Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-05-15 / 20. szám

Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : _ Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Lap tulajdon os és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében Fenyvessy Ferencz főispán. Megyénkszerte nagy lelkesedéssel fogadtatott dr. Fenyvessy Ferencz városunk orsz. képviselőjének Veszprémvármegye főispánná való kinevez tetése. Nem jött váratlanul, hisz már hónapok óta köztudomásu volt, hogy a kormány jobb és biztosabb kezekbe nem teheti le a vármegye kormányzatát, mint ha Fenyvessy Ferenczet nevezi ki ezen állásra. Hogy mit jelent megyénkre ezen szerencsés megoldása a főispáni kérdésnek, azt felesleges bővebben fejtegetnünk. Az a szoros kapocs és meleg rokonszenv, mely megyénk lakossága és Fenyvessy között évtizedeken át kifejlődött ezen kinevezés által teljesen igazolt. Népszerű ö az egész megyében'és az eszközök a melyekkel szert tett erre a népszerűségre : az ő szivjósága, az ö kötelességtudása, az ő egyéniségének szerei etreméltósága, az a buzgóság, melyei ö évtizedeken át a megyei érdekeket képviselte. S ha ezeket a jó tulajdonságokat felemiitjük első sorban mi pápaiak vagyunk erre teljesen jogosultak. Mi pápaiak tudjuk azt csak legjobban, mily szerencses aquisitiót nyert a kormány Fenyvessy főispánsága által. Pápa városa elvisziti ugyan a legnépszerül b orsz. képviselőjét de ezzel szemben ott látja öt a főispáni székben, mi bizonyos tekintetben elég garancia arra nézve, hogy városunk érdekei a megyénél biztos kezekben vannak letéve. Fenyvessy Ferencz nem született megyénkben, de azért Pápa városát második szülőföldjének tekinti. Itt töltötte fiatalságát, iit Alte át a legszebb éveit, itt szerezte tekintélyét és jövőjét s ezért teljes joggal mondjuk őt magunkénak. Igenis, mi magunkénak mondjuk Fenyvessyt, még akkor is ha őt nem mint orsz. képviselőnknek mondhatjuk mert az ő neve szorosan összefügg Pápa városával. Pápa városa az ö piedesztálja a melyen haladt és elérte a mostani méltóságát. Csak két éve ugyan hogy városunk orsz, képviselője, de akkor is midőn 15 éven képviselte az ugodi kerület, lelke Pápáért rajongott. Ö ugodi képviselő volt, de azért a pápaiak őt keresték fel s ö intézte el ügyes- bajos dolgaikat, sőt merjük állítani, hogy még a képviselőházban is többen pápai képviselőnek hitték akkor is, midőn még az ugodi kerületet képviselte. Pápa városa — mint ilyen — nem szivesen vál meg orsz képviselőjétől és méltán. Városunk rétegei közt a legerősebb kapocs az ö legnépszerűbb egyénisége. Hisz ritka emberben egye • sül oly szépen a nagy ur és a nép legigazibb barátja. A legegyszerűbb polgár sem vette észre az ö körében azt a különbséget, mi őt, pályája, állásai, más köznapi embertől elvásztja. Örökké finom, előzékeny keresetlen modora e'ragad, színarany kedélye lebilincsel, ne es szive meghódit mindenkit. Fenyvessy Eerencznek neve és személye megadla a fényt és súlyt minden számottevő mozgalomnknak, megosztotta ö örömünket, bánatunkat. Az ő általa lelkesített pápai társadalom hozta létre a „ Jókai kört, mely a rideg köznapi érdekek és felekezeti idegenkedés által támasztott kasztrendszert törekedett ledönteni és fáradozik a szétválasztott elemeket egyesíteni. De mint orsz. képviselőnk is lelke volt ö Pápának. Az a sok pápai ember, ki őt felkereste mindig elégülten távozott töle s Ígéretében ritkán csalatkozott . Megtett ő mindent a mi tőle telhetett s büszke és volt reá, ha azt mondhatta, hogy egy pápainak szívességet tehetett. Ily körülmények között] mi pápaiak vérző szívvel válunk meg orsz. képviselőnktől, mindazonáltal szívből üdvözöljük őt a főispáni kinevezés alkalmával és kérjük öt, hogy a főispáni székben is tartsa meg irántunk való .2? Az 0 utolsó bálja. Kíméld magnt, mert „már nem vagy egészen fiatal 1" — e szavakkal közeledett Vilmos a szép Hannához, akinek különben nagybátyja volt. Hanna imbolygó léptekkel tántorgott vissza. A hallott szavak villámcsapásként hatottak rá. Igaz, a táncz kifárasztá, unottá vált neki gyakran, sőt terhére is eseltt ; igaz, születésnapját már régóta nem ünnepié és már régóta nem érzé magát fiatalnak — mégis nagy udvariatlanság neki azt, hoery már nem fiatal, ily gorombán az arczába vágni. Valóságban 31 éves volt. Asszonynak „egészén fiatal" lenne; de mint leány (miért is volt az?) már nem „egészen fiatal I" — Két éjjelen egymásután tánczoltam — mondá ő ridegen. Rácsija előtt, ki öt már gyermekkora óta ismerte, nem titkolhatta el évszámait. — Fejem kissé kábult Köszönet részvétedért. Ki is megyek egy kicsit a szabadba. Jól tudta., hogy Vilmos mint bankhivatalnok, csak délután 2 óráig van elfoglalva mégsem szólította fel, hogy kísérőül szegődjék hozzá. Egyedül kivánt lenni; máskülönben pedig ugy sem volt semmi közölni valója. Vilmos vállait vonogatta, mintha' csak azt akarta volna mondani: „Bárcsak inár egyszer lemondana a tánczról .... ez a vén leány!" Hanna esőköpenyeget veft magára, mely teljesen elfödte egyszerű, de csinos háziruháját és elment. Vilmos szó nélkül engedte távozni anélkül, hogy kíséretét felajánlotta volna neki. Minek is ? Hisz mindig ilyen volt közlök a viszony már az első tánczóra óta, a mikor őt körülrajongták tánozosai. Az ifjú pedig, ugy látzsolt, meg van elégedve azon tánczosnőivel, kiket a tánczaiesler számára kijelölt. De mégis mily kötelék fűzte őket egymáshoz ? Valahányszor Vilmos komoly nagy barna szemeivel sajátságom, átható tekintet vetett Hannára, mindannyiszor szemére lobbantotta a leánynak kaczérságát. Ha ujabb diadalokat aratott, titkon azt kérdette magától : „Vájjon mit fog ehez Vilmos szólni?" Ő pedig mindig, gorombaságott, mondott. Hasonlókép ma is. Legközelebb egy jötékonyczélra rendezendő tánczmulatságra készült menni is erről lebeszélte őt Vilmos, mert a mint mondá „már nem egészen fiatal". De a papa állásánál fogva ott kell lennie. * * Felhős márcziusi est volt. A hideget nagyban fokozta az erős északi szél. A füvészkert néptelen és csendes utaira sűrű nedves ködfátyol borult. Sötétség honolt az egész láthatáron. Csupán amott suhant el egy még nagyon fiatal pár karöltve, mig itt közvetlenül mellette egy hosszu havelock kabátba burkolt fiatal deák haladt, ki szemtelenül rábámult, de azután hirtelen gyorsított lépésekkel tova sietett. Rizonyára nem érdemelte a fáradtságot. Hiszen ő „már nem fiatal". Mily rémítő sző 1 Az öregség nem volna ellenére. Ez a lemondás valamiről, a pihenés, a zárlat ! Az öregségnek még mindig meg van a aga bája. De „már nem fiatal" nak lenni, mikor a fiatalság oly végtelenül szép volt és a szertelen remények még sem valósultak — ez halálig szomorú ! Ha egy irigy vetélytársnő avagy egy vis zautasitott kérő mondotta volna! Az előbbi fajtából még bőven van ma is, az