Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-05-08 / 19. szám

azon kikötéssel, hogy fogatot kötelesek tartani. Ezután több folyó ügyek lettek tárgyalva, mit a közgyűlés a javaslatok alapján elfogadott, mire az ülés i óra­kor délben véget ért. A közgyűlést kedden délelőtt foly­tatták és fejezték be. Színészet Pápán. Hiába, sorsát senki ki nem kerül­heti ! Jó Dobó Sándort is elérte az eddig Pápán járt színigazgatók vegzete. Az e gész elmúlt héten jó formán nap nap után üres ház, pedig az előadá­sok a megszokott nivón állottak, s a műsor sem veszített szikrát sem az érdekességből. Hát ez bizony a negye­dik hélre elég szomorú. No de bizunk közönségünk jó Ízlésében, s hisszük, hogy a jövő heti változatos, sokat ígérő műsora, majd pótoltatni fogja ennek az elmúlt hétnek a vesztességeit. Az igazgató megszerezte a magyar színház legnagyobb sikerű darabját, az „Arany lakodalmat, melyéhez hasonló népszerűségre rnég a fővárosban da rab alig ha tett szert és az épen itt vendégszereplő Sziklay Kornél a — ki a magyar színházban is rendezte — által rendezteti be, s igy minden izében pompás előadásra van kilátá­sunk. Soria jönnek még azután Talmi hercegnő, Fegyencz milliója s egy egész csomó újdonság s ugy valahogy tán még sem fog az idén kátyúban ma­radni Tespis kordély a. Magáról az előadásokról részletes tudósításunk itt következik. Szombaton, április 30-án „A kikapós patikárius" franc-zia bohózat 3 felv. irta Gau­dillet. A darab rendkívül mulattató, de hely­lyel közel nagyon sikamlós. Hanem az elő­adásra elkelt volna még egy-két próba. Az ilyen rendkívül gyorsmenctü darabok csak ugy tudnak sikert aratni, ha a színész hogy ugy mondjuk egyik a másik szájából kapja ki_a szót, ezt pedig csak a nagyon sok próba gyöngy szemeket. Nézi, aztán — — felordít. Kőlykevesztett tigrisként rohant ki — kalap nélkül. Megtudott mindent. Mindent — egy perez alatt. Ugy esett be az ajtón. A doktor éppen akkor ment el. — Nincs mentség ! Elsorvadt egészen. Sokat éjjelezhetett. Az a roskadt ember odaborult az an­gyal ágyára. Aztán csókolta — azokat a — hajszálbelüket író kezeket. Sírva, fuldokolva rebegte: Én drágám . . . nem . . . te i t t ma­radsz ... itt maradsz Didikének, Birikének, Ferikének . . . Pedig hát nem maradt itt. Nem. Mikor apját átölelte, aztán mikor hal­vány ajkai azt sugttogták, hogy : Ferikének a . . . a . . . Tündér Ilo­nát ... . Didikének a „Kis kezecskémet", Bibikének a „Pipi madarat" hát ak­kor már az „angyal" lelke az ő társai kö­zött volt, ott, ahova az ilyen angyalok va­lók ! a menyországban, a fényes, a csillogó égben. utján lehet elérni. Nagyon jók voltak szere­peikben Szilágyi és Balázsi a két patyi­kus, Iíendy Boriska, Oláhné és Murá­nyi Juliska (Paulette) nagyon szemre való kis baba, és Árkosiné tűzről pattant szo­baleány mig Klenovich ez estén egy kissé nehézkes volt. Jelesen oldotta meg a felada­tát Festi és Eőri (Gasimir). Közönség fe­les számban. 1/ásárnap, május 1. délután a nép­színművek királya a „Falu rossza" ment dél­utáni módon, vagyis meglehetős pongyolán és megrövidítve, de egészben véve mégis elég jól. Különben Falu rossza olyan szép darab, hogy azt még elrontani sem lehet. Este a „Piros bugyelláris" Csepreghi Ferencz elévülhetlen szépségű népszínműve ment oly kerekded és pompás e'őadásban, hogy az mi kívánni valót sem hagyott maga után. Az előadás sorsa" az Arkosi pár vállain nyu­godott, s igy biztos alapokra volt fektetve. Mindkettő tehetsége legjavát vitte a színpadra de sikerük is a lehető legnagyobb volt A Ba­lázsi bírója nagyon lagymatag volt. Ugy vettük észre, liogy ez a derék művész a pa­raszt szerepeket nem valami nagy kedvvel kreálja, hát akkor kár is velük kinozni. Jól megrajzolt alak volt a Szilágyi Petákja. Sokszor megkaczagtatta a meglehetős szám­ban összeverődött közönséget. Kisebb szere­peikben Klenovich, Festi, Pozsonyi, Kendig és Oláhné a lehető legjobbak voltak. Hétfő, május 2. Ismét a sokszor hir­detett Sik Gizella fellépése volt jelezve, Lili­ben és végre csakugyan játszott — hélyuíte a kis Felhő Rózsika a „Kukta kisasszony"- j bon. De ezúttal már csakugyan utoljára ült fel a' nagy közönség a színlapnak, mert Dobó igíizgaló belátván a folytonos kísérletek meddő voltát Sik Gizellát végképen elbocsátotta a színtársulat kötelékéből. Az előadás minden­ben hasonlított a első kettőhöz. A kis Felhő Rózsit a többi szereplővel együtt csak ugy tapsolták mint a premieren, csak a közön­ség volt nagyon kevés számban jelen. Kedd, május 3 án „Az államtitkár ur" A legszellemesebb franczia vígjátékok egyike és közönség mint rendesen — semmi. Ha­nem a kik jelen voltak, azoknak igazán él­vezetes estéjük volt. Szilágyi (De la Mare) az estén tul tett a legmerészebb várakozáso­kon is. A bureankrala világfit és finom fran­cziát oly jellegzetesen ábrázolta, hogy a hall­gató alig tudná hinni, hogy a bonvivant sze­repkör nem az ő otthona. Arkosiné (Su­sanne) méltó partnere volt. s ezzel nagyban elősegítette az ő játékát. Az ő jelenéseik ké­pezték az előadás fénypontjait. Bájosan egy­szerű asszonyka vo't lí'endy Boriska (Gil­bert) és minta anyós Pozsonyi Júlia. Kle­novich ta'álóan jellemezte Lambertint a „vasfejüt". Balázsi igazi megtestesülése volt a hivatalában megcsontosodott aggle­génynek. Feltétlen dicséret illeti meg Mu­rányi Juliskát, a ki a nyelves szakácsnét szépen játszotta meg. Cabinet alak volt még Országh (Pingnonin) Pesti nagyon jó izü Bumel volt. A kisebb szereplők is egytől egyig hozzájárultak az előadás teljes sike­réhez. Szerda,, május 4-én Az elkophatatlan „Madarász" Zeller fülbemászó operettje ment sajnos üres ház előtt. Igaz, hogy a darabot már itt Pápán unos untig adták, de mivel ilyen jól mint most még soha, sajnálhatja mindenki, a ki meg nem nézte. Arkosi a czimszereplő a legjobban játszotta és éne­kelte meg a szerepet minden elődje között. Felhő Rózsika (Milka) schikkes, eleven, tem­peramentumos volt mint mindig. Gyönyörűen játszott és énekelt ; majdnem minden magán számát meg kellett ismételnie. Arkosiné (Mária) nagyon szépen énekelt, s igy rászol­gált a belépője után, felhangzó tapsra. Szi­lágyi (Csörsz) és Oláhné (Adelaida) ver­senyeztek egymással a közönség megkaczag­tatásában. Sikerült is nekik alaposan, mert sok olyan uj mök val fűszerezték fel az ócska elnyűtt darabot hogy itt ott még újnak is találtuk. Pesti és Főri (Kaskó, Laskó) két remek figura volt. Ha néhol egy kissé túloz­tak is, az nem vont le az érdemükből sem­mit. Országh, Pozsonyi és Kendy Bo­riska a megszokott jók voltak. A zenekar és énekkar Virányi jeles vezetése melleit kü­lönösen az I, felvonás fináléjában valósággal excelíált. A kis közönség az egész est folya­mán a leglelkesebb hangulatban volt. Csütörtök, május 5-én Sziklay Kor­nél első vendégjátékául „A gésák" harmad­szor is tele ház előtt. Része lehetett ebben a vendégszereplő Sziklay Kornélnak ' is a ki a pápai közönség régi kedvencze, s ma a magyar színház legkitűnőbb művésze. Wtin­hi-t játszotta a darabban, a mely szerep vol­taképen nem igen alkalmas a vendégszerep­lésre, s csakis a Sziklay sajátos burlesk co­micuma tudja az előadás központjává tenni. De ki is aknázta a végletekig. Nincs abban a szerepben egy szó, a melyre valami exo­tikus játékot ne csinált volna. A tánczai pláne, utolérhetetlenek. Egy betét couplet-tet is éne­kelt duette be Felhő Rózsikával, melyet, még inkább a hozzá függesztett valóban-le­leményes táncot a közönség viharos kíván­ságára három izben is megkeltett ismetel­niök. A harmadik felvonásbeli ezopf couplet-et tán 9—9-szer is elkellett énekelni, s vágy háromszor eltáncolnia. Felhő Rózsit égy kis baleset érte a harmadik felvonás alatt. A majomdal és táncz után ugyan is szédü­lés elájulás fogta el, olyannyira, hogy csak nagy ügygyei bajjal tudta végig játszani a szerepet. Az előadás után ismét elájult, s csak orvosi segélylyel lehetett eszméletrö hozni. Péntek, május 6-án „Az uj honpol­gár". Ezért az egy estéért megbocsálja a pá­pai közönség Kövessy Albert nagy vétkét, hogy ezt a darabnak keresztelt férczelményt a világra vétkezte, mert a legkitűnőbb fran­czia vígjátékon bizonyára nem kaczagott volna szép számmal megjelent közönség, mint ezen a bohózaton. Hogy ez nem az iró ér­deme, hanem az előadó színészeké, respec­tive a vendégszereplő Sziklay Kornélé, ázt magyarázni teljesen felesleges. Oly jó izü fi­gurát állított elénk, hogy jóformán minden mondata után meg kellett a beszédben állíiia mig a közönség kika- zagta magát. Goldstein Számi amúgy is háladatos szerep, de Sziklay annyi rögtönzéssel és jó uj couplettel tol­dotta meg, hogy szinte újdonság számba ment. Sziklayt megjelenésénél tomboló taps fogadta s ebből az előadás folyamán is ki­jutott neki bőven. Erős versenytársa akadt azonban a siker kivívásában Szilágyiban (Gólya). Ez a talentumos, jó humoru színész a ki eddig is kedvencze volt a közönségnek, ez estén is kivitte részét a tapsból csak ugy mint Sziklay. Még egy vendég játszott: Vajda Anna (N'elli) első fellépése volt ez nálunk s ez alkalommal egy megnyerő külsejű és kel­lemes hangú színésznőt láttunk, de tehetsé­géről ezután a kis semmit mondó szerep után nem hozunk itélelet. Majd egy nagyobb szabású szerepe alkalmával. Kitűnően állotta meg helyét Murányi Juliska (Teréz) Drá­mai hévvel és erővel szenvedte végig a meg­csalt leány keserveit. Pozsonyi (Gólyáné) és Balázsi (Gerson) tartalmatlan szerepei­ket szépen mondották el. Nagyon ügyes is szemre va'ó volt Lánghné (Gziczelke) Ar­kosiné (Toncsi) a kit szánt szándékkal utol­jára hagytunk — ez estén egyikét aratta a legszebb diadalainak, mert Számi mellett feltűnni, különösen ha ezt a szerepet Szik­lai játsza. nem könnyű dolog, hogy pedig kitűnt, bizonyítja az, hogy a vendégművész­szel együtt elég hangos szóval hívták mnu den felvonás után a lámpák elé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom