Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-01-09 / 2. szám

Syiveszter estélysk. Varosunk társadalma a hagyományos szokáshoz hiven ünnepelte meg Syiveszter éjjelét. Vígsággal búcsúztak el mindenütt az az ó-esztendőtől és örömmel köszöntötték az uj évet. Nem volt városunknak olyan társasága, egyesülete a mely ezen nap örömét meg nem ünnepelte volna. Vigadott az egész város, táncz, zene volt mindenütt. Minden társaságban az ó-esztendőt temették és az ujat üdvözölték. Le roi est mort, vive le roi ! Az esztendő meghalt, éljen az uj esztendő ! Ezzel a jelszóval ülték meg az elmúlt év halotti torát. Alább közlünk azon mulatságok közül néhányat, a melyekről tudósítónk beszámolt: A polgári körben. A polgári kör Syiveszter estélyét társasvacsorával ünnepelte meg saját helyiségeiben. Már évek óta nem volt oly látogatott ezen estély, mint ez alkalommal ugyanyira, hogy a mellékhelyiségeket is kellett igénybe venni. Igen jó néven vette a kör elnöksége, hogy Mészáros Károly városunk polgármestere is megtisztelte a kőrt azzal, hogy ezen estélyt a kör tagjai körében töltötte el, mely estély igen kedélyes és vidám hangulat közepette folyt le. Az első pohárköszöntőt Wajdits Károly a kör elnöke mondotta, megemlékezvén ezen nap jelentőségéről, kiemelve, hogy az életben mindenki ezen napot forduló pontnak tekinti, és a jövő év küszöbén a boldogságot és reményt táplálja. Élteti a polgári kör tagjait, kívánva nekik „Boldog uj évet" ! A zajos éljenzésselkisért. pohárköszöntő után H ajnóczky Béla a kör alelnöke emelt poharat. Beszédjében köszönetet mond Meszet ros polgármesternek, hogy megtisztelte a kört jelenlétével s poharát emeli Pápa város népszerű polgármesterére Mészáros Károlyra. Szűnni nemakaró taps és éljenzéssel fogadták a polgármestert illető pohárköszöntőt, mire Mészáros polgármester hálás szavakban mondott köszönetet a szívélyes ovációért, iparkodni fog a polgárok bizalmát kiérdemelni, főtörekvése lesz a város virágzását tőle telhetőleg emelni s végűi üríti poharát a kör elnökére Wajdits Károlyra. Pohárköszöntőt mondottak még : H. ajnóczky Béla — Kunte Jánosra, Kunte János — Berecz Jánosra és végül Varga Rezső — Kunte Jánosra. Sajnálattal vették a kör tagjai tudomásul, hogy Fenyvessy Ferncz városunk orsz. képviselője, ki minden évben megjelenik ezen ünnepélyen a kör helyiségeiben, elfoglaltsága miatt nem szabadulhatott meg Budapestről, mivel ez időben a politikai válságos helyzet őt ettől visszatartotta. A polgármester majdnem éjfélig időzött a polgári körben, kedélyesen társalogva a kör minden egyes tagjaival. Távozását zajos éljenzéssel kisérték, mire ő a kör tagjainak „Boldog uj évet" kívánva eltávozott a kör helyiségéből. Az asztaltársaság, mely körülbelül 40 tagot számlált még csak azután kezdett javában mulatni úgyannyira, hogy a pirkadó hajnal még együtt érte a vidám társaságot. Dicsérőleg kell még megemlékeznünk Mdlics József a kör vendéglőséről, ki ugy az ízléses étkek és kitűnő bor kiszolgálásáért a legnagyobb elismerést vivott ki magának. A Jókai körben. A pápai Jókai kör fényes gárdája találkát adott magának Syiveszter estéjén a kör helyiségében, hogy méltó ünnepléssel búcsúzzon el az ó-évtől és üdvözölje az uj évet. Az elég tágas terem már esti 8 órakor zsúfolásig megtelt diszes hölgyközönséggel, úgyannyira, hogy alig lehetett helyet kapni. Szép asszonyok s még szebb leányok díszes gárdáját láttuk ott, kik a legkedélyesebb hangulatban töltötték el az estélyt. Ugy 11 óra felé jöttek a férfiak is, kik nagyrészt a Kaszinó társasvacsorájáról jöttek el a kör helyiségébe. Volt karácsonyfa kiállítás és tombola, a hol szebbnél szebb tárgyak lettek kisorsolva. Táncra is lett volna kilátás, de a helyiség erre a célra szűknek bizonyult, jóllehet a fiatalság szívesen járta volna Lángö Náci zenéje mellett, ki az estély alkalmával a zenét szolgáltatta. A társaság a legvidámabb hangulat közepette 2 órakor reggel kezdett csak haza szállingózni. Igy ülte meg a Jókai kör az év halotti torát. * _ * * Mint hal íjuk a Kaszinóban a Schnaitner vendéglőben és más privát társaságokban is méltóan búcsúztak el az ó-évtől, melyről azonban tudósítónk nem számo lt be s igy ezt röviden csak mint tényt konstatálhatjuk. Az ó-esztendő meghalt, éljen az uj esztendő ! utolsóba látva meggyőződjem, hogy valóban láttam-e azt az alakot, vagy hogy Éva grófnét a vászonról oda képzeltem. A szolga zavartan tekintett rám, amit látva ugy tettem, mintha senkit sem vettem volná észre. Nemsokára halk nesz hallatszott, mintha egy rég fel nem nyitott ajtózár nyílott volna fel. Az utolsó szobába érve senkit sem találtunk ott, csak egy tapétaajtó volt kissé nyitva, amely amint észre vettem, keskeny folyosóra nyílott, mely a szérnyépületet a kastélylyal összekötötte. Ami a titokzatos nő kilétét körülbelül megmagyarázta. Mérey Zsófia volt, kinek alakja, viselete nagyon hasonlított Éva grófnéhoz. Ötet látta a falusi nép, s ottlétét nem tud,va, Éva grófnőnek gondolta. Kevés ideig időztem még a kastélyban s Somfa felé vettem utamat, otthon elmondva kis kalandomat. Két év múlva Bécs utczáin jártam, midőn egy templom elé érve diszes főrangú menyegzővel találkoztam. Beléptem én is a templomba, hová a nászsereg bevonult. Az oltárhoz közel egy márványoszlop mellett áltam meg. A jegyes pár háttal állt relém, arezukat nem láthattam, az a nő alakja oly ismerős volt, mintha láttam volna azt már. Mérey Zsófia jutott éppen eszembe, midőn az egyik jegygyűrű az oltár elé és a lépcsőkre teritett szőnyegre hullva onnét felém gurult. Lehajoltam ; felemeltem, csakugyan Mérey grófnő neve volt benne. Átnyújtottam a nászsereghez tartozó s közel álló öreg urnák. Másodszor is ugy találkoztam vele, hogy nem ismerkedhettünk meg. Két három év telt el ismét. Utam megint Bécsbe vitt. Temetési menet jött velem szembe. Eszembe jutott, hogy évek előtt egy díszes menyegzői menet jött elém, midőn itt jártam. E köőben ugy a gyászos menet közé keveredtem, hogy egészen a koszorúkat vivő kocsihoz kerültem. A szél ide-oda lengette a szallagokat s a különféle felirktok csillogtak az arauyos napsugárban. Egy fehér szallagon ezek a szavak fénylettek : „Mérey Zsófia grófnőnek". Halotti tort ültünk a mult héten. Eltemettük az 1897 évet örömmel, már azért is, mivel általánosságban nagy panasz volt reá, és annál nagyobbb örömmel és lelkesedéssel üdvözöltük áz uj évet, melytől boldogságot, szerencsét és jólétet remélünk.. Valóban nevetséges is ez ! Minden uj esztendőben egy és ugyanazon nótát fujjuk és a végén ugyanezen jeremiadokat énekeljük. Ez már bevett szokás es ezt mindaddig folytatjuk míg csak rajtunk nem ülik meg a halotti tort. De hát ez máskép nem is lehet ! A mikor mulatságról ünnepségről van szó, ott aztán akad elég paszazser. Ha egész éven át nem adódik ürügy arra nézve, hogy éjfél étánig kimaradhassunk, ugy bizonyára a Syiveszter este me gadja reá az alkalmat. Ezt ugyan nem magamra vonatkoztatom. hisz mindenki tudja már, hogy nekem az volna az ünnep, ha éjfél előtt térnék nyugalomra, de igenis vonatkozható azokra a ferjes urakra és kordában tartott fiatal emberekre, kik tudnának esetleg lumpok lenni, ha a papucskorrnány, vagy a félelem nem kényszerítené őket a szolidságra. A Syiveszter éljél ezeknek az uraknak tehát kettős öröm. A régi legénységük jut eszükbe és ilyenkor kimutatják magukat tisztességesen a Sytveszter rovására. A Sylvester estét mint minden évbe n ez idén is, a polgári kör társasvacsorával ülte meg. Ez évben tul tettek az előző eveken, mert igen szép számban gyűltek egybe a kör tagjai s őszintén megvallva ritkán van az embernek alkalma ily kedves kis kompániát együtt láthatni, mint ez alkalommal, kik kedelyesen és joizüen fogyasztották a kör vendéglőse — Málics konyhájából. kikerült Ízletes étkeket, Étvágy volt szépen, kitűnő jó bor is volt s ezzel azt hiszem, szükségtelen még mondanom, hogy az étvágy nem szorult reklámra. Á hagyományos vendég Fenyvessy Ferenc hiányzott, mert a haza veszélyben volt s a kormány generálisa táborában kellett neki az uj évet át/irrasztani, de helyette kaptak egy oly vendéget, melyre szintén büszkék lehettek a kör tagjai. Városunk közkedvelt polgármestere Mészáros Károly nemcsak látogatókép, hanem mint törzsvendég vett részt a társasvacsorkn. Bizony okosan tette a polgármester, hogy ott volt velük együtt, legalább a kör tagjai, elmondhatják, hogy élő polgármestert is láttak már egyszer a kör helyitégben. Az eddigi évkönyvek erről nem tesznek tanúságot. A polgármester ez alkalommal fényes bizonyságát adta annak, hogy nemcsak mint volt rendőrkapitány tudott kedves, szeretetreméltó, tapintatos és előzékeny lenni, de mint polgármester is talán fokozódott mértékben tudja ezen jó tulajdonságait érvényesíteni. A társaság oly jól érezte magái", hogy egyesek még azt is megmerészelték mondania polgármesternek, hogy ha tudták volna, hogy ily utódot kap a rendőrkapitányi állásban, ugy sohasem választották vblna meg polgárI

mesternek. Ezt ugyan én sem tagadom, de hát any< nyira hízelegni még sem kellett volna a polgármesternek. Máskülönben lehet, hogy ezáltal a jelenlegi rendőrkapitány észre tér. (A hol nincs, ott ne keress. Szedő.) A parlamentáris szokásnak hódolva a pecsenyénél Wajdits Károly, a kör elnöke mondotta el a Sylvesteri mondókáját, utána mint rendesen az alelnök Hajnóczlcy Béla máskor Fenyvessyre, most a polgármesterre ürítette a poharát.