Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-05-08 / 19. szám

alispáni jelentését terjeszti be, mely anélkül, hogy felolvastatott volna tudomásul vétetett. A vármegye pénztárát felülvizsgáló bizottság jelentése felolvastatván, tudomásul vétetett. Kolossváry alispán jelenti, hogy több bizottsági tag a tárgysorozat megváltoztatását kéri óhajtván, hogy a pápabánhidai vasút és a halatonparti vasút segélyezésének ügye, valamint a veszprémi orvosválasztás ellen beadDtt fellebbezés rögtön tárgyaltassék, mit a közgyűlés helyesléssel vesz tudomásul. Koller Sándor főjegyző előterjeszti, hogv Mehtcr Géza a pápa-bánhidái vasút engedményese ezen vasút czéljaira 220000 frt Hertelendy Ferencz és Reé Jenó pedig a balatonparti vasút engedményesei ezen vasút céljaira 50000 frtot kérnek. Az állandó választmány azt javasolja hogy a pápa-bánhidai vasút részére adják meg a már évekkel ezelőtt megszavazott 175000 frtot, a balatonparti vasút számára pedig 45,000 frtot. A szükséges összeg fedezésére nézve javasolja, hogy 7 évre vetessék ki i°/

0 pótadó, hét év után pedig teljesen fedezi az összeget azon i°/

e melyet n év előtt a vármegye nyugdíj alapra szavazott meg 18 esztendőre. Rainpreeht Antal, Szabó Imre és Zichy Vladimír gróf, felszólalásai után, utóbbi ajánlja, hogy ezen összeg egy része tartassék vissza a kisajátítások rendezésére, mit helyeslőleg vesz a közgyűlés tudomásul, mire következett a névszeriifti szavazás. Az alispán Sült József elnöklete alatt Andreé Gyulát és Tóth Endrét kéri fel szavazatszedő bizottsági tagokul és a szavazás befejezéseíg az ülést felfüggeszti. A szavazás befejeztetvén az ülés újból megnyitattik és Sült József a következőleg számol be a szavazás eredményéről. Beadatott összesen 102 szavazat és igennel 102 szavazott, tehát eyyhangulag el lett fogadva az áll. vál. javaslata. Az alispán határozatilag kimondja, hogy a pápa bánhidái vasút céljaira 175000 forintot, a balatonparti vasút céljaira 4500 forintot szavaz meg a vármegye. Ezután a veszprémi orvosválasztás elleni íöllebbezés lett, tárgyalva, melyet Pozsgay Miklós a társai adtak be a március 16-án megválasztott orvos ellen. Bibó Károly aljegyző előadó isineteti a választást s föllebbezést és jelenti, hogy az áll választmány a választás megsemmisítését javasolja. Okadatolja azzal, hogy a megválasztott orvos Rosenberg Jenő dr. szintén résztvett a szavazásban. A másik két ok amit a kérvényezők felemlítettek figyelmen kívül lettek hagyva. Zichy Vladimír gróf ellenzi a javaslatot Barthalos István pártolja a javaslatot Rainpreeht Antal Zichy véleményén van, Andreé Gyula a törvényt értelmezi s az áll. váll. javaslatának ad helyet. Az alispán a szavazást elrendeli, mi felálással megtörtént. Nagy többség a javaslat mellett szavazott s ezután kimondja határozatilag hogy a vármegye közgyűlése az orvosválasztást megsemmisíti. Koller főjegyző az utbiztosok fizetésének emelését tárgyaló folyamodványt terjeszti be" Az áll. választmány a fizetés 50 írttal, a lakbétt 50 írttal javasolja felemelni. Barthalos keveselí ezt és a fizetést legalább 100 írtra kéri emelni. Zichy gr. Barcza Dániel felszólalása után a közgyűlés az áll. választmány javaslatát fogadja el. A föszolgabirák utiáltalánya mely eddig 300 írt volt 600 frtra lett emelve dozott. A sok munkás, az élelem, a mérnökök és családjaiknak városunkban való itt idözése, mind megannyi hasznot hoztak, ha nem is közvetlenül, de közvetve lakosságunknak. Igy volt ez a csornai vasútnál s igy lesz ez aránylag többszörösen a pápa-bánhidai vasútnál. Az a 100000 forint, melyet Pápa városa ezen vasút részére megszavazott, már addig is meghozza a busás kamatot, mig a részvények kamatozására a sor kerülne. Ez a mi teljes meggyőződésünk s ép ezért újból üdvözöljük mindazokat, kik ezen vasút kiépítését szorgalmazták s annak megvalásitásához hozzájárultak. Pollatsek Frigyes. A vármegye közgyűlése. — 1598. május. 2. — Veszprémvármegye törvényhatósága évi rendes tavaszi közgyűlését f. hó 2-án tartotta meg a bizottsági tagok nagy érdeklődése és részvétele mellett. A közgyűlésen Kolossváry Józseí alispán elnökölt. Az alispán szívélyes szavakban üdvözölte a megjelent bizottsági tagokat s miután bejelenti, hogy a gyűlést megelőzőleg számonkéröszék tartatott, az ülést megnyitottnak mondja ki. Napirend előtt Vajda Ödön zírczi apát szólalt fel, hogy a maga és rendtársai nevében k'iszönetet mondjon azon szívélyes megemlekezésért, melyben a rendet részesítették azzal, hogy a cisztercziták ünnepén oly fényes módon volt képviselve a tőrvényhatósági bizottság. Az apát szép szavakban mondott köszönetét a közgyűlés zajosan megéljenezte és az alispán indítványára a közgyűlés kimondja, hogy osztja az apát ur által mondattakat és ennek jegyzőkönyvileg ad kifejezést. Ezután Koller Sándor főjegyző az álom s ott az asztalon aludt reggelig . . . Aludt. Hogy másnap lesz-e kenyér? azt nem tudta az asztalon horkoló apa. Ez másnak gondja. Janká-é. Azé a leányé, ki varrt, hímzett, kötött, hogy azok az apróságok ne éhezzenek. Este pedig, mikor apja fáradtan, lecsigázva jött haza, ölébe vette Ferikét és mesélt neki a „Hamupipőkéről", „Tündér Ilonáról*, „Vas Laciról", mindaddig, mig a bűbájos mesék között Ferike el nem aludt. Aztén jött Didiké, összetette kis kezeit s imádkozva vele együtt. »Kis kezecském összetéve Itt a térdemen, Kérlek atyám, vigyázz reám Most az éjjelen«. Didiké addig nem aludt mig a „Kis kezecskémet" el nem imádkozták imádságos gyenge ajkai . . . Végül a Bibi, a legkisebb, a legkedvesebb következeit. Bibi legtovább fenmaradt. Addig el nem aludt, mig Janka el nem énekelte neki néhányszor a Pipi madarat : „Pipi madár ! Repülj ide hozzám : Van számodra kötényemben morzsám. S ha jól laktál a morzsával szólj ám : S a bokorból, hüs bokorbői Dalold el nótám ! Pipi madár, pi-pi-pi Alszik már a kis Bibi ! . . . És aludtak .... Aludtak mind. Csak ő nem, akit a szomszédok elneveztek angyalnak. Ö nem aludt, hanem odaült az asztalhoz. Aztán szép csendesen . . csendesen elvette apja elöl a szalagokat és — — és irt . . . irta tolla azokat a haj szál vonású betűit irt . . . irt mindaddig, mig a szalagok tartotak . . . Aztán az apa által megirtakat föléje tette annak a nagy csomónak, melyet az ő kezei írtak. Hogyan csudálkozott a hó végén Domokos, a már alig lézengő apa, hogy a kiadóhivatal főnöke, ahol dolgozott, kezébe ad 40 forintot. Aztán még meg is dicséri. — Ebben a hónapban szorgalmas volt, Domokos ur! Aztán ez igy tartott sokáig . . sokáig . . . egy esztendeig. Most már s pinczelakás helyett szép világos, kertre néző udvari szobát bérelhettek. Az apa nem vett észre semmit. Még azt sem vette észre, hogy az angyal milyen sápadt, milyen halvány . . . Azt sem hallotta, hogy az angyal olyan különösen köhög .... Hogyan is hallhatta volna, mikor ő egész napon át nincs hon. Este pedig, megírandó címekkel, alig ül le, már alszik. U persze nem tudja, hogy aludt. Nem. Azt hiszi, hogy a szalagokat Ő irta mind . . . . Hát ki is írná? Ki? Egyik este aztán, mikor szokott csomagjával hazament, hát ágyban találta Jankát. Körülötte meg Ferike, Didiké, Bibiké sírtak. Odarohant a — — sápadt a csillagszemű leányhoz. — Én drágám, én édes gyermekem — mi bajod ? — Semmi semmi — — Holnapra jobban leszek . . . Holnap 1 Reggel azonban nem tudott már felkelni. Az apa doktorért ment. Onnan pedig a redakezióba írni. Ott aztán a kiadóhivatal főnöke eléje mutat csomó szalagot. — Őn irta ezeket, ugy-e Domokos ur? kérdezte. Domokos László pedig nézi-nézi mereven, kidüledt szemekkel azokat a finom