Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-04-17 / 16. szám

jesitésére képessé váljék. Ez az 1848-iki törvények szentesítésével eléretett. De fájdalom habár csak rövid időre a nemzeti vívmányok után király és nemzet félreértesek következtében egymástól ismét elvált, miáltal nagy megpróbáltatásoknak voltunk kitéve, mígnem forrón szeretett felséges királyunk a jog folytonosságra lépne megértve hű nemzetét az 1848-iki törvényeket ujabb alkotásokkal bővítette ki, a melyekkel hazánkat örök hálára kötelezi. A lefolyt 30 év beigazolta, hogy a nemzet és a király közös boldogulását ezek közös egyetértése képezi. Most tehát amidőn a nemzet hőn szeretett királyával együtt ünnepli meg ezen nagy napot s osztozik a nemzet örömében méltó, h jy Pápa városa is megünnepelje ezt a napot, miért is a városi tanács javaslatát elfogadja. Hosszantartó éljenzés követte Sült József hazafias beszédét s ezután a polgármester határozatilag kimondja, hogy Az alapvető törvények megalkotásának félszázados évfordulója alkalmából április ho 11 ik napját, mint azt a napot, a melyen az 1848 iki törvények szentesítve lettek a mai napon tartott díszközgyűlésről felvett jegyzőkönyvben megörökíti Több tárgy nem lévén a napirenden a diszközgyülés véget ért. Színészet Pápán. A feltámadás ünnepével beköszöntött hozzánk Dobó Sándor színtársulata is Győrből. £Nagy várakozással tekintettünk az előadások elé, s ma nagy lelki megnyugvással konstatálhatjuk, hogy ebben a várakozásban nem is csalódtunk. Dobó Sándor az idén csak öregbítette azt a jó véleményeket melyet az előző évekből iránta tápláltunk, mert oly testületet hozott városunkba, a mely ugy számra, mint művészi értékre nézve mindenféle tekintetben megfelel a pápai műértő közönség kívánalmainak. Volt is közönség a színházban az elmúlt héten igen szépen, s hogy egyes estéken csak félig tellett meg a nézőtér, annak nem a társulat, sem a műsor — mely igen érdekesen volt összeállítva — volt az oka,' hanem részint, mert azokat a darabokat a télen itt időzött színtársulat már lejátszotta, s tegyük hozzá a mostani előadásokhoz képest igen rosszul, részint a beállott hideg, zivataros esőzés, mely sokakat visszatartott a színházba menéstől. A mint eddig az előadásokban kifogásolni valót találtunk, azok oly csekély mérvűek, melyeket a későbbi erösebb összetanulás és Dobó szakavatott rendezői keze hova hamarabb el fog oszlatni. A színtársulat tagjairól, a kik kevés kivétellel a legifjabb gárdából vannak igen szerencsés kézzel összeválogatva, alább az egyes előadásokról irt referádánkban fogunk külön-külön megemlékezni, itt mindannyiokhoz csak annyit mondunk, hogy előre lankadatlan buzgalommal a megkezdett utón s a siker, a közönség elismerése, nem fog elmaradni. fasamap április 10-én d. u._ Egy jó madár eredeti vígjátékban Szilágyi (Vavránecz) Árkossi (Gyuri) és Á Zoltán Olga (Borcsa) mulattatták a kis számban özszegyült közönséget. Este á Banyamester, Zeller édes zenéjö opereltejében gyönyörködött a zsúfolásig megtelt ház. Gyönyörködhetett is, mert oly kitűnő előadásban ezt az operettet még nem volt alkalmunk hallani a pápai színházban. Felhő Rózsi (Nelly) egy csapásra meghódította a közönséget s ezzel az egy szerepévei már bele lopta magát a nehezen melegedő közönség szeretetébe. Kedves, ügyes, taientumos színésznő, a ki szinte praedestinálva van a soubrette szerepkörre, nem nagy, de rendisivűl bájos hanggal, melyhez még kitűnő iskola is járul. Természetes, üde, leányos báj ömlik végig minden szaván, minden mozdulatán. A II. flv. betét számát meg kellett ismételnie. Ugy látszik ő a színtársulat Üdvöskéje. Arlcosi (Martin) öblös, szép, érczes bariton hang, jó izű humorral játszotta meg szerepét. A hires „Oh ne duzzogj" raifrénü dalt meleg érzéssel nagy sikerrel énekelte. A. Zoltán Olga (comtesse) a hirtelen megbetegedett Sík Gizella helyett „ugrott be" a legutolsó perezben a szerepbe, s azt tekintetbe véve a legőszintébb elismeréssel gratuláluuk merész vállalkozásához A nehéz ének parthiet kicsiny, de kellemes hangjával szépen, szabatosan végig énekelte, s a szerepet szépen megjátszotta. J\'agy Gyniának 'édes lágy tenorját már a mult évről ismerjük. Tavaly is szerettük, az idén még inkább rászolgál. Szilágyiról, majd egy nagyobb szerepe után mondunk véleményt. Kisebb szerepeikben Festi, aki igen jó vénáju komikusnak látszik, Oláhné az elismert kitűnő kómika, és Országh járultak még az est sikeréhez. Nem hagyhatjuk itt külön megemlítés nélkül Országh Bertalan hatalmas bassusát. Az első felvovás fináléjában mint a zugó orkán dörgött végig hatalmas hangja, massiv erejével szinte ráfeküdve az egész ensemblére. A kitűnő kar és zenekar Dobó személyes vezénylete mellett kitűnően állotta meg helyét. Hétfőn, április 11-én d. u. Bánkbán hazafias mondatai lelkésitették fel a kis számú közönséget. Pedig az előadás zsúfolt házat érdemelt volna. Klenovich(Bánk-bán) hatalmas alak, remek, zengő organuma, kifejező arcz, s nagyfokú intelligentiával rende'kezik. Szerepében érvényre juttatta a nagy költői mű minden elrejtett szépségét, mely viszont alapos készültségét bizonyítja. Partnerei Balázs (Petur), Murányi Juliska, (Melinda), Pozsonyi Júlia (Gertrudot) iparkodtak hozzá méltók lenni, s ez sikerült is nekik. Este a »Gyimesi vadvirág« Géczy hires népszínművét láttuk, a czimszerepben A Zoltán Olgával. Itt már aztán elemében volt. Gyönyörűen fej ozte ki szerelmét, bánatát, elkeseredését, a „vadvirág" nak declamálásában volt erő és tűz. Szóval székely is volt, paraszt is volt, de vadvirág is volt. Felhő Rózsiról (Mária) csak azt ismételhetjük a tegnapi referádánkban mondtunk, hozzátéve még, hogy ma a közönség beczézett kedvence. Arlcosi (Fábián Gyurka) a népszínműben ugy látszik jobban érzi magát, miut az operettében. Szerepét, dalait egyaránt érzéssel adta elő. Dobó Sándor alakítását (Gsura) már tavalyról ismerjük. Az egy minden izében tőről metszett hatalmas alakítás, melynél különbet a népszínház közönsége is a'ig láthat Festi (Marczi) apja fia volt, méltó hozzá. Klenovich (Imre) egyszerűen, diskreten játszott, s ép ezzel keltett — különösen a II. III-ik flvban nagy hatást. Jők voltak még. Oláné, Lánghné, Szalay és Ország. Kedden, április 12-én'Folt a mely tisztit, dráma 4 flv. irta Echegaray. A nemzeti színház óz évi ^legnagyobb hatást elért újdonsága, a zord idő dacára nálunk szép közönséget vonzott a színházba. S a kik eljöttek, nem is bánták meg, mert ugy a" darab, mint az előadás megérdemli, hogy mindeuki megnézze. Klenovich egyikét nyújtotta a legszebb alakításainak. Bebizonyította hogy a salonszerepekben ép ugy otthon van, mint a cothurnusban. Murányi (Matildé) kezdő színésznő, a mennyiben most jött ki az akadémiból, de olyan kezdő, a ki nagy reményekre jogosít. Van ugyan még rajta sok csiszolni való, kissé modoros, sokszor nem találja helyét a szinen, de hát ezek rövid idő alatt el fognak tűnni a jó rendező keze alatt. Meg van benne minden tulajdonság, melyre hivatottsága kötelezi Csinos megjelenés, behízelgő orgánum, nagy ambitió és ami fő egy színésznőnél, van »szive.« A társulat benne egy kitűnő erőt nyert. Balázsi (Hustó) remekül kiaknázta szerepének minden szavát. Szalay (Hulió) igen ügyes színésznek bizonyult, bár felfogása ellen van egy kis kifogásunk. Tul hevesnek képzeli Hulió t, és annak nem a .legkifogástalanabb formában kifejezést is ad. Szerintünk ez nem helyes Hulió ha hevesvérű is, de minden izében ur, aristocrata, aki imádottját nem őleigeti meg ugy mint egy baka a szolgálóját. Még egyet Igen halkan beszél, ugy hogy szavainak alig felét lehet megérteni. Pedig nagyon szép beszélő hangja van, kár azzal fösvénykedni. Fozsoni/i (Concepción) elegáns volt Kellemesen tünt fel kis szerepében Eócsy Ilonka. Szerdán április 13-án JSíiobe, a hires angol bohózat. Kis közönsége kitűnő előadás, sok-sok taps, ez volt az est külső képe. Kendy Boriska a czimszerepben fenomenális volt. Élethűen állította élénk a classicus ó kort. Gyönyörűen nézett ki mint szobor, s szavalt mint egy igazi Niobe. Szilágyi (Dun Péter) remekül jellemezte a szörnyen megijedt biztosítási ügynököt. Kitűnő komikus, a ki a hatást nem a külsőségekben, nem a túlzásokban keresi, és mégis eléri. Egyik oszlopa Dobó színtársulatának. A többi szerereplők is egytől-egyig feladatuk magaslatán állottak. Meg kell említenünk a gyönyörű díszleteket és színpad berendezést, melylyel Dobó valósággal elkényeztet bennünket. Csütörtök, április 14. jí czigánybáró. Ki ne halotta volna már Jókai — Strausz legnépszerűbb operettjét. Hozzá az Ítéletnapi idő. Biz kevesen élvezték az előadás szépségeit, bár élvezni való volt bőven. JVágy Gyula a czimszerepben szinte elragagadott bennünket, érzelemteljes lágy behízelgő hangja, mely a legmagasabb registerig egyformán tiszta, sima, csengő, kitűnően érvényesült. Felhő Rózsi (Saffi)ról ujat alig mondhatunk, kedves, bájos volt, mint min* dig, csak tán még szebben énekelt, mint az előtt. Napról napra kedvesebb lesz előttünk. Kifogástalanul énekelt, sikkesen játszott s herczig volt minden szavában. Kapott is tapsot, kihívást Nagy Gyulával együtt bőven. Szilágyi Zsupánja egyike a legjvbb izűeknek amit eddig láttunk. A Zoltán Olga, ismét egy nem neki való szerepben mutatkozott be és ismét pompásan bevált. Arkosi kitűnő Gábor diák, Lángh pompás Carnero, Oláhné, mint Mirabella, Országh, Józsi jók voltak. Kendy Boriska a még mindig beteg Sík Gizella helyett ugrott be Arzéna szerepébe és tisztességesen megállta helyét. A kar kitűnően működött közre, de nem ugy a zenekar, a melyen nagyon meglátszott Dobó jelen nem léte.