Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-01-01 / 1. szám

mert nevünk iparos és nem mester mint régi jó időkben. A régi jó időkben büszke is lehetett az iparos, ha mesternek szöllitották, mivel az ipar jólétet jelentett és biztosított neki. Mig egyrészt a nyers anyagot jóval olcsóbban beszerezhette viszont a kész árut jóval drágábban értékesíthette, mint jelenleg. Segédeinek illetve akkori kifejezés szerint legényeinek, teljes ellátás mellett i—2 korona hetibért adott amiért ezek reggel 4—5 órától este 8 esetleg 10 óráig dolgoztak. Nem létezett akkor törvény tizenhat éve n aluliak 8 óránál többet nem dolgozhatnak. Tanoncziskola sem volt, de még strájkolás sem. Az adó, lakbér, stb. olcsóbb volt mint most. Nem szeretném ha soraimat ferdén magyaráznák, azért kijelentem, hogy itt csak volt tényeket er. litettemde távol áll tőlem vissza óhajtani a céhrendszert vagy a munkások kiaknázását, mert ez utóbbiak is sújtva vannak az önálló iparosok rosz jövedelme miatt s nem lesznek a jelenlegi követelményeknek megfelően fizetve. Sok küzdésbe került azelö't mester lehetni, de aki már azzá avattatott meg is fizettette magónak és ha mulatott is néha mégis szerezhetett vagyont és azért a mesterember a gyermekét ismét mesterembereknek nevelte. Azonban a viszonyok változtak. Egy iparos helyébe 5—10 is telepedett és éppen az élelmesség szülte meg a a versenyzést minden áron ; az élelmesség szülte meg e jelszót kevés, haszon nagy forgalom és ez juttatott bennünket azon sziik zsák utczába, melynek neve : nem élhetünk meg. Ha vannak is egyesek akik e város intéző férfiai közé tartoznak bezzeg nem most szereztek amivel birnak és ez magyarázza meg, hogy miért van az iparos ellenszenvvel az ipar iránt és tehetsége felül is kimenteni akarja gyermekét azon hínárból, melybe ő maga sodortatott és urnák nevelni —- Nagyon egyszerű logika ha — de csak ha — többnyire tanítónak vagy Írnoknak neveli gyermekét, mivel ezen pályát aránylag leghamarabb éri el. Nem tartozom azok közé, kik az ipnrosukhoz címzett cikk miatt találva érezték magukat, mert soha életemben még 1 frtnak hágtam sem a nyakára. Ha nem dolgozom rendszerint 9 órakor este ágybao vagyok, és mégis — csak vegetálok. Mathematikáin pedig : ha ez igy tovább megy még az iparosoknak — még pedig mennél nagyobb mérvben (nem mennél többet) dolgozik végtére még kenyere sem lesz (nii cs szabály kivétel nélkül) és akkor az agy egy gondolattal foglalkozand : »segits önmagad sorsodon és segítve lesz rajtad«, mint a legutóbb a helybeli szikvizgyárosok cselekedtek. Ha ez megtörtént, újra megvalósul azon régi német közmondás : »Das Handwerk hat goldenen Boden.« Boskovitz. Vízügyi intézkedések. Vízmüvünk építését ellenőrző bizottság nak csak elösmeréssel adózhatunk, [hogy a legcsekélyebb előforduló dolgokban az illető szakközegek meghallgatásával hozza -meg a határozatokat. Ezen körülményeknek tulajdonítjuk azt is, hogy vízmüvünk építésénél a legnagyobb rendet tapasztaljuk s annak befejezésénél egy oly alkotást mondunk majd magunkénak melyre tényleg büszkék lehetünk. A vízügyi bizottságnak egy ily üléséről számolunk be, melyben vizmüvünk építésére hozott határozatok nagy horderejüeknek bizonyultak. A bizottság Mészáros Károly polgármester elnöklete alatt f. évi mult hó 29-én tartott ülésében, a következő határozatokat hozta : Az előző ülés jegyzőkönyve azon módosítással fogadtatott el hogy a fúró csap árfelszámítás nélkül nem pedig a csőfurásnak díjmentesen való teljesítése mellett tartozik a csatlakozást elkasziteni. Polgármester jelenti, hogy mindez ideig sem a vasúttól sem pedig a dohánygyártól a vízbevezetésre- vonatkozólag értesítést nem kapott, mit a bizottság tudomásul vett. A közkutak számának és helyének megállapítása tárgyában a bizottság a következő határozatot hozza : Megbízza a városi mérnököt és a rendőrkapitányt, hogy ez értálemben 10 nap alatt egy javaslatot terjesszenek a bizottság elé. Polgármester előterjeszti Hanauer Jenő házivezetékek készítésére vállalkozó mérnöknek kérvényét, melyben a magán főcsapoknál az aknák létesítésének elejtését, s magán főcsapul víztelenítő berendezéssel ellátott conus csapok alkalmazását kéri. A vízügyi bizottság a kulturmérnökség véleménye alapján határozatilag kimondja, hogy ott ahol csak legfeljebb két vízkivételi hely alkalmaz tátik, az akna belső méretei 80 centiméter hosszú 60 ctm. széles és 90 ctm. mélységű lehet. Ily aknának 15 ctm. falvastagsággal és fenékkel, 0'56 köbméter cement habarcsba rakott tégla falazatból kell állni. A hol a viztelenités a pincébe történhetik, ott az akna építése nem kötelező, azonban, ha a kulturmérnökség ez esetben is szükségesnek találná, ugy utólagosan kötelesek a vállalkozók megépileni. A conus csapok alkalmazását a bizottság elveti, miről a vizmü vállalkozó cég és Hanauer Jenő értesitettni fog. Több tárgy nem lévén napirenden elnöklő polgármester az ülést befejezettnek mondotta ki. »Emlékezzünk meg a régiekrőU ez a szép jelmondás jutott eszembe, midőn karassony első napján a Griff szálloda sarkán sétálva észrevettem, hogy a jelző zás zlócska ki van tűzve, mely Halifax sport híveinek örömet okoz s engem arra ösztönöz, hogy a jégpályát meglátogassam. Az aranyjouezi szép napok emlékével telten indultam ki délután az én régi kedvencz helyemre, hol annyi szép órán át gyönyörködtem városunk szépségeiben s ahol annyi szép felvételeket tettem egykoron rovatom felelevenítésére. Szóval telve szép re— Aliz az utolsó akkord nem volt jó. — Jó volt, jó volt kedves mamám ! S elcsattan tt második csók is s hibás lesz a második accord is. — Szeretlek, Elemér! . . . — Megint hibás volt, Aliz ! Gyertek ozsonnához, sötét van már a játékhoz. S elcsattan a harmadik csók is, hogy nem igaz, hogy nincs sötét, hogy hajnalhasadás van, Atüz lángot vetett! * « * Az 500 drb. aranyszegélyű meghívó szétküldetett, rokon ismerős és jó barátnak széles e hazában. Jutott belőle a fővárosi és helyi apóknak is tudja már mindenki akit illet és nem illet, hogy Aliz és Elemér X. hó 15-én esküszik. A közönség fényes, az örömszülök boldogok és a fiatal pár (a mint dukál) megilletődött boldogságban úszott: Elemér ur hat heti szabadságot sapott s a kaszinói-szöglet asztalnál székelő tárokkpartie megüresedett helye betöltetett — legalább ideiglenesen — az ezredorvossal. A nyolcadik hét végén megtörténtek az első látogatások. Aliz ő nagysága boldogan suhogta az első uszályos — nyers selyem ruhát. Aliz ő nagysága — asszony. Elemér ur — férj. A tüz pedig — lokalizáltatott. * * * Aliz ő nagysága viruló asszony, még csak 30 éves. A legnagyobb kis leánya — Adél — 12 és Elemér ur már 40. Elemér ur ellenben nagyon óhajtja az előléptetést s igy beáll újból tarokk partnernek, csakhogy a főispán ur isuiert szekatúrája társaságában, " Bámulja türelmét az egész város. Világos, előlépni akar. Másként nem lehet. Aliz ö nagyságát tehát a főispán ur unokaöcscse — egy vadász főhadnagy kiséri a jégre s tanítja egyúttal a kis Adélt korcsolyázni. És tavaszra elő is lépett Elemér ur. A tüz pedig — a szomszédba csapott! A főhadnagy ur, saját kérelmére (Aliz ő nagysága tudta és akarata nélkül) áthelyeztetett. A megye-bál ez évben is megvolt, itt készült bemutatni nagy leányát Aliz ő nagysága. A báli ruhákat egyszerre hozatta magának is s a leánynak is. Nem sok volt közte a különbség, az övé csupán ktssé volt komolyabb. Utolsó előtti este felpróbálta, a leánya segité felöl teni ; belenézett a tükörbe s egyszer r e, együtt látta magát benne — a leányával. Megfordult, megölelte, megcsókolta s másnap — sötét, csipke diszes ruhában jelent meg. A tüz k i a 1 u d t ! Jó éjszakát . . . * * * A soupe csárdás alatt pedig felhangzott : „Soh'se halunk meg!" Aliz ő nagysága pedig ezukros narancsot szopogatott s csak azt mormolta. Dehogy is nem, meghalunk , . .