Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-03-01 / 9. szám

PÁPAI KÖZLÖNY i8l,6. március i még a legsötétebb Afrikában is 1 ajos volna gyűjteni ! Talán a legfőbb oka mindezeknek a közönség iszonyodása a kórházaink iránt; különösen az intelligencia nagyon tartózkodó. Ezen tartózkodást kell egy kényelmes és modtrn korháznak legyőzni. Pedig városunk elég kényelmes helyzetben van arra, hógy itt egy nagyobb szabású és fokozottabb igényeket is kielégítő kórházat alkothasson és fenn is tarthasson. Magának a városnak körülbelül 15,000, környékének, mely igénybe venné 35,000 lakosa van, vagyis tehát 50,000 ember kórházi ápolást igénylő beteg anyagát kellene ellátnia. Magában a városban van a dohánygyár, a collegium, a kath. gymnasiuni, a kerületi betegsegélyzö pénztár és többféle egyesület s. t. b. és mindezek tagjai mind eddig, talán a ker. betegsegélyzö pénztárát kivéve, nem igen vehették igénybe a kórházi segélyt, mig egy jól szervezett és a modern igényeket kielégítő kórház ezekre bízvást számithat. A társadalom megértvén ezen ügy fontosságát, a legnagyobb segítségére lesz majd, sőt követeli a hatóságtól főleg közgyüjtéssel ennek létesítését, kivált a nők és gyermekek érdekében. A sokféle intézmény egységes vezetése a személyzet és az administrátióban elért megtakarítások folytán szintén elősegíti majd a létrejövetelét. A honvédezredünknek is több fontos érdeke szól egy külön katonai osztály felállítására a közös kórház keretében. Nem le't a kórház csak egy orvos monopoliuma, mind érvényesíthetné magát a betegek és az orvosok nem csekély előnyére. Nagy érdeke az államnak és a városnak a kórház hatósági tel ügyelet alá hejyezése alkalmazottai és a rabok folytán, valamint a rendőrségnek és szolgabiróságnak is igen fontos szolgálatokat teljesíthetne. Mindezen fontos érdekek mellett még. tekintetbe kell kell vennünk azt, hogy a mostani építési tervek mellett szerényebb anyagi áldozatokkal is megkezdhető és mind jobban kifejleszthető a nagyobb kórház is. Tetemesen elősegíti még a körülmény is létrejövetelét, hogy az irgalmas rend korháza a nem ragályos bclsó beteg férfiak számára akkor igen alkalmas leend. Mig a katonák, sebészi és bujakóros betegek onnét ellávolitandók. Hogy a ragályozó typhus betegek már most sem oda valók, azt még mondani is felesleges. A többi kórházak egyáltalában alkalmatlanok és inkább magánlakásoknak használhatók. Hegy hol és hogyan tartanám legalkalmasabbnak egy közkórház felépítéséé, azt egy másik czikkemre hagyom, miután a Szerkesztő ur szívességével és olvasóim türelmével nem akarok visszaélni. Dr. Grósz Lajos. A „pápai takarékpénztár" közgyűlése. — 1896. február 23. — A pipái takarékpénztár a vidéki pén7i'ntézetek e nesztora f. hó 23 án délelőtt 9 órakor tartotta évi rendes közgyűlését Hanauer Béla elnöklete alatt. Ezen közgyűléssel a pápai takarékpénztár 33-ik üzletévét 7 árt a le. Örömmel jelenthetjük az ü lel menetét illetőleg, hogy az minden ágában emelkedett. Ezen üzleti em\"edé; ugy az igazgatóság, mint a Liu^yci ) bizottság jelentéseiből eklatánsul kitűnik. Tekintve; hogy az intézet zárszámadása közkézen f rgoít, szükség Jelennek tartjuk tehát annak részletes közlését s igy csak egyes tételeket jelölünk n eg, melyek a pápai takarékpénztár virágzásáról fényes bizonyságot adnal . /v tiszta jövedelem ez évben 39265 írt 85 kr volt, me'yből leszámítva a tartaléktőke i<?>7" és a jutaléi.of-, összesen 8194 frt 65 kr maradt rendelkezésre 31071 frt 18 kr. A betétek emelkedtek 91.541 frt 67 krral és nz összes forgalom 10.470010 frt 02 krt tett ki. A szabad rendelkezésre álló 3107 1 frt 1S krból 1330 frt ajándékokra — 990 írt jótékony célokra — 18000 frt a rés/vénytőke osztalékára — 10000 frt külön tartalékalara — 751 frt 18 krt pedig a jövő évi számlára irányoztak elő. A midőn még jelezzük, hogy a közgyűlés osztalék fejében részvényenként óo íorintot állapi'ott meg, a 20 igazgatósági tagok számát 18 ra redukálta és hogy az igazgatósági tagok -- egynek kivételével — újra rneg lettek választva, áttérünk a közgyűlés lefolyásara. Hanauer elnök örömmel üdvözli a megjelent részvényeseket és miután konstatálja, hogy 34 részvényes 154 nosza vissza ! Az indóházhoz. A söröző-kompánia még együtt ült. — Most vagy soha ! Ez a jelszó, fink ! — s ezzel kisiet a peronra. — Hol az állomásfőnök ? ! . . . — Aranyos pajtikám, drága Pokróez Ádámom, száz darab regalitász hever egy óra múlva az asztalodon, ha kicsinálod, hogy engem Ernő herczeg a kupéban fogadjon. — Barátom, az lehetetlenj Mikor a vendéglős fél óra előtt összelármázta a pinczéreket, hogy itt a herezog ! Ernő herczeg ! egy csomó ember mindjárt odasietett a kupéja elé, mire annyira dühbe jött hogy lebocsátotta az ablakfüggönyt, az adjutáns pedig a nyakamra kötötte : értsem meg, tudjam meg, hogy a herczeg inkignítö utazik, gondoskodjam tehát, hogy senki őt zavarni ne merészelje. Barátom, ha én most ennek az adjutánsnak szólnék : fölspékelne a kardjára, annyi szent ! — De hát mit tegyek ? ! . . . S mire visszament az étterembe, a főispánné inasa már ott várakozott rá illatos kis levéllel. „Kedves Dániel ! Égek a kíváncsiságtól. Tudassa azonnal : jön-e a herczeg V Válaszát várva várja hálás tisztelője ..." A kompánia is kíváncsian várta a választ. Dániel arczárói hulott a verejték. Néhány pillanatig elgondolkozott, aztán hirtelen névjegyet rántott elő valamelyik zsebéből s plajhászszal gyorsan ráírta: „Méltóságos nsszonyem ! A siker fényes. A herceg okvetlenül eljön. De — álarcban s adjutáns nélkül. Mély hódolattal csókolom kezeit" ... Az egyik pincérrel levélboritékot hozatott s a választ elküldte a főispánnénak. — Nos ? — kérdezték a sörözők. — Eljön? — Okvetlenül. De — álarcban, adjutáns nélkül. Értitek. Most pedig sietek. Fél kilencre.már mind ott legyetek . . . Ezzel ismét kifutott a peronra az állo másfönökhöz. — Öregem, a száz regalitászt mégis megkapod. De egy feltétel mellett. Ha véletlenül kérdeznék tőled, hogy bent voltam-e a herézegnél ! igen. Tréfa az egész. Tedd meg. — Itt a kezein. Dániel Gyuri behajtott a városba. * + * Az idő gyorsan múlik, siet, száll, ah, repül, mint a villám, még másfél óra s neki ott kell lennie, az álarcos-bálon a - herceggel. „Örökre hálás leszek. Érti V" Ezt mondta a szép föispánné, a kinek a lánya még százszorta szebb. Nincs az égnek egyetlen egy ily csillaga se, mert nincs az égen olyan csillag, melyet tízezer hold venne körül. Szépség és gazdaság ! S ez az aranyos angyal az övé lesz, az övé, bár sokkal kevesebb örökség vár reá, mint a leányra, de ért ahhoz, hogyan kell az emberek s különösen a föispánné hiúságának hízelegni. Ébpen kapóra jöttél, hercegem ! A herceg — álitrczban. Van Dániel Gyurinak egy ösmerőse, a ki valamikor fiatalabb éveiben jó napokat élt, katona volt, huszártiszt, de ellumpoitolta minden vagyonát, pedig volt bőven, rangjáról le kellett köszönnie, most pedig öregebb napjaiban ügyvédi irodában másolgat. Napidíjas. Visszavonultan él valami nővel ; dolgozik, szegény; mint a templom egere s nem láthatni sehol az irodán kívül. A városban alig ösmerik. 11a többet látnák, talán feltűnnék még mindig elegáns tartású magas alakja miatt, mely a kopott ruhák dacára is elárulja az egykori gavallért. Dániel is jutatott neki munkát, melyet ez gyorsan elvégzett s melyért aztán Dániel Gyurit dicsérték meg a megyeházán s részesítették extra honoráriumokban. Most hozzá siet. Szavát veszi, hogy. nem fogja öt elárulni soha azokért, a mikre most kéii. Kéri pedig arra, hogy jöjjön el ma este az álarcosbálra. Álarcot, jelmezt ő szerez neki. Viselkedjék ugy, mint egy herceg. Legyen méltóságos és nyájas, különösen a föispánné és leánya iránt. Monoklit kap s ezzel játsszék előkelően. Kap két aranyat is, Az egyiket adja a pincérnek, mikor a teremben valami frisitőt kér, a másikat pedig majd akkor, ha a vasúti indóház előtt, a bálról jövet, vele együtt, kiszál a kocsiból. Csak vele együtt, nem engedve meg, hogy a főispán vagy bárki nuis kikésérje. A vasúti indóház előtt várja őt meg gyalog valu-