Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-02-23 / 8. szám

V PÁPAI KÖZLÖNY 1896. FEBRUÁR 23 tuk, szükségtelennek tartjuk ezt újból megtenni. Tegyünk meg mindent arra nézve, hogy Pápán a törvényszék újra felállíttassák. Ez legyen most a jelszó. Ezt tegye megfontolás tárgyává városunk közönsége. Nézetünk szerint első sorban a helybeli ügyvédi karnak volna kötelessége ez ügyben a kezdeményezést megtenni. Hivjon össze az ügyvédi kar értekezletet és készítsen ez ügyben „Memorandumot", melyet nyújtson be a város képviselőtestületéhez. A város képviselőtestülete pedig tegye meg a szükséges lépéseket arra, hogy 'ezen Memorandum küldöttség utján adassék át az igazságügyministernek. Az idö és alkalom tudtunkkal soha se volt és talán nem is lesz oly kedvező, mint a jelelegi helyzetben. Tudtunkkal ugyanis, a törvényhozás néhány ujabb törvényszék felállításán fáradozik és ha valamely városnak van ehhez jogosultsága, ugy ehhez Pápa városának a fentsoroltaknál fogva első sorban, van. Rajta tehát, tegyünk és dolgozzunk azon ; h o g y Pápa v árosa törvényszéket kapjon! Pollatsek Frigyes. A vörös kereszt-egylet jelmezestelye. — 1896. február 17. — A vörös kereszt egylet pápai fiókja által hétfőn rendezett »Jel mez estély* fényes és diszes társaságot hozott össze a Griff szálloda nagytermébe. A mult évhez lhasonlóan az idei farsangnak is utolsó nagy bálját kétott és felbontotta a dobozkában fekvő levélboritékot. Egy levél és hervadt rózsa volt. benne. Fájó érzés fogta el szivét és önkénytelenül ajkaihoz emelte az elszáradt virágot Igen egyszer mégis szerette őt egy ártatlan leányka ifjú szivének egész hevével és ezen szerelmet ö nem tudta méltányolni, hanem megsemmisítve az ifjú leány minden reményét : magát végtelen könnyelműséggel örült szerelmi mámorok örvényébe dobta. A levél csak e pár sort tartalmazta : „Szeretett Gastonom 1 Hogy mily lesujtottnak érzem magam, azon változás óta, melyen átmentél — leirni nem tudom. Kérve kérlek, menekülj a társaságból, melybe kerültél; jól tudom, hogy szived nemes és csak könnyű véred hajt az élvek után. Lásd, én bizom benned és tudom, hogy visszatérsz hozzám, ha meggyőződtél arról, hogy senki sem szeret ugy, mint hozzád holtig hü d'Orsay Irén." Gaston elejté a levelet ; és ő — nem tért vissza I De mialatt a rózsa hervadt illatát belélegzé, egész valóját mindegy fellobanö varázs futotta át. A nemes szenvedély szunnyadó szikrája teljes erővel lobogott fel és egy ujulást jósló érzés rezgett át lelkületén. Igen jóra kell és jóra is fog fordulni minden. Az, ki érzé azon hatalmas érzést, mely repezte e sikerült mulatság, mely emlékezetes marad mindazok előtt, kik végig élvezték ez estélyt. Fényes és diszes társaság adott találkát egymásnak a jelmezestélyen. Impozánssá tette az estély fényét ázon gyönyörű jelmezcsoport, mely városunk számottevő szépnemében összpontosult és mely csoportozat festői látványt nyújtott a megjelenteknek. A hagyományos szokáshoz híven a jelmezben megjelen! hölgyek — kik külön szobában gyülekeztek — csak akkor tartották a csoportos bevonulást a terembe, midőn a társaság máiteljes számban együtt volt. . A rendezőség ugy V-2 10 órakor jelt adva, a zenekar a Rákóczy indulót játszotta s a diszes jelmezcsoport párosan, a frakkos gárda sorfala kö • zöít tartotta fényes bevonulását a terembe. A bevonuló jelmezes hölgyek, kik zajos éljenzés közben kétszer körüljárták a termet az udvarlók egész zajától körülvéve, fogadták az előjegyzéseket a táncra. A diadalkörut befejeztével a cigány rázendített a csárdásra s kezdetét vet'e a tánc, még pedig oly animoval és lelkesedéssel, melyet eddigelé ritkán volt alkalmunk tapasztalni. A négyeseket 24 pár táncolta. A táncosnők nem panaszkodhattak, mert táncos volt elegendő és a mi fő igen jó kondi'ioban voltak. Kézről kézre jártak a táncosnők s már ideje is volt, hogy a szünóra bekövetkezett, mert nemcsak a táncosnők a táncba, de a mamák a nézésbe is belefáradtak. S'ünóra alatt az étteremben foglaltak helyet s kezdetét vette azon kedélyes és fesztelen társalgás, mely őszinte mondva nálunk ritka ízámba megy. A határtalan jókedv vitte a főszerepet, a cigány meg hozzá kontrázott. A jókedv oly magas fokra hágott, hogy csak nagy nehezen emel kecltek fel az asztaltól; hogy folytassák a táncot. A souper csárdással kezdődött még csak a jókedv essentiája. Majdnem teljes két óráig járták tűzzel, hévvi 1. Őszinte megvallva ily kitartással souper csárdást még nem volt alkalmuuk a Griff teremben láthatni. Valóságos láz fogta el a táncos párokat s alig akart vége szakadni a »hogy volt«nak. A táncos párok a lovagiasság szabályai szerint mondva »a végki mer ülésig« táncoltak. Kis szünet után a szünóra utáni táncmüsornak kellelt volna következni, melyei az előbbi évekhez képest több uj táncci 1 fűszereztek, de ez alkalommal elmaradt. Még egy négyest jártak és utána a kivilágos-kivirradtig szóló csárdásnak adták meg a módját. Reggeli 6 óra volt, midőn az utolsó »hogy volt« után a cigányprímás vonójára zárt tettettek. A jelmeztély sikerében oroszlán rész illeti meg Sült, Józsefné úrhölgyet, ki elnöki tiszténél fogva, ismert szeretet etreméltóságával végezte a honneurokat és az estély rendezésében a fáradhatatlanul működő rendezőket is, melynek sikerére valóban büszkék lehetnek. A jelmezestélyen megjelent hölgyek, ugyszinte a karzaton megjelentek névsorát adjuk a következőkben : Asszonyo k : Sült Józsefné Pentz Józsefné, dr. Hirsch ViLnosné, (bécsi mosó leány), Gulyás Miklósné, Báron Jakabné, Gyapay Viktorné (Gecse), Weisz Salamonné (Rococo) (S. Vásárhely), Grosz Edéué, Svobod.i Vencdlné, Harmos Zoltáné, dr. Kertész Jánosné, (Lawn-tennis,) Jeszenszky Lehelné (Csebény), Sebes yéti Dávidné, Hajnóczky Béláné, özv. Kakas Istvánné (S. Vásárhely), Dönner Kamiiloné (román nő), özv. Hannig ményteljes gerjeminel hatja át a szivet, nem lehetett elveszve. Felugrott s gyors léptekkel járt fel s alá a szobában. Ifjúkori szerelmének képe mind tisztában merült fel lelki szemei előtt és az emlékezett kristálytiszta hullámzásában megtisztult lelkülete az alacsony gondolatoktól és hamis érzelmektől, melyek eddigi életmódjához kőlék. Hirtelen leült és következő sorokat veté papírra : Drága Irén ! 11a nemes szivedben még van hely egy bűneit megbánó vétkes számára, ki néhány óra alatt szakítani akar egész múltjával, mely őt fényövezte alakod-, tói tovasodorta, egy vezeklő számára, kit vétkeinek súlya túlerővel sujt le : ugy engedd olvasnom engesztelő soraidat, hogy lábaidhoz borulva kérhessem ki bocsánatodat. Régi szerelméhez uj hűséggel ragaszkodik . Gaston. K levél megírása után egészen megkönnyebbültnek érzé magát. Borítékba zárta és magához vette azt. Azután irományait gyorsan elzárta és a gyertyákat eloltva, hátdadölt karszékében s nyugodt félálomba szenrerült .... Keggeli öt óra körül a vicomte d'Aorieourt kezének gyenge érintetével költé fél barátját boldog álmából. — Itt az idö Gaston, mennünk kell. Gaston felugrott s icndbeszedé ruháit. Az előző este után a mai becsületbeli ügy elintézése majdnem nevetségesnek tűnt fel elölte. De utolszor történik. Köpenyét vállaira veté s mialatt a vicomte a latlikát, melyben a pisztolyok voltak elhelyezve, magához vevé — a két barát távozott. Midőn a kocsiba felszálltak, nevetve mondá Gaston barátjának : „Leszel szives, kedves barátom, velem ellenfelem nevét tudatni, mert valóban nem néztem meg névjegyét." Nem rossz! Neve d'Orsay Annáiul. - Hogyan rriöndod, d'Orsay V ! Különös véletlen. Igen és pedig igen csinos fiu. érte. Gaston megdöbbent. Világosan en zett, hogy Irénnek volt egy Armand fivére; ez csak nem lehetett ellenfele! Megérkeztek a tetthelyre. d'Orsay Armand már ott volt segédeivel. Áz urak hideg udvariassággái üdvözlők egymást és rögion hozzá fogtak a távolság kiméréséhez. — Huszonöt lépés távolság, öt-öt lépés avance, kétszeri golyó váltással állapíttattak meg, mialatt a segédek megtették az előkészületeket, Gaston lázas izgatottsággal szemlélte ellenKár léke nevű