és a hőséget ez »Kis Miska« volt ahhoz képest. Az is igaz, hogy a Kaszinó kerti helyiségében is megtarthatták volna a hőség kibirásáról tett érettre valóságukat, dc hát Pluvius mesterrel nem akartak kucscberezni s a mulatságokat tető alatt biztosították. A mulatságról valami különös feljegyezni valóm nincs. Az évről-évre hagyományos kitűnő jókedv és fesztelen vidám hangulat jellemezte azt. Az ifjúság táncolt, mulatott, evett, ivott, újra táncolt, újra ivott s ebben a variatioban mulatott egész reggelig 5 óráig. Voltak aztán köztük kiváló egyéniségek, kik sokat táncoltak, de legtöbben olyanok kik sokat ittak Ezzel aztán mindent megmondtam, a mit ezen mulatságról krónikái tisztemtől megkövetelhetnek. A krónikái tisztemtől eltérőleg lehetne ugyan a szerelmes párokról, a mulatságon kifejtett szerelmi vallomásokról, a nevetséges ideálokról megemlékezni, de ezek csak akkor birnának érdeklődést kelteni, ha azokat névleg szabadna megneveznem. Beláthatják tehát, hogy ily körülmények között jobb ha eíről nem szól a krónika, hanem csak azt jegyzem fel hogy» Asszony, asszony az akarok lenni«. A pápai jótékony nőegylet kóstolójáról mely vasárnap délután tartatott pieg a főiskola kertihelyiségében sokat de