Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-04-26 / 17. szám

3PÁPAI KÖZLÖNY 1896. ÁPRII.IS 26. 1., Választó minden benszülött, • vagy megtelepült kereskedő, s iparos. a.) ki polgári jogai teljes élvezetében van. b.) ki a kamara területén lakik. c.) ki legalább egy év óta kereskedést vagy ipart önállóan és jogositottan üz, vagy olyannál, mint nyilvános társ vagy kereskedelmi és technikai fővezető működik ; d.) Választási jog illeti a kamara területén levő kereskedelmi vagy iparos részv. társulatokat is, melyek e jogot igazgatóik v. más megbízottaik által gyakorolhatják (1868 : VI. t. cz 8 §.) 2., Kamarai kültaggá választható, mindazon benszülött, vagy megtelepült iparos és kereskedő : a.) aki polgári joga teljes élvezetében van ; b.) azon alkerület területén lakik, mely által választandó leszen is : c.) aki legalább 3 év óta kereskedest vagy ipart önállóan és jogositottan üz, ki olyannál, mint nyilvános társ, vagy kereskedelmi és technikai fővezető legalább ugyanannyi idő óta működik, ki végre egy kereskedelmi avagy iparos részvény vállalat igazgatója. (1868 : VI. t. cz. 9. §.) 3., A választói jogot csak a személyesen megjelent választók és pedig élőszóval, vagy szavazó bárczák (szavazó lapok) utján gyakorolhatják. 4., Azon választó aki az összeírásból kimaradt, a választási jogot csak az esetben gyakorolhatja, ha bizottság előtt a választást megelőzőleg, vagy annak folyamán község hatósági bizonyitványnyal választói jogosultságot igazolja. Városi közgyűlés. — 1896. áprilts 25. — Pápa város .képviselőtestülete tegnap délután 3 órakor rendktvüli közgyűlést tartott. A közgyűlésen tekintettel Osvald Dániel polgármester betegségére Szokoly Ignácz h. polgármester elnökölt. A közgyűlés menete igen simán folyt mig csak a polgári leányiskola és tanítóképezde ügye került napirendre. A mint előre látható volt heves vita fejlődött "a polgári leányiskola telek kijelölése végétt. A nagy vitának az lett a vége, hogy a telek kérdésében ujabbi 30 napos közgyűlés lett kijelölve, melynek határidejéül május hó 27-ike tüzetett ki. Elnöklő polgármester bejelenti a polgármester betegsegét, üdvözli a megjelent képviselőket és miután a jkv. hitelesítésére Sült József, Barthalos István, Fischer Adolf Kis Gábor és Körmeixdy Béla képviselőket kérifel a közgyűlést megnyitóinak mondja ki. Napirend előtt felolvastatott Antal Gábor püspök köszönő levele, a hozzá intézett üdvözlő táviratra, melyet a közgyűlés zajos éljenzéssel fogadott. Egyszersmind jelentette, hogy Eőry Farkas Kálmán képviselő elhatározása folytán a póttagok sorából Kobera Károly hivatott be, mely után a napirend tárgyalásához fogtak. I. Sör, rum és szeszre községi adó kivethetése végett a belügyministerhez intézett felterjesztésre érkezett elutasító bírálat kinűk a kamara tagsági mandátumot. Ezt kérjük megszivelni a választóknak, és most adjuk a polgármesternek a választás ügyében kibocsájtott hirdetményét : A győri keresk. és ipar kamara rendes és pót-kültagjai, a pápai választási alkerület területére nézve, melyhez Veszprém vármegye pápai és devecseri járásai és Pápa r. t. város tartoznak, az alkerület választási főhelyéré Pápa r. t. városban a városházánál folyó évi ápril hó 27-én reggeli 9 órakor fognak megválasztatni. A választást vezető bizottság elnöke : Osváld Dániel, Pápa város polgármestere, — tagjai : Bermiiller Alajos és Hanauer Béla kereskedők, Koezka László és Obermayer József iparosok pápai lakosok, jegyzője Klára Sándor a városi aljegyző. .Ezen választási alkerület ben 6 kereskedő és 4 iparos kültag választandó. Ezek közül a legtöbb szavazatot nyert 3 kereskedő és 2 iparos azonnal a kamara rendes kültagjai sorába lép, a rendes tagok után legtöbb szavazatot nyert 3 kereskedő, és 2 iparos pedig a kamara pót kültagjául jelentendő ki. A kamara kereskedő tagjaira a kereskedők külön, az iparos tagokra pedig az iparosok szinte külön adják szavazataikat. A választásra nézve tudomás és alkalmazkodás végett pedig még a következők tétetnek közzé. Még azt is elmondaná szögrül-végrül, hogy hogy néz ki a leányzó, ha félbe nem szakítanák, hogy a dologra térjen. Kérem kérem, ha más nem érdekli a nagyságos tekintetes törvényszéket. Hát a Malmos ur csak ugy két héttel azelőtt kezdett hozzánk járni, mikor megtetszett neki lőni a feleségét. Már délután beült az „extra" szobába és csak éjféltájon vetődött haza. Nem sokat ivott, de a kevés is megártott. Olt ült mindig egyedül. Sokszor láttam sírni. Lehajtotta fejét az asztalra s a vállai ugy meg-megrángatóztak. Azután fölütötte a fejét, rámrivalt, ha benttalált. Kiabált gorombán, hogy ne lássam, hogy el van érzékenyedve. De én láttam, olyan vörös volt a szeme, meg tele is volt könynyel. Majd egyszer csak maga mellé ültetett s elkezdett arról beszélni, hogy milyen szerencsétlen ember ő. Elmondta, hogy mennyire szereti a feleségét, az pedig nem szereti öt. De olyan szépen elmondta az egészet, hogy milyen nagyon szerették ők egymást mikor összekerültek, milyen boldogan éltek a maguk szegénységéban, mig a főszolgabíró ur*. el nem kezdett udvarolni a feleségének. Olyan szépen beszélt, hogy kérem én is sirtam. Bizony isten sirtam. Eszembe jutott, hogy mi lenne velem, ha a Szálika igy csinálna egyszer. — Emlékezik, hogy mit mondott Malmos, mikor utoljára ott volt, akkor este, mikor azután éjszaka elkövette a gyilkosságot ? — Azt mondta, hogy nem bírja tovább kiállni. Minek éljen az az asszony, ha öt már nem szereti. Megöli mindkettőt. Joga van hozzá, mert azok megölték az ö élete boldogságát. Azután megint zokogott, hogy még sem tudja megölni az asszonyt, mert még most is szereti. Azután egyre hozatta a bort, de nem ivott sokat, mind kiöntözte a földre, az üvegeket pedig a falhoz vagdosta. Ugy tiz óra felé ment haza. Sokkal | korábban, mint máskor szokott. Megkérdezik a vádlottat, hogy igaz-e, hogy már este, tehát tettét megelőzőleg elhatározta, hogy meg fogja ölni a feleségét. — Igaz. A fakó sovány arczu, beesett szemű rabnak az arczizma sem rándul meg, mikor megfelel a kérdésre. — Igaz. Előre elhatároztam. Meg akartam ölni öt is. meg a szeretőjét is. De különösen az asszonyt. Oh, olyan gyönyörűség volt belőni abba a szép koponyába. A szeretője átöleh-e tartotta mikor beléptem. A fejét odahajtotta a vállára. Azután fölugrott az öléből, s reszketve odaállt elém. A sze retője kiugrott az ablakon. Ketten maradtunk. Nagy fekete szemével gúnyosan végignézett, odalépett egész közel hozzám, s ugy súgta a {'illembe, hogy ne csináljak skandalumot, ö ugy sem szeret engeifi. Gencsyt szereti. Nem is szeretett soha. Sohse volt ilyen szép ! Jó, hogy siettem, ha még egy pillanatig nézem, eldobom a revolvet s letérdelek elébe, mint valami nyomnrult koldus. — Csak egyszer lőtt rá ? — Csak. Éppen a halántékába. Azután letérdeltem mellé s ott térdeltem akkor is, a mikor elfogtak. — A mentségére nem tud semmit sem felhozni. — Nekem nem kell mentség. Jogom volt ahhoz, amit tettem. Persze az uraknak meg joguk van akár felköttetni is. Bánom is én. Csakhogy megölhettem. Az én helyemben az urak is ugy tennének. És minden becsületes ember ugy tenne. A biró urak is, a nagyságos elnök ur is. A nyalka huszártiszt pajkos mosolylyal sug valamit a szép elnökné fűjébe. Oda hajol egész közel hozzá, hogy az ajaka szinte érinti az arcát. — Ugy tenne ? Az asszonyka összehúzza a szemét és nagy komolyan bólingatva, kenetteljesen súgja vissza : — Bizony ugy. Vigyázzon úrfi ! Laczi megöl mindakettönket. És valóban az elnök ur ebben a pillanatban, mikor ott látja őket sugdosni, maga is erre gondol. De csak egy pillanatig. Oh, hogy is tudott ilyen őrültségre csak gondolni is ! Megölni ezt a kedves gyermekarczu aszszonyt. Ott iátni vergődni halálra sebezve, azután idekerülni a vádlottak padjára, senyvedni a börtönben. Brr. Gondolatnak is borzasztó. És ez a nyomorult gazember nem rettent vissza mindettől ! A bírák csak csodálkoznak, mikor az elnök ur a büntetés legmagasabb mérvét akarja kiróni a vádlottra, holott azelőtt úgyszólván pártolta. Fel kell akasztani a gazembert. Persze, hogy fel 1 Ez a haszontalan fráter elég bátor mert lenni ahhoz, hogy megölje azt, aki megcsalta. És szelid gyávasága érzetében kimondhatatlan gyűlölettel néz az elnök ur a szegény Malmos Jánosra, erre a nyomorult ördögre, aki meg merte azt cselekedni, amire gondolni sem mer. •^tliT-