Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-05-08 / 19. szám

azon kikötéssel, hogy fogatot kötelesek tartani. Ezután több folyó ügyek lettek tárgyalva, mit a közgyűlés a javaslatok alapján elfogadott, mire az ülés i órakor délben véget ért. A közgyűlést kedden délelőtt folytatták és fejezték be. Színészet Pápán. Hiába, sorsát senki ki nem kerülheti ! Jó Dobó Sándort is elérte az eddig Pápán járt színigazgatók vegzete. Az e gész elmúlt héten jó formán nap nap után üres ház, pedig az előadások a megszokott nivón állottak, s a műsor sem veszített szikrát sem az érdekességből. Hát ez bizony a negyedik hélre elég szomorú. No de bizunk közönségünk jó Ízlésében, s hisszük, hogy a jövő heti változatos, sokat ígérő műsora, majd pótoltatni fogja ennek az elmúlt hétnek a vesztességeit. Az igazgató megszerezte a magyar színház legnagyobb sikerű darabját, az „Arany lakodalmat, melyéhez hasonló népszerűségre rnég a fővárosban da rab alig ha tett szert és az épen itt vendégszereplő Sziklay Kornél a — ki a magyar színházban is rendezte — által rendezteti be, s igy minden izében pompás előadásra van kilátásunk. Soria jönnek még azután Talmi hercegnő, Fegyencz milliója s egy egész csomó újdonság s ugy valahogy tán még sem fog az idén kátyúban maradni Tespis kordély a. Magáról az előadásokról részletes tudósításunk itt következik. Szombaton, április 30-án „A kikapós patikárius" franc-zia bohózat 3 felv. irta Gaudillet. A darab rendkívül mulattató, de helylyel közel nagyon sikamlós. Hanem az előadásra elkelt volna még egy-két próba. Az ilyen rendkívül gyorsmenctü darabok csak ugy tudnak sikert aratni, ha a színész hogy ugy mondjuk egyik a másik szájából kapja ki_a szót, ezt pedig csak a nagyon sok próba gyöngy szemeket. Nézi, aztán — — felordít. Kőlykevesztett tigrisként rohant ki — kalap nélkül. Megtudott mindent. Mindent — egy perez alatt. Ugy esett be az ajtón. A doktor éppen akkor ment el. — Nincs mentség ! Elsorvadt egészen. Sokat éjjelezhetett. Az a roskadt ember odaborult az angyal ágyára. Aztán csókolta — azokat a — hajszálbelüket író kezeket. Sírva, fuldokolva rebegte: Én drágám . . . nem . . . te i t t maradsz ... itt maradsz Didikének, Birikének, Ferikének . . . Pedig hát nem maradt itt. Nem. Mikor apját átölelte, aztán mikor halvány ajkai azt sugttogták, hogy : Ferikének a . . . a . . . Tündér Ilonát ... . Didikének a „Kis kezecskémet", Bibikének a „Pipi madarat" hát akkor már az „angyal" lelke az ő társai között volt, ott, ahova az ilyen angyalok valók ! a menyországban, a fényes, a csillogó égben. utján lehet elérni. Nagyon jók voltak szerepeikben Szilágyi és Balázsi a két patyikus, Iíendy Boriska, Oláhné és Murányi Juliska (Paulette) nagyon szemre való kis baba, és Árkosiné tűzről pattant szobaleány mig Klenovich ez estén egy kissé nehézkes volt. Jelesen oldotta meg a feladatát Festi és Eőri (Gasimir). Közönség feles számban. 1/ásárnap, május 1. délután a népszínművek királya a „Falu rossza" ment délutáni módon, vagyis meglehetős pongyolán és megrövidítve, de egészben véve mégis elég jól. Különben Falu rossza olyan szép darab, hogy azt még elrontani sem lehet. Este a „Piros bugyelláris" Csepreghi Ferencz elévülhetlen szépségű népszínműve ment oly kerekded és pompás e'őadásban, hogy az mi kívánni valót sem hagyott maga után. Az előadás sorsa" az Arkosi pár vállain nyugodott, s igy biztos alapokra volt fektetve. Mindkettő tehetsége legjavát vitte a színpadra de sikerük is a lehető legnagyobb volt A Balázsi bírója nagyon lagymatag volt. Ugy vettük észre, liogy ez a derék művész a paraszt szerepeket nem valami nagy kedvvel kreálja, hát akkor kár is velük kinozni. Jól megrajzolt alak volt a Szilágyi Petákja. Sokszor megkaczagtatta a meglehetős számban összeverődött közönséget. Kisebb szerepeikben Klenovich, Festi, Pozsonyi, Kendig és Oláhné a lehető legjobbak voltak. Hétfő, május 2. Ismét a sokszor hirdetett Sik Gizella fellépése volt jelezve, Liliben és végre csakugyan játszott — hélyuíte a kis Felhő Rózsika a „Kukta kisasszony"- j bon. De ezúttal már csakugyan utoljára ült fel a' nagy közönség a színlapnak, mert Dobó igíizgaló belátván a folytonos kísérletek meddő voltát Sik Gizellát végképen elbocsátotta a színtársulat kötelékéből. Az előadás mindenben hasonlított a első kettőhöz. A kis Felhő Rózsit a többi szereplővel együtt csak ugy tapsolták mint a premieren, csak a közönség volt nagyon kevés számban jelen. Kedd, május 3 án „Az államtitkár ur" A legszellemesebb franczia vígjátékok egyike és közönség mint rendesen — semmi. Hanem a kik jelen voltak, azoknak igazán élvezetes estéjük volt. Szilágyi (De la Mare) az estén tul tett a legmerészebb várakozásokon is. A bureankrala világfit és finom francziát oly jellegzetesen ábrázolta, hogy a hallgató alig tudná hinni, hogy a bonvivant szerepkör nem az ő otthona. Arkosiné (Susanne) méltó partnere volt. s ezzel nagyban elősegítette az ő játékát. Az ő jelenéseik képezték az előadás fénypontjait. Bájosan egyszerű asszonyka vo't lí'endy Boriska (Gilbert) és minta anyós Pozsonyi Júlia. Klenovich ta'álóan jellemezte Lambertint a „vasfejüt". Balázsi igazi megtestesülése volt a hivatalában megcsontosodott agglegénynek. Feltétlen dicséret illeti meg Murányi Juliskát, a ki a nyelves szakácsnét szépen játszotta meg. Cabinet alak volt még Országh (Pingnonin) Pesti nagyon jó izü Bumel volt. A kisebb szereplők is egytől egyig hozzájárultak az előadás teljes sikeréhez. Szerda,, május 4-én Az elkophatatlan „Madarász" Zeller fülbemászó operettje ment sajnos üres ház előtt. Igaz, hogy a darabot már itt Pápán unos untig adták, de mivel ilyen jól mint most még soha, sajnálhatja mindenki, a ki meg nem nézte. Arkosi a czimszereplő a legjobban játszotta és énekelte meg a szerepet minden elődje között. Felhő Rózsika (Milka) schikkes, eleven, temperamentumos volt mint mindig. Gyönyörűen játszott és énekelt ; majdnem minden magán számát meg kellett ismételnie. Arkosiné (Mária) nagyon szépen énekelt, s igy rászolgált a belépője után, felhangzó tapsra. Szilágyi (Csörsz) és Oláhné (Adelaida) versenyeztek egymással a közönség megkaczagtatásában. Sikerült is nekik alaposan, mert sok olyan uj mök val fűszerezték fel az ócska elnyűtt darabot hogy itt ott még újnak is találtuk. Pesti és Főri (Kaskó, Laskó) két remek figura volt. Ha néhol egy kissé túloztak is, az nem vont le az érdemükből semmit. Országh, Pozsonyi és Kendy Boriska a megszokott jók voltak. A zenekar és énekkar Virányi jeles vezetése melleit különösen az I, felvonás fináléjában valósággal excelíált. A kis közönség az egész est folyamán a leglelkesebb hangulatban volt. Csütörtök, május 5-én Sziklay Kornél első vendégjátékául „A gésák" harmadszor is tele ház előtt. Része lehetett ebben a vendégszereplő Sziklay Kornélnak ' is a ki a pápai közönség régi kedvencze, s ma a magyar színház legkitűnőbb művésze. Wtinhi-t játszotta a darabban, a mely szerep voltaképen nem igen alkalmas a vendégszereplésre, s csakis a Sziklay sajátos burlesk comicuma tudja az előadás központjává tenni. De ki is aknázta a végletekig. Nincs abban a szerepben egy szó, a melyre valami exotikus játékot ne csinált volna. A tánczai pláne, utolérhetetlenek. Egy betét couplet-tet is énekelt duette be Felhő Rózsikával, melyet, még inkább a hozzá függesztett valóban-leleményes táncot a közönség viharos kívánságára három izben is megkeltett ismetelniök. A harmadik felvonásbeli ezopf couplet-et tán 9—9-szer is elkellett énekelni, s vágy háromszor eltáncolnia. Felhő Rózsit égy kis baleset érte a harmadik felvonás alatt. A majomdal és táncz után ugyan is szédülés elájulás fogta el, olyannyira, hogy csak nagy ügygyei bajjal tudta végig játszani a szerepet. Az előadás után ismét elájult, s csak orvosi segélylyel lehetett eszméletrö hozni. Péntek, május 6-án „Az uj honpolgár". Ezért az egy estéért megbocsálja a pápai közönség Kövessy Albert nagy vétkét, hogy ezt a darabnak keresztelt férczelményt a világra vétkezte, mert a legkitűnőbb franczia vígjátékon bizonyára nem kaczagott volna szép számmal megjelent közönség, mint ezen a bohózaton. Hogy ez nem az iró érdeme, hanem az előadó színészeké, respective a vendégszereplő Sziklay Kornélé, ázt magyarázni teljesen felesleges. Oly jó izü figurát állított elénk, hogy jóformán minden mondata után meg kellett a beszédben állíiia mig a közönség kika- zagta magát. Goldstein Számi amúgy is háladatos szerep, de Sziklay annyi rögtönzéssel és jó uj couplettel toldotta meg, hogy szinte újdonság számba ment. Sziklayt megjelenésénél tomboló taps fogadta s ebből az előadás folyamán is kijutott neki bőven. Erős versenytársa akadt azonban a siker kivívásában Szilágyiban (Gólya). Ez a talentumos, jó humoru színész a ki eddig is kedvencze volt a közönségnek, ez estén is kivitte részét a tapsból csak ugy mint Sziklay. Még egy vendég játszott: Vajda Anna (N'elli) első fellépése volt ez nálunk s ez alkalommal egy megnyerő külsejű és kellemes hangú színésznőt láttunk, de tehetségéről ezután a kis semmit mondó szerep után nem hozunk itélelet. Majd egy nagyobb szabású szerepe alkalmával. Kitűnően állotta meg helyét Murányi Juliska (Teréz) Drámai hévvel és erővel szenvedte végig a megcsalt leány keserveit. Pozsonyi (Gólyáné) és Balázsi (Gerson) tartalmatlan szerepeiket szépen mondották el. Nagyon ügyes is szemre va'ó volt Lánghné (Gziczelke) Arkosiné (Toncsi) a kit szánt szándékkal utoljára hagytunk — ez estén egyikét aratta a legszebb diadalainak, mert Számi mellett feltűnni, különösen ha ezt a szerepet Sziklai játsza. nem könnyű dolog, hogy pedig kitűnt, bizonyítja az, hogy a vendégművészszel együtt elég hangos szóval hívták mnu den felvonás után a lámpák elé.